Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
2 Kelet-Magyaromig 1987. augusztus 24. Megbetegedett a kolléganő... Munka mellett emberség Ha „átdoliMlatja", beszámltláfc Casco-vita a HB-nál Az új többet tud? A konzervgyárban javában tart a íőszezon. Az asz- szonycknak ilyenkor bőven kijut a munkából. Azt hihet- né az ember, épp elég a maguk dolga, örülnek, ha azt elvégzik. A Bajcsy-Zsilinszky Endre szocialista brigádra nem jellemző ez a felfogás, őket nemcsak a saját gondjaik foglalkoztatják, tudnak figyelni mások bajára is. Elromlott a műszor Az asszonyok eddig is jól tudták: bajba bárki kerülhet. Csak éppen ők is úgy voltak vele, ahogyan mindnyájan vagyunk: amíg nem körülöttünk történik, addig azt hisszük, ránk ez nem vonatkozik. A Bajcsy-Zsilinszky brigád tagjai felhívással fordultak munkatársaikhoz, amelyben arra kérték őket, nyolcórai társadalmi munkával, vagy annak ellenértékével járuljanak hozzá a Jó-1 sa András megyei Kórház műszereinek fejlesztéséhez. — Hogy jutott eszükbe a gondolat? — kérdezem Orosz Józsefné brigádvezetőtől. — Két oka is van egyszer re — mosolyog. Egyik munkatársnőnket műteni kellett. Lelkiekben már felkészült a dologra, amikor kiderült, hogy elromlott a kórház sterilizálója, s a műtétet el kell halasztani. Talán nem is kell mondani, mennyire elkeseredett, zaklatott volt emiatt, hiszen szeretett volna mielőbb túl lenni a nehéz perceken. Éppen ebben az időben jelent meg az újságban az a cikk is, amelyik arról számolt be, milyen gondban van a kórház a sterilizálók miatt. A kettő egybeesett, s gondoltuk, talán tudunk segíteni. A gondolatot tett követte. A brigádtagok rövidesen megfogalmazták a fent említett felhívást. A gyár házi nyomdájában 50 és 100 forintos jegyeket nyomtattak, ezeket árusították. A kezdeményezéshez a helyi Vörös- kereszt is csatlakozott és aktívan segített a munkában. Nem számít ritkaságnak Az ember joggal hihetné, manapság nem egyszerű dolog az embereket adakozásra bírni. A Bajcsy brigád tagjai nem osztják ezt a véleményt. — Nem kellett senkit agitálni, a felhívás után inkább minket kerestek sokan, és érdeklődtek, hogy lehet befizetni, mit tudnak segíteni, hogyan csatlakozhatnak hozzánk — mondja Cseke Józsefné. — Nem számít ez ritkaságnak a konzervgyárban — veti közbe Szilágyi Józsefné — hiszen minden évben segítünk valakinek. Nem vagyunk már fiatalok, mégis csatlakoztunk például a KISZ-kongresszus tiszteletére szervezett akcióhoz, és nem maradtunk ki az SOS gyermekfaluért indított mozgalomból sem. Gyermekeink nekünk is vannak, bizony tudjuk, mit jelenthet család nélkül élni. A brigádtagokat gyakran hívják telefonhoz. Érdeklődnek a műszerakcióról, s közülük nem kevesen vannak olyanok, akik már le is dolgozták a felajánlott társadalmi munkaórákat, s arról érdeklődnek, hogyan fizethetik be azt a kórház címére. A kezdeményezéshez a vállalat vezetői is hozzájárultak, hiszen előttük is világos: a munka mellett az emberségnek van legnagyobb becsülete. A brigádok, a dolgozók sorra csatlakoztak a kezdeményezőkhöz. Olyan brigád is akadt, amelyik nem tudott társadalmi munÖrömmel látja - a városát szerető ember, hogy Nyíregyháza évről évre szebb lesz és gazdagabb. S ezt gyakran úgy sikerül elérni, hogy a régi, megkopott épületeket — melyek szorosan kát vállalni, de tagjai összeadták a pénzt, hogy részesei legyenek a humánus műszerakciónak. A Marx Károly brigád például 3220 forintot fizetett be! Az akció meghirdetése óta arra is akadt példa, hogy egyszerre három konzervgyári brigád is bent dolgozott az egyébként szabad szombaton. Más vállalatok is csatlakoztak, közöttük a nyírlugosi konzervüzem, és a Dohánykutató Intézet is. A befizetés módja... A konzervgyár műszerakciója tehát eredményesnek mondható, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a jó ügy érdekében meghirdetett mozgalomhoz bárki csatlakozhat. A befizetés kórházi csekken, közvetlenül vagy átutalással történhet. A megyei kórház 802-402534-es számú csekkjét a kórház pénzügyi osztályán, illetve a konzervgyári Bajcsy-Zsilinszky brigádnál lehet beszerezni. Az összeg rendeltetése rovatba be kell írni: műszerakció. hozzá tartoznak a város megszokott képéhez — nem bontják le, hanem felújítás során igyekeznek széppé varázsolni. Ilyen épület napjainkban a Selyem u. 12. sz. alatti ház is, melyet Bagolyvárként ismer Nyíregyháza lakossága. A ház most még romos állapotban van, de a kivitelezők remélik, hogy jövőre sikerül átadni rendeltetésének, és akkor majd fontos szerepet tölt be a város képzőművészeti életében: itt lesz a városi galéria. Az építési terület augusztusban újra benépesült. Az elvégzendő munkákról Csák László művezető (IKSZV) tájékoztatott: — Feladatunk az épület felújítása, és a déli oldalhoz egy új rész építése. A legfontosabb feladat a tetőszer- kezet felújítása, a gerendákat kicseréljük vagy megerősítjük. Nemsokára jön az esős időszak, s ákkorra már az épületnek tető alatt kell lennie. Az új épületrészben lesz az előcsarnok, a ruhatár, a pénztár, itt lesz a főbejárat is. A régi épület földszintjén 2 kiállítási terem, az emeleten 3 terem lesz kialakítva. A tetőtér sem marad kihasználatlanul, ott is lesz lehetőség kiállításra. (magyar) Több gépkocsi-tulajdonos is szeretne választ kapni arra a kérdésre, amellyel Hornyák Lajos nyíregyházi lakos fordult szerkesztőségünkhöz: „1980-ban kötöttem casco-biztositást, azóta nem vettem Igénybe a biztosítót. Az AB-tól átvett a Hungária Biztosító. A bonyodalom itt következik. A Hungária Biztosító meghirdette, hogy bizonyos évek után díjvisszatérítésben részesíti a biztosítottat. Mivel nekem hét év eltelt, így 4 havi térítést vártam, de csak 3 havit téritettek meg. Ha az AB-nál maradtam volna, akkor most részt vehettem volna a Fiat Unó sorsoláson •. .*' Vagyis olvasónk úgy érzi, egy reklámfogás áldozataként most két szék között a pad alá esett. Valóban így lenne? — kérdeztük az ő nevében is Szász Sándort, a Hungária Biztosító igazgatóját. — Mint ismeretes, 1986. július 1-től két biztosító működik, az ÁB és a Hungária. A régi Állami Biztosító átszervezésekor az összes lakossági casco-kötvény a Hungária Biztosítóhoz került. (Azóta az ÁB ismét foglalkozik casco-biztosítással, tehát az ügyfél választhat, melyik cég feltételeit érzi önmaga számára kedvezőbbnek —• G. M.) A Hungária Biztosító 1987. január 1-jével új cascoRosszul járt, akinek tavaly május 2l-én a nyíregyházi MAv- állomáson vagy környékén akadt dolga! Egy hattagú, részben fiatalokból álló társaság ugyanis ezen az egy napon annyi bűn- cselekményt követett el. ameny- nyihez másnak egy egész élet is kevés volna. Az állomás épülete előtt ivott és magnózott délután Kiss János segédmunkás, orosii lakos, Teremi Gyula kállósemjéni, Ádám Bertalan felsősimái lakos, valamint három fiatalkorú, Sz. Tamás, N. István és N. Csaba. Mivel pénzre volt szükségük, kitalálták, hogy eladják az Adám óráját. Kiss és Adám be is .mentek a váróba, és ott kínálták az utasoknak az órát. Vevő azonban nem nagyon akadt, ezért kiszemelték T. Zoltánt és rá akarták beszélni a vásárra. T. Zoltán egy idő múlva megunta a zar- gatást, és a rendőrszoba felé csalta őket. Az „árusok” erre rájöttek, és megpofozták a férfit. Visszamentek a társaikhoz, de T. Zoltán — szerencsétlenségére — ismét beléjük ütközött. Most már hatan estek neki, és csak úgy sikerült megmenekülnie, hogy egy éppen arra járó munkatársa is beavatkozott a Verekedésbe. A „testmozgás” frissítőén hatott rájuk, elindultak sétálni egvet. A repülőhídra értek, amikor szembejött velük két járókelő. Megállították őket, és fenyegetőzések közepette pénzt követeltek tőlük. Mivel az egyik nem akart adni, megverték, igy a másik félelmében odaadta a nála lévő 40 forintot. Ezután a 107-es szakmunkásképző felé vették az irányt. Az iskola előtt megláttak egy ismeretlen, erősen ittas férfit, aki a lépcsőn borozgatott. Odamentek biztosítást vezetett be, új szolgáltatásokkal. — Ekkor hirdették meg az új casco egyik kedvezményeként a magasabb összegű díjvisszatérítést is, amit olvasónk említ. Milyen feltételekkel? — Akik megkötik az új Hungária Casco-biztosítást, azok bizonyos balesetmentes évek után díjvisszatérítésben részesülnek, azaz például két balesetmentes év után egyhavi, a harmadik és negyedik év után két-kéthavi biztosítási díjat kapnak vissza, és így tovább. A tizenegyedik év után már hathavi díj visz- szatérítésére jogosultak. — Az Állami Biztosító ügyfeleként eltöltött éveket egyáltalán nem veszik figyelembe? — De igen. Előbb viszont elmondanám, hogy a kialakult versenyhelyzet késztette a Hungária Biztosító vezetését egy új biztosítási forma bevezetésére. Ebben, tehát az új Hungária Cascó- ban a díjvisszatérítésnél beszámítjuk a régi ÁB-s casco éveit is, ha az ügyfél átdolgoztatja régi cascóját erre az újra. — Nyilván többe is kerül, mint a régebbi típusú casco. — Szerintem nem, de ismétlem, ez attól függ, mit választ az ügyfél, hiszen például poggyászra vagy balesetre is tetszés szerint többszörözhető a biztosítás. Megítélésünk szerint, tekintettel szolgáltatásaira, de különben díjtételeire is, az új casco végeredményben egy olcsó biztosítás. Mivel azonban viszonylag új formáról van szó, ezért a nálunk lévő casco-biztosításoknak ez egyelőre a kisebb hányadát teszi ki. — Visszatérve olvasónk és a hozzá hasonló helyzetben lévők problémájára. Ha tehát, ahogyan ön fogalmazott, átdolgoztatja biztosítását, beszámítják a korábbi éveket is? — Természetesen, és az eltelt éveknek megfelelően azonnal jogosult lesz az említett magasabb összegű díjvisszatérítésre, tehát hét év után négyhavi összegre. hozzá, kicsavarták kezéből az üveget, őt pedig összevissza verték, rugdosták. Később Kiss János és Sz. Tamás különvált a társaságtól. A Petőfi téren, a kisál lomás mellett három diákot állítottak meg. és pénzt kértek tőlük. A fiúk azonban nem adtak, ezért az egyiket — amikor már két társa felszállt a kisvonatra — Sz. Tamás megpofozta. A komolyabb verés csak azért maradt el, mert a fiúk a vonaton észrevették, hogy barátjuk bajban van, leugrottak hát, a segítségére siettek. Ebbe a napba még egy biciklilopás is belefért: Kiss János és Sz. Tamás a Petőfi téren egy pádon üldögélő férfi mellől elemelték a kerékpárját. Sikeres ténykedésüknek végül is a rendőrjárőr érkezése vetett véget. Sz. Tamásnak egyébként ekkor már volt egy súlyos testi sértés a rovásán: március 30-án, a levelek! diszkóban minden ok nélkül, ittasan összevert egy táncolni vágyó fiatalembert. A banda ügye megjárta a fiatalkorúak bíróságát, majd a megyei bíróságot is. A tárgyalóteremben azonban a rengeteg vádpont hallatán már korántsem voltak olyan nagylegények, mint a cselekmények elkövetésekor: a vádpontok között ugyanis rablás kísérlete, könnyű testi sértés és lopás vétsége is szerepelt, nem beszélve a garázdaságról. Kiss Jánosnak ez a nap 5 évi, Teremi Gyulának 3 évi, Adám Bertalannak szintén 3 évi szabadságába került. Sz. Tamást a bíróság 3 év és 6 hónapi, N. Istvánt 1 év és 10 hónapi, N. Csabát 1 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. B. A. „Kúmhamxnúmk " Lapáttal az árokban Nem tudom, ki látta a mátészalkaiak közül magasból a várost. Különben elég egy térképet megnézni ahhoz, hogy az ember észrevegye: innen a víz iákkor folytik el, ha a Krasznáig megfelelően segítik az útját. Kevesen tudják, hogy a város külterületén megközelítően harminc kilométernyi nyílt csatorna (fedetlen árok) szolgálja évszázados bölcsességgel a várost. Tegyük ehhez hozzá, hogy az utóbbi másfél évtizedben ezekkel az árkokkal nem nagyon törődtünk. Ha tisztítani kellett volna, akkor ehhez egy-egy vállalat milliós nagyságrendű pénzt kért. Ékre nem futotta. Jártam a minap Kiss Jánossal, e munkák fő irányítójával Mátészalka határát. Olykor bizony keresni kellett az egykor volt árkokat, úgy benőtte azokat a gaz, tetőzésig fedte az iszap. Kinek a hibája? A városlakó azt mondja, hogy a tanácsé, mert az nem takaríthatja az árkokat. Az árkokat látó azt, hogy a városlakóé, mert van ezekben az árkokban eldobott gyerekkocsitól, kidobott kerékpártól kezdve az emberi koponyáig minden. És van bennük táska, szatyor, hátizsák, no meg egy csomó háztartási piszok, amit az árok partján lakók, megtakarítván ezzel egy aknát, egyszerűen az árokba vezetnek. Büntetés? Most kérem a békétleneket, hogy a büntetéseket fizessék ki, mert igenis büntetnie kell a tanácsnak. Nem is olyan régen volt egy zivatar és akkor a Keleti lakótelepet valósággal elárasztotta a víz. Különben ■azt is, aki a gyerekkocsit, a kerékpárvázat a nyílt árokba dobta. Persze, hogy felháborodott a város. Hiszen napjainkban az lenne természetes, vagy az tűnne természetesnek, ha kiszolgálnának miniket. Az már kevésbé, hogy ezért mi is tartozunk valamivel. Mondjuk: a renddel. Ezen a nyáron 35-en járják ásóval, lapáttal és merítőkanalakkal felfegyverkezve ezeket a gödröket. Úgynevezett közhasznú munkások, alkik ezzel a meglehetősen embertelen munkával megkereshetnek huszonvala- hány forinttól akár harmincegy forintot is óránként. Mesélik, mondják az emberek, hogy volt, aki belement az árokba, és vállig süppedt a rossz szagú, híg iszapba. Mondják, egy-egy lezárt szennyvízakna kitisztítása, legalább három méter mély az, négy embernek egész napi munkát jelent. A közhasznú munka — új fogalom. A város pályázatot adott be, hogy közhasznú munkásai legyenek. Részben a költségvetési üzem, részben maga a tanács foglalkoztatja őket. Egybehangzó vélemény szerint ezek az emberek nagyszerűen dolgoznak. Elvégzik azt, amire még az okos gépeink is képtelenek, azt, amire munkást kapni szinte lehetetlen lenne. Mit jelent a városnak mindez? Milliós nagyság- rendű olyan munkát végeznek el, amire különben egész egyszerűen nem tett volna pénzük. Távlatokban egy sok vizet hozó vihar is minden fennakadás nélkül átvészelhető lesz, hiszen a víznek a gyomoktól, törmelékektől megtisztított csatornákban egészen a Krasznáig szabad lefutása van. Aki már látta magasból ezt a várost, az tudja, hogy mindez mennyit ér. (bartha) Siker»» kísérlet qi IKSZV-nél Félfogadás késő délután Az emberek évtizedek alatt hozzászoktak: a hivatalos órák ^délelőtt, kora délután vannak. Ezt nehéz megváltoztatni, s az ügyfeleket arra kérni, hogy a munkaidőn túl keressék fel egyik-másak hivatalt ügyes-bajos dolgaik intézése végett. Nos, erre tett kísérletet — nem sikertelenül — a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat vezetése. Június elsejétől Nyíregyházán, a Bessenyei tér 3—4. szám alatt, a házkezelési, közvetítési és lakásgazdálkodási osztályukon minden szerdán délután 18 óráig tartanak ügyfélfogadást. Ezeken nem csupán a házkezelési osztály dolgozói várják az ügyfeleket, intézik a panaszokat, hanem a vállalattól összesen még heten állnak a lakosok rendelkezésére. Ott van a pénzügyi osztály képviselője, műszakiak. Mindenféle panaszt orvosolnak, pénztári órákat tartanak, lehet lakbért fizetni. Sőt a vállalat vezetői itt tartják szokásos igen látogatott fogadóóráikat is. Mit mutat a kísérlet? Melyek a legfontosabb tapasztalatok? Tóth János igazgató elmondta, hogy lassan kezd hozzászokni Nyíregyháza város lakossága az új ügyfélfogadási rendhez. Eddig a több mint tíz alkalommal megtartott fogadáson csaknem 100 ügyfél kereste meg őket. Intéztek lakbér- igazolást, rendeztek tartozást, berendezési tárgyak cseréjének befizetését, lakásátadásokat bonyolítottak, sok-sok ember ügyében igyekeztek gyorsan Intézkedni. Sokkal többen vették igénybe szolgáltatásaikat szerdánként munkaidő után, mint korábban, bár még mindig úgy tapasztalják, még mindig nem eléggé használja ki ezt a kulturáltabb, gyorsabb ügyfélfogadási rendet a lakosság. Szokatlan az új,‘ sokan nem is tudnak róla. Ám bizonyos jelekből következtetni lehet arra, hogy népszerű. Előnye, hogy nem kell senkinek munkaidőben rohangálni, kilépőért futkosni. F. K. K. £. Jósa városi látkép. (Császár Csaba felvétele) Gönczi Mária Galéria a Bagolyvárban A tárgyalóteremből Garázda banda
