Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

MA A jövő heti rádió-, televízió­műsor (4—5. oldal) Az első kupaszerda után (8. oldal) r Újabb törvényjavaslatok tárgyalásával folytatja munkáját az Országgyűlés ülésszaka Elfogadták a kormány munkaprogramját ALMASZÜRET. Negyven ajaki asszony szedi az almát a Búzakalász Termelőszövetkezet kertjében. A képen: Szak­szón Bertalanná és Frindik Péterné. (elek) Szdbolcs-Szatmár megyei képviselők felszólalása Grósz Károly válasza a vitában elhangzottakra Csütörtökön délelőtt a Par­lamentben folytatta munká­ját az Országgyűlés őszi ülés­szaka. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az El­nöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette: valamennyi kép­viselő megkapta a jogi, igaz­gatási és igazságügyi, vala­mint a terv- és költségvetési bizottság ülésén megtárgyalt javaslatok jegyzékét. Az eb­ben szereplő — az általános forgalmi -adóról és a magán- személyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tár­gyában benyújtott — indít­ványokkal a javaslatot tevő képviselők, a bizottság és a kormány egyetértenek. Az előterjesztés tartalmaz két olyan indítványt is, amelyet a bizottságok elvetettek, de a képviselők továbbra is fenn­tartják javaslatukat. Ezenkí­vül az Országgyűlés elnöké­nek további két képviselő je­lezte: élni kíván azzal a jo­gával, hogy az általa be­nyújtott javaslatot a Parla­ment megtárgyalja. Ezután a kormány munka­program-tervezete feletti vi­tában Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter szólalt fel. VÁNCSA JENŐ: Váltás az élelmiszer-gazdaságban is A mezőgazdaság munka- programja — amely szerve­sen kapcsolódik a kormányé­hoz — az ágazat eredményeire épül. Ugyanakkor számot vet azokkal a külső és belső fo­lyamatokkal is, amelyek ked­vezőtlenül hatottak az élel­miszertermelésre — mon­dotta a miniszter, majd így folytatta: — A verseny éle­ződése a külpiacon, a több éve tartó aszály, a szakmai munka hiányosságai, a gaz­dálkodás feltételeinek szigo­rodása felszínre hozták a gyengeségeket. Ugyanakkor a mezőgazdaság dolgozói szá­mára fontos és biztató, hogy munkájukra, az ágazat ter­mékeire nagyobb szükség van most, mint valaha. To­vábbi, ám a mainál gazdasá­gosabb magas minőségi követelményeknek megfele­lő, dinamikus és szelektív termelésnövekedést vár tőlük a társadalom. — Törekvéseinkből kitű­nik, hogy ez a program a minőség programja. A mező- gazdaságban is szükség van szerkezetváltásra. A tömeg- termelés mellett egyre in­kább arra törekszünk, hogy földjeinkről minél nagyobb értéket takarítsunk be. Adott­ságainkat és piaci lehetősé­geinket kihasználva növeljük a jó minőségű vetőmagvak exportját, a húskivitel mel­lett fokozzuk a nagy értékű tenyészállatok eladását. Ki­emelkedő programunk a ha­zai fehérjetakarmány terme­lésének és feldolgozásának megteremtése, az import csökkentése. Tovább nö­veljük az exportképes, úgy­nevezett kis cikkek előállí­tását. Az állattenyésztésben, de különösen a hústermelés­ben igen jelentős minőségi változást kívánunk megvaló­sítani. Az élelmiszerprogramban is el kell érni új termékek, új gyártási módok beveze­tésével, a választék, a cso­magolás korszerűsítésével a szerkezetváltást. Jelentős feladatok várnak a háztáji és a kistermelésre is. A kistermelés változatla­nul a nagyüzem integráns ré­sze. Olyan sikeres ötvözete a két szektor közötti munka- megosztásnak, amelyre másutt nincsen példa. A ház­táji gazdaság termelése ma már megközelíti az évi száz- milliárd forintot, a lakosság csaknem fele érdekelt ben­ne, a falun élő munkások mellékjövedelmének több­sége is ebből származik. Gyors ütemben fejleszt­jük a mezőgazdasági nagy­üzemek ipari szolgáltatói te­vékenységét is. Ez a munka 170 ezer embernek nyújt megélhetést, az ipari terme­lés mintegy 8, az élelmiszer- ipar 20, az építőipar teljesít­ményének 15—20 százalékát adja, s a termelés összérté­ke meghaladja az évi 115 milliárd forintot. Elsősorban a gazdaságilag elmaradott térségek mezőgazdasági üze­meinek fejlesztésénél szá­nunk nagy szerepet e tevé­kenységnek. Ez azért is fon­tos, mert az országnak főleg azon térségeiben alacsony színvonalú a mezőgazdasági termelés — s egyben a kelle­ténél több a foglalkoztatott —, ahol az ipar teljesítménye is elmarad a követelmények­től. Ebből a szempontból is egymásra utalt a két nagy ágazat: az iparpolitikától is nagyban függ a mezőgazda­ság sorsa. Mi egyáltalán nem tekintjük hibának, ha egyre több termelőszövetkezetünk­ben képvisel nagyobb arányt a kiegészítő tevékenység, mint a hagyományos gazdál­kodás. Az igények kielégítése mindhárom piacon azonos feladatokat ró ránk. Tudo­másul kell végre vennünk, hogy a három piac nem je­lenthet háromféle minősé­get. Az exportorientált fej­lesztés kedvezően hat a hazai élelmiszerellátás szín­vonalára is, s a hazai piacra nagy szükségünk van, mert a megtermelt élelmiszerek 70 százalékát itthon értékesít­jük. Szocialista országokba irá­nyuló élelmiszerexportunk jövőjét hosszú távú egyezmé­nyekkel kívánjuk megala­pozni, hiszen az e piacon el­adott élelmiszerekért nél­külözhetetlen energiahordo­zókat és nyersanyagokat vá­sárolunk. A konvertibilis el­számolású piacon is bővíte­nünk kell a kivitelt, célul tűzve a kereskedelmi aktí­vum erőteljes növelését. A jövőben nemcsak élelmi­szert szeretnénk eladni, ha­nem komplett termelési rend­szereket, korszerű technoló­giákat. Az eddiginél jóval na­gyobb arányban kívánunk bekapcsolódni egyes országok mezőgazdasági fejlesztési programjaiba. A program megvalósításá­nak feltételeiről szólva Ván­csa Jenő elmondta: ha a fej­lesztésre fordítható pénzt ésszerűen használják fel, ha itt is érvényesül a szelektivi­tás, s ha számolunk a ház­táji termelőeszközökkel is, akkor nem kevés a fejlesztés forrása. A jövőben is bizto­sítani szeretnék a nagyüze­mek számára az élenjáró technikát. A közgazdasági környezet hatását értékelve a minisz­ter kiemelte, hogy az új adó­rendszer segíti a valós érték­ítélet kialakítását. A fő cél a jövedelemtermelő képes­ség fokozása, s miközben az adó- és árreform átalános céljai a mezőgazdaságban is érvényesülnek majd, figye­lembe veszik az ágazat sa­játosságait. Az agrárolló nyi­tását szeretnék megállítani, az értékarányos árak kiala­kítása mellett az is. cél, hogy biztosítható legyen az árak „együttmozgása”. A jövőben a termelői árakban elsősor­ban a minőséget fizetjük meg — hangsúlyozta Ván­csa Jenő, majd a személyi jövedelemadóról is szólt. — A személyi jövedelem- adóban elismerjük a háztáji termelés sajátos helyzetét. Ez nem valamiféle megkülön­böztetett kedvezmény, csu­(Folytatás a 2. oldalon) Pingvin tej Nyíregyházáról Tápszer, vitaminokkal Aki pingvintejhez akar jutni, annak a nyíregyházi tejüzemet kell keresnie. Am félreértések elkerülése vé­gett tegyük hozzá, hogy a pingvintej fantázianév, tu­lajdonképpen egy tejporké­szítmény, amelyet a fiatal háziállatoknak készítenek tápszerként. A néhány hetes kisborjak akár napi 60—80 dekát is hízhatnak, ha ezt isszák. A Szabolcs megyei Tejipa­ri Vállalatnak Nyíregyházán és Mátészalkán is van egy tejporgyára, ezek jobb hasz­nosítása adta az ötletet a tápszergyártásra. Magyará­zatként még hozzá kell tenni, hogy a megyeszékhely körze­tében naponta 160—180 ezer liter tejet vásárolnak jel, mi­közben átlagosan százezer liter kerül a fogyasztók asz­talára. A többlet feldolgozá­sának egyik módja a tejpor­gyártás. Ám amióta ennél megvonták a dotációt, gaz­daságtalanná vált a tevé­kenység. Ezért kerestek más feldolgozási eljárásokat. Né­hány évvel ezelőtt a Hajdú­sági Agráripari Egyesülés­sel kerültek kapcsolatba, a lactophyl tejpótló borjútáp­szer gyártására vállalkoztak. Ma is gyártják ezt a külön­böző vitaminokkal, premix- ekkel dúsított tápszert. Jelentkezett egy újabb megrendelő is, a Prior szak­csoport, amely olyan táp­szert dolgozott ki, amelynek jóval egyszerűbb a felhasz­nálása, hideg vízben is oldó­dik. Ez kapta a pingvintej fantázianevet. (Elvégre a pingvin olyan madár, amely a jeges tengereken is megél.) A négy hónapig eltartható terméknél kikísérleteztók a malacok és bárányok .táplá­lására alkalmas változatokat is. A nyíregyházi tejporgyár­ban a múlt év közepén in­dult meg a gyártás, most- már a sovány tejpor-helyett — amelyet szintén takarmá­nyozási célokra gyártottak — teljes egészében tápszere­ket állítanak elő. Egyrészt a HAGE-nek adják el a ltac- tophylt, míg a pingvintejet a megyében közvetlenül szál­lítják a megrendelőknek, másutt a közös forgalmazás a bejáratott út. Ezekben a napokban Má­tészalkán is befejeződött a tejporgyáriban az az átalakí­tás, amelynek révén ott is le­het tápszereket gyártani. A mátészalkai üzem ugyan el­sősorban emberi fogyasztás­ra alkalmas, illetve az élel­miszeriparban (főként a cso­koládégyárakban) használatos tejport gyártja, ám most úgy alakították ki a berendezé­seket, ha ebből kevesebb az igény, akkor a berendezések mosása, átállítása után táp­szert is tudnak gyártani. Az új termék lényege, hogy a korábban veszteséges tevékenység nyereségessé vált. Ezért szeretnék, ha Má­tészalkán a hatósági enge­délyek megszerzése után in­dítani tudnák a gyártást. (1. b.) ÉVENTE 160—170 EZER FÉRFIÖLTÖNYT készítenek a Vörös Október Ruhagyár vásárosnaményi gyárában. A gyár­tott mennyiség 25 százalékát belföldön értékesítik. Képün­kön: Gergely Ferencné és Toldi Tibor a belföldi megrende­lésekre varrt öltönyöket vasalja, korszerű MACPI eleje-há­ta vasalógépen. (Császár Csaba felvétele) XLIV. évfolyam, 220. szám ÁBA: 1,80 FORINT 1987. szeptember 18., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents