Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
A novellista 1H Táncolj, Dezső! a nem is idejétmúlt ez a ímben használt kifejezés, mégis ritkán használjuk. Pedig Jánosi Zoltánt — ha kedvelt, otthonos műfaját tekintem — tényleg novellistának kell neveznem. Akkor is, ha költőként indult... Az indulást, az irodalmi be takozás történetét előzzük m ; néhány szűkszavú, tény- sz ű biográfiai adattal: a sz. letési dátum, 1954 óta Mis- ke :ot váltja Nyíregyháza, m jd Szabolcsot újra Borsod vagy inkább a zempléni rész, hogy aztán újra a Nyírség következzen — éspedig a családot, az orvos szülőiket és a fiatalember tanulmányainak sori-amplitúdóit követve. De itt álljunk meg egy percre, hiszen egy régmúlt családi vonzattal Jánosi Zoltán már íg; -úgy az irodalom csapdá- já :i hull. Ugyanis Galambé Lajos első regényeinek eg ikét (Jurankó Pál hazaié . arról a lengyel származó á ikótaji emberről írta, aki ne n más, mint Zoltán nagy- af a: rettségi után, 1975-ben fe eszik a nyíregyházi főis- kc i magyar—orosz szakára, s men indulnak az első m gjelent irodalmi kísérlete . az első publikációk a Sz bolcs-Szatmári Szemlébe , az első és egyre erősödő biztatások Katona Béla tanár úrtól, akinek révén az akkortájt (de most épp tíz esztendeje) megalakult írócsoport munkájában is részt kap pályatársával, Antal Attilával és másokkal együtt! ’79-ben végez, tanít Nagy- cserkeszen és a főisikolai gyakorlóban, s most a harmadik tar évet kezdi tanársegédként a főiskola tanítóképzpő intézetében. Közben elvégezte a KITE magyar szakát, tavaly doktorált. Értekezésének témája Nagy László költészete volt. — Miért épp ő? — A XX. századi líra iránt érdeklődöm. Nagy László már középiskolás koromba: megkapott képi erejével, emberi tisztaságával. Nagy László etikai nagyhatalom. E zí rt műveinek sugárzó erejét sürgető szükség van mi .d az oktatásában, mind pet ig a mindennapi életben. Ezért már a főiskolai szak- dolgozat témájául is őt választottam. Gáspár Lászlónál írt. m, ő javasolta, mint kom- zu. ns, hogy folytassam a mi kát. A debreceni Göröm- be András is árra biztatott, mv kálikod jam csak tovább... Majd a nála írt eg: térni szakdolgozatból szülét X a disszertáció. — Ismerte személyesen is Nagy Lászlót? — Nem. És ez" már pótolhatatlan. De most nyáron sikerült eljutni oda, ahol született, Felsőiszkázra. Találkoztam édesanyjával, akihez a költő a magyar líra egyik keményebb erkölcsi tartását kifejező mondatát írta, az anya nevével mintegy azonosítva az emberiséget, világegyetemet. („Igazság gyanánt szemétdombot sohase öleljek, anyám.”) — Olvastam Nagy Lászlóról írt tanulmányait az Alföldben, a Napjainkban ... Az írásbeliség csupán az egyik eszköze a népszerűsítésnek ... — Tanári gyakorlatom során századunk hazai lírája köréből Nagy Lászlóról beszélek a legmélyebben. író- olvasó találkozókon sem mulasztom lel soha a rával ló erkölcsi hivatkozást. És most nyáron alkalmam nyílt, hogy róla alkotott meglátásaimat hosszabb előadás formájában is elmondhassam. Meghívást kaptam a Baranya megyei országos irodalomtanítási napokra, Pécsre. Az egész tanácskozás Nagy Lászlóval foglalkozott. Eddigi kutatásaim értelme tetőződött be abban a közel másfél órás előadásban, amit Domokos Mátyás és Görömbei András társaságában az egész országból meghívott tanártársaimnak tarthattam. — Tudom, versekkel indult. Költeményei öt megyei antológiában fellelhetők, ma mégis inkább novellistának tartják. — A nyolcvanas évtized fordulóján úgy éreztem, sok minden forr bennem, amit Szépen magyarul — szépen emberül Nagyképfi-e a magyar nyelv? ermészetesen nem. Viszont £ aki használja, néha a való- s >snál fontosabbnak, művelte ülőnek szeretné magát feltün- tc ni. Ennek egyik formája az, » ikor idegen szavakkal, n Ívtudással henceg — de k nyen kilóg a lóláb! ■ vasom, hogy a Balatonnál ii' -t eladó „bevezetett vendé- g kel”. Máshol „jó! bevezetett f ler-csemege boltot" kinál- r eladásra. Valószínű, hogy c kereskedelemben, vendég- 1 marban használatos zsar- ■ a német einträglich (,jól j delmező’), eintragen (,jöve- ü mez’, ,bevezet’) szó rossz t.: örfordítása. Magyarul: egy i' ‘t lehet jól jövedelmező, a v elégek pedig jó jövedelem- n rendelkező törzsvendégek le cinek. ■ t van egy nagyképü másik dl atszó: originált (csomagolt A latin eredetű originális m léknév csonkított változaté újabban igének vélik, pe- di original ige nem létezik, te iát csak melléknévként tvasz- n, irtatjuk: original csomagolás. S< kai helyesebb azonban, ha a nagyar megfelelőivel helyetti tjük: eredeti, hiteles, bon- t; an, szavatolt (csomagolás). nergiaracionalizálási prog- r; tot hirdetnek az újságban. A racionalizál jelentése: .munkafolyamatot ésszerűsít’. Pontosabban fogalmazunk tehát akkor, ha az energiafelhasználás racionalizálásáról beszélünk. Még egyszerűbben és közérthetőbben: ésszerű energiafelhasználásról van szó. Ha egy polgári védelemről szóló cikkben azt olvasom, hogy árvíz esetén feltétlenül szükséges a „fertőtlenítés, ro- vartalanítás és deratizáció”, akkor már elő kell vennem az idegen szavak szótárát. A de- ranzsált (.rendetlen, pongyola’) és a derb (.nyers, goromba. kíméletlen') szó között kellene lennie. De nincs ott! így aztán kénytelen vagyok a fenti szavak magyar jelentésével minősíteni azokat, akik az olvasókat „deratizálják”. Végül még egy kereskedelmi zsargonszőról. A „Pest vidéki Vendéglátó Vállalat likviditort vesz fel.” örömmel mennék, de attól tartok, hogy maga a vállalat sem tudja, mit hirdet. A szó jelentése: „olyan személy, akit valamely üzem vagy intézmény felszámolásával bíztak meg, illetve olyan személy, aki valamely intézmény, szervezet stb. felszámolására törekszik.” Lehet, hogy számlalikvidátort keresnek? Ez is nagyon csúnya szó. s az átlagos újságolvasónak nem sokat mond. Akkor talán likvidatúrára, azaz számfejtésre keresnek munkaerőt? Amíg ki nem derül, addig egy időre én is „likvidálom” magam. S. A. Az utóbbi évek filmkészítés i gyakorlata mintha azt a bántóan leegyszerűsítő elméletet akarná igazolni, hogy egy-egy alkotás vagy szórakoztató, következésképp tömegigényeket kiszolgáló, vagy pedig úgynevezett művész (i) film, azaz a kevés beavatott számira készült, unalmas képrejtvény. Ennek az álláspontnak a képviselői mostanában egyre több műre hivatkozhatnak, s ha tón nem jutna hirtelen péld., az eszükbe, segítségül említek egyet a hazai gyakorlatból: Bujtort Az elvarázsolt dollár alapján aligha lehet együvé sorolni mondjuk a Szörnyek évadja alkotójával, Jancsó Miklóssal. A külföldi gyakorlatból még könnyebb ilyesfajta ellentétpárt állítani: az Aranyeső Yuccában-t nehezen lehetne összetéveszteni A gránátalma színé-ve 1. A képlet azonban sem a múltban, sem a jelenben nem ilyen egyszerű. A merev szétválasztással, a romantikus módon felnagyított ellen tétek hangsúlyozásé v a l lehet ugyan hatásosan poen- tírozni a mondanivalót, de így ahelyett, hogy közelednénk, inkább távolodunk az igazságtól. A filmtörténet azt látszik igazolni, hogy az igazán maradandó alkotások .többségét a mesterségesen húzott válaszvonal mentén lehet elhelyezni. Azok a törekvések eredményeztek nem romlandó műveket, amelyek a két pólus lényegi jellemzőit össze tudták békí- teni, s közöttük egészséges összhangot hoztak létre. A gondolati igényességet a legtágabb értelemben vett szórakoztatási szándékkal és gyakorlattal szembeállítani, ráadásul ezt kizárólagosnak feltételezni, minden körülmények között téves vélekedés. Nincs szándékomban Gárdos Péter új filmjét, a Szamárköhögést, amely a leghatározottabban az alőíbb jelzett törekvés megtestesítője, kikiáltani az idei év legjobb magyar filmjének, de azt mindenképp hangsúlyozom, hogy kiemelkedik az átlag- tnezőnyibőil. A rendező tiszteletben tartja közönségét. Tudja, hogy a néző szórakozni vágyik, de ezt az igényt nem úgy szolgálja ki, hogy 'kiagyal modern mesehelyzeteket, s nem is úgy, hogy művi izgalmakat teremt, hanem a valóságos élethelyzetekben keresi meg a művészi stilizálás lehetőségeit. Kiszolgálja a mese iránti igényünket, de az egésznek gondolati fedezete van, a szórakoztatás nem válik öncéllá. Gárdos Péter már első filmjével, az Uramistennel felhívta magára a figyelmet. Tud valamit, amit kevesen a magyar rendezők közül: mesélni és szerepet osztani. Otít a legmeglepőbb lépése az volt, hogy rávette a visszavonult, ráadásul kevés filmes múlttal rendelkező Feleki Kami lit, hogy vállalja el a főszerepet. Telitalálat volt a választás is, az alakítás is. A mozinéző kevéssé szereti a rendezőket (s azt gyanítom, néha nem is tudja, kinek a filmjét nézi), viszont imádja a jó színészeket. Gárdos a Szamárköhögéssel is nyerő, mert Garas .Dezsőre osztott, a főszerepet, s talált két tűr, menyes köly- köt, Tóth Mar ült és Kárász Esztert — föl; atva a miagyar filmművészet Kardossal, Szabóval, Kanódyval f mjel- zett hagyományát —, akikkel a legbanálisabb helyzetekbe is be tudja lopni a humort. A történet 1956 októberének nehéz napjaiban játszódik Budapesten, középpontjában egy család áll: apa, anya a két gyerekkel, valamint a nagymamával, s bármilyen furcsa, a családdal együtt élő cseléddel. Ez Utóbbi mintha- nem lenne koherens elem a cselekményben. Elég nehezen elképzelhető, hogy valaki ebben az időben igazgató lehetett Nyugaton élő rokonokkal a hálta mögött, s cseléddel a lakásban. Ha ezt a botlást meg tudjuk Gárdosnák bocsátani, s nagyvonalúan eltekintünk a meglehetősen jellegtelen címtől (egyébként már az Uramisten sem volt igazán találó), akikor a továbbiakon jól szórakozhatunk. Bizonyosan akadnak nézők, akiik fenntartással fogadják a film műfajíságát, a esehes vígjátéki fordulatokat, mondván, hogy 56 nemzeti tragédia volt, nem lenne szabad ezzel tréfálná. Ha lennének ilyen nézők, tisztélettel vitába szállnék 'velük. Gárdos olyan életformát, életszemléletet mutat be választott családjával, amely nagyon hiteles, ma is létező jelenség, s ebből a nézőpontból az akkori események akkor aligha látszódtak másként, ahogy azt a film mutatja; s hogy tragédia történt, ezek az emberek ezt csak jóval később fogták fel. Itt védekező reflexek kezdenek működni bennük, s ez olyan, eredendően mulatságos jelenetekben ölt testet, mint a Sztálin- könyvek égetése, a menekülési főpróba, vagy a csúcs: a telefonos kórus, középpontjában az angyalian szenvtelen Annamari szólójával. Ne gondolja azonban senki, hogy a könnyed vígjátéki- ság rátelepszik a cselekmény egészére. Gárdos néhány, látszólag súlytalan jelenetbe beleviszi azokat a tartalmi elemeket, amelyék növelik a film értékét. Tanulságos a nagymama és Tomi pingpongozása, s a közbeni párbeszéd: „Akkor játsszuk úgy, hogy ami nálad necces, az nem necces!" Ha metaforikusnak tekintjük a mondatot, akkor ,sok mindent elmond arról, mi vezetett odia, hogy a nagymama a hazahozott kenyérben golyóütötte nyomokat talál. S a tanárt alakító Újlaki Dénes villanásnyi jelenete a hiányzók számbavételekor nyitván felkelti azt a szorongást a nézőben is, amit a kor emberei érezhették az első felismerések döhbenétében. Vádoljanak bár elfogultsággal, leírom: az utóbbi néhány esztendőben magyar filmben magyar színésztől olyan parádés - alakításra, mint amilyet Garas Dezsőtől láthatunk, nem tudok példát. Játszik itt Hernádi Judit, Törőcsiik Mari a tőlük meg- szoikoitt magas színvonalon, de amit Garas művel, arra igazán nem találok megfelelő mondatfordulatot. Ha Gár- dosnak nem is hiszem el, hogy a filmbéli apa igazgató valahol, Garas még ezt is elhiteti. S az a sztepptánc!? Hamar Péter A Téma című szovjet film az 1987. évi nyugat-berlini fesztiválon Arany Medve-díjat nyert. A képen az egyik főszereplő: Inna Csurikova. Disa Lajos: Április ez nép! versben nem tudok elmondani. De kérdőjeles volt, milyen műfajiban kellene írnom. Ekkortájt adott a kezembe egy Magyar Nemzetből kivágott pályázati felhívást egy munkatársnőm. A novetlapályázat témaköre a mai magyar valóság volt. Mindazt, ami évek óta érett bennem, édesanyámnál este a konyhaasztal mellett két óra alatt leírtaim egy 10 flefckes novellában. Ez volt az Életveszély, életem első kidolgozott novellája — és ez 836 pályamű közül első lett. Folyóiratokban és ’84-ben a Tiszta szívvel füzetek sorában is megjelent. — Azóta? — Párhuzamosan írok verset, novellát, tanulmányt. A versben kezdem magam kevésbé otthon érezni.... — Az életkor diktálta realitásérzék fejlődése tenné? — Lehetséges, de a lírát illetően az utóbbi években oly mértékben változott meg az ízlésvilág, ami már nem felel meg az én alkatomnak. Ügy érzem, prózában karakteresebben el tudom mondani véleményemet korunkról. — Mi hát a véleménye? — Nagy László írta a hetvenes évek közepén: „Rémálom temploma s én alul / izzók, szavamat nem halkí- tom, ' de sikoltom halhatatlanul: ! Úristen, én nem vagyok itthon?” Az értelmiség hivatása azon dolgozni, hogy a felnövekvő nemzedékből egyetlen ember se érezhessen így. Írásaimmal ezt alkarom szolgálni. — Sokat dolgozik? — Tanári munkámban is az előbb említett cél vezet. Viszonylag keveset írok. Csak akikor veszem a kezembe a tollát, ha úgy érzem, fontosat mondhatok. Sokáig érlelek egy-egy témát. Írásaimat nem szokták visszautasítani. — Utoljára az Élet és Irodalom hasábjain olvastam. Most min dolgozik.? — Továbbra is Nagy László kutatása és természetesen a noveHaírás szerepel közeli terveim között. A Rege a tűzről és jácintról című hosz- szú versről írok most összefoglaló tanulmányt. A másik oldalról pedig erősen foglalkoztat a kafkai világ. Véleményem szerint az Átváltozás című írásában a svábbogárrá változtatott emberi modell Kafkán is túlnőve — sajnos — tovább él. Azt hiszem, érdemes továbbgondolnom, hogyan lehet ezt saját írói eszközeimmel kifejezni. Szilágyi Szabolcs Odafigyelést érdemlő új versegkötet látott napvilágot a közelmúltban, a Magvető Kiadó gondozásában. Szerzője Dúsa Lajos, elsőgenerációs értelmiségi — Debrecenben könyvtáros. Többszöri ■kényszerpályáiról így vall a szerző: „Nem tudtam azonosulni foglalkozásaimmal, így késve, harmincadik évemen túl végeztem a népművelés— könyvtár szakot.” Ekkor, tanulmányai végzése közben élt megyénkben, Szamossze- gen. Életének erről az időszakáról így ír: „Ezzel az időszakkal esett egybe másik, igazi főiskolám. Négy évig Szatmár megyében éltem, ahol nemcsak az én körülményeim voltak mostohák. Egy életre szólóan megértettem, hogy kikkel kell és kükkel niern szábad közösséget vállalnom.” Ez a közösségivé Hálás irányítja verseit, költészetét: „Az otthon és a gyár között retúr- sínek feszülnek, / fölötte címerünk virít: höldnyi rézpeták. " „Aludni volna jó, de itt az álom is viseltes, / az ellenőrnek is gyanús, s a váltómat veri.” — írja a Fekete vonat című versében. A Hetek és a Kilencek által felvállalt társadalmi és létformáló költészet útján indult el — ám az e költészet- típus elten ható szférában is megtalál — önálló hangját, s alakította ki egyéni arculatát: „Nagy, éles késsel téli szél szel: / szalon názgat ja új havunk. / Elhúz a véres vesevéggel / korán bukó, vörös napunk.” (Disznótor). Dúsa Lajosnál a költészet nem hétvégi verselgetés; erkölcsi tartása sem magamutogtató alkalmi póz, alkalmi szerepjáték. Megélt élményeit az individuum felől közelíti a valósághoz: „Az almafák visszeres lábbal szülnek négy húszért jonatánt, / s kis csöbör helyett nagy vödörből i nevet a gondoík ránca ránk." (Szatmári szonett- cserepek). írja mindezt akkor, amikor újra divatba jött a befelé fordulás, a Tart pour Tart költészet iránt! igény. S míg ez utóbbi költészet csak a személyes közlés szintjén marad: (bánat, panaszkodás, önsajnáltatás), .addig az Április ez még! című kötet költője megélt élményeit a rész—egész viszonylatában fejezi ki és helyezi totalitásba. Szinte minden verse kis dráma is, hiszen drámai szituációt teremt azzal, hogy személyes élményeit ütközteti ,a valósággal, s az egyetemes igazság kimondásáig, fokozza a verset: „Érik a rubrika. Inkasszált kamat illatba leng,” / ... „ahol ónosesőt hoz a díjbeszedő / és csak a szél ordítja ki őszünk rettenetét: / — Emberek és fák! Sárgán hullnak a csekkek!” (Lakótelepi ősz). Mit is lehetne ehhez hozzátenni?! Az olvasók figyelmét — gondolom — a költőre tudtam irányítani e recenzióval. „Anyám! Elmegyek innen. Én és a folyó / elmegyünk innen." — írja a Ballada című versében. S elment megyénkből. (Magvető, 1987) Budaházi István HH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. szeptember 12.
