Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. augusztus 8. Újjászületés—hatszáz év után Műemléki ásatások Nyírderzsen A születés egyszeri és megismételhetetlen esemény, de az újjászületés annál is több: csoda. Ilyen csoda történik napjainkban Nyír­derzsen. Sok mindent meg­tudunk egy templomról, amelynél most,' ásatásokat végeznek, é& az üggyel kap­csolatban arra is fény derül, hogy a hivatalnokoskodó ügy­intézés és a mérhetetlen ön­zés korában is vannak még közöttünk megszállottak ... — Nem kell építésznek lenni, hogy lássuk, mennyire tönkrement a templom —1 mutatta dr. Kniskó György .lelkész a „tetőtől-talpig” tar­tó repedést a falban. — Élet- veszélyes a kupola, a tető- szerkezet, az egész épít­mény ... Bár igyekszik leplezni in­dulatait, mégis, ha a temp­lomról van szó, szenvedélyes lázzal sürgetné az építkezés megkezdését, akár már hol­nap, vagy azonnal. Megérti ezt az, akinek gyermeke van, és ez a gyermek beteg lesz. s mit is kívánna jobban a szülő, mint hogy mielőbb meggyógyuljon? Kriskó Györgynek pedig olyan ez a templom, mint jó apának a gyermek. Jó ideje figyeli, ko­pogtatja a falakat, arra gya­nakszik, a múlt század köze­pén épült templom egy régi­nek a romjait rejti. Ez volt az előzetes felte­vésük a muzeológusoknak is, ezért a mentéssel egyidőben, illetve ezt megelőzően érde­mesnek látszott régészeti és műemléki feltárásokat végez­ni, hátha olyan titkok birto­kába jutunk, melyeket évszá­zadok homálya fed. Néhány szokatlannak tűnő, oda nem dllőnek látszó építészeti be­toldás, maradvány, átfestés, stb. miatt, és a mielőbbi mentés érdekében a gyors feltárás mellett döntött dr. Németh Péter megyei múze­umigazgató, az ismert adatok alapján — az Országos Mű­emléki Felügyelőséggel együttműködve. Mit tudtunk eddig a temp­lomról, és mit tudunk a mos­tani ásatás után? — Csak az alaprajzából következtetve annyit tudtunk róla, hogy valószínűleg kö­zépkori a templom, de ennek közvetlen bizonyítékai nem voltak. Most megtaláltuk az eredeti középkori hajófala­kat, ott rejtőzködtek a padló alatt, és kiástuk a középkori templom fundamentumait. Megtaláltuk a középkori templomfal elemét, sőt elő­került egy falcsonk is, ami szenzációnak számít: eltűnt benne az egyméteres pálca. Ebből arra következtethe­tünk, hogy kripta rejtőzhet alatta, a kegyurak sírjaival. Kibontottunk egy nagyon szép gótikus falifülkát, amit befalaztak — azelőtt abban tartották a vizet és a bort tároló ámpolnákat. A faltárást továbbra is részle­tesen folytatjuk, hiszen bizo­nyosak lehetünk újabb rész­letek előbukkanásában a szentély környékén, a kar­zatnál, stb. Az ásatások tehát már ed­dig is igazolták, hogy közép­kori, a XIV. század második feléből származó templom a nyírderzsieké. Feltételezik, hogy átmenetileg elnéptele­nedett a falu, temploma üre­sen állott, majd a község új telepesei befalazással eltün­tették az eredeti fülkéket, beugrókat, a középkori sek­restyét, díszeket. Mindezek a tények a feltárt részletekkel most bizonyíthatók, majd az eredeti állapot a visszaállítás után bemutató lesz. Átépíteni viszont csak a műemléki felügyelőség enge­délyével, közreműködésével és az előzetes szakértői véle­mény birtokában lehet. Kris­kó Györgynek erre idejében volt gondja: három éve ke­rült a faluba, és minden le­hető fórumot megjárt, hogy megmentse az épületet. Érdemes felidézni a tavaly keltezett szakértői vélemény egyik-másik gondolatát: „el­öregedett a palahéjazat... 5 milliméter tágas saroksüly- lyedésre utaló repedés kelet­kezett ... folytatódik a repe­dés ... az egész tetőszerkezet faanyagára kiterjedő totális rovarfertőzés . . . több évtize­des rendszeres karbantartás hiánya ... életveszélyes! ál­lékonyságvesztése előre meg nem határozható időpontban bármikor bekövetkezhet!” Azaz, bármikor bárkire rá­dőlhet, aki arra jár. Dehát — sajnos ezúttal is a már jól is­mert magyar kérdést kell fel­tenni: — Ilyen gazdagok va­gyunk? És még egy másik kérdést; mi lett volna a továbbiakban a templom sorsa, ha Kriskó György nem „k;lincsel”? Né­meth Pétertől hallom: ha nem szorgalmazta volna az ügyet annyira a parochus, aki megszállottja az érték- keresésének és értékterem­tésnek, több év is eltelhetett volna, amíg egyet lépnek. Szerencsére társai is akad­nak a lelkésznek, mint pél­dául Lakatos Gábor a Haza­fias Népfront nyírderzsi el­nöke, aki példamutató közös­ségi munkát vállalt falujá­ért: fuvarba állt, szállítani a törmeléket. A múzeumigaz­gató azt reméli: a vasbeton- koszorúval megerősítendő, átépülő templom a teljes fel­újítás után a jövő évben új­ra működhet. Nyírderzs turistafőútvona­lon fekszik, kis kitérő csupán a Nyírbátor-Mátészalka út mentén. Ha a templom újjá­születik, bizonyára nő a falu .idegenforgalma. Kiteszik a műemléket jelző táblát a fő­út mentére, és a Tájak-ko- rok-múzeumok bélyegzés he­lye lesz ez a műemlék. Má­sik templomával, a katoliku­sok hipermodern épületével együtt olyan együttes alakul ki, amiért érdemes pár kilo­métert kitérni. Akkor már csak egy teendője maradhat a helyi vezetésnek. Utat nyit­ni a falu másik végén Bakta felé; ne legyen Nyírderzs örökké zsákutca. Baraksó Erzsébet /-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ TAKÁCS IMRE: Galagonyavirágzás Amikor a galagonya virágzott, nem voltál fő nt a hegyen. Nem voltál fönt a hegyen, amikor kivirágzott a galagonya. Elaludtam a bódéban, nem álmodtam, amikor a galagonya virágzott, amikor kivirágzott a galagonya. A galagonya virágzásakor nem történt velem semmi. Amikor kivirágzott a galagonya, egyedül voltam, szabad. Nekem már csak szabadságom van, semmi másom. A kötelezettségeim,önkéntesek. Vízszintesem feküdtem, függőlegesen álltam, amikor a galagonya virágzott, amikor kivirágzott a galagonya. _____________________________________________________________________________________/ LÁTOGATÓBAN A tésztatesztelőnél A kis, kerek cipó olyan, amilyet nagy­anyám süthetett valamikor régen, fiatalasz- szony korában. Igaz, ennek a tésztáját már géppel dagasztották, viszont kézzel formál­ták szabályos kerekre. Sötétbarna héja csa- logatóan illatozik, kedvem lenne egy na­gyot harapni belőle. De ez a cipócska nem azért van, hogy asztalunk koronája legyen. Mintadarab. A félkilós vekniket naponta készítik — rendszerint háromszor, négy­szer is egy műszak alatt — a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat laboratóriumában. Liliputi manufaktúra ez az új kenyér­gyárban, ahol automata gépsorok ontják mázsaszámra a friss kenyeret. A hasonlat ugyan sántít, mert a labor is gépesített. Pont úgy, mint egy korszerű pékség — csak éppen egészen kicsiben. — Volt idő, nem is olyan régen, mikor kézzel dagasztottuk a tésztát — mosolyog Jászai Pálné laborvezető. — Ilyen kicsiben igazán nem volt fárasztó munka, csak idő­igényes. Technika ide, vagy oda, a kenyérsütéshez idő kell. Míg a lisztből kész cipó lesz, az eredetileg négy és fél óra. Túl sok! Főleg, ha azt számítjuk, hogy naponta többször is el kell végezni a műveletet. — Régóta foglalkoztatott a gondolat, ho­gyan lehetne meggyorsítani a próbasütést Ügy 50—60 párhuzamos vizsgálattal, egy bő negyedév alatt sikerült kidolgozni erre egy módszert. Megváltoztattam az adalékanya­gok minőségét, összetételét. Például: az élesztőhöz kevés cukrot adok, ezzel siette­tem a tészta érését. Pár percet azzal is nyertünk, hogy újabban félautomata da­gasztógéppel állítjuk össze az alapanyago­kat. Így csaknem felére tudtuk csökkenteni az időt. Ez nem kis nyereség, mert minél tempó- sabb a munka, annál több feladatra nyílik lehetőség. Az egyik legfontosabb tennivaló a minőség ellenőrzése. A vidéki üzemekben havonta, a nyíregyháziakban hetente egy­szer vizsgálják a lisztet és a késztermékeket. A nagy kenyérgyárban ennél is szigorúbb a kontroll, mivel minden műszak termékéből minta kerül a laborba. Sőt, ha gond van, soron kívül, akár éjszaka, vagy hajnalban is elvégzik a szükséges elemzéseket a szak­emberek. Ha valahol, a központi laboratóriumban bizonyosan tudják, hogy a vállalat melyik üzemében sütik a legjobb kenyeret? Jászainé tiltakozva csóválja a fejét: — Erre lehetetlen válaszolni. Hiszen ahány ember, annyiféle ízlés. Van, aki a gyári kenyérre esküszik, mások szerint a káliói a legfinomabb. Én úgy vélem, az a pékáru jó, amely úgy a műszeres, mint az érzékszervi vizsgálatokon kiállja a próbát. Ami biztos: a minőség változó. Ennek pedig sokféle magyarázata lehet. Többek közt: a sütöde gépeinek műszaki állapota, a liszt minősége, de oka lehet a szakmai felkészü­letlenség, vagy egyszerűen a figyelmetlen­ség. Akármi idézte is elő a bajt, mindig megbeszélem a pékekkel. Nagyon szeretek velük dolgozni. Igaz, nem volt könnyű te­kintélyt kivívnom, mert javaslatot, bírála­tot csak attól fogadnak el, akiről biztosan tudják, hogy ért is a mesterséghez. Jászai Pálné pedig nemcsak érti, hanem szereti is a munkáját. Nem véletlenül vá­lasztotta a malom- és sütőipari szakot az élelmiszeripari főiskolán. Diplomaosztás után tizenöt évig malmos volt: jó darabig a nyíregyházi malom vezetőjeként dolgo­zott. Ez a munkakör még egy férfi számá­ra is kemény erőpróba, fárasztó vállalko­zás, hét még egy nőnek, aki mellesleg két­gyermekes édesanya. Ez is szerepet játszott abban, hogy három éve állást változtatott és laborvezető lett a sütőipari vállalatnál. — Ügy érzem, helyesen döntöttem. Tet­szik, hogy változatos a feladat, hogy min­dig új és új ötletekre van szükség. Még a rutinvizsgálatok sem unalmasak, mert na­gyon sokféle terméket — 8—9 féle kenye­ret, csaknem száz fajta péksüteményt és több édesipari készítményt — kell folya­matosan elemeznünk. Ez a foglalkozás meg­követeli, hogy olvassam a szakirodalmat, gyarapítsam a tudásomat. Szerencsére a ta­nulás sosem volt ellenemre. Ráadásul lehe­tőség van kísérletezésre is. Ennek eredmé­nyeként időről időre új termékekkel jelent­kezünk a piacon. Egyelőre kevesen tudják, hogy nemrég olyan újdonsággal rukkolt ki a vállalat, amely az egész országban egyedülállónak számít. Hazánkban köztudottan rosszak a táplálkozási szokások. Túlságosan édesszá- júak vagyunk: szeretjük a cukros sütemé­nyeket, a puha fehér kenyeret, ami egyenes út az elhízáshoz. A rostos ételeket viszont szinte teljesen száműztük az étrendünkből, ami szintén egészségtelen. Ez adta az ötle­tet a laborvezetőnek, hogy magas rosttar­talmú sütemények készítésével kísérletez­zen. — Először otthon sütöttem meg a korpás süteményt. Mivel a családomnak ízlett, ezért lett merszem ahhoz, hogy a laborató­riumban is hozzáfogjak. így született meg — hosszas próbálkozások árán — a sós, a sajtos és kétféle édes korpás aprósütemény. A sós és a sajtos tésztát még tökéletesíteni kell. A másik kettő viszont nagy sikert ara­tott a kóstolókon, sőt a KERMI-vizsgálaton is. A töltött csiga világos linzertésztából ké­szül korpatöltelékkel. íze leginkább a dió­ra emlékeztet. A Süni teasütemény liszt és korpa keverékéből sül, tetején dióval meg­szórva. Három hónapja, hogy megkaptuk a gyártási engedélyt a készítményekre. Egyelőre a szakboltokban és a nagyobb ABC-áruházakban kaphatók. Ma még keve­sen ismerik, azt hiszem, nagyobb reklámo­zásra lenne szükség. A vállalat úgy tervezi, hogy más megyékben is értékesíti ezeket az újdonságokat. — Nagyjából ebben az időszakban készí­tettem el a kukoricás kekszet. Ezt egyelőre félretettük, de a receptje itt van, a fejem­ben. Most más, ennél fontosabb feladatok foglalkoztatnak. A laborvezetőnő egy munkatársával: Var­ga Jánosnéval együtt fogott hozzá egy újí­táshoz. — Akik az élelmiszeriparban dolgoznak, tapasztalatból tudják, mekkora gondot je­lent, ha csak egyféle ízesítő is hiányzik egy készítményből. Nem kevés bosszúságot oko­zott a vállalatnak, hogy mostanában nem lehetett fahéjat kapni. Ez a fűszer több sü­temény nélkülözhetetlen ízesítője. Mi ket­ten azt kezdtük kutatni, hogyan lehetne helyettesíteni a hiányzó hozzávalót. A Szi- las-menti Termelőszövetkezetben akadtunk rá egy aromaanyagra, amely íze és illata a „fahéjra emlékeztet. Azt kísérleteztük ki, miként hasznosítható ez a sütőiparban. Az eljárást már kidolgoztuk, csak engedélyez­tetni kell. Mivel ez elég hosszadalmas ügy­intézéssel jár, ezért leghamarabb egy év múlva várható, hogy a gyakorlatban is al­kalmazzuk az újítást. Bár a laboratóriumnak hivatalból is fog­lalkoznia kell gyártmányfejlesztéssel, nem­csak a saját ötletek megvalósítását várják az itt dolgozó kollektívától. A vállalat ter­vezi a rostdús kenyér gyártását. Ez az élel­miszer nem újdonság Magyarországon. Du- naharasztiban készül és nagy sikert aratott a fővárosban. A gyártás technológiáját el­kérték a nyíregyháziak a társvállalattól. De ahhoz, hogy itt is el tudják készíteni, laborvizsgálatokra van szükség. Lassan be­fejezik egy új ropogtatnivaló: a sajtos pe­rec kísérleteit, s hamarosan megkezdik a mézes csók gyártásának előkészítését. — Amire nagyon büszke vagyok; a du- rumkenyér — folytatja a fiatalasszony. — Lisztjét kemény búzából őrlik, az országban egyedül Nagykállóban. Igen magas fehér­jetartalmú, színe sárgás, igazi tésztagyári liszt. Másképpen kell dolgozni vele, mint a sütőipari lisztekkel. Az egykilós durumke- nyér kora tavasz óta kapható a boltokban. Nagyon gusztusos áru, hiszen kézzel vág­ják, formázzák. A vásárlók kedvelik, s ez arra ösztönöz, hogy más újdonságokkal is próbálkozzunk. Persze a piac megtanított arra is, hogy időnként szükséges a már be­vált termékek korszerűsítése. Idén a Ka­zincbarcikai Sütőipari Vállalat a mienknél szebb, puhább mézeslappal jelentkezett, érthetően el is hódította tőlünk a vevőket. Ezért rákényszerültünk, hogy javítsunk a mézeslap minőségén. Tavasz óta már a korszerűbb tésztalapot gyártjuk, a réginél szebb csomagolásban, így sikerült vissza­nyerni a pozíciónkat. A példa bizonyította, hogy célszerű több termékünket felül­vizsgálni, s javítani rajta. Hiszen a vásár­lókat csak az érdekli, hogy a lehető leg­jobb áruhoz jussanak. Ebben pedig sok múlik a laboratórium munkáján. Házi Zsuzsa KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents