Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. augusztus 29. Blúzok kora őszre A kosztüm, a blézer, a kiskabát alól elmaradhatatlan, szoknyával, nadrággal mindennapi viseletűnk! 1. Angolos ingblúz, ejtett vállal, mélyített karöltővel. Dísze a fényes szegecs a vállrészen, a zseben és a kézelőn. 2. Csipkebetétes selyem vagy batiszt blúz. Régi blúzunkat is felfrissíthetjük, egy szép csipkebetét beállításával. 3. Mélyített karöltős, csíkos jersey blúz, a csíkkal színben harmonizáló legombolható betéttel és kézelővel. 4. Gallér nélküli, mély karöltős, hangsúlyozott vállú. A gombolópánt rejtett gombolású. Bősége a csípőre helyezett egyenes pántba fogott. 5. Derékon kötős selyemblúz. Hímzés díszíti a kihajtott gallért és kézelőt. Villányi Zsuzsa Alvás és álom A legtöbben úgy vélik, hogy az alvás pusztán a pihenést szolgálja, holott ez távolról sincs így. Való igaz, hogy testünk — belső szerveink, érzékszerveink — valamint az agykéreg sejtjei többségének a működése csökken, s ezért valóban kipihentnek érezzük magunkat alvás után. Ám idegrendszerünk — hasonlóan más szerveinkhez — ekkor is működik, éppen úgy dolgozik, mint napközben, csupán másként, mint éber állapotban. Annak, hogy lelki életünk alvás közben sem szünetel, legékesebb bizonyítéka az álom. Azok az idegsejtek, amelyek „éberek” maradnak, sajátos kapcsolatba lépnek egymással, irreális, furcsa képzeteket, történéseket, eseménysorokat idézve fel az alvó emberben. Miről álmodunk? Honnan erednek képtelennek, valószínűtlennek tűnő benyomásaink, mi a forrása azoknak az álombéli élményeknek, amelyeket életünkben soha nem éltünk át, és amelyek legtöbbjét át sem élhetnénk? Az álmok a napközben szerzett benyomások képzeletbeli kombinációi: tükröződnek bennük valós élményeink, vágyaink, megjelenítik aggodalmainkat, szorongásainkat, félelmeinket. Talán úgy is mondhatnánk: alvás közben szabadabban, kötetlenebbül „gondolkodunk”, nem ellenőrizzük magunkat minduntalan, mint ahogyan azt éber állapotban tesz- szük. Részben ez táplálja az álmok igazságába, jóserejébe vetett hitet is: sok vágyunk, tervünk, amelyet nappal elhessegetünk; félelmeink, balsejtelmeink, amelyeket elhárítunk magunktól, álmainkban igen nagy erővel, érzékletesen megjelennek. S ha történetesen egyszer valóra válnak a vágyálmaink, beigazolódnak baljós félelmeink, máris igazolva látjuk babonás hitünket. Azok az álmaink viszont, amelyek nem valósulnak meg, feledésbe merülnek, és így csak ritkán szolgálnak ellenpéldaként. Régebben a szakemberek is azt hitték, hogy az éjszaka folyamán az álom mélysége egyre fokozódik, majd ahogy közeleg az ébredés ideje, egyre csökken. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Alvásunk mélysége az éjszaka folyamán több alkalommal is változik, mélyebb és felszínesebb alvási szakaszok követik egymást. A lassú, mély alvást hirtelen felszínes alvási ciklusok váltják fel, és ez legalább négyszer megismétlődik egy éjszaka folyamán. Bebizonyított tény, hogy az emberek általában a felületes, rövid alvás időszakában álmodnak. Az agy elektromos vizsgálatai (EEGl ezt támasztották alá. Azt is megfigyelték, hogy álmodás közben a szemgolyó apró rezgésszerű mozgásokat végez. Álomlátás egy éjszaka alatt körülbelül négy alkalommal jelentkezik. Az emberek életükből négyöt évet töltenek álomban! A szem mozog Lehetséges, hogy valaki egyáltalán soha nem álmodik, mint ahogyan ezt sokan állítják magukról? Álmok nélkül élő ember nincs — az álmodás létszükséglet. Ezt igazolják azok a kísérletek, amelyek során az alvó kísérleti személyeket mindig felébresztették, amint szemmozgásaikból arra következtettek, hogy álmodni kezdenek. E kísérletek alanyai először súlyos fáradtságról számoltak be, később ingerlékennyé, feszültté váltak, végül a teljes kimerülés jelei mutatkoztak rajtuk. Aki azt állítja, hogy soha nem álmodik, az egyszerűen elfelejti az álmait. Af emberek általában igen kevés álmukra emlékeznek, még ha annak kellemes vagy kellemetlen hangulata egész nap el is kíséri őket. Vajon miért felejtjük el az álmaink javarészét? Ez nemcsak az álmainkkal van így. Persze, hogy álmaink nagy részét elfeledjük, hiszen a nappal történt események zömét sem jegyezzük meg. Napközben lényegesen több inger ér bennünket, mégis csak a töredékét vagyunk képesek felidézni. Mindkét állapotban, ébren és álmunkban, azt jegyzi meg az agyunk, azt őrzi meg az emlékezetünk, ami jelentős és érdekes a számunkra, aminek érzelmi vagy indulati színezete van. Álmok nélkül tehát ■ nem élhetünk. De hasonlóképpen tévednek azok is, akik arról panaszkodnak, hogy egyáltalán nem tudnak aludni. Meglehet, alvásuk felszínes, és gyakran megszakad, de a legrosszabb alvó is legalább három-négy órát alszik, enélkül elpusztulna. Természetesen eltérnek egymástól az emberek abban a tekintetben, hogy kinek-kinek mennyi alvásra van szüksége. Napoleon ' és Edison például napi két-három órát aludt, ennyi is elegendő volt testi-szellemi frisseségük fenntartására. A szervezet normális működését általában napi négy-öt órai alvás biztosítja, de sokan ennél lényegesen hosszabb időn át tartó alvást igényelnek, hogy igazán frissnek és kipihentnek érezzék magukat. Érzelmi feszültségek Az is előfordul, hogy „túl- alusszuk” szükségletünket, és szinte fáradtabbnak érezzük magunkat egy-egy ilyen alapos alvás után, mint amikor lefeküd- ' tünk. Ennek oka abban rejlik, hogy egy bizonyos időtartamú alvást követően elkezdődik egy úgynevezett paradox alvási ciklus, amelyet igen erős, érzelmileg hangsúlyos álmok kísérnek. Ilyenkor az agy sokkal erőteljesebben dolgozik, mint éber állapotban. Álmodás közben óriási érzelmi feszültségek keletkeznek. Ha a feszültséget negatív érzelmek kísérik álmunkban, elgyötörtén, kimerültén ébredünk fel. Ily módon téhát előT fordul, hogy aki korábban kel, tehát kevesebbet alszik, pihentebben ébred, mint egy hétalvó. Igaz, hogy éppen úgy, akár éber állapotunkban, álmunkban is átr élhetünk kellemes, pozitív érzelmeket. Ilyenkor kevésbé fáradunk el álmainktól, bár az ilyen álmok is rátelepszenek szinte az egész napunkra. A kellemes élményekkel kísért álmok nem veszik olyan nagy mértékben igénybe az agyat, mint a nyomasztó, rossz álmok. Erre utalnak az EEG-vel végzett vizsgálatok tanúságai is. Érdemes tehát ügyelnünk arra, hogy este időben térjünk nyugovóra, mert egy rossz éjszakát rossz nappal követ. Dr. Flamm Zsuzsa Gázpedál helyett gomb A mini számítógép új játszótársunk : gombnyomásra repít idegen bolygóra vagy változtat autóversenyzővé, sőt kitűnő ed,,HIDEG KACSA” BÓLÉ Ez a bólé különösen meleg, nyári napokon kitűnő üdítő ital, és gyorsan el is készíthető. Számos receptje közül tájékoztatásul a következőt közöljük: Nyolc darab kockacukrot egy citrom felületén jól bedörzsölünk, hogy a cukrokba beivódjanak a citromhéjban levő olajok. Fél citrom levét kinyomjuk és ráöntjük a kockacukrokra, amelyeket már a bólésedény- be tettünk. Ezután két üveg hűtött bort öntünk hozzá, ízlés szerint édesítjük, és végezetül egy palack pezsgőt (esetleg részben ásványvízzel helyettesítve) adunk hozzá, majd az italba néhány szelet mag nélküli citromot teszünk. A felszolgálásra kerülő ital hőmérséklete kb. 10 Celsius-fok legyen. Őszibarackból^ 2—3 nedvdús, hibátlan, nem ütődött és nem túlérett őszibarackot meghámozunk, húsát kis darabokra vágjuk, és bólés- edénybe tesszük kevés cukorral, valamint 2—3 dl borral együtt. Ezután mintegy 50—60 percre lefedve hűvös helyre állítjuk, majd egy másfél palack bort adunk hozzá, megízleljük, és végül egy palack pezsgővel egészítjük ki. Fehér bor hiányában egyébként nem túl fanyar vörös bor is megfelel, egyéb tekintetben az előzőek a mérvadók. A megadott mennyiség kb. 15 pohárra elégséges. NARANCSBÓLÉ Egy közepes nagyságú narancs felületét 3—4 kockacukorral bedörzsöljük, hogy a héjban lévő narancsolaj egy részét a cukor magába vegye. Ezeket a kockacukrokat bólésedényben borban oldjuk föl és hozzáadunk egy meghámozott és kb. 7—8 milliméter széles korongokra szeletelt narancsot. Mindegyik korongot négy részre vágjuk. Gyengén lecukrozzuk és annyi bort öntünk rá, hogy ellepje. Kb. 30 percig lefedve, hűvös helyen állni hagyjuk, majd másfél palack hűtött bort adunk hozzád megízleljük, és végül — közvetlen a tálalás előtt — egy palack hűtött pezsgőt öntünk hozzá. A pezsgő hozzáadása előtt 1—2 kupica narancs- vagy mandulali- kör nagymértékben javítja az ízt. FAGYLALTOS BÓLÉ 250 g gyümölcsfagylalt, 2 dl marachino és 3 üveg pezsgő. A fagylaltot másfél üveg hűtött pezsgővel a bóléstálban leöntjük és állni hagyjuk, míg a fagylalt megolvad. Ekkor hozzáadjuk a marachino likőrt, enyhén megkeverjük és azonnal tálaljuk. A caacsogótól a figyelmesig Egymás mellett az autóban Igen sok baleset oka a jármű vezetőjének és utasának konfliktusa. A vezetők és utasaik ugyanis igen gyakran ingerük egymást. A felmérésekből az derül ki, hogy az autósoknak csak mintegy harmada visz magával szívesen utast, a többi inkább egyedül utazik. A kellemetlen vagy éppen veszélyes útitársak az alábbi csoportokba sorolhatók. A csacsogó. Abban a pillanatban, amikor beül az autóba, és elindul a motor, ő is elindítja a beszélőgépét. Csacsog, nevetgél, fecseg, legalább hatezres fordulatszámon. A vezetőt ez egy ideig esetleg szórakoztatja, de hosszasan biztos, hogy fárasztó. Márpedig ha egy vezető fáradt lesz... Az utasítgató. Az elindulástól a megérkezésig együtt vezet a gépkocsivezetővel. Szinte előírja, hogy mikor előzze meg azt a mazsolát, mikor kanyarodjon, mikor adjon gázt és azt is, hogy mikor fékezzen. S ráadásul állandóan utasítgatja, hogy az adott forgalmi szituációban melyik a legjobb sebességi fo- kgzat. A helyettes. Megkíméli a vezetőt a többi jármű vezetőjével való kapcsolattartás fáradalmaitól. ö maga veszekszik, mutogat és kiabál gorombaságokat a forgalom többi résztvevőjének. Mindezt természetesen társadalmi munkában végzi. A figyelmes. — „Vigyázz, lámpa jön! Itt még át tudsz menni! Figyeld meg, le fog lépni a járdáról. Kanyar jön! Szemben jön egy autó. Ott áll a rendőr a sarkon, lassíts! Ezeket már másodszor is megelőztük” — mondja. Az önzetlen. Általában csinos nő, aki önzetlenül megkíméli a vezetőt attól, hogy menet közben meg kelljen állnia azért, hogy a hölgy kijavítsa sminkjét, megigazítsa frizuráját, ö inkább maga felé fordítja a visszapillantó tükröt és úgy végzi el ezeket a teendőket. A vezető használja a külső tükröt, vagy forduljon hátra, ha olyan kíváncsi arra, mi történik mögöttük. Az autósok az olyan útitársakat kedvelik, akik szellemesen, mértékletesen, beszélgetnek, ám azért éberen figyelik az utat, szinte együtt gondolkodnak a vezetővel. Nehéz forgalmi helyzetekben csendben maradnak, mintegy gondolati szünettel elősegítik a vezető biztonságosabb ténykedését. A beszélgető partner jelenléte különösen egyhangú úton, éjszakai vezetéskor fontos, mert így könnyebben marad ébren a vezető. A beszédtéma olyan legyen, hogy a vezetőt érzelmileg ne terhelje. Súlyos problémákat, vitás kérdéseket nem a kocsiban kell megbeszélni, mert a vezető figyelmét elterelhetjük az útról. Sok ember a saját vezetési stílusát igyekszik ráerőszakolni más vezetőkre. Állandóan tanácsokat ad, értékeli vezetői tevékenységüket — és azt tudomásukra is hozza. Nem kulturált és nem okos magatartás; ha utasok vagyunk, kötelességünk a járművezetők tevékenységéhez, elképzeléseihez alkalmazkodni. Ha már elfogadtuk a jármű kényelmét, az utazás lehetőségét, akkor sem kritizálni, sem bírálni nincs jogunk. Ez ugyanis nemcsak illetlen, hanem balesetveszélyes is. Az állandó figyelmeztetés, az ilyen vagy olyan utasítás idegesítő, szinte kivétel nélkül minden vezetőt bosszant. Nagy tapintatot igényel a gépkocsiban való dohányzás kérdése is. Alapszabály: ne gyújtsunk rá, ha a vezető nem dohányzik. Ha megengedi, akkor sem illő felé fordulva, arcába fújni a füstöt. Vannak olyan dohányosok, akik a gépkocsiban egyik cigarettát a másik után szívják, így aztán csakhamar elviselhetetlenné válik a jármű levegője. Ha a vezető dohányos, bízzuk rá, mikor és hogyan gyújt rá, tehát ne kínálgassuk folytonosan. (Arról nem is beszélve, hogy határozottan helytelen dolog vezetés közben dohányozni, hiszen így a vezető megosztja figyelmét a vezetés és a cigaretta között.) ző lehet labda- és ütőjátékokhoz szükséges reflexek kifejlesztéséhez is. Az izgalmat keresők billentyű érintésével élvezhetik a veszélytelen száguldást a játékáutoma- ta képernyőjén. A gép kormánykerekét markolva jogosítvány nélkül is átélhetik a 300 kilométeres sebességgel rohanó Forma l-es versenyautó vezetőjének izgalmát. Nemcsak játéktermekben, hanem otthon, a karosszék’ben ülve, a tévékészülékhez csatlakoztatott játékprocesszorok segítségével is lehet „edzeni”. A már elterjedt labda- és lövőautomatákon kívül újabban különböző cserélhető programkazetták is kaphatók. Versenypályává varázsolható a képernyő: egy vagy több versenyző vezeti, kormányozza a miniautót vagy motort. A legtöbb berendezésben már nemcsak az irányítás, hanem az üzemanyag-adagolás is a játékos feladata (kis gomb érintésével, ami a gázpedált helyettesíti). Akik ezektől az automata játékoktól azt várják, hogy „menő” autóvezetőt faraghatnak magukból, azok persze csalódnak. A müncheni egyetem pszichológiai intézetének professzora úgy vélekedik, hogy ezek a játékok fejlesztik ugyan a reakció- és összpontosító képességet, de nagyon kevés a közük a valósághoz. A legújabb videojátékokkal fantasztikus űrcsatát vívhat a Család a képernyő előtt: az irányítógombok érintésével az űrhajót milliméter pontossággal lehet vezérelni, és ű megfelelő helyzetben a lézerfényben szikrázó idegen bolygóról érkezett betolakodót kegyetlenül meg lehet semmisíteni. Az ilyen játékosöldöklés — az automatizált játékipar vadhajtást — jeíéntos érzelmi károsodást okozhat. Korunk új játékszere — a számítógép — tehát türelmes, de veszélyes partnerré is válhat. KM © Korunk új játéksxere BÓLÉK Üdítő „keverékek”
