Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. augusztus 8. O A mai Magyarországon kevés az olyan építészeti emlék, amely kézzelfoghatóan ad hírt a sok- száz évvel ezelőtti ország életéről, kultúrájáról, művészetéről. Ezért becsesek a török hódítás előtti épületek, azok, amelyek tanúsítják, hogy a középkori Magyarországon ugyanolyan színvonalon és civilizáltan folyt az élet, mint tőlünk nyugatra. Természetesen a leggyengébb, legsérülkényebb épületekből, a városi és falusi középkori lakóházakból maradt a legkevesebb, nagyobb részük átalakítva vagy töredékben. A gótika középkori európai építészetnek a román stílust felváltó fajtája, önálló stílusként csak a múlt század elején fogadták el, addig „átmenetinek” tartották. Elnevezése Itáliából eredt, ahol azt tartották, hogy az északon élő gotok, nem ismervén a klasszikus építészeti szabályokat, épületeiket barbár módon, ízléstelen túlzsúfoltsággal — gótosan, gótikusán — építik. A gótikát, vagy ahogyan soikan nevezik, a csúcsíves stílust nehéz évszámmal behatárolni, mert országonként különböző időben jelentkezett. Mégis úgy vehetjük, hogy 1200—1500 között virágzott. Ezekben a századokban válnak gyakoribbá a városokban a korábbi vályog- és faházak helyett a kőházak. Ahol nem tombolt háború vagy tűzvész, ott — elsősorban Nyugat-Európában — egész utcasorok állnak még a szebbnél szebb gótikus Lakóházakból. Ezeket szemlélve magunk elé képzelhetjük, milyenek voltak városaink a török hódoltság előtt, milyenek Lehetnének ma, ha a török megszállás elmarad. Mert ahogyan Granasztói György A középkori magyar város című könyvében írja: „A középkori magyar város nemcsak magyar, hanem európai is...” Már csak azért is, mert a műemléki feltárásokból bebizonyosodott, hogy a középkori Magyarországon már a XIII. századtól, tehát a tatárjárás évszázadától épültek gót ízlésben emeletes lakóházak. Többek között bizonyíthatóan Budán, Sopronban, Gyö- •ött, Pécsett, Pozsonyban. Kassán, Lőcsén, Bártfán, Eperjesen, Selmecbányán, Brassóban, Nagyszebenben, Besztercén, Kolozsvárott, Körmöcbányán stb. E felsorolás azt mutatja, hogy általában ott maradtak meg kora-középkori lakóházak nyomai, esetleg maguk a házak, ahol nem járt a török, vagy — Buda és Pécs kivételével — nem tartózkodott huzamosabban. Ebből az is következik, hogy valószínűleg a többi, nagy múltú, de a hódoltság idején elpusztult városunkban is — például Fehérvár, Esztergom — épültek a XIII. századtól lakóházak, elsősorban magas rangú egyházi személyek részére, ám azok nyomtalanul elenyésztek. A rendelkezésre álló adatok szerint a városi ház fő típusa Magyarországon; két épületszárnnyal közrefogott kapualj, esetleg a telken egy traktus, oldalkapualjjal. A házak sima falát faragott ajtó- és ablakkeretek tagolták. A falsíkokat festményekkel díszítették, különböző mondatokat pingáltak rá. Gyakran kváderkö veket utánzó fugázással ékesítették. Az ajtók és ablakok felső záródása, ívformája több változatot mutatott. A közismert csúcsívesen kívül ismerünk sza- márhátíves, függönyíves és fudoríves záródást, de nem ritka az egyenes záródású, pálcatagos ablak és ajtóke- :ret. A mai Magyarország területén Budán, a várnegyedben található együtt a legtöbb gót lakóház. Közülük a Fortuna utca 12. és 14. szám alattiak egyedüli, ma még álló példái a XIII. századi oromzatos homlokzati megoldások. A közöttük levő kapualjból jól kivehető a kora gótikus beépítetlen állapot utólagos kapualjjá változtatása. Az Országház utca 2. szám aflatti a két épületszárnyas tólek beépítésére példa. A traktusokat az ülőfülkék a lakóházak előkelőségét emelitek. Buda után Sopronban maradt meg a legtöbb gótikus lakóház. Közülük a Templom u. 9. számú tanulságos Barangolás: Gótikus lakóházak hazánkban A budai várnegyedben, a Fortuna utcában álló két épület ritka példája a XIII. századi oromzatos homlokzatú lakóháznak. Hazánkban az egyetlen fennmaradt falusi gótikus lakóház Alsóörsön áll. Furcsa, turbán-szerű kéményfedése után „török háznak” hívják. példa a soproni belváros lakóházainak kialakulására. A kaputól északra eső épület a telek első beépítésének idejéből való. A csúcsíves, egyszerű földszinti ajtó a Sopronban szokásos borospincébe és présházba vezetett. Az emeleti hármas kapcsolt ablak a ház legszebb szobáját jelzi. A később épített új szárnyat a régivel boltozatos kapualj köti össze. Sopron számtalan gótikus lakóháza közül még a Halász u. 1. számúról illő megemlékezni, amely már a falakon kívüli középkori külvárosban épült a XV. század végén. Az utcáról belépve, a kis folyosóról gazdag pálcatagos bejárat visz a famenyezetes földszinti szobába. Mögötte van a konyha. Az emelet teljes terjedelmében a háromablakos nagy helyiség, a reprezentációra szolgáló szoba foglalja el. A meredek kő- oramzaitos ház fa-'tetőszéke az épülettel egykorú és a nyírbátori református templom tetőszéke mellett hazánkban az egyetlen eredeti későgótikus tetőszerkezet. Bár a török és a várost romok, valamint a barakk újjáépítés kevés gót lakóházat hagyott ránk, a Balaton melletti Alsóörsön is áll még egy, a falu kisnemesi gótikus kőépítészetének egyetlen, 1500 körül keletkezett képviselője, hírmondója. Donga- boltozatos borospincéjéhez félkörívű kőkeretes ajtó vezet. A háromrészes lakószint középső pitvarába gótikus, szemöldökgyámos ajtó nyílik, a pitvar hátsó részében boltozatos konyha és kamra van, a két kőgyám által tartott zárt árnyékszéket Römer Flóris még 1861-ben lerajzolta, azóta lebontották. A ház elrendezése lényegében megegyezik a XVIII—XIX. századi balatonmelléki présházakkal. Anak ellenére, hogy az évszázadok történelmi viharai alaposan megtépázták középkori épületállományunkat, s csak csekély hányadát örökölhettük meg, ezek alapján mégis elképzelhetjük, hogy milyen lehetett Magyarország a XVI. század elején, a kezdődő nagy pusztítás előestéjén. dr. Csonkaréti Károly KM
