Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
2 Kel et-Magyaror szag 1987. szeptember 17. Megkezdődött a Parlament őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) népgazdasági tervezés és mérséklődjenek a legsúlyosabb társadalmi, szociális feszültségek. Tisztelt Országgyűlés! Joggal vethető fel a kérdés: mire alapozza a kormány a jövőbe vetett bizakodást, mire építi a programban megfogalmazott céljai megvalósítását? Erre azt a választ adjunk, hogy nagyok a kihasználatlan tartalékaink. Az egyik az emberi tényezőkben és a termelés fejlesztésében, hatékonyságának növelésében rejlik. A másik tartalékunk a nemzetközi gazdasági munkamegosztásban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Önök is mondhatják: ezt már régen hirdetjük, ebben semmi új nincs. Igaz! Az új abban van, hogy most korábbi elhatározásainkat végrehajtjuk, a meglevő tartalékokat — amilyen gyorsan csak lehlet — felszabadítjuk. Akkor is, ha egyesiek, kisebb társadalmi csoportok átmenetileg nehezebb körülményiek közé kerülnek. S akkor is, ha ez helyi konfliktusokkal jár együtt. Belső .tartalékaink között kiemelt hely illeti meg a tudást, a munkaerkölcsöt és -kultúrát, az irányítás és vezetés színvonalát. Itt szeretném megjegyezni: szemünkre vetik, hogy a másod- és harmadállásokikal tönkretesz- szűk az embereket, rákény- szerítjük őket az önkizsákmányolásra. Ez a szavakkal való játszadozás: a lehetőségeket összekeverik a kényszerrel. Mindenki tud ja, hogy a főmunkaidőiben általában kisebb a munka hatékonysága, mint ia kiegészítő tevékenységekben. Ezért csak egy elvet követhetünk, azt, hogy mindenütt azonos módon fizetjük meg a teljesítményt. A munkaidő pedig a világ igen sok, tőlünk gazdagabb országában is hosszabb, mint hazánkban, s ez mégsem jelenti a társadalom önpusztítását. A világgazdaság fő folyamataihoz való kapcsolódásunk stratégiai szellemben gondolkodó és cselekvő, vállalkozó, széles látókörű vezetőket igényel. Tartalékaink nagyon fontos forrása, s egyben gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának döntő feltétele a termelés fejlesztése, hatékonyságának javítása. Elodázhatatlan feladatunk a veszteséges vállalatok nyereségessé tétele vagy felszámolása, a szerkezetváltási folyamat felgyorsítása. Tudom, hogy még politikai szempontból sem tanultuk meg kezelni ezt a nálunk tényleg újszerű problémát. Mindez a munkaerő-átcsoportosításra is vonatkozik. A kétkedőkkel szemben azt valljuk, hogy átcsoportosítással megvalósítható a teljes és hatékony foglalkoztatás. Változtatni kell a beruházási arányokon is. A váltás lényege, hogy a beruházásokon belül a feldolgozóipar javára csökkentenünk kell az alapanyagok és az energia termelésére fordított eszközöket. A viták során többször Is megfogalmazódott, hogy szükség van-e ilyen körülmények között a külföldi nagyberuházásokra, nem takarítói atók-e meg máshol felhasználható források e téren. Körültekintő mérlegelés után arra a következtetésre jutottunk, hogy súlyos gazdasági hiba lenne megváltoztatni az ezzel kapcsolatos korábbi döntéseinket. Versenyegyenlőséget akarunk Kulcskérdés a támogatások jelentős csökkentése a termelésben és a fogyasztásban egyaránt. 1986-ban a központi költségvetés 30 százalékát tette ki a gazdálkodó szervek támogatása, ami elfogadhatatlanul magas arány. Ugyancsak tarthatatlan az a helyzet, hogy az anyagi ágazatokban a termeléshez kapcsolódó támogatások a nyereség 58 százalékát tettek ki. A támogiaitások csökkentése kikerülhetetlen azért is, mert a költségvetési hiányt fokozatosan meg kívánjuk szüntetni. 1988-ban már szeretnénk a jelenlegi 30—35 milliárd forint hiányt 15—25 mil- liárdra leszorítani, 1990-re pedig egyensúly körüli állapotot kialakítani.' Nincs okunk arra, hogy egy rosszul értelmezett ideológiai stabilitás jegyiében ne lépjünk olyan gyakorlati ügyekben, amelyek ellen csak az szól, hogy eddig még nem alkalmaztuk. Megújulásra képes és megújuló szocialista társadalmunknak a változó viliág minden, a társadalmi haladást szolgáló jelenségét be kell tudnia építeni a maga rendjébe. Ezért törekszünk az állami tulajdon belső zártságának további oldására, többek között arra, hogy megteremtsük a vállalati kollektívák és a dolgozók va- gyonérdekeltségét. Versenyegyenlőséget akiarunk kialakítani az állami, szövetkezeti vagyon, illetve az egyéni kis tulajdon alapján gazdálkodó szervezetek között. Támogatni kívánjuk a magántulajdonnak a szocialista vállalkozásokhoz kapcsolódó formáit — növelve ezzel szocialista vonásaikat —, valamint az önálló egyéni és társas kiistülajdortt. Országunk fejlődését távlatilag is az dönti el, hogy mennyiben sikerül összehangolni .a stabilizációs programot az átfogó világgazdasági nyitás stratégiájával. Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb alapja a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés hosszú távú fenntartása. Ehhez forgalmaink jelenlegi szintjét meg kell őrizni, de ha lehet, bővíteni kell. Az együttműködés egyik színtere a KGST. Arra törekszünk, hogy az eddiginél jobban használjuk fel a szocialista gazdasági közösségben rejilő lehetőségeket. Ezért támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek az együttműködés egész rendszerének erőteljesebb ütemű korszerűsítésére, a szocialista közösségnek a vi'lágflejlödéshgz való minél szorosabb kapcsolódására irányulnak. Nagy figyelmet fordítunk a fejlett tőkés országokkal való kereskedelemre és ahol lehet, a műszaki-tudományos együttműködésre. Figyelmeztető jel, hogy a dollárban elszámolt magyar kivitel értéke az évtized eleje óta lényegében változatlan. Ennek legfőbb oika, hogy kivitelünk termékszerkezete mindinkább elmarad a nemzetközi élvonal, sőt újabban a középmezőny mögött is. A stabilizációs időszak céljainak megalapozásához a konvertibilis elszámolású kivitel évi átlagban 4—5 százalékos, az ipari kivitel 6—7 százalékos bővítése szükséges. Különleges erőfeszítéseket igényel az a körülmény, hogy jelenleg még nincs mód az import általános bővítésére, vagyis az igényeknek csupán szelektív kielégítése biztosítható. Feltétlenül javítanunk kell viszont az import szerkezetét. Az ipar által felhasznált tőkés importon belül például rendkívül alacsony, mindössze 10 százaléknyi arányt képvisel a gépimport, s ez tarthatatlan. Ösztönözzük a szocialista import növelését. Szocialista partnereink részéről is megvan a politikai szándék, de a konkrét megvalósítás útjai nincsenek még kimunkálva. Tisztelt Országgyűlés! Munkaprogramunk — a Központi Bizottság júliusi határozatának megfelelően — átfogó feladatokat tartalmaz irányítási rendszerünk megújítására, továbbfejlesztésére. Számunkra tehát nem kérdés, hogy reformpártiak vagyunk-e vagy sem! Ezt azok vitatják, akik politikai kételyeket akarnak elhinteni. A kérdés inkább az: milyen reformot vagyunk képesek megvalósítani! Megfelel-e a mai követelményeknek? A változások három fő területre irányulnak: — az egyik a szabályozó rendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgálja a monetáris eszköztár bővülése, a vagyonérdetoelt- ség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása; — a változások másik területe a piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozós kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vállalati felelősség következetes érvényre juttatása; — s végül szándékunk a kormányzati irányítás, a tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gazdasági célok szerint befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása. Áz adóreform lényege Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igénybe kell vennünk, mint a mostani ülésszakon előterjesztésre kerülő adóreform. Az adóreform előkészítésének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja jelzi, hogy itt nem egyszerűen adótechnilkáról van szó, hanem a társadalmi újraelosztás és a közteherviselés új rendszeréről, vagyis fontos társadalompolitikai kérdésről. A közvélemény érdeklődése érthetően a személyi jövedelemadóra összpontosul, de itt is szeretném hangsúlyozni, hogy népgazdasági szempontból, így a lakosság szempontjából az általános forgalmi adó jelentősége nem kisebb, és a kettő szorosan összefügg. Ha növelni akarjuk az emberek vállalkozó kedvét, kibontakoztatni alkotó erejű- _ két, akkor el kell fogadnunk a teljesítményekkel arányos, kiugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításával is elő kell segíteni, hogy ezek jelentős része visszaáramoljon a műszakitechnikai fejlesztésbe. Sokan felvetik, hogy a kisvagy közepes jövedelműek miért adózzanak? Erre azt lehet válaszolni: azért, mert a jövőben az állam az ő borítékjaikban is elhelyezi azt a pénzt, aimit eddig a vállalattól, vagyis a dolgozótól vont el. Azért teszi ezt, hogy világossá váljék; a közkiadások fedezetét nem a társadalom felett álló állam, hanem az állampolgárok állítják elő, s ha rajtuk keresztül jul a költségvetésbe, jobban odafigyelnek a közpénzek felhasználására, a közpénzből gazdálkodók pedig nagyobb felelősséggel sáfárkodnak a közkiadásokkal, az adófizetők pénzével. A kormány — összhangban a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatával — úgy ítéli meg, hogy bérrendszerünk reformjára is szükség van. Ennek napirendre tűzését éppen a népgazdaság, ezen belül az állami szektor nem kielégítő teljesítménye kívánja meg. Nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a népgazdaság nehéz helyzetére való hivatkozással — az egyén, illetve a dolgozó kollektíva teljesítményére való tekintet nélkül — visszafogjuk a bért és nivelláljuk a bérarányokat. Megengedhetetlen leegyszerűsítés lenne ugyanakkor a bérreformot általános, ellenszolgáltatás nélküli reálbéremelésként felfogni. Mint köztudott, a reálbérek általános emelésére a közeli években nem nyílik módunk. A bérreform — amely elgondolásaink szerint széles önállóságot ad a vállalatoknak a bérrel mint termelési költséggel való gazdálkodásban —, a gazdasági reform- folyamat szerves része. A kormány a közeljövőben programot dolgoz ki a bérreformra, amelynek folyamatos megvalósítása már 1988-ban megkezdőd hét. Olyan esztendők előtt állunk, amikor azt sem lehet elosztanunk, amit megtermeltünk, amiért megdolgoztunk. Ha átmenetileg is, és szerény mértékben is, de csökkentenünk kell a lakossági fogyasztást. A fogyasztói áraknak az előző években megszokottnál jelentősebb emelése most elkerülhetetlen. A kormány szilárd elhaA tömött karzaton. tározása, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel csökkenti az inflációs nyomást. Az 1988-ra tervezett 14—15 százalékos átlagos fogyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kormány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is felelősen foglalkozik az élet- színvonal, a társadalmi, szociális gondoskodás feladataival. Az átrendeződéssel együtt járó feszültségek enyhítésére külön intézkedésekét tervezünk. A kormány garantálja a szociális biztonságot Az elhelyezkedésiben, s foglalkoztatásban várható nehézségek ellenére a kormány garantálja a szociális biztonságot. A kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika megújítását. Ennek keretében a központi és helyi eszközöket elsősorban a fiatalok, a gyermekes családok, az időskorúak, a hátrányos helyzetűek ellátására összpontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az Országgyűlés elé 1988-ban a nyugdíjrendszer módosítását. Család- és népesedéspali - ti/kai céljainkkal Összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos 'kiépítéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a lakásépítést, -felújítást és a minőségi cseréket j'S számítva mintegy 550—600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Ehhez új lakásgazdálkodási rendszert kell kidolgoznunk, igazságosabb támogatási rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonteremtés föltételeit. A nehezedő gazdasági körülmények nemcsak az állampolgári, hanem a hivatali fegyelmet is lazítják, kedveznek a korrupciónak, a pozícióval, a „gazdasági tua- talommai” váló visszaélésnek. A kormány a gazdasági okok lehetőség szerinti megszüntetése mellett, minden rendelkezésre álló eszközzel fel akarja venni a harcot a negatív társadalmi tendenciák ellen. Céljainkból következik, hogy magát az államoit is Olcsóbban kell működtetnünk. Nagyon fontos természetesen, hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irányuló törekvéseink során ne kergessünk illúziókat és ne kövessünk el hibákat. Az egészségügyire vagy az oktatásra fordított összegek csökkentése például nem lehet célunk, de a hatékonyabb működést, a gazdaságosabb felhasználást itt is elő kell mozdítani. Biztonságunk és nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének garantálásával egyidejűleg takarékosabban kell gazdálkodnunk a védelmi kiadásokkal. A nagyobb jelentőségű kormánydöntések, illetve minisztertanácsi jogszabályok előkészítésénél fokozottabban támaszkodunk az országgyűlési bizottságok, illetve a képviselők véleményére és javaslataira. A kormány parlamenti kapcsolatainak szervezésére már a közeljövőben létrehozzuk a Minisztertanács munikaappa- ráltusa részeként működő Parlamenti Titkárságot. Tiszteit Országgyűlés! A kormány munkaprog? romjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi Viszonyok kedvező alakulására. 'Külpolitikánk alapél vei ismertek és változatlanok. Ezeket mind a párt XIII. kongresszusa, mind az 1985-ben itt elfogadott kormányprogram egyértelműen ' jelölte meg. A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodással vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes politikájának eredményeként érezhetően javulnak a viliágbéke megőrzésének esélyei. Az utóbbi évek talán legnagyobb figyelmet keltő és érdemlő világpolitikai fejleménye, hogy a szocialista országokban mélyreható társa- dailimi-gazd'asági á tall áku Iá sok kezdődtek. E folyamatban kiemelkedő jelentőségűek a Szovjetunióban megkezdett reformok, radikális változások és a vezetés egyre Inkább meghonosodó új stílusa. Hazánk kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal, a béke megőrzésében meglévő közös érdekeltségre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre való törekvés jegyében fejlődnek. A magunk részéről a továbbiakban is minden szinten fenn kívánjuk tartani az érdemi párbeszédet. Történelmi hagyományainkkal, földrajzi helyzetünkkel összhangban és a helsinki záróokmány szellemében kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk és cselekvő részesei vagyunk az európai együttműködési folyamatnak. A gyakorlatban bizonyítottuk, hogy hazánk társadalmi- gazdasági ikibontafco^gsát olyan irányokban keressük, amelyek összhangban vannak a Helsinki által felszínre hozott politikai értékekkel. Ennek jegyében határoztuk el, hogy az utazási lehetőségek további könnyítésével — többek között az utazások gyakoriságára vonatkozó korlátozás megszüntetésével is — előmozdítjuk a népek közeledését, együttműködését. Közös cselekvésre szólítjuk honfitársainkat Tisztelt Országgyűlési Képviselők! A kormánynak saját imiun- kaiprogramjáért magának kell viselnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik másra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állampolgárok, séma társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálkodó egységek — nem érezheti magát a kívülálló pozíciójában. Lehietöségieimk a cselekvésre különbözőek, felelősségünk sem ugyanaz: a legnagyobb az országot irányító polltikái-államii testületeké. Szerényebb az egyes állampolgáré. Mégis a legtöbb eredmény az állampolgárt közreműködésből születhet, Mszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. A kormányban megvan az elhatározottság, hogy a helyzetünkből adódó nehéz döntéseket is felvállalva, stabilizálja a gazdaságot és előkészítse a társadalmi megújulással, a politikai, állami mechanizmus reformjával is együttjáró kibontakozást. A nemzeti érzés mélyen benne él minden 'tisztességes emberben. A más népek iránti tisztelet és megbecsülés is akkor hiteles elsősorban, ha a hazánk és népünk szeretetére épül. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy amikor most honfitársainkat közös cselekvésre szólítjuk, érezzük át annak jelentőségét, hogy a haza sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta befejezésül Grósz Károly.
