Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-11 / 188. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. augusztus 11. Önismereti tábor Az életet tanuliák Augusztus 18—19-én, Nyíregyházán A szúnyogirtás második menete Mint korábban hírül adtuk, Nyíregyházán is megszervezték a helikopteres szúnyogirtást. Első ízben július 29—30-án került sor a városi közegészségügyi szolgálat és a MÉM Repülőgépes Szolgálat együttműködésében. Az akció hatásossága érdekében a jövő héten kerül sor a második irtásra. Ez az időjárástól függően augusztus 18-án vagy 19-én lesz. A gépek kora reggel, illetve naplementekor végzik munkájukat a következő teterületeken: a császárszállási tavak, az Örökösföldet és a Korányi utat érintő Lukala- posi tározó környéke, a Buj- tosi tavak, az Érpatak, a sóstói tavak és az erdő, beleértve a tornapályát és az üdülőterületet. Fontos tudnivaló, hogy az alkalmazott vegyszer emberre, meleg- és hidegvérű állatokra nem veszélyes, kivéve a méheket, amelyeket az említett időpontokban el kell zárni. 36 leány és 14 fiú érkezett a táborba nevelőszülőktől, a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetből, az ököritó- fülpösi és a berkeszi intézetből, hogy megtanuljon az eddigiektől jobban élni, mozogni a közösségben, megismerje önmagát és a világot, barátkozzon a közeli KISZ-tábor lakóival. Ne morzsolMjanak le Árnyas tölgyek, vastag platánok ölelik körül a gyermek- és ifjúságvédő intézet üdülőjét. A borús, szomorkás idő sem veszi el a kamaszok kedvét a focitól, pingpongozástól, bár a szomszédos strandra csak néhányan merészkednek el fürödni. A faház teraszán vidám csitricsapat hallgatja a lemezeket. Most még üresek a székek, de nemsokára kezdődik a kiscsoportos önismereti foglalkozás Figula Erika pszichológusnő irányításával . . . Nagy Sándorral, a tábor szervezőjével, a fiatal nevelőtanárral beszélgetünk: — Mi a tábor fő célja, hogyan választották ki a résztvevőket? — Célunk az — mondja —, hogy az állami gondozott fiatalok ne morzsolódjanak le a középiskolában. Ez a tábor segítséget és erőt ad nekik a továbbtanuláshoz, a szakma megszerzéséhez azzal, hogy összefogja őket egy nagy közösségbe. A kiscsoportos foglalkozásokon megismerik képességeiket, tulajdonságaikat, az emberi jellemet. A mintegy 150 továbbtanuló állami gondozott fiatal közül azokat választottuk ki, akikben ígéretet láttunk. Ók — bár lelkileg sérültek, sőt bukott is van köztük — kevésbé dacosak, problematikusak —, tehát jobban irányíthatók. Személyes, névre szóló levelet küldtünk nekik, van-e kedvük a táborhoz? Vitatkoznak, barátkoznak A fiatalok szemmel láthatóan jól érzik magukat, csillognak a szemek, mosolygósak ,az arcok. A tábor kapuja kitárva, számukra szabadság az, hogy bármikor kisétálhatnak rajta: — Jó itt nagyon! — mondja a vasmegyeri Balogh Szilvia, ö most az intézet kollégiumában lakik. — Érdekesek a beszélge- tések, barátkozunk, ismerkedünk. Sok mindent tanultam már ... Társai helyeslőén bólogatnak, csupán egy barna bőrű kislány szomorkodik köztük. Mondják, hogy máskor nem ilyen. Most tart az idegentől... 17 éves korára már jobban megismerte az életet, mint a többiek. A gazdag program éppúgy kínál szórakozást, mint tanulást, művelődést. Nagy sikere volt az egészségügyi vetélkedőnek, a házasságról, családról, fogamzásgátlásról szóló előadásnak, de beszélgettek arról is, hogyan vesznek ma Magyarországon állami gondozásba egy gyermeket. Vitatkoztak, kérdezősködtek a fiatalkori bűnözéssel kapcsolatos előadáson is. Kerek szemmel hallgatták Ratkó József költő vallomását az életről, irodalomról, és mindegyikük kapott a költőtől egy dedikált verseskötetet. Hét végén pedig buszkiránduláson vettek részt, sokan életükben először látták Eger várát, Miskolc-Tapolcát, a híres lillafüredi vízesést és az aggteleki cseppkőbarlangot. Mdig gyúrják Az augusztus 3-án megnyitott tábor 13-án zárja be kapuit. A rendezők Villon verssorát választották mottóul: „Addig gyúrják — míg jobb eszme kél az agyban”. Az ötven állami gondozott, nehéz sorsú fiatal bizonyára nem feledi el ezt a tíz napot. A tábor vezetői, a Hazafias Népfront, a megyei tanács, a megyei művelődési központ, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház, a KÖJÁL, a konzervgyár dolgozói, a támogatók jövőre is megrendezik a tábort. Ha a család, a szülők eltaszították ezeket a jobb sorsra érdemes gyerekeket, legalább a közösség, a társadalom kísérje figyelemmel felnőtté válásukat. Tóth M. Ildikó Négylábú csibe r Ú gy látszik, az utóbbi időben gyarapszik a jószágok lába. A közelmúltban egy ötlábú malacot, most pedig egy négylábú csibét van alkalmunk önöknek „bemutatni”. A fogamzásának, születésének körülményeiről nem sokat tudunk, ugyanis a furcsa jószág egy nyíregyházi kistermelőhöz a derecskéi keltetőből augusztus 7-én pénteken érkezett. A szüleit nem ismerjük. Így az első osztályú húshibro csibéről csak külső leírást adhatunk. A mérete, színe, hangja, anyagcseréje ugyanolyan, mint a többié. A járásnál csak két lábat használ, a másik kettőt legalábbis egyelőre a feneke alatt összefonva tartja. Nagyon tetszik neki vagy a golyóstoll, vagy a tinta, mert az íróasztalomon mindig a papíromra szalad. Csak a cikkemet „le ne” tisztelje. A csibe egyelőre legyen bármennyire is mozgékony, a gazdája a hosszú életéhez, felnövekedéséhez nem sok reményt fűz. ígéri: ha teheti, idősebb korában is behozza, hogy mind a négy lábával kezet rázhassunk. (cselényi) A tárgyalóteremből Szülein élősködőn G. János és G. Jánosné nagykállói lakosok ügyében hozott ítéletet a Nyíregyházi Városi Bíróság az 1987. július 21. napján megtartott nyilvános tárgyaláson. A büntetett előéletű, jelenleg alkalmi munkából élő G. Jánost tartás elmulasztásának vétségével és közveszélyes munkakerülés vétségével vádolta az ügyészség, mint a büntetlen előéletű, háztartásbeli G. Jánosné tehére „csak” a tartás elmulasztásának vétségét rótta. A vádlottak házasságából származó mindkét gyermek állaimi gondozásba vételét korábban elrendelte a Nagykállói Nagyközségi Közös Tanács VB szakigazgatási szerve, s arra kötelezte a szülőket, hogy mindegyik gyermekük után fejenként fizessenek meg havonta 270—270 forint gondozási díjat. Ezen kötelezettségét azonban sem az apa, sem az anya nem teljesítette, G. János összesen 12 860, míg G. Jánosné ösz- szesen 13 410 forint állami gondozási díj megfizetésével került önhibájából hátralék- |ba. G. Jánost a szabálysértési hatóság közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtotta az 1985. június 18. napján jogerős határozatával, azonban ezt követően sem létesített állandó munkaviszonyt A ritkán és rendszertelenül végzett alkalmi munkájából származó jövedelmét is elitta, s idős szülein élősködött. A bíróság G. Jánost, mint visszaesőt, halmazati főbüntetésül 8 hónapi börtönben végrehajtandó szabadság- vesztésre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, s elrendelte a korábbi szabadságvesztéséből hátralévő idő végrehajtását, s kényszergyógyítását. G. Já- nosnéval szemben 6 hónap végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, s elrendelte pártfogó felügyeletét. Kötelező magatartási szabályként előírta, hogy létesítsen 60 napon belül állandó munkaviszonyt állami, vagy szövetkezeti szervnél. A bíróság nevelő tevékenységének folytatása tehát G. János esetében a büntetésvégrehajtásra, míg G. Jánosné vonatkozásában leendő kollektívájára, munkatársaira vár. Az ítélet jogerős. Dr. Szabó Pál ügyész Kapocs Szabolcs és Szatmér közit! Százéves a mátészalkai vasút I Lassan száz esztendeje, hogy végig „száguldott” az első gőzmozdony a Nyíregyháza és Mátészalka közötti 57 kilométeres vonalon. Az engedély szerint akár óránként 30 kilométeres sebességgel haladhatott a vasparipa, azonban a megállások, rakodások miatt az első menetrend szerint több mint három óra kellett az út megtételéhez. A századvég gazdasági fellendülésének időszakában azok a termelők érezhették biztonságban magukat, akik vasúti összeköttetés révén el tudták juttatni árujukat a távoli piacokra. Ezért szaporodtak gombamódra a helyi érdekű vasutakat építő részvénytársaságok . Sokan hozzájárultak Ebben az időszakban a megyét csak az elsők között kiépített Debrecen—Nyíregyháza—Miskolc vonal, illetve ennek csapi leágazása, valamint a szatmári részt a Debrecen—Nagykároly—Szatmárnémeti— Máramarosszi- get vonal érintette. A belső Nyírség, Szatmár megye nyugati része viszont messze esett a vasúttól. A korabeli híradás így szól: „1886. febr. 15-ik napján Nyírbátorban gyűlt egybe Szabolcs és Szatmár megye érdekeltsége, célul tűzvén ki a Nyíregyházáról Nagy-Kállón és Nyírbátoron át Mátészalkáig vezetendő helyi érdekű vasút kiépi- tését.” Az előzetes tervek szerint 494 ezer osztrák forintba került volna az építés, a szükséges tőkét a vasút mellett fekvő birtokosok, helységek részvény jegyzéséből kívánták előteremteni, de mind Szabolcs, mind Szatmár vármegye törvényhatóságai is hozzájárultak a költségekhez. A vasút részletes terveit a neves Gregersen cég készítette, azonban különböző bonyodalmak miatt végül is az 1886. augusztus 20-i engedélyezési tárgyalás után több vállalkozó közül Schwarcz Árminnal szerződtek a vasút teljes kiépítésére és felszerelésére. Az építés 1886. november 17-én indult. Az engedélyokmány több részletet is meghatározott. (Mindez most megtekinthető a mátészalkai Szatmár Múzeum kiállításán, melyet a vasút centenáriumára állítottak össze.) Így előírták, hogy a legnagyobb emelkedő vagy esés nem haladhatja meg az öt ezreléket. Ennek különösen a dimbes-dombos nyírségi részen volt jelentősége, ezért bevágásokat, töltéseket kellett építeni, némiképp ka- nyargósabbá vált a vonal. A kanyar szabálya Egy másik előírás a következőképpen rendelkezik: „A kanyarodásoknak a nyílt pályán 300 m-nél kisebb félátmérővel nem szabad bírniuk.” De kiderült az is, hogy a vasutas „úr” lett, még a bakternak is jutott egy kis föld, mert előírták, hogy minden állomáson kert számára legalább 400 négyzet- méter, minden egyes őrháznál ezer négyzetméternyi földterület kisajátítandó. Az engedményesek, vagyis akik kezdettől pártolták — nem önzetlenül — a vasút megépítését herceg Odescal- chy Gyula, Tisza István és Mandel Pál (utóbbi nyírbátori gazdag bérlő) megnyugodhattak a gyors munka láttán, hiszen a vágányok lerakását már 1887. július 9-én befejezték. Ezután, az utómunkálatok befejezésével ejtették meg az úgynevezett műtanrendőri bejárást Lakatos Aladár miniszteri titkár részvételével. A korabeli sajtó, a Nyírvidék augusztus 21-i száma többek között így írja le a nagy ovációval fogadott bejárást: „A nagykállói indó- ház éttermében villásreggelihez volt terítve, melynek elköltése után a küldöttség, melyhez Káliéban is többen csatlakoztak, tovább folytatta útját. Báthorba pedig, hol taraczk durrogás között a város egész intelligencziája által fogadtatott” érkezett a szerelvény, hogy végül Mátészalkán jegyzőkönyv felvételével fejeződjön be az aktus, mely után augusztus 20-án megindulhatott a forgalom. A vasút történetének sajtó- visszhangját Szabó Menyhért mátészalkai vasutas gyűjtötte össze. Ebből kiderül, hogy nem mindig volt diadalút a gőzmozdony haladása. Az egyik télen például azt tét- ték szóvá, hogy a hófúvás miatt több napja nem jár a vonat. Nyírbátorban egy szénásszekeret ütött el a vonat, emiatt sorompó megépítését sürgették. Egy szerelvénnyel Indult A vonalon kezdetben egyetlen szerelvény járt, amely reggel indult Mátészalkáról, este tért vissza Nyíregyházáról. Egy-egy állomáson tíz percet, fél órát is álldogált, így érthető a háromórás menetidő. A részvényesek pedig elégedettek lehettek, mert már az első teljes év után nyereségről adhattak számot a vasút üzemeltetői. Csak érdekességként lehet megjegyezni, hogy a mátészalkai vasútállomás mégsem egyidős a vonallal. Ügy látszik, akkor sem gondoltak eléggé a fejlődésre, mert a később megépített Nagykároly, Mátészalka, Vásárosna- mény, Záhony vonal miatt rövid időn belül elbontották az épületet, s újat emeltek. L. B. NAPONTA 1500—-2000 LEVÉL érkezik és ugyanennyit küldenek el az ügyfeleknek a megyei tanács iktatójából. Képünkön: Kozma Jánosné és Bónáné Kupferschmidt Ilona a tanács tizenöt osztálya részére osztja szét a beérkező napi postát, (császár) Nyíregyháza: az új egészségügyi szakközépiskola madártávlatból, (jl) Egyre több életmód- és önismereti tábor nyitja; meg kapuit Magyarországon. A Nyíregyháza-Sóstón most megrendezett önismereti tábor azonban az országban is egyedülálló. Résztvevői ugyanis olyan 14—18 éves állami gondozott fiatalok, akik gimnáziumokban, közép- és szakiskolákban tanulnak tovább.
