Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
/ 1987. augusztus 24. Javasolnak a népi ellenőrök Vizes volt a tej Kelet-Magyaronxág / 3 Hét éve alakult meg az anarcsi műanyagfeldolgozó üzem. A kezdet óta közel négyszeresére növelték árbevételi tervüket. Fő profiljuk a csomagolófólia gyártása, elsősorban a megye igényeinek kielégítésére, újabban — a fröccsöntő gép beszerzése óta — az ipar számára alkatrészgyártás. Képeinken: A fóliahúzó gépen Farkas József óránként 25—55 kilogramm zsákot gyárt, a szélességtől függően (bal oldalon). Az üzem reklámszatyrokat is gyárt (felül). Nagyméretű csomagolózsáköt forraszt le Fazekas Anna és Bálint Borbála (alul). Jávor László felvételei „Én bizony nem várhatok minőségi, jó munkát a dolgozóimtól, csak akkor, ha ők elégedett emberek.. HA NÉPI ELLENÖRÖK VIZSGÁLATAIRÓL számolunk be, a legtöbb esetben odaírjuk, kiket és hogyan vontak felelősségre, hány szabálysértési, esetleg büntető feljelentés történt, arról azonban ritkábban szólunk: hány javaslatot tettek a korábbi rossz, idejétmúlt vágy- nem eredményes gyakorlat megváltoztatására. Pedig lenne miről írnunk, hiszen tavaly 444, azelőtt egy évvel pedig ennél is több, 633 javaslatot tettek vizsgálataik után. És ezeknek a javaslatoknak a többsége pénzt is ér. Hogy példát is mondjunk: volt 1986-ban egy vizsgálat, amelyben megállapították, hogy a tejüzembe beszállított tejnek 50—60 százaléka a szabványban előírt értékek alatt van. Ha elfogadjuk, hogy a tehén elsőosztályú tejet ad, az üzemben pedig már csak félpénzt ér, akkor valahol a kettő között történik a tejjel valami, ami nem szabályos. A vizsgálat befejeződött és a javaslatok között szerepelt olyan is, amelyik az említett időben és úton a tejjel foglalkozók érdekeltségi rendszerének megváltoztatására hívta fel a vállalat vezetőinek figyelmét. Ez év áprilisában újból megnézték, hogy mi történt. Kiderült, hogy alaposan megnőtt a tej szárazanyag- tartalma, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy nem szállítanak be fölöslegesen vizet a csarnokokból Nyíregyházára. Kiszámolták, hogy egy negyedév alatt negyedmilliót, évente egymillió forintot jelentett csupán az, hogy ennyi pénzt nem fizettek ki — vízért. Volt más — ugyancsak a tejjel összefüggő — javaslatuk is. Például az, hogy szüntessék meg a napi egyszeri tejbegyűjtést. Ez is a minőség javítását célzó javaslat volt, hiszen a tizenkét órás várakozás közben a tej mik- robiológiailag meglehetősen leromlik, s ha többe is kerül a kétszeri szállítás, a Tejipari Vállalat nem egy helyről hozza el egyszerre a tejet, csupán a túrajáratokat kellett egy kicsit átszervezni. A LAKÁSOK MINŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA nem nyíregyházi, vagy Szabolcs megyei, hanem országos vizsgálat volt. Amikor befejeződött, egy sor javaslatot tettek, amelyeknek a minőség javítása volt a célja. A konkrét eredmény is megszületett: a KNEB javaslatára megalakult a megyei tanácsokon az építésfelügyeleti csoport, amelyeknek elsőrendű feladata mind a magán, mjnd a szervezett építkezések minőségének ellenőrzése még a megvalósítás pillanatában, tehát építkezés közben. Ezzel elősegítik, hogy időben szólnak, és sok hibát időben kijavíttatnak a kivitelezővel. A közeljövőben bevezetik a jótállást is, mert elég furcsa dolog, hogy valaki vesz egy ötszáz forintos órát, akkor arra jótállást adnak, ha vesz egy másfél milliós értékű házat, arra nincs jótállás. Vehetnénk példát az egészségügyi intézetek műszerellátásának vizsgálatából is, amikor ráirányították a figyelmet a műszerek hatékonyabb kihasználására, a szervizellátás megszervezésére, s ennek kézzel fogható következményei lettek. És lehetne a többi vizsgálatot is emlegetni, s ha olykor egy szervezetnél vagy munkahelyen végzett vizsgálatnak nincs is forintban mérhető következménye, a levont következtetések elősegítik a gazdálkodást, a gazdasági-társadalmi folyamatok jobb megszervezésére irányítják a figyelmet. Vannak természetesen másfajta következményei is a népi ellenőrök vizsgálatainak. Sajnos az is igaz, hogy bár felelősségi rendszerünk alapvetően kiépült és általánosságban jól is tölti be rendeltetését, a felelősség érvényesítése mégsem következetés. Esetenként még a népgazdaság számára jelentős kárt okozó tetteknél is elmaradnak a törvényes következmények, sokszor pedig az alkalmazott szankció nem áll arányban a népgazdaságot ért hátránnyal. E jelenségek okai meglehetősen összetettek. Egyes esetekben szubjektív indítékból marad el a felelősségre vonás, többször viszont azért nem állapítható meg a felelősség, mert a döntési jogkörök nincsenek megfelelően elhatárolva a gazdaságirányítást végző szervek, és a gazdálkodó szervezetek között, valamint a gazdálkodó szervezeteken belül, illetőleg: a döntés testületi jellege elmossa az egyéni felelősséget. Jó példa erre, hogy ha egy tsz-elnököt javasolnak felelősségre vonni, a közgyűlés ellene szavaz. EZ UTÓBBI MONDATOK voltaképpen megállapítások, ugyanakkor javaslatok is mindazok számára, akik ezen változtatni tudnak. Alighanem változtatni is fognak, mert egyre inkább rákényszerülünk, hogy pontosan és fegyelmezetten kell dolgoznunk. Aki pedig nem e szerint a forma szerint él, nemigen kerülheti el a felelősségre vonást. B. J. Ezt a véleményt Szűcs Gyulától, a fehérgyarmati ABC-áruház (az itteni szó- használat szerinti „nagy ábécé”) igazgatójától, 54 ember főnökétől hallom, s ezt a mondatot már hallják azok is, akikről szó van, hiszen a bolt hátországában, a kulisz- szák mögött egy kis beszélgetésre invitáltuk a délelőtti műszakváltásra frissen érkezett négy asszonyt. Kispénzűek és szinttartók — Váltsunk szót kendőzetlenül gondjainkról, amit önök a pult előtt, mint vásárlók, s amit a másik oldalon bolti dolgozóként tapasztalnak mai világunkban ... (Válaszol: Lakatos Ferenc- né eladó, a csemegepultnál, 5400 forintos keresettel, pa- nyolai lakos; Szeder Istvánná is a csemegepultnál eladó, keresete ugyanannyi, gyarmati lakos, Szabó Andrásné a bolt büféjében dolgozik, 4200 forintot keres, Nábrád- ról jár be dolgozni; Kónya Andrásné pénztáros, 4000 forintos átlagkeresettel, fehér- gyarmati lakos.) „Bizony egyre többen keresik az olcsóbb termékeket. Főként a kispénzű nyugdíjasok. De az is tény, hogy akiknek eddig is átlagon felüli vagy sokkal nagyobb volt a jövedelmük, most'is megtartották a színvonalat.” (Lakatosnál „Mi itt a boltban jól látjuk: két réteg kezd elkülönülni — a nagyon szerényen élők és a magas jövedelműek. Igaz, az utóbbiak köre jóval kisebb.” (Kónyáné) Ki süti a kenyeret? Ez a megállapítás egyetértésre talál a kis közösség minden tagjánál, s valaki közbeveti, hogy a fiatalok, a kezdők különösen nehéz helyzetbe kerültek. — Ebben a két elkülönülő csoportban hová tartozik a kereskedő? Kérdésemre kissé elbizonytalanodnak az asszonyok, de. azzal végül is egyetértenek, amit az igazgató mond: „Az én munkatársaim, velem együtt fizetésből, tehát csakis az itt keresett fizetésből élnek. Itt nincs másodállás, kiegészítő jövedelem.” — Nézzük napjaink valóságát a szakma, a kereskedelem szemszögéből! „Itt, a csemegepultnál én úgy látom, nem mindig szép az áru. Az olcsó dolgokat nagyon sokan keresik, de nem a rossz olcsót.” (Szedernél. Az igazgató hozzáteszi: „Igen, ez a vásárló és a kereskedő ütközőpontja. Azt mondják az emberek, ha egyszer valaminek felment az ára, legalább legyen jó a minősége. És igazuk is van. Ha megérkezik hozzám a kenyérszállítmány, mindig tudom, melyik brigád sütötte. Ott az iparban ugyanúgy van, mint nálam a boltban: minden kollektívában akadnak olyanok, akik mással akarják megsüttetni, illetve megkerestetni a kenyerüket.” A büfében dolgozó Szabóné véleménye: „Nálam az üdítő- és a kávéforgalom nem csökkent, nem mentek el a régiek, a törzsvendégek.” Pedig itt is emelkedtek az árak. Ezt a megjegyzést már magam teszem hozzá, mire az igazgató érdekes dologra hívja fel a figyelmemet: „Ha már a büfénél s az áraknál tartunk ... Nos, a szálkái sütőipar az addigi 2,80 helyett 4 forintért akarta nekünk szállítani a habrolót. Erre le- mondtuk a megrendelést, mert a helyi cukrászat talán még jobb minőségben 2,90- ért szállít, így csak tízfilléres áremelést kellett elviselnie a vásárlónak. A mi szerepünk egyébként is: letörni az árakat, hacsak tehetjük” Kónyáné ez utóbbi elv gyakorlatáról is elmond valamit: „Olcsóbb is nálunk a diny- nye, mint a maszekoknál. Hogy nem mindig olyan szép? Ez is igaz, de olcsóbb és nem rossz. Ez pedig fontos, érződik is a forgalmunkon ... meg a maszekén is.” Ragasztószalag plusz munkaidő — Tudják követni, például a pénztári munkában a változó árakat? A legilletékesebb a pénztáros, Kónyáné: „Ma már nem lehet rutinból dolgozni. Nehéz észben tartani a nap mint nap változó árakat. Persze igyekszünk egy-két nap alatt hozzászokni, de néha lassítja a munkát az utánanézés ...” Egy másik szakmai megjegyzés: „Mi pedig nem győzzük árazni a cikkeket...” (Lakatosné). Hogy ez a megjegyzés világosabb legyen, az igazgató konkrét dolgot említ: „Példának okáért egyes kefe- és vegyitermékek egy hónapban kétszer is változtatták árukat. Kiszámítottuk, többe kerül az átárazáshoz felhasznált ragasztószalag és az erre szánt munkaidő, mint amennyit az árkülönbség kitesz. — Az ABC-áruház falain túl miben látják mai legnagyobb gondjainkat? Lakatosné: „A korrupciót kellene megszüntetni. Mert bízhatunk-e például egy kristálytiszta új adórendszerben? A láthatatlan jövedelmek után is adóznak-e, és mindenki adózik-e?” Szederné: „Nem kellene így eltúlozni ezt a maszek világot! Túl sok a butik, a magántaxi... ez bosszantja a társadalom nagy részét.” Kónyáné: „Gátat kellene vetni a protekcionizmusnak. A többség érdekében.” Szederné: „Igazságosabb jövedelemelosztásra lenne szükség, vagyis, aki dolgozik, annak legyen lakása, aki jól dolgozik, annak legyen szép lakása,’ s aki még jobban, annak még annál is szebb. És még valamit mondanék: régebben a kereskedőt nagyobb megbecsülés vette körül.. Á jó szellem reneszánsza Az igazgató szeme megcsillan: „A felszabadulás utáni években régi kereskedőktől tanultunk, jó munkára neveltek minket. Azután volt egy elég hosszú időszak, amikor olyan dolgozókkal kellett kereskednünk,' amilyent kaptunk, őszintén szólva, felhígult a szakma. És most újra derűlátó vagyok. Tavaly óta mintha újjászületőben lenne a jó minőség. Gacsályi Erzsébetnek és Nagy Ilonának hívják azt a két második osztályos kereskedelmi tanulót, akiktől távol áll mindenfajta unottság, akik szeretik, élethivatásnak tekintik a kereskedelmet...” A négy asszony egymást túlbeszélve emlegeti azokat az eseteket, amikor a két jó szellemű tanuló a gondolák, pultok között rászolgált erre a minősítésre. (Ez az utolsó gondolat újabb gondolatot ébreszt: a kibontakozás, a jövő titka valahol itt, az emberi tisztességben van elrejtve. Vagy nincs is elrejtve?) Szilágyi Szabolcs Búcsú a nyártól más új, divatos cuccát sétáltatja, közszemlére téve a nyári vásárlás eredményeit. Múlik a nyár, emléket melengetnek az emberek. Már nem tud magával mit kezdeni a gyermek a házak között, csak rohan és kiabál, mintha érezné, csak napok vannak már hátra, s jön a nagy fegyelem, az iskola. Múlik a nyár, ilyenkor minden más lesz, s pár nap elég ahhoz, hogy ki-ki érezze, megint elmúlt valami, visszahoz- hatatlanul. Múlik a nyár. Bogyókat érlel a díszfa, sárgulni kezd már egy-egy levél, ízetlenné válik a dinnye, nem sarjad újra a kitaposott fű. Jó ideje tarló lukéból fú a szél, s reggelre mindig hideget ígér a meteorológia. Jönnek az „emberes” hónapok, elmúlik az idei nyár. Megszépülnek lassan a nyári emlékek. Elfelejtődik az udvariatlan pincér, a meleg sör, a zsúfolt strand, a kánikulai szenvedés, a hűvös okozta bosszúság, a késő vonat, a teli busz, a szúnyogcsípés. Minden szép lesz, csupa szép emlék. Barátkozunk az új árakkal, várjuk a szeptemberi Országgyűlést, kérdezgetjük egymástól, mit ígérnek a következő hónapok, több idő jut az újságra, a rádióra, a tévére. Jönnek a hétköznapok, mondhatnám, jön a készülődés az új, a következő nyárra. Kétségek, fogadkozások fogalmazódnak meg. De ki tudja miért, én mégis nyugodtan búcsúzom a nyártól. Tehetem, hiszen már mindenki tervez. Jobbat, szebbet, mint az idei volt. Én is tervezek. Van még egy ősz, egy tél és egy tavasz, hogy valóra is váltsuk. (bürget) m átszik, las- M san vége a nyárnak. A reggeli buszokon már felfeltűnnek a diákok. Igaz, gyéren, de mennek, hogy vegyenek néhány füzetet, s kicsit vonakodva bár, de megnézzék: mikor is lesz az évnyitó. Múlik a nyár, az utcákon utolsó erejükkel hátizsákot cipelő diákfiatalok mennek, kicsit fáradtan, hazafelé. Túrák utolsó napjai ezek, a visszatérők, a viszavonu- lók napjai. Mert minden olyan, mint egy nagy visszavonulás. A papa cür- hődik a nagy kofferrel, a mama rángatja a kisgyereket a vonatra, irány: hazafelé. Augusztus vége van, ilyenkor már lejár a szabadságok homokórája. Népesülnek napközben az utcák is. A szépen lesült megmutatja országnak-vi- lágnak, mennyit is ért a déli nap, VÉLEMÉNYEK A KIBONTAKOZÁSRÓL Az olcsót, de nem a rosszat Napjaink gondjairól kereskedőkkel a gyarmati nagy ábécében
