Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET

1987. augusztus 8. ©

Vaszary János: Macskás nő

Felice Ciánéi

ség különböző rétegeit képviseljük — magyaráz a szimpatikus, halkszavú Felice. — Bizonyára, mint olasz hazafi, mindig is vonzódtam a demokráciához. Bár iskolai tanulmányaim nem adtak kellő ismeretet a második világháború utáni népi demokratikus államok pontos megismerésére. A napilapokból, újságokból próbáltam kiegészíteni politikai információimat. De valahogy nagyon egysíkú volt az így nyert tudnivaló a szocialista országokról. Ezért is örültem rendkívül ennek a lehetőségnek és most Magyarországon megpróbálok mindent megnézni. Én odahaza a kommunista párt tagja vagy-ok, tehát, mint mondtam, a demokrácia számomra roppant fontos. Három éve élek ebben a közösségben és azért választottam éppen a kommunista pártot, mert demokratikus elveket vallanak, jelentős tömegbefolyással rendelkeznek és valódi tömegpártnak tartom. Nálunk csak politikai kérdésekkel foglalkoznak.

— Nem vagyok filozófus, mint Mario, de mindig érdekelt az egyén, mint individuum és a demokráciát teremtő közösség viszonya. A szabadság kérdése, az egyéni döntés szabadsága és ezalatt az élet minden területét értem. Független lehet-e az egyén a demokráciában? Mennyiben őrizheti meg a személyiségét, az egyéniségét? Mint a kommunista párt tagja, szeretnék Magyar- országon találkozni párttagokkal és elbeszélgetni ezekről a kérdésekről.

Több érdekes programot állítottak össze a szervezők az olasz csoportnak. A Nyírtas- si Állami Gazdaságban és annak konzervüzemében tett látogatásról Felice és társai elmondták, hogy monotonnak érezték az ott végzett munkát. (E sorok írója viszont Torinóban, a világhírű Fiat autógyár robotjai közt dolgozó, fehérkesztyűs munkások tevékenységét érezte lélekölőnek. Azok az emberek maximum egy órára hagyhatták ott a munkájukat és csak azzal a feltétellel, ha állítottak maguk helyett valakit. Akkor ott a gyárudvaron vörös zászlóval felvonuló tüntetőket is láttunk, ám gyári kísérőink udvariasan, de határozottan eltereltek bennünket onnan. Kérdésünket, hogy miért tüntetnek, egyszerűen elengedték a fülük mellett.. .)

— Ezzel együtt a dolgozók helyzetét szeretném közelebbről megismerni és odahaza a főiskolán az előadásaimon, mint közvetlen tapasztalatról beszélhetnék tanítványaimnak. Közülük bizonyára sokan csak ebből nyernek hiteles, a szemtanútól származó beszámolót. Meggyőződésem, hogy színesítené ez az olasz fiatalok oktatását. A történelemből ugyanis csak azokat a magyar vonatkozású dolgokat tanulhatják meg, amelyeknek valami közük volt Olaszországhoz. így jól ismerjük a szabadságharc korából Garibaldi mellett Kossuth Lajos nevét,, aki száműzetésének éveit éppen Torinóban töltötte.. Mellszobrán sosem hervadnak el a virágok. Aki az irodalmat kedveli, bizonyára megjegyezte a lánglelkű poéta és forradalmár, Petőfi nevét. De a történelemoktatásból a szocialista Magyar- ország utóbbi négy évtizede már kiszorult. Mi, akik itt töltünk néhány napot, ha lehet, szeretnénk bepótolni valamit ebből. Sokat mesélünk majd a társainknak, akik talán kedvet kapnak egy magyarországi kiránduláshoz. Az viszont biztos, hogy érzelmileg közelebb kerültünk a magyarokhoz. Gazdasági földrajzból ismerjük a mostanában jelentkező nehézségeket, de a személyes találkozások, a kirándulások, az üzem- látogatások szimpátiát keltenek bennünk a magyarok iránt. Mi már ismerni fogjuk valamelyest a magyar történelem legújabb lapjait. S nem azt tudjuk majd, amit egy bizonyos szemüvegen nekünk kínálnak, hanem amiről mi magunk győződtünk meg. Európáról szerzett ismereteink így egészülnek ki a létező szocializmus emberre szabott képével. Magyarországi tartózkodásunk ezt a célt szolgálja.

Tóth Kornélia

• film

■

Félévi bizonyítvány

Igazi „uborkaszezon” van a mozikban. Nyilván a jegyüzérek is inkább a strandra járnak, talán az is megeshet, hogy felhagynak ezzel a mesterséggel, mert olyan idők járnak rájuk, mint a magyar népgazdaságra. Ritkán fordul ellő manapság, hogy hosszú sor álljon a mo- zipánztár ablaka előtt. Nem ismerem ugyan az első féléves forgalmazási számadatokat, de aligha merész a jóslat, ha azt mondom, a tavalyi év hasonló időszakában jóval többen fordultak meg a mozikban, mint az idén.

Mitől

csökken az érdeklődés?

Hogy miért csökken az érdeklődés, annak indoklására az okok egész sorát lehet felsorakoztatni az elhasználódott vetítőtermektől a videó eltérítő hatásáig, de ezek valószínűleg elhanyagolható tényezők. __Plyan a helyzet, mint a viccbeli faluban, ahol a vendégségbe érkező püspök érdeklődésére, hogy miért is nem harangoztak a tiszteletére, az a válasz hangzik el, hogy annak ezer oka van. S mondják is az elsőt: nincs a toronyban harang. Erre mondja a vendég, hogy akkor a többi okot akár ne is említsék. így van ez a mozival is. Ha nincs jó film, nincs közönség sem. Ha viszont közérdeklődésre számot tartó alkotást vetítenek, nyikoroghat a szék, lehet barátságtalan a jegykezelő, lehet elérhető közelségben a video, a néző akkor is elmegy a moziba.

Roppant leegyszerűsíthető persze jó filmekről beszélni, de e kategória esetében nem kell feltétlenül szétválasztanunk a szórakoztató művészet körébe tartozó alkotásokat és az elsődlegesen nem ilyen céllal készült műveket. A Vörös grófnőt bemutatása évében négyszázezernél többen látták, s a Párizs, Texas a bemutatás hónapjában közel nyolcvanezer nézőt vonzott.

Miivel az augusztus eleji mozikínálat sem tartalmaz

Olyan filmet, amely megérné, hogy részletező méltatást kapjon, lehetőség kínálkozik arra, hogy — még a statisztika módszerét is segítségül híva — visszapillantsunk az 1987-es év első hat hónapjára, mit láthattunk és milyen következtetésekre juthatunk a látottak alapján.

Fehér foltok a filmtérképen

A világ filrmirképe jócskán tele van fehér foltokkal. A filmkészítés sosem volt olcsó mulatság, továbbá e tevékenység nem csak pénzkérdés. Ezért sok ország nem jutott még el abba a helyzetbe, hogy megteremtse önálló gyártási rendszerét. Annyi fehér folt azonban nincs, mint amennyire a magyar programból következtetni Lehet. A bemutatott 90 játékfilmen 23 ország osztozik, 'bár ebből több mint a fele csak 1—2 alkotással van képviselve. A mennyiségi rangsor élén a következő a helyzet: egyesült államokbeli: 17, magyar: 13, szovjet: 13, francia: 7, csehszlovák: 5, olasz: 5. Ez a képlet nagyjából megfelel a korábbi években tapasztaltaknak. Hogy az amerikai filmek száma a legmagasabb, az a mai körülmények között nem feltűnő. A szórakoztató vagy másnéven tömegfilmek gyártásában főként ennek rendkívüli költségessége miatt kevés ország versenyképes velük. Természetes a magyar £i Írnek jelenléte, ugyanakkor fenntartásokkal fogadhatjuk a szovjet filmek magas arányát a teljes kínálathoz viszonyítva, mert ezek még a „nyitás” előtti időszak produktumai, s közöttük elvétve akad olyan, amely vagy a művészi igényesség szempontjai, vagy a szórakoztató funkció teljesítése alapján jelentősnek minősülne.

Feltűnő, hogy az északi országokból egyetlen filmet sem láthattunk, különösképp a svédek hiánya elgondolkodtató; aztán afrikai ország nevével sem találkozhattunk;

Dél-Amerikát 2—3 film képviseli; a nálunk mindig közkedvelt japán mozi is hiánycikk (mindössze kettőt mutattak be); a hiánylistán olyan államok szeretjeinek, mint a szomszéd Ausztria, a rendkívül jelentős eredményekkel rendelkező NSZK, továbbá Svájc, ahonnan már több fontos mű jutott el korábban hozzánk.

Ami új szín ezen a nemzetiségi palettán: rendszeressé kezd válni az utóbbi időben felfutó ausztrál film, és újra folyamatos a kínai jelenlét ■is.

Egy figyelmet érdemlő tendencia

Folytatódott 1987 első félévében az a tendencia, hogy a szórakoztató (-nak szánt) filmek aránya növekedett a gondolatiságot előtérbe helyező, a művészileg igényesebb művekkel szemben. (Ha csak a friss filmeket vesszük alapul, a megállapítás akkor is igaz, de ezt felerősíti az a forgalmazási gyakorlat,

amely a régi filmek közül folyamatosan csak azokat veszi elő, amelyektől ismételt bevételeket remélhet.)

A remekművek az idén elkerültek bennünket, s ahhoz sem kell különösebb jóstehetség, hogy megkockáztassuk, kevés filmre fogunk tartósan emlékezni vagy hivatkozni a látottak közül. Ezúttal még a kortárs filmklub hálózatban forgalmazottak körében sincs kiugróan jelentős alkotás, talán Woody Allen Broadway Danny Rose-a az egyetlen kivétel.

A szórakoztató művek sorában sem akadt falrengetö siker, leginkább talán a Becéző szavak aratott sikert, a Távol Afrikától pedig az Os- car-esőtől sem lett igazán üde, bár egy jelentős számú rétek kedvezően fogadta.

Volt jobb! — sportnyelven szólva. De hát a világcsúcsok — ha parányival is — mindig növekszenek. Bízzunk benne, hogy a jövő kedvezőbb bizonyítvány kiállítására ad lehetőséget.

Hamar Péter

„Egyszer ölelj át egy lát”

Cigányalmanach

Vitatott, sok indulatoit, érveket és ellenérveket kavaró problémája napjainknak a cigányok helyzete. Rokonszenvek és előítéletek, emberiességi szempontok és türelmetlenségek, idegenkedés és megismerni vágyás gomolyognak ekörül a társadalomban.

Az utóbbi eszitendőkben örvendetes lendületet kapott pozitív változások — az Országos Cigánytanács megalakulása, a Romane Nyevipe, a cigányújság megjelenése stb. — eredményeként könyvelhetjük el ennek a kölcsönös, megismerést szolgáló, elősegítő kötetnek, az Egyszer ölelj át egy fát” című ci- gányalmanachnak a megjelenését is. A szerkesztőösszeállító Murányi Gábor lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy a beválogatott szövegekkel — tanulmányokkal, interjúkkal, riportokkal, szociográfiai munkákkal és szépíró aLkotásokkal — az almanach műfaji követelményeinek is megfelelve, több oldalról igyekszik megvilágítani a tulajdonképpeni tárgyat: a magyarországi oigányság múltját, jelenét, valamint sajátos — tehetséges és kiemelkedő cigány művészek által továbbfejlesztett — kulturális örökségét, hagyományait.

A kötetet — épp sokszínűsége miatt — lehetetlen teljes mélységében bemutatni. Ezért meg kell elégednem a számomra legemlékezetesebb írások megemlítésével. Elsőül az egész kérdéskör megközelítéséhez, a helyes szemlélet kialakításához támpontot adó, a HNF főtitkárával, Pozs- gay Imrével készült bevezető beszélgetésre hívom föl a figyelmet. A tanulmányok és interjúk sorából Csengey Dénesnek a cigány írók és költők magyar irodalomban elfoglalt helyéről, szerepéről elmélkedő dolgozatát, a Szentandrássy István képzőművésszel készült beszélgetést, és Kovács István Láthatatlan tömegsírok című, az európai cigányság II. világháború irtásának adatszerűén, statisztikai pontossággal föltáró, tényszerűségében is megrázó erejű írását tartom — főként ismeretközlő jellege miatt — kiemelkedőnek.

A változatos és gazdag szépirodalmi anyag Lakatos Menyhért és Osztojkán Béla regényrészleteiből, Balogh Attila és mások versein, Choli Daróczi József műfordításain át Szepesi József egészséges humorral fűszerezett, lírai hangvételű regényes szociográfiájáig terjed. Az olvasó figyelmébe ajánlom Lojko Lakatos József Tátosok című, eredeti írói tehetségről tanúskodó filmballadáját. Choli Daróczi József „Otthon”

voltam Indiában című bensőséges útibeszámolóját és Szepesi József Balázs Jánosra, a salgótarjáni autodidakta cigány festőre-köl- tőre kesernyés-szomorúan visszaemlékező írását.

A kötetet Péli Tamás, Péli Ildikó és Szentandrássy István cigány képzőművészek alkotásai, illusztrációi teszik teljessé.

(E. Sz. E.)

KM

Tálján fiatalok járják néhány napja Nyíregyházát. Valamennyien először vannak nemcsak megyénkben, hanem Magyarországon, de még legtöbbjük nem lépte át szocialista ország határát. Benyomásaik, az itt szerzett ismeretek tartalma éppen ezért hallatlanul fontos nemcsak nekik, hanem nekünk is, hisz odahaza bizonyára sokan csak az elbeszéléseikből alkotnak képet hazánkról.

Torino és Nyíregyháza között évek óta ifjúsági testvérvárosi kapcsolat alakult ki. Ennek keretében 12 magyar fiatal utazik az észak-olasz iparvárosba egy nemzetközi ifjúsági fesztiválra és szintén 12 olasz fiatalt látunk vendégül Sóstón. Július 31-én érkezett a torinói csoport Felice Cianci vezetésével. A csoportvezető művészettörténetet és grafikát tanít a torinói főiskolán, s szemmel láthatóan már nem a tinédzser korosztályhoz tartozik.

— Hivatásomból ered, hogy én elsősorban a magyar iskolarendszerrel szeretnék itt alaposabban megismerkedni. Foglalkoztatnak az oktatás problémái. Ezt természetesen Olaszországban testközelből ismerem, de jó lenne megtudni, szocialista viszonyok között hogyan alakult a közoktatás intézményrendszere és milyen feltételeket teremtettek meg ehhez. Nyitott szemmel járok Magyarországon és amit lehet, otthon hasznosítok a főiskolán. Jó lenne felkeresni a Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajz tanszékét, hisz ott koncentráltan láthatnám a grafikusképzést és az oktatást. Bár a nyár nem kedvez az effajta tanulmányi tapasztalatszerzésnek, talán sikerül megszervezni egy ilyen látogatást.

Az olasz fiatalok legtöbbje főiskolás, egyetemista. Felice Cianci, amint bemutatja a kis küldöttséget, már utal rá, ki miért jelentkezett a magyarországi útra. (Háromszor annyian pályáztak, mint ahányan jöhettek.) Mario Barbaro filozófus, elsősorban a politikai jellegű ifjúsági szervezetekhez áll közel. Elméletben már jól ismeri az európai országok történelmét, földrajzát és most a gyakorlatban szeretné tapasztalni a szocialista államszervezet működését. Mario elhozta a feleségét, Teresa Gesmundót is. Ö egy kis bolt helyettes vezetője, de szívesen kísérte el férjét a magyar cserecsoporttal.

Gábriellé Zecchina orvostanhallgató, Rosalia Costa és Claudio Biesto jogász, Salvatore della Valié építészmérnök-hallgató. Agusto Benvenuti elektromérnöknek tanul, Daniele Dughera francia-német szakos bölcsészhallgató, Felicita Bertiero egy reklámiroda munkatársa.

— A gyors bemutatkozásból is kitűnik, hogy mi az olasz társadalom, az értelmi-