Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
XLIV. évfolyam, 219. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1987. szeptember 17., csütörtök Az ülésteremben. Megkezdődött az őszi ülésszak R kormány munkaprogramja az Országgyűlés elüti Kádár János felszólalása a javaslat fölötti vitában A Magyar Népköztársaság törvényhozó testületé szerdán a Parlamentben megkezdte őszi ülésszakát. A padsorokban foglalt helyet Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az őszi ülésszakot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Javaslatára a testület elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány munkaprogramjáról. 2. Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. A tárgysorozatnak megfelelően Grósz Károly, a kormány elnöke emelkedett szólásra: GRÓSZ KÁROLY: Megteremtjük a kibontakozáshoz szükséges feltételeket A kormány nevében köszönetét mondok a munkaprogram elkészítésében való minden közreműködésért. Természetesen egy ilyen széles körű konzultáción nem lehet minden kérdésben egyetértésre jutni, vélemény- különbségek voltak és maradnak. Ez várhatóan így lesz a jövőben is. A korábbiaknál nehezebb gazdasági és társadalmi helyzet jobban felszínre hozza a feszültségeket, erőteljesebben állítja szembe az eltérő érdekeket, ezeket azonnal feloldani nem lehet. Nyíltan szembenézni gondjainkkal Tisztelt Országgyűlés! Először nyílik alkalmam e történelmi falak között a képviselőkhöz és — a tömegtájékoztatás segítségével — honfitársaimhoz is szólni. Nem tagadom, hogy hat rám a hely szelleme és az alkalom ünnepélyessége. A kötelességtudat viszont arra int, hogy kerüljem a pátoszt, a,nagy szavakat, és fegyelmezetten koncentráljak a rám bízott feladatra, amelyhez jobban illik a kemény, de őszinte szó, az igazság kimondása, mint az emelkedett hang. Szeretném megköszönni az Országgyűlés nyári ülésszakán irántam kinyilvánított bizalmukat. Egyhangú szavazatukkal megtiszteltek, ugyanakkor súlyos kötelezettségeket róttak rám és rajtam keresztül a kormányra. Tudatában vagyok annak, hogy az a helyzet, amelyben most élünk és dolgozunk, mindnyájunktól elvi szilárdságot, következetességet, nyíltságot és megújulási képességet követel. Meggyőződésem, hogy pártunk XIII. kongresszusának szellemében, közös összefogással képesek leszünk kivezetni az országot a jelenlegi nehéz helyzetből, és megteremtjük a kibontakozáshoz szükséges feltételeket. A munkaprogram és a szóbeli kiegészítés nem öleli fel a kormány egész tevékenységét, mindenekelőtt a gazdálkodás és az irányítás kérdéseivel foglalkozik,, mivel kiigazításra e területeken van szükség. Az írásos előterjesztés tervezetét — mintegy háromezer résztvevővel — több mint félszáz fórumon vitatták meg. Ezen kívül számos közéleti személyiség, szakember, tudós, gazdasági vezető, munkás mondott véleményt, adott megszívlelendő tanácsokat. A vitában sokan kifogásolták, hogy a munkaprog-' ram nem jelöl meg konkrét, számszerű célokat. Ennek az a magyarázata, nogy a kormány nem tud és nem is akar a vállalatok, szövetkezetek helyett programot adni. A kormánynak az a feladata, hogy jelölje meg a fő irányokat és az általa befolyásolható közgazdasági környezet alakításával segítse az alkalmazkodásra képes üzemeket. A Központi Bizottság tavaly novemberi és ez év júliusi határozata — melyre a kormány munkaprogramja épül — folytatása és egyben megújítása annak a merész és előremutató politikának, amely kivezette az országot az 1956-os tragédiából, létrehozta a szocialista mező- gazdaságot, meghirdette és bevezette a gazdasági reformot és rátért a szocialista demokrácia kibontakoztatásának útjára. Égető szükségünk van most arra, hogy a politikának ezt a szellemiségét kövessük, hogy hasonló nyíltsággal nézzünk szembe a gazdaságban és a politikai intézményrendszerben felhalmozódott gondokkal, és ugyanolyan határozottsággal cselekedjünk, mint az említett nagy fordulatok időszakában. Ez a határozottság szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a gazdasági nehézségeket, úrrá legyünk a társadalom és intézményei működési zavarain, hogy cselekvőén lépjünk fel az ideológiai élet elszürkülésével, a társadalom politizáló rétegeinek elbizonytalanodásával szemben. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi gazdasági kihívásra adott válaszunk, a megtett intézkedéseink — mint ez utólag megállapítható — kevésnek bizonyultak. Meghozott döntéseink csupán rövid távú eredményekhez vezettek. Kezdetben — jórészt az import visszafogása következtében és a gazdaságosság szempontjait is kényszerűen nélkülöző export fokozása révén — a konvertibilis áruforgalomban többlet jött létre, ami a helyzetnek a ténylegesnél kedvezőbb értékelését eredményezte, s ennek nyomán a gazdaságpolitikában és a VII. ötéves tervben nem megalapozott konkrét célokat és több, egymásnak ellentmondó prioritást fogalmaztunk meg. Ma már látható, hogy sem a növekedési ütem megalapozatlan gyorsítása, sem a gazdaság szerkezeti megújulása nélküli korlátozó politika nem vezethet eredményre, csak újratermeli az egyre súlyosbodó egyensúlyzavarokat. Az elmúlt két évet együtt tekintve a nemzeti jövedelem egy százalékkal csökkent, miközben a belföldi felhasználás ugyanennyivel nőtt. A konvertibilis valutában fennálló 'bruttó adósságállományunk 16 milliárd dollárra emelkedett. A nettó adósság elérte a 9,3 milliárd dollárt, ami a tőkés devizában elszámolt egyévi teljes exportunk dupláját teszi ki. A nettó kamatterhek 1986-ban meghaladták a 800 millió dollárt. Az időközben meghozott széles körű intézkedések hatására a kedvezőtlen tendenciák 1987-ben némiképp lelassultak, de a javulás kisebb a szükségesnél. A változtatásokat tehát az élet kényszeríti ránk. Ha ma késlekednénk, az holnap és holnapután sokkal súlyosabb következményekkel járna. Az emberek ma gyakran kérdezik: hogyan kerülhettünk ilyen helyzetbe, s kiket terhel ezért felelősség? A választ tudományos igényű elemzés, nyugodt és tárgyilagos vizsgálat kell, hogy megelőzze. A tényleges okok nem kereshetőek csak az utóbbi két-három esztendő hibás döntéseiben, régebbi eredetűek, némelyikük szinte végigkísérte egész szocialista gazdálkodásunkat. Azt azonban máris elmondhatom, hogy az újkeletű problémákért a kormány is felelősnek érzi magát és levonja a szükséges tanulságokat. Tisztelt Országgyűlés! Milyen politikai helyzetben kell megtalálnunk a kivezető utat? Hazánkban a dolgozó, alkotó emberek döntő többsége a szocializmus keretein belül keresi a kibontakozást, elismeri az elmúlt négy évtized eredményeit, vágyik a boldogabb jövőre és számol a nemzetközi realitásokkal. Saját maga és családja gyarapodásáért, szocialista céljainkért akar dolgozni, cselekedni, alkotni, de igényli a világos útmutatást és a döntésekben való érdemi részvételt. Elvárja, hogy a társadalmi életben tapasztalható nemkívánatos jelenségek ellen határozottabban lépjünk fel. Ez az igény a munkaprogram tervezetének vitája során is erőteljesen megnyilvánult és egybeesik a kormány szándékaival. Ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy a politikai hangulat, a társadalmi közérzet érezhetően rosszabb, mint néhány évvel ezelőtt. Rosszabb annál is, mint ahogy azt az átlagos színvonalon élő állampolgár helyzete indokolná. Társadalmunkban a szélsőséges nézetek is felerősödtek. A rosszabbodó közérzet oka, hogy az elmúlt években az életszínvonal jelentős rétegeknél stagnált, sőt egy nem lebecsülendő nagyságú körben csökkent. Sokan élnek nagyon nehéz körülmények között, miközben egy viszonylag kis réteg munkateljesítményével nem arányos mértékben jól, és nem ritkán hivalkodóan él. A másik ok az, hogy a társadalom jelentős csoportjai bizonytalannak látják a holnapot, a jövőt. Nincs elég hitük abban, hogy nem vagyunk a kialakult helyzet foglyai, hogy van kibontakozás. Csökkent a vezetés iránti bizalmuk. S előfordul, hogy a szocializmus életképességét vonják kétségbe. A közéleti emberek keveslik politikai intézményeink munkastílusának fejlődését, kifogásolják társadalom- irányításunk merevségét. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a gazdasági kibontakozás érdekében nemcsak a termelésben, hanem a politikai közéletben is változást kell elérnünk. Tisztelt Országgyűlés! Amire készülünk, hogy megállítsuk az adósság növekedését és közben korszerűsítsük gazdaságunkat úgy, hogy ennek terhei csak elviselhető mértékben háruljanak a lakosságra, az sokak szerint szinte lehetetlen vállalkozás. A kormány meggyőződése, hogy többéves következetes, fegyelmezett, végiggondolt gazdálkodással céljaink megvalósíthatók. Ehhez azonban módosítani kell felfogásunkat, át kell csoportosítani eszközeinket, újra kell gondolni törekvéseinket, hatékonyabban, lényegesen több értéket teremtve kell dolgoznunk. Rendre, fegyelemre, és ami ennek alapjául szolgál: a teljesítményelv maradéktalan érvényesítésére van szükség mindenütt. Olyan gazdasági környezetet és feltételeket akarunk létrehozni, amelyben a kollektívák, a vállalatok és egyének valós teljesítményük arányában jutnak jövedelemhez. Megállítani az adósságnövekedést Szabolcs-szatmári képviselők az ülés szünetében. Ugyancsak előnyben részesítjük a legjobb műszaki ■eredmények alkalmazását, a . •■kölcsönös érdekeket, szolgáló nemzetközi együttműködést, a termelést segítő infrastrukturális területek fejlesztését. A gazdaságós export dinamikus növelésére törekszünk, biztosítva hozzá a szükséges importot. Mindezt szem előtt tartva, a kormány azt a célt tűzi maga elé, hogy mérsékli, majd megállítja az adósságnövekedést, megőrzi az ország fizetőképességét; mindent megtesz. hogy a vállalatok, intézményiek és az egyének növelhessék teljesítményeiket, a termelés szelektíven bővüljön, emelkedjen a magas műszaki színvonalú termékek aránya; hogy bontakozzanak ki az érdekeltségi és piaci mechanizmusok, hatékonyabb legyen a kormányzati irányítás, korszerűsödjön a (Folytatás a 2. oldalon)