Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

1987. augusztus 11. Kelet-Magyarország 3 Megvalósult a régi álom Szabad bankválasztás FÉL ÉV A BÉRREND­SZER ÉLETÉBEN nem nagy idő. E néhány hónap alatt jószerivel csak az új pénzintézetek létrehozásá­ra, munkájuk megszervezé­sére futotta. Pedig július elsejével újabb forduló­ponthoz érkezett a magyar pénzintézeti szféra; hosszú évtizedek óta először ismét megvalósul a szabad bank- választás álma. Az előzményekről nem árt röviden elmondani, hogy mintegy két esztendei előkészítő munka után a kormányzat a bankrendszer korszerűsítése mellett dön­tött, s célul tűzte ki a két­szintűség kialakítását. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelentette, hogy keres­kedelmi bankok jöttek lét­re. A Magyar Nemzeti Bank a továbbiakban jegy­bankként — központi bank­ként — funkcionál, a vál­lalatok hitelezését, szám­láik vezetését, egyáltalán mindenféle szolgáltatást a kereskedelmi bankok vé­geznek. S természetesen alapvető követelmény szá­mukra, hogy nyereséget ér­jenek el. Persze kérdezhetnénk, egy ilyen nagyarányú át­szervezés után miért van erre egyáltalán szükség? Hiszen éppen fél évvel ko­rábban változtattak bankot a gazdálkodók. Csakhogy akkor az elosztás mikéntjét központilag határozták meg, a cégek vezetőinek megkér­dezése nélkül. Csak így le­hetett. a hosszas alkudozá­sokat elkerülni, és meg­gyorsítani az átalakítást. S persze eközben ügyelni kel­lett arra is, hogy minden bankhoz egyformán kerül­jenek nyereséges és veszte­séges cégek, s egyik se vál­jék eleve ágazati bankká, tehát mindenhová kerüLtek mezőgazdasági üzemek, nagy és kis iparvállalatok, kereskedők és szolgáltatók is. E hat hónap egyébként elegendő volt arra, hogy a vállalatok megismerjék a bankjukat és eldöntsék a továbbiakban maradnak-e vagy mennek. HIÁNYOS MEGYEI HÁ­LÓZAT. Egyelőre érdekes módon nem tapasztalható TÍZEZER PÄR FÉRFICSIZMAT KÉSZÍTENEK ezekben a napokban belföldi megrende­lésre a Szabolcs Cipőgyárban. Képünk az ABC 1-es tüzödében készült. (Farkas Zoltán fel­vétele) Életmentő A horgász, aki a víz­parton ül, a víz minden csob báná­sára odakapja a tekinte­tét. A mátészalkai Farkas János is így tesz immár csaknem két évtizede, s nemrég ezzel a reflexével életet mentett. Kocsordon a helyi horgászegyesületi tavon pecázott, amikor egy nagy csobbanásra fi­gyelt föl, s látta: az előbb még egy keskeny pallón araszolgató ötéves forma fiúcska a vízben fuldok- lik. Nyomban fölpattant, botot, horgot hagyva ro­hant. A kisfiú kezét csak másodszorra tudta elkap­ni, de végül is sikerült partra emelni az itt nya­raló német gyereket. Az életmentőnek Jakab End­re halőr segített az első­segélynyújtásban, így a gyors segítség nyomán mégsem történt tragé­dia ... (zsoldos) B izonyára örülnek a Ti- szavid és Tiszaszatka környékén élők annak, hogy a község határában lé­vő holtágon új, gazdag vad­kacsás alakult ki. Sok száz vidám és fürge kis madárka úszkál, futkos a vizen. Ügy hírlik, telepítették őket, így az ősztől gazdag zsákmány­lehetőség kínálkozik a kör­nyék Nimródjainak. Mindez nagyon üdvös dolog, hiszen ezen a tájon elsősorban rep­rezentatív vadászhelyeket alakítottak ki, a helyi vadász- társaságok tagjai részére ke­vés jó, igazi lehetőség kínál­kozott. Most már csak azt kelt elérni, hogy a helyreho­zott gátőrház, melyet a víz­ügy értékesített, a vadászo­kon kívül a környékre kirán­duló horgászok számára is megnyíljék, hiszen a Tisza ezen a szakaszon igen gazdag halban. Reméljük, hogy a jó hír senkit nem késztet arra, hogy kitegye az egyre szapo- rodó „magánút” táblát az új vadász- és halászvilág felé vezető ösvényre, s az valóban a környéken élők és az oda kirándulók paradicsoma lesz. (b) Párhuzamos életrajz a startvonalon Szép, de kockázatos A részletesebb bemutatást mégiscsak az „idősebbel” kell kezdeni, hiszen Békésiné Nagy Csilla immár három éve ebben az intézményben dolgozik, eleinte képesítés nélkül, ma már szakképzett népművelőként látja el a tá­jékoztatási előadó munkakö­rével járó feladatokat. Ismerjük meg a múltját: amióta a Zrínyiben leérettsé­gizett, dolgozott a főiskolán, a vetőmagkutatónál és az al­matároló adminisztrációján is, de már a vetőmagosoknál tudta, hogy érdeklődése a művelődési munka irányába tereli őt. Jelentkezett hát a főiskola magyar—könyvtár szakára, s felvették... a ma­gyar-népművelésre. Amikor beszélgetünk, Marth Ildikó már egy (!) egész napos munkaviszonyá­ról számolhat be. Ö az MVMK irodalom és színházi előadója. Friss diplomáján, a debre­ceni egyetem magyar—nép­művelés szakán szerzett ok­levelén még meg sem száradt Többé-kevésbé egyidősek — s mert a két ifjú hölgy korát amúgy is illetlenség kutatni, maradjunk abban, hogy kettőjük életrajza akár egymás mellett is futhatott volna. Csilla nyíregyházi, Ildikó hajdúnánási, sorsuk metszéspont­jában pedig augusztus elseje óta olt az együttes adat: mind­ketten a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ pályakezdői. Békésiné Nagy Csilla M ég nem pirkadt, amikor arra ébred­tem, iszonyatosan hasogat a lábam. No hisz, van rá oka — gondoltam —, hisz háromszor feküd­tem kés alá a visszerem miatt. Szülés után ugyanis egy kellemetlen szövőd­mény maradt vissza és már soha nem szabadulhatok ettől a bajtól. A kenőcs ideig-óráig enyhíti a fáj­dalmat. ötkor kelt az uram, mert indult a járattal Téglásra. Sofőr a Hajdúsági Iparmü­vekben. Bekapcsolta a sla­got, hisz a káposztát haj­nalban a legjobb locsolni. Elment, de utána már nem akartam visszafeküdni, mint mondtam, a locsolás miatt. Gyereket már nem kell útba indítanopt, valameny- nyi szárnyra' kelt. öt év alatt született a három gyermek, János, Erzsébet és Katalin. Olyan egyfor­ma a sorsuk. Mind a há­rom a debreceni Tócóskert- ben lakik, OTP-s lakásban. Persze, a beugróra mi Se­gítettük összehozni a pénzt. No és a menyasz- szonytánc. Négy éve a fi- amék még 120 ezer forintot hoztak így össze, de Kati­ka tavaly már 150 ezret táncolt. Hiába, ha ez a di­vat Bökönyben, legalább- nem kell filléres gonddal kezdeni a közös éietet a Hétköznapi történet fiataloknak. Más lakodal­makon mi adtunk a meny­asszonytáncba, most vi­szont a mieink örülhettek. Jancsiéknál és Erzsikéék- nél már született gyerek, Katika is hamarosan édes­anya lesz... Mondom, egyforma a sorsuk, pedig de féltem, míg a középiskolába jár­tak, nehogy az anyjuk sor­sára jussanak! Én annak idején két osztályt jártam ki a nagykállói gimnázi­umban, amikor otthagytam az iskolát. Férjhez mentem, s aztán születtek a gyere­kek. Később már sem ked­vem, sem lehetőségem nem volt folytatni. De mire is? Mit kezdhettem volna Bö­könyben az érettségivel? Irodába nem mehettem volna, hisz a pénz kevés volt az íróasztalkoptatásért már akkor is. Meg aztán a megélhetéshez kevés lett volna az uram fizetése. A kert, a jószág pótolta az én soha nem létező keresete­met. De így aztán kiélhet­tem. a háziasszonykodásban az összes tudományom! Nálunk üres gyomorral senki nem kezdte a napot, friss ebéd várta a család­tagokat. Szép, egészséges gyerekek repültek ki a csa­ládi fészekből . . . Ott tartottam, hogy reg­gelire hazajött az uram, mert a váltóműszakban néhány szabad órája akadt. Utána elláttam az aprólé­kot, száz csirke, kacsa, tyúk, 2 hízó a mi hátor­szágunk. Aztán beálltam az anyósom kertjébe lo­csolni — szegényt a múlt ősz vitte el —, s nem akar­juk, hogy a gaz felverje a kertjét. Az öcsémmel fel­váltva használjuk. Délben hazaszaladtam, megetettem a jószágot, de az én ebé­demre már alig maradt idő. Rohantam vissza ön­tözni. Szerencsére ma nem kellett főznöm, maradt tegnapról. Puha szőnyeges, tapétás szobába húzódtunk a rek- kenö meleg elől. A falról poszter csábít a tenger, a pálmafák melletti világba. Pár méterre innen bokáig süllyed a homokba az em­ber. Az álomvilág és a va­lóság talaja közötti pár méteres mezsgyén sűrű lu­gas nyújt árnyat, rózsán pihen a háziasszony sze­me. — Tudja, nekem ez a pár négyzetméter a világ köze­pe. Itt adtunk négy év alatt három érettségit a gyere­kek kezébe, három lakoda­lom és három stafírung anyagi alapját itt terem­tettük meg. Ha elmentem volna dolgozni, sem jutunk többre. így aztán marad­tam háztartásbeli, egysze­rű falusi asszony, aki an­nak örül, ha a kétnaponta hazatérő, családos gyerme­kek táskáját degeszre tö­mi. Ha a kert, a jószág, a háztartás ezernyi gondja mellett marad időm, térítőt riselek. A hajnal már tal­pon talál, s amíg látok, a kezem nem pihenhet. Mondja, miért volt kíván­csi erre a hétköznapi tör­ténetre? . . . a tinta, máris gazdag élet­utak akárcsak szakmai elő­életet tudhat maga mögött. Még középiskolás korában és utána is évekig járt a Csoko­nai Színház stúdiójába, ké­sőbb a Népszínház stúdiójá­nak is tagja volt. És mert a versen nevelkedett, azt hitte, hivatása a színészet, jelent­kezett a ázínház- és Filmmű­vészeti Főiskolára, mégpedig színész szakra. Egy évig ta­nult ott, de ma már tudja, hogy számára a színház, a színészet szeretete nem azo­nos a színészi mesterséggel. „Nem voltam keserű, nem éreztem csalódást, amikor in­dexemet átirányították a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemre. így lettem nép­művelő.” Ildikó közben volt szociá­lis otthoni ápolónő és huzal­nemesítő az Egyesült Izzó­ban ... És közben valahol mindig megmaradt az ama­tőr színjátszásnál, ami fix pont és rövidesen hivatás, életcél lett. („Csodálatos vi­lág, tele naivitással, sűrítet­ten benne sok-sok lehetőség­gel. A nagy színház szép, de kockázatos, a hivatásos színész kiszolgáltatottabb.' ) Csillát is némi pályamódo­sítás hozta a népművelői munkakörbe. („Ma már örü­lök ennek, itt szabadabb a mozgásom, mint talán egy könyvtár zárt világában.”) Kettőjük párhuzamos élet­rajzában persze mégiscsak fellelhető egy alapvető kü­lönbség is. Ildikó a pálya­kezdés kisebb-nagyobb gond­jaival egyedül számol, s ezek egy részét még nem is isme­ri, első munkanapja után. („Vannak terveim” — mond­ja, illetve egyszerűsíti, amit előbb így mondott: „Sok ter­Marth Ildikó vem van”) legnagyobb örö­me, hogy megkapta intézmé­nye vendégszobáját. Csilla — mint fiatalasszony — már nem csupán önmagát, ambí­cióit, energiáját kalkulálja, s ez természetes is, hanem szá­mításba veszi a családi szem­pontokat, a közeli és távolab­bi jövőt is, ahol is majd ügyeletet kell egyeztetni a gyermekápolással, neveléssel. A pályakezdésnél ma — mi sem természetesebb — a népművelőt aggasztja, olykor elkeseríti, szárnyát. szegi a kultúrára szánható anyagiak apadása. Nem mindenkit lel­kesít a kommercializálódó kultúra kilátása, de olyan is akad, aki épp ebben látja a színvonalnövelés kényszerét Csilla úgy vélekedik, hogy az új helyzet újfajta menta­litást kíván, mindenekelőtt alkalmazkodást. („Ezért is vé­geztem el szívesen a szer­kesztőség és az újságíró szö­vetség féléves stúdióját; szakmám a tájékoztatás, hogy jól csináljam, tájékozódnom, tanulnom kell ...”) „Vannak kiaknázatlan te­rületek .. . (ezt már’Ildik’> mondja) . én magam rény élettapasztalatomból is hozok példát, hiszen voltam szociális otthoni ápolónő is ... Én az olyan zárt világban, mint a nevelőotthonok, szo­ciális otthonok, mi több, börtönök ... olyan közössége­ket vélek felfedezni, amelyek talán elhanyagoltabb terüle­tei a mi emberformáló köz- művelődési munkánknak... például az amatőr színját­szásnak is...” A párhuzamos életrajzok egy pontban találkoztak, s bízvást jókedvvel, ambícióval íródnak tovább sorai. Szilágyi Szabolcs robbanásszerű átrendező­dés. Talán azért sem, mert még nem különülnek el éle­sen egymástól a kereske­delmi bankok, illetve nin­csen sajátos jellege üzlet- politikájuknak. Másrészt a . vállalat a bankjához ezer szállal kötődik, kapcsolatuk nemcsak szoros, hanem bi­zalmas jellegű is, hiszen a, pénzintézet tökéletesen át­tekintheti a vállalat helyze­tét. Éppen ezért ilyen szá­lakat elvágni csak hosszas megfontolások után érde­mes. A-másik probléma sokkal inkább gyakorlati jelentő­ségű, de szintén a mozgás gátja lehet. Az új kereske­delmi bankok között a Ma­gyar Nemzeti Bank vidéki hálózatát osztották szét. Mondanunk sem kell, így még a nagyobb városokban sem nyílt minden kereske­delmi banknak fiókja. Ez viszont nagyon megnehezí- < ti a változtatni akaró cégek sorsát. Hiszen miért menje­nek él egy olyan bankhoz, amelynek nincs az adott városban vagy a közelben fiókja és a kapcsolattartás egyetlen módja az olykor több száz kilométeres uta­zás? Az egész országot át­fogó bankhálózat kialakítá­sa nélkül tehát aligha in­dulhat meg a kívánatos át­rendeződés. Egyébként a bankok is arra számítanak, hogy né­hány hónap múlva indul csak meg a vándorlás. S éppen ezért mind nagyobb gondot fordítanak arra, hogy mostani és potenciális ügyfeleik pontosan megis­merjék üzletpolitikájuk másokkal össze nem té­veszthető sajátosságait. VERSENYRE VÄRVA. Természetesen a legna­gyobb vonzerőt a magas betéti kamatok és az olcsó hitelek jelenthetnék, ám e területen nagyon kevés mozgásteret ad a szigorú jegybanki szabályozás. Bár egyelőre nyári szél­csend jellemzi a bankszfé­rát, elöbb-utóbb megindul az átrendeződés és így va­lódi verseny alakulhat ki. Ez alapvető célja volt a kétszintű bankrendszer lét­rehozásának. L. M. Űj vadászmezők L akatos Jánosné, Bő­kön?/, Kossuth utca 38. szám alatti la­kos sorsában osztozik még sok száz-ezer vagy ki tud­ná megmondani, hány asz- szony a megyében. Nem érnek el világraszóló ered­ményt; a reflektor soha nem irányul rájuk. Évtize­dek alatt teszik a dolgukat csendben, észrevétlenül. Pedig mennyi teher nehe­zedik a vállukra, amíg szárnyára engedik a gyere­keiket a meleg családi fé­szekből! Ezért érdekel en­gem Erzsiké asszony és a hozzá hasonlók sorsa . .. Tóth Kornélia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents