Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
tot alapozó művészet itben. Nem a régi műemlé- ak adják patináját, de az lát- üiik, hogy óvják a város ha- yományait, karakterét. A tisztség különösen jó benyomást ttt rám: irigylésre méltó. Brakes, hogy például nincs ínyi értékes virág, díszfa a árkokban', utcákban, mint álunk, mégis jobban megbe- iülik, rendiben tartják — a la- asság is. Nagy területet fog- inak el a sétálóutcák, ame- ■eket elzártak a gépjárműfor- ilom elől: nagyjából akkora sszt, mint Nyíregyházán a sikörúton belül van. És sen- . nem panaszkodik, hogy le íll tenni az autót — az természetes. És ettől nyugodtabb, ilahogy nem olyan zaklatott város, mint ahol a központot birtokba veszik a járművek ?rei. — A tanácsi munka tapasz- Uatai? — Mi is növekvő szerepet •óbálunk adni a tanácsi bi- dtságoknak, de ezt ők már megoldották: f ormáj aoan, rangjában, működésében és fejlődésében egyaránt erőteljesebb. Meglepő volt, hogy milyen átgondoltan törekednek a városi tisztségviselők és azok fontosabb intézkedéseinek népszerűsítésére. Vagy egy más terület: nálunk a tanácsi beruházások között megkülönböztetett helyet foglalnak el az oktatási Intézmények. Tervek a folytatásra Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy a mi új iskoláink kultúráltságiban. felszereltségben egyáltalán nem maradnak le, jó színvonalúak, állják az ösz- szehasonlítást. Nem így a vendéglátóhelyek: talán az ízek nálunk változatosabbak ugyan, (bár ez ízlés dolga), ám a vendéglátás színvonala, a körülmények egészen másak. — És végül: hogyan folytatódik az Iserlohn—Nyíregyháza kapcsolat? — Továbbra is a kulturális kapcsolatoké a főszerep. Iser- lohnban jövőre szívesen rendeznének magyar napokat, amelyre tőlünk hívnának meg énekkart vagy tánccsoportot, de az alkalom kínálja egy mini termékbemutató lehetőségét is. Minden valószínűség szerint még az idén hozzánk látogat a kulturális élet valamely iserlohni vezetője, jövőre pedig mi fogadnánk az ottani művésztelep delegációját és kiállítását. Eddig nagyon kellemes partnereket ismertünk meg új barátainkban. Szeretnénk, ha az éremművészettel kezdett kölcsönös, jó kapcsolat tovább terebélyesedhetne. Marik Sándor Mélyhegedű Fiatal képzőSzabolcs-Szatmár megye irodalmi életének egyik közismert személyiségére emlékezünk születésnapja alkalmából. Bory Zsolt 1939-ben, 18 éves korában jelentkezett első kötetével a nyilvánosság előtt Szekerek a ködben címmel, majd második kötete, a Mélyhegedű, hatvan költeménnyel 1975-ben .jelent meg. Verseit nagy precizitással csiszolta, cizellálta mély líraiságú, elegáns alkotásokká, szavaiból tisztaság és emberszeretet árad. A Mélyhegedű előszóírója, Katona Béla irodalomtörténész szerint a címadó vers a magyar költészet talán legkülönösebb, legmeglepőbb ars poeticája. Irodalmi tevékenysége mellett jelentős közművelődésiismeretterjesztői munkát is végzett, és a megye irodalmi életében töltött be jelentős szerepet: ő volt a Szabolcs-Szat- márban jelentkező fiatal költők, költőjelöltek „szellemi atyja”, akiknek a pályakezdésben segített — szinte valamennyien hozzá jártak költé- szettani stúdiumokra. Bory Zsolt most lenne 66 éves. Ebből az alkalomból közöljük ezt az eddig kiadatlan verset. Bory Zsolt: Pogány ima Aki engem teremtett, hiába lestem, űztem, sem égben nem találtam, sem földben, vízben, tűzben, pedig néztem felhőit, hideg harmatát ittam, gyanítottam is sokszor, hogy amott vagy emitt van, de sosem volt sehol sem. Már elcsitult a bánat. Csak úgy magamnak mondom, nem őneki, imámat. Az évtizedek jöttek, el is mentek kevélyen: tévelygéstől, bukástól, kell, hogy valaki védjen. Meg kell, hogy óvjon tőlük, akik utamba álltak, hatalmasok, garázdák, titkos prostituáltak; térjenek ki előlem, kik hazudva kerestek, s a füsttől, szesztől bűztök s a minden jóra restek; továbbá, aki tolvaj, köröttem ne kerengjen, nagyon kevés, amim van, ne lopjon hát meg engem, a kérkedő buták se rabolják el időmet: éveim zsugorodnak, csak a perceim nőnek. Mint öreg este fáradt jószág a száraz almon, hadd pihenjek egy kissé, mielőtt meg kell halnom. Már csak az lássa könnyem, az hallja nevetésem, kitől bár elbúcsúztam, ő nem köszönt el mégsem, kínom vállalva kísér, velem tán el is szállna, boldogít a beszéde, békéltető az árnya: szeme felhőit nézem, fülem szavait issza. Neki mondtam e verset. Pogány ima. De tiszta. 1981 Takács Gyula: Tágabb valóba nőve Kőpincés zöld medencék fölött berki langyos árkok hozzák a ködöt. Valami részegítő pára szólogat a majdnem éjszakába. Szárnyas hordók és poharak szava bennem, s körülöttem mintha idéznék az abroncs lényegét, mit összetart a kerek messzeség, s szavuk tisztább szférába teszi át szívünkkel ezt az éjszakát, megadva, értsük képletét, kinyitva szikláink ködét ... Reszketve így, valami tett mozdul a csontos felület megett, s kibontva azt, tágabb valóba nőve, mintha most tisztán pincénkhez jönne minden ...Se mástestű vegytant, fizikát nyitott ajtónkra írja át, s a berki sötéten átragyogva fénylenek, mint a galagonya bokra, a dolgok, mint akik egyek világon túl a tágabb értelemmel, mely lépcsőt rak, élni bátran, mint madarak csontos cédrusfákban. Dohány Sándor kerámiái' a képző- és iparművészeti lektorátus díját nyerte A Vigadó Galériában fiatal képző- és iparművészek alkotásaiból Ünnep ctamiel nyílt reprezentatív kiállítás. Képeink a kiállításon készültek. 1 Oláh Enikő: ünnepi ruha Tar Beáta ruhái az Idea Vállalat diját kapták 1987, szeptember 12. ^jff és iparművészek
