Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-27 / 201. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1987. augusztus 27. Jövője tisztázatlan Félszegei) kopog lakásügyben a városi KISZ-bizottság ajtaján a fiatal házaspár. Kérik, segítsenek nekik lakáshoz jutni, van egy kis pénzük, felvennének mindenféle hitelt, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá .. . Nem képzeletbeli a példa. Sajnos, szinte naponta megesik, hogy teljesen tájékozatlan fiatalok keresik a KISZ-t, nem tudják, mennyit ér az ifjúsági betét, arra mennyit ad az OTP; milyen feltételek mellett ad visz- sza nem térítendő támogatást a tanács; merre van a kedvezményes telek; hol lehet viszonylag olcsóbban építkezni... Talán eny- nyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a városi tanács és a városi KISZ-bizottsága szerződése távolról sem egyféle formális aktus. Különösen nem az napjainkban, amikor sokasodnak a társadalmi gondok, s ezzel ellentétben csökkennek az egykor-volt közösségi milliók, támogatások. Mégis jogos a kérdés: mi változik attól, hogy megújítja konszenzusát a tanács és a KISZ Nyíregyházán? Kár volna tagadni, hogy az Ifjúsági Törvény életbe lépése óta rendszeresen „megkötendő” együttműködési megállapodásokban volt egy jó adag formalizmus. Ünnepélyes kinyilatkozásoknak tűntek ezek, semmint életre való munkaprogramnak. Igaz ez jórészt akkor is, ha a teljes igazság megkívánja, hogy szerényen méltassuk a nyíregyházi gyakorlatot. Azt nevezetesen, hogy megyei székhelyvárosunkban egyáltalán nem valamiféle „kirakat” miatt valósult meg az ifipark, amely országosan is elismert; jött létre az IFITANYA, amely — jóllehet egyre több panaszt hallani az eredeti céltól történő eltérés miatt — mégiscsak jó alkalom a találkozásra, a viszonylag értelmes programok szervezésére. Persze semmi okunk a túllihegésre, hiszen közismertek azok a nehézségek, amelyek ebben a városban is akadályai az ifjúság még jobb közérzetének. Mondja egy „pofi” ifjúsági vezető: — Szétoszlatta a nagy tévedést a KISZ legutóbbi kongresszusa. Addig amolyan „szabadidős KISZ” volt a mozgalom, mintha xsak egyetlen tennivalója a minél tartalmasabb időtöltés lenne. Most más a helyzet: erősödött a politikai és érdekvédelmi szerep, ennek pedig számtalan gyakorlati, a bőrön is érezhető hatása van. Ilyen szituációban — tehát, amikor nehezednek a megélhetési gondok, a lakásellátás, a gyermeknevelés, drágul az élet — oda kell figyelni arra miért is köt egyezséget, s főként kinek a javára a tanács és a KISZ. Ügy is fogalmazhatnánk: ezt az aktust 30 ezer nyíregyházi „KISZ-korosztályű” fiatal kísérte csendes figyelemmel, remélve, hogy valami jó származik belőle. Lássuk, miről is van szó! Nem új dolog a városi közéletben az efféle megállapodás: a KISZ és a tanács immár lassan fél évtizede kötött egyezséget annak jegyében, hogy alapvető célként tűzték ki a fiatalok részvételének növelését a közéletben, a közügyek intézésében, a szűkebb pátria fejlesztésében. Ugyancsak szentesítették aláírásukkal az ifjúság élet- és munkakörülményeinek tervszerű javítását, fejlesztését, a lakóhely érdekében kitartó képviseletét és védelmét. És az eredmény? Vegyes. Ami a munkakörülményeket illeti, jelenleg — még! — különösebb gondokkal nem kell farkasszemet nézni. Aki dolgozni akar, annak akad tennivaló. Legfeljebb nem mindenkinek olyan, amilyet megálmodott magának. Ami az életkörülményeket illeti itt már több a kérdőjel. Mert bármennyire is igaz, hogy az elkészült lakások zömét fiataloknak juttatták; hogy a lakásvásárlást segítő tanácsi támogatási rendszer kilenc tizedét fiatalok kapták (ez is tetemes vissza nem térítendő „ajándék”) csakúgy, mint a kamatmentes kölcsönből is ők részesedtek túlnyomó .részben, — mindezzel csak enyhíteni sikerült a nagy feszültséget. A támogatási rendszer bevezetésétől a kedvezményt igénylők száma meghaladta a 400 főt, a felhasznált — odaítélt — pénz pedig a 60 millió forintot. Ám mégis sokan vannak, akik csak reménykedtek, de nem kaptak támogatást. (Utóbb, ráadásul a pénzeszközök csökkenése miatt tovább kellett szűkíteni a támogatottak körét.) Tény viszont, hogy az elmúlt két esztendőben a tanács közel 200 fiatal házasnak és egyedülállónak teremtett lehetőséget az első lakás megszerzésére. Űgyszintén széles körben tudott, hogy az első lakáshoz jutásnál, illetve a „kétlépcsős” lakásgondmegoldásánál a legnagyobb szava a' KISZ városi bizottságnak van: ez a testület dönt az odaítélésről (korlátot csupán a tanács által objektíve megállapított pontrendszer jelent.) Tegyük még hozzá adalékként: a KISZ városi bizottságát ketten képviselik a lakásügyi társadalmi bizottságban. Akkor hát? Persze nem minden ilyen szép. Ott van például a fiatalok képviselete a „városatyák” Tukacs István, a város ifjúsági szervezeté nek első számú vezetője. között. Sajnos, arányuk csökkent a korábbi időszakhoz képest. (A legutóbbi választásnál a 148 tanácsjelöltből csupán 11 volt 30 éven aluli, s közülük is mindössze 4 lett tagja a választott tanácsnak.) Igaz, egyikőjük tagja a végrehajtó bizottságnak is. Felfoghatjuk mindezt többféle szempontból: 1. nem eléggé élénkek, a mai fiatalok, nincs tekintélyük, 2. közömbösség, 3. az idősebbek nem engedik érvényesülni a felnövekvő generációt ... Akárhogyan is forgatjuk a szót, nem üdvös, hogy az" egyébként fiatal város jórészt fiatal lakóit nem tükrözi híven a tanácsi testület. Sok mindent felemlíthetnénk még a korábbi együttműködés passzusainak teljesítése közül. A hátrányos helyzetű gyermekek segítésétől a sóstói számítástechnikai táboron át a főiskolások nyári foglalkoztatásának segítéséig, a pályakezdők támogatásáig. Mindez azonban ma már — kevés. Pontosabban: a korábbi időszakhoz képest lényegesen megváltoztak a körülmények, s ezt figyelembe kellett venniük „a magas szerződő feleknek” is. Ezért nem siettek álmokat kergetni, hanem csak szerény, reális elképzeléseket vetettek papírra, kimondatlanul is megvallva a valóságot: nőnek az igények, csökken a pénz, kisebb eredményekhez is nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség a jövőben. Megint idekívánkozik a példa a kishitűség ellen. A KISZ kezdeményezte és küzd a műlyégpálya elkészüléséért. Szerveztek kü- lönműszakokat, elnyerték a KISZ KB pályázatát, felkínálták erős karukat, s most mégis kevésnek tűnik mindez, mert „szegény az eklézsia”. Ám konokul hiszik, hogy nem kell lemondani a szép álomról, legfeljebb késik az átadás, — de ez már a város ifjúságán is múlik, mennyit... Vagy felemlegethetjük a tetőtér-beépítéseket, a padláslakásokat, amiket fiatalok keze formált. (De ne hallgassuk el a megbukott „százforintos telekakciót” sem Nyírtelken: tény, hogy azok vannak kevesebben, akik belevágnak az építésbe, inkább szeretik a „kulcsrakészet”.) Az augusztus 18-án elfogadott együttműködési megállapodás sejteti: valami új lehetőséget rejt magában az is, hogy a tanács eddigi sportosztálya most már „ifjúsági” is. Tehát erősödött az ifjúság súlya az állami munkában, — eddig legalábbis elvekben, aminek gyakorlati folytatása aligha kétséges. Rendkívül fontos a nyíregyházi ifjúság rendszeres és alapos tájékoztatása a jövőben arról, mire költik el a kevesebb pénzt, miben segíthetnének a tizen- és húszonévesek. (Jó módja lenne az a már-már agonizáló ifjúsági parlamentek felélesztésének, akár fó- rumszerűen a város nyílt színe előtt!) Űgyszintén nem közönbös, hogy a városfejlesztési elképzeléseket ne csupán formálisan véleményezze a KISZ, hanem érveket kérjen, győzesse meg önmagát és megbízóját, a szervezett városi ifjúságot. Indokolt valamilyen módon feloldani az információáramlásban azt az ellentmondást is, hogy míg a tanács lakóterületenként, addig a KISZ üzemenként, intézményenként „van jelen”. Nehogy másfelé húzzák a szekeret! Üdvös, hogy a KISZ védnökséget vállal egyes közterületek gondozása fölött, de tudjuk, ettől még siralmasan nézhetnek ki parkjaink. S akkor még. ott maradnak az együttműködési megállapodás súlyos kérdései: elejét venni az ifjúsági bűnözésnek, felkészülni a nagyobb létszámú munkahelyvesztésre... A megállapodás „zárórendelkezései” között ez áll: „A két testület szükség szerint... értékeli az együttműködés tapasztalatait... A városi tanács és a KISZ-bizottság tisztségviselői munkaterveik készítésekor program- egyeztetéssel meghatározzák a feladatokat.” Ügy tűnik, e pillanatban a tisztességes, felelősségteljes szándékon felül ez a garancia arra, hogy a most kötött megállapodás nem marad csupán írott malaszt. Angyal Sándor A közhasznú munka nevében benne foglaltatik, hogy a köz hasznára végzendő munkáról van szó. Tehát nem valamiféle szociális segélyt fed, amit adnak, hanem munkát, lehetőleg olyat, ami értéket teremt, vagy ment. Kitalálói arra gondoltak elsősorban, hogy mindazok, akik hat hónapon át nem találtak, a közvetítőtől nem kaptak munkát, azok számára szervezzenek ilyen tevékenységet, melyet először kéthónapos szerződéssel végeznek, majd ezt követően legfeljebb kétszer két hónappal meghosszabbítanák. A munka bérét a tanácsokon keresztül külön keretből biztosítják, ezt kapják azok a vállalatok, melyek közhasznú munkával foglalkoztatnak embereket. Olyanokat, akit erre közvetítenek ki. Mind a rendelkezést megalkotók, mind az alkalmazók elsőszámú szándéka, hogy azok jussanak így munkához és keresethez, akik az élet perifériájára szorultak, olyan alacsony végzettséggel rendelkeznek, amely más, kvalifikáltabb tevékenységre nem teszi őket alkalmassá. Július 15-től Nyíregyházán is van ilyen közérdekű munka. Az előzetes felmérés szerint a megyeszékhelyen legalább kétszáz olyan ember van, aki bevonható lenne ebbe a foglalkoztatási formába. A hivatal azonban nem mindenkiről tud, így aztán hetvenkilenc embernek küldött olyan értesítést, melyben felajánlja a közhasznú munkát. Mielőtt bárki is vádolná a hivatalt, hogy miért csak ennyinek küldött közvetítésre ajánlatot tevő értesítést, el kell mondani: olyanokat kereshettek csak fel, akik már jelentkeztek náluk. Így se volt túl nagy a siker, mert a posta többeket nem talált meg, s végül is csupán ötvennégyen jelentkeztek. Közülük 35 állt munkába. Az egyetlen foglalkoztató vállalat Nyíregyházán a Közterületfenntartó Vállalat. Hozzájuk került a harmincöt fő, közülük azóta négy állandó munkát talált a SZÁ- ÉV-nél. A jelentkezettek közül egy fő az, aki magasabb iskolával rendelkezik, 10 fő az általános nyolc osztályát végezte el, 17-en ennél kevesebb osztállyal rendelkeznek, heten analfabéták. Ezzel a csapattal elsősorban a Jósavárosban találkozhattunk, illetve olyan helyeken, ahol a várost kellett tisztítani, a parkokat rendezni. A tapasztalat három hét után az volt, hogy legtöbbjük tisztességesen dolgozott, a munkára mindennap jelentkezett, s a rábízott feladatot elvégezte. Egyetlen egy volt, aki rövid idő után búcsút mondott a KÖZTER-nek, s sehol nem bukkant fel. Éves átlagban havi ötven fő foglalkoztatására van lehetőség Nyíregyházán. A jelek szerint ez pillanatnyilag elég, s ha hirtelen néhány tíz fő jelentkezne, azok foglalkoztatása is megoldható lenne. A probléma az, hogy olyanok, akik valamelyest több iskolával, képzettséggel jelentkeznek, azok az utcaseprést, parkápolást nem végzik, s hiába ajánlanak ilyent, nem vállalják. A közhasznú munkát vállalók között ugyanakkor elég sok olyan található, akinek már volt találkozása a rendőrséggel, az igazságszolgáltatással, akik rendszeresen italozók. Őket többek között ezért sem fogadták volna lelkesen más munkahelyen. Ebből következik, hogy a közhasznú munkák elsősorban városgazdálkodási tevékenységek, az ipari üzemek nem nagyon kínálták fel segítségüket, holott a munka bevételként jelentkezik, adómentes, a bért se nekik kell biztosítani. Miután a kezdet kezdetén vagyunk, nemigen lehet ítéletet mondani arról, hogyan válik be ez az intézmény. Egy tény, hogy a munkát keresők száma növekszik, s várhatóan még inkább növekedni fog. Az is biztos, többen lesznek olyanok, akik nem felelnek meg annak a kategorizálásnak, hogy „a perifériára kerültek”. A közhasznú munka, mint áthidaló lehetőség az ő számukra is adott lenne, persze csak akkor, ha olyan tevékenységet tudnak kínálni, ami több, mint a mostani, minőségben más. Ehhez viszont kevés lesz egy vállalat, amely fogadja az ilyen munkát végzőket. A közhasznú munkát végzők 18 forintos órabért kapnak, amihez 10 százalék mozgóbér is jön. Ebből adódóan megközelítően húsz forintot lehet egy óra alatt keresni akkor, ha valaki tisztességesen végzi a munkáját. Ez nem is kevés, meghaladja a létminimumot, a havi háromezer forintot. A hozzáértők szerint ez jobb, mintha bármilyen segélyt kapnának, s az a haszna is megvan, hogy dolgozhat az ember, ami önérzetét is növelheti. Senki nem tudja viszont azt, mi lesz egy olyan esetben, ha tetemesen megnőne az érdeklődők száma. Lényegében ma a megyében, de országszerte is olyan munkát végeznek, ami részben fikció. Igaz, a jövő évre már tervezik, milyen nagyobb vállalkozásoknál lehet felhasználni a közhasznú munkást, de a legtöbb helyen a takarítás, az öntözés, az árokpucolás, az utcaseprés kínálkozik. És ez azért sem gond nélküli, mert sokan kérdik: a legtöbb ilyen munkához gép is van, miért nem azzal végzik? A másik: a KÖZ- TER-nél régebben dolgozók közül sokan kevesebb bért kapnak, mint a közhasznúsok, akik pedig csak átmeneti munkások. Addig, amíg csak harminc emberről van szó, ez nem nagy gond, de a növekvő létszám esetén erről is gondolkodni kell. A közhasznú munka iránti érdeklődést jelentősen mérsékeli, hogy igen sokan inkább az alkalmi munkákat vállalják. Itt relatíve rövid idő alatt nagy pénzekhez lehet jutni. Mint példák mutatják, egyszerű segédmunkával napi 700—1000 forintot is, egy kiadós szállítással az óránként 2—300-at. A rendőr- hatóság is csak igen ritka esetben közli, hogy valakit közhasznú munkára igyekezett megnyerni. Elég sok zavart okozott az is, hogy kellően át nem gondolva került a köztudatba a közérdekű munka fogalma is, ami büntetésjellegű, a kétféle tevékenység összekeverése is elég nagy bizonytalanságot szült, ellenérzést váltott ki. Nem kétséges, a közvélemény sem tudja kellően megítélni, hogy ez a mostani konstrukció, a közérdekű munka, lényegében egy átmeneti állapotot jelent, s a végcél tulajdonképpen az állandó munkahely biztosítása azoknak, akik keresik a munkát. A munkaerőgazdálkodással foglalkozóknak szembe kell nézni azzal, hogy az elkövetkező időkben megyénkben, s ezen belül Nyíregyházán is megszaporodik azok száma, akik munka nélkül maradnak, s az ország más részeiből is hazatérnek. Egyelőre semmilyen reális előrejelzés nincsen, csupán feltételezésekre hagyatékozhatnak. Egy biztos, hogy sokkal választékosabb, bővebb közérdekű munkalehetőségeket kell találni, hiszen feltételezhetően kvalifikáltabb emberek is jelentkeznek majd. Miután a munkalehetőség Nyíregyházán is beszűkült, itt is voltak és vannak csökkentések, az tűnik reálisnak, ha időben készül erre munkaközvetítő, de vállalat is. A közérdekű munkán lévő ember egyben tartalékot is jelent, hiszen munkakönyvvel rendelkezik, munkája minősége ellenőrizhető, szükség esetén úgy vehető át más termelő területre, hogy munkakönyvébe a „munkaviszonya megszűnt” bejegyzés kerül, ami semmilyen megkülönböztetést nem takar, sőt, a jó bejegyzések közé tartozik. Az idei esztendő lényegében kísérleti jellegű. A hat hónap tapasztalatai segíthetnek abban, hogy a ma meglévő tisztázatlanságokat rendbe tegyék. így kell egy részletes városi terv, mely tartalmazza a lehetséges közérdekű munkákat. Bővíthető azok köre, akik foglalkoztathatnának közérdekű munkásokat. Differenciálni kell a kiajánlásoknál is, hiszen bizalmi, anyagi felelősséggel járó, igényes munkára csak olyanok küldhetők, akik erre alkalmasak. Mindenképpen el kell dönteni, hogy a maximális hat hónap után mi lesz azokkal, akik számára azután sem kínálkozik más, állandó munka. Kérdés van tehát bőven, s most azokon a sor, akik a gyakorlatban valósítják meg a kétségtelen jó szándékú lehetőséget. Bürget Lajos Közhasznú munkán. Parkot építenek az Arany János utcának. Ne csak papíron... Ifi park és albérlet Á „közhasznú"
