Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

XLIV. évfolyam, 219. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1987. szeptember 17., csütörtök Az ülésteremben. Megkezdődött az őszi ülésszak R kormány munkaprogramja az Országgyűlés elüti Kádár János felszólalása a javaslat fölötti vitában A Magyar Népköztársaság törvényhozó testüle­té szerdán a Parlamentben megkezdte őszi üléssza­kát. A padsorokban foglalt helyet Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az őszi ülésszakot Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke nyitotta meg. Javaslatára a testület elfo­gadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány munkaprogramjáról. 2. Az általános forgalmi adóról és a magánsze­mélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. A tárgysorozatnak megfelelően Grósz Károly, a kormány elnöke emelkedett szólásra: GRÓSZ KÁROLY: Megteremtjük a kibontakozáshoz szükséges feltételeket A kormány nevében köszö­netét mondok a munkaprog­ram elkészítésében való minden közreműködésért. Természetesen egy ilyen széles körű konzultáción nem lehet minden kérdésben egyetértésre jutni, vélemény- különbségek voltak és ma­radnak. Ez várhatóan így lesz a jövőben is. A korábbi­aknál nehezebb gazdasági és társadalmi helyzet jobban felszínre hozza a feszültsé­geket, erőteljesebben állít­ja szembe az eltérő érdeke­ket, ezeket azonnal felolda­ni nem lehet. Nyíltan szembenézni gondjainkkal Tisztelt Országgyűlés! Először nyílik alkalmam e történelmi falak között a képviselőkhöz és — a tömeg­tájékoztatás segítségével — honfitársaimhoz is szólni. Nem tagadom, hogy hat rám a hely szelleme és az al­kalom ünnepélyessége. A kö­telességtudat viszont arra int, hogy kerüljem a pátoszt, a,nagy szavakat, és fegyel­mezetten koncentráljak a rám bízott feladatra, amely­hez jobban illik a kemény, de őszinte szó, az igazság ki­mondása, mint az emelke­dett hang. Szeretném megköszönni az Országgyűlés nyári üléssza­kán irántam kinyilvánított bizalmukat. Egyhangú sza­vazatukkal megtiszteltek, ugyanakkor súlyos kötelezett­ségeket róttak rám és raj­tam keresztül a kormányra. Tudatában vagyok annak, hogy az a helyzet, amelyben most élünk és dolgozunk, mindnyájunktól elvi szilárd­ságot, következetességet, nyíltságot és megújulási ké­pességet követel. Meggyőző­désem, hogy pártunk XIII. kongresszusának szellemé­ben, közös összefogással ké­pesek leszünk kivezetni az országot a jelenlegi nehéz helyzetből, és megteremt­jük a kibontakozáshoz szük­séges feltételeket. A munkaprogram és a szó­beli kiegészítés nem öleli fel a kormány egész tevékenysé­gét, mindenekelőtt a gazdál­kodás és az irányítás kérdé­seivel foglalkozik,, mivel ki­igazításra e területeken van szükség. Az írásos előterjesz­tés tervezetét — mintegy há­romezer résztvevővel — több mint félszáz fórumon vitatták meg. Ezen kívül számos közéleti személyiség, szakember, tudós, gazdasági vezető, munkás mondott vé­leményt, adott megszívlelen­dő tanácsokat. A vitában sokan kifogá­solták, hogy a munkaprog-' ram nem jelöl meg konkrét, számszerű célokat. Ennek az a magyarázata, nogy a kor­mány nem tud és nem is akar a vállalatok, szövetkeze­tek helyett programot ad­ni. A kormánynak az a fel­adata, hogy jelölje meg a fő irányokat és az általa befo­lyásolható közgazdasági kör­nyezet alakításával segítse az alkalmazkodásra képes üzemeket. A Központi Bizottság ta­valy novemberi és ez év jú­liusi határozata — melyre a kormány munkaprogramja épül — folytatása és egyben megújítása annak a merész és előremutató politikának, amely kivezette az országot az 1956-os tragédiából, lét­rehozta a szocialista mező- gazdaságot, meghirdette és bevezette a gazdasági refor­mot és rátért a szocialista demokrácia kibontakoztatá­sának útjára. Égető szükségünk van most arra, hogy a politikának ezt a szellemiségét kövessük, hogy hasonló nyíltsággal nézzünk szembe a gazdaságban és a politikai intézményrendszer­ben felhalmozódott gondok­kal, és ugyanolyan határo­zottsággal cselekedjünk, mint az említett nagy fordulatok időszakában. Ez a határozott­ság szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a gazdasági nehéz­ségeket, úrrá legyünk a tár­sadalom és intézményei mű­ködési zavarain, hogy cse­lekvőén lépjünk fel az ide­ológiai élet elszürkülésével, a társadalom politizáló rétegei­nek elbizonytalanodásával szemben. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi gazdasági ki­hívásra adott válaszunk, a megtett intézkedéseink — mint ez utólag megállapítha­tó — kevésnek bizonyultak. Meghozott döntéseink csupán rövid távú eredményekhez vezettek. Kezdetben — jó­részt az import visszafogása következtében és a gazdasá­gosság szempontjait is kény­szerűen nélkülöző export fo­kozása révén — a konverti­bilis áruforgalomban többlet jött létre, ami a helyzetnek a ténylegesnél kedvezőbb érté­kelését eredményezte, s en­nek nyomán a gazdaságpoli­tikában és a VII. ötéves terv­ben nem megalapozott konk­rét célokat és több, egymás­nak ellentmondó prioritást fogalmaztunk meg. Ma már látható, hogy sem a növeke­dési ütem megalapozatlan gyorsítása, sem a gazdaság szerkezeti megújulása nélkü­li korlátozó politika nem ve­zethet eredményre, csak új­ratermeli az egyre súlyosbo­dó egyensúlyzavarokat. Az elmúlt két évet együtt te­kintve a nemzeti jövedelem egy százalékkal csökkent, mi­közben a belföldi felhasználás ugyanennyivel nőtt. A kon­vertibilis valutában fennálló 'bruttó adósságállományunk 16 milliárd dollárra emelke­dett. A nettó adósság elérte a 9,3 milliárd dollárt, ami a tőkés devizában elszámolt egyévi teljes exportunk dup­láját teszi ki. A nettó kamat­terhek 1986-ban meghaladták a 800 millió dollárt. Az időközben meghozott széles körű intézkedések ha­tására a kedvezőtlen tenden­ciák 1987-ben némiképp le­lassultak, de a javulás kisebb a szükségesnél. A változtatá­sokat tehát az élet kénysze­ríti ránk. Ha ma késleked­nénk, az holnap és holnap­után sokkal súlyosabb követ­kezményekkel járna. Az emberek ma gyakran kérdezik: hogyan kerülhet­tünk ilyen helyzetbe, s kiket terhel ezért felelősség? A vá­laszt tudományos igényű elemzés, nyugodt és tárgyila­gos vizsgálat kell, hogy meg­előzze. A tényleges okok nem kereshetőek csak az utóbbi két-három esztendő hibás döntéseiben, régebbi eredetű­ek, némelyikük szinte végig­kísérte egész szocialista gaz­dálkodásunkat. Azt azonban máris elmondhatom, hogy az újkeletű problémákért a kor­mány is felelősnek érzi ma­gát és levonja a szükséges tanulságokat. Tisztelt Országgyűlés! Milyen politikai helyzetben kell megtalálnunk a kivezető utat? Hazánkban a dolgozó, alkotó emberek döntő több­sége a szocializmus keretein belül keresi a kibontakozást, elismeri az elmúlt négy évti­zed eredményeit, vágyik a boldogabb jövőre és számol a nemzetközi realitásokkal. Sa­ját maga és családja gyara­podásáért, szocialista célja­inkért akar dolgozni, csele­kedni, alkotni, de igényli a világos útmutatást és a dön­tésekben való érdemi részvé­telt. Elvárja, hogy a társadalmi életben tapasztalható nemkí­vánatos jelenségek ellen ha­tározottabban lépjünk fel. Ez az igény a munkaprogram tervezetének vitája során is erőteljesen megnyilvánult és egybeesik a kormány szándé­kaival. Ugyanakkor azt is ér­zékeljük, hogy a politikai hangulat, a társadalmi köz­érzet érezhetően rosszabb, mint néhány évvel ezelőtt. Rosszabb annál is, mint ahogy azt az átlagos színvo­nalon élő állampolgár hely­zete indokolná. Társadal­munkban a szélsőséges néze­tek is felerősödtek. A rosszabbodó közérzet oka, hogy az elmúlt években az életszínvonal jelentős réte­geknél stagnált, sőt egy nem lebecsülendő nagyságú kör­ben csökkent. Sokan élnek nagyon nehéz körülmények között, miközben egy vi­szonylag kis réteg munkatel­jesítményével nem arányos mértékben jól, és nem ritkán hivalkodóan él. A másik ok az, hogy a társadalom jelen­tős csoportjai bizonytalannak látják a holnapot, a jövőt. Nincs elég hitük abban, hogy nem vagyunk a kialakult helyzet foglyai, hogy van ki­bontakozás. Csökkent a veze­tés iránti bizalmuk. S elő­fordul, hogy a szocializmus életképességét vonják kétség­be. A közéleti emberek ke­veslik politikai intézménye­ink munkastílusának fejlődé­sét, kifogásolják társadalom- irányításunk merevségét. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a gazda­sági kibontakozás érdekében nemcsak a termelésben, ha­nem a politikai közéletben is változást kell elérnünk. Tisztelt Országgyűlés! Amire készülünk, hogy megállítsuk az adósság növe­kedését és közben korszerű­sítsük gazdaságunkat úgy, hogy ennek terhei csak elvi­selhető mértékben hárulja­nak a lakosságra, az sokak szerint szinte lehetetlen vál­lalkozás. A kormány meg­győződése, hogy többéves következetes, fegyelmezett, végiggondolt gazdálkodással céljaink megvalósíthatók. Eh­hez azonban módosítani kell felfogásunkat, át kell csopor­tosítani eszközeinket, újra kell gondolni törekvéseinket, hatékonyabban, lényegesen több értéket teremtve kell dolgoznunk. Rendre, fegye­lemre, és ami ennek alapjául szolgál: a teljesítményelv maradéktalan érvényesítésé­re van szükség mindenütt. Olyan gazdasági környezetet és feltételeket akarunk létre­hozni, amelyben a kollektí­vák, a vállalatok és egyének valós teljesítményük arányá­ban jutnak jövedelemhez. Megállítani az adósságnövekedést Szabolcs-szatmári képviselők az ülés szünetében. Ugyancsak előnyben ré­szesítjük a legjobb műszaki ■eredmények alkalmazását, a . •■kölcsönös érdekeket, szolgáló nemzetközi együttműködést, a termelést segítő infrastruk­turális területek fejlesztését. A gazdaságós export dina­mikus növelésére törekszünk, biztosítva hozzá a szükséges importot. Mindezt szem előtt tartva, a kormány azt a célt tűzi ma­ga elé, hogy mérsékli, majd megállítja az adósságnöveke­dést, megőrzi az ország fize­tőképességét; mindent meg­tesz. hogy a vállalatok, intéz­ményiek és az egyének nö­velhessék teljesítményeiket, a termelés szelektíven bővül­jön, emelkedjen a magas műszaki színvonalú termékek aránya; hogy bontakozzanak ki az érdekeltségi és piaci mechanizmusok, hatéko­nyabb legyen a kormányzati irányítás, korszerűsödjön a (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents