Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1987. augusztus 20. Megküzdött siker MEGYÉNK ÉS A DAB Szeptemberben nyitja meg kapuit Nyíregyházán az Egészségügyi Szakközép- iskola, amelynek épülete minden bizonnyal az egyik legszebb lesz a megyében (a tervező Csomósné Holik Piroska). Az új iskolában az 1987/88-as tanévben 9 szakközépiskolai és 6 szakiskolai osztály kap helyet. A 12 tantermen kívül előadó- és szakmai gyakorlótermek, idegennyelvi laboratórium, tágas tornaterem várja a tanulókat. A korszerű intézményhez 200 személyes kollégium, valamint 600 adagos konyha és ebédlő csatlakozik. (Jávor László felvételei) Fábián doktor szigorlata A mindennapok legnagyobb csodája, egy gyermek születése. Ez a csoda szent, misztikus. A vajúdás kín, a gyermek az őstengerből, az anyaméhből fájdalommal jön a világra. Ki lesz ő? — még senki se tudja. Talán egy új Einstein, egy új, gyönyörű hangú Maria Callas, vagy „mindennapi” lény, áki gyermeket nemz, gyermeket szül, így örökíti tovább önmagát. Dr. Fábián Antal a megyei kórház fiatal szülész-nőgyógyásza nem volt jelen saját kislánya születésénél, de amikor pár pillanat múlva kezébe vette a még vértől iszamos testet, megérintette őt az örökkévalóság, a jövő. Kutatom a búzaszőke, néhol ezüstös szálakat megcsillantó hajú, sápadt férfiarcot. A barna szemből belső harmónia fénye sugárzik. Fábián doktor azonban úgy véli, hogy az igazi harmóniát még nem találta meg. Halk szava, megfontolt, szinte észrevétlen mozdulatai is mind arra intenek: önmagával elégedetlen, mindig újat és jobbat kereső ember ül velem szemben, aki édesapjától azt tanulta, hogy minden életkorban szebb (lelki) házat kell építeni ... — Hajdúböszörményben születtem. Édesapám kőművesként ingázott, Budapesten dolgozott, hisz akkoriban ritkán volt otthon munka — mondja múltba révedő tekintettel. Szája sarkában fölsejlik a konokság vonása, úgy folytatja tovább: — Nyaramként segédmunkásként dolgoztam mellette, ő tanított meg arra, hogy mindent csak pontosan, tudásunk legjavát adva szabad csinálni! Fábián doktor „öntörvénye” szerint építi az életét. Ilyenkor éppúgy átéli az alkotás, a teremtés örömét, mint amikor ecsettel a kezében odaáll a festővászon elé, vagy amikor világra segít egy új jövevényt... — ez derült ki a beszélgetésünkből. Azon gondolkodom, hogy a festészet, amely végigkíséri az életét, vajon menekvés, vagy merítkezés a halk, puha léptű orvosnak? — Az általános iskolában kerültem közel a képzőművészethez. Jóformán minden szabadidőmet a szakkörön, linóleum- és fametszetkészítéssel töltöttem el. . . — válaszolja. — Jó tanuló voltam, bár nem tanultam sokat, de rendszeresen,, mert minden érdekelt. Édesapám adta nekem az olvasás örömét is. <3 a munkásszállón szórakozás helyett, hogy megőrizze a családnak a pénzt, szépirodalmat olvasott. Én ezt otthon is láttam tőle, igényt fakasztott bennem az irodalom iránt... A mindenre rácsodálkozó, magába húzódó fiatalember a hajdúböszörményi gimnáziumba került. — Rettenetes kisebbségi érzéssel küszködtem ott, mert ebben az elit gimnáziumban bizony nem volt minden gyerek egyenlő, mint a telepi iskolában! Azonkívül sok mindent nem tudtam, be kellett pótolnom, hogy felzárkózzam... *— mondja mélyből faiadé keserűséggel. —■ De ekkor ismerkedtem meg a KISZ-szel, a kirándulásokkal. Feltárult előttem egy ismeretlen élet. A gimnázium igazgatója is felkarolt, segített... A zsellér ősök makacs büszkesége kísérte végig a csontos - inas ifjút, aki először nézett szembe a társadalmi egyenlőtlenségekkel. Fájt mások rátartisága, külső „gazdagsága”. Nem érthette még akkor, miért és honnan e különbség, csak annyit tudott: megmutatom, hogy én sem vagyok rosszabb náluk! — Ha az ember kitartó, meglesz az eredménye a munkának, tanulásnak. Ügy éreztem, lennie kell a világban, az életben igazságszolgáltatásnak. Én annyira kíváncsi voltam a világ iránt, hogy tudtam, nekem feltétlenül tovább kell tanulnom! — hajol előre megpirosodó arccal az orvosi szoba kényelmetlen fotelében. — Úgy mentem el az egyetemre felvételire, hogy bizonyos voltam a sikerben.Én tökéletesen felkészültem . . . Az embernek ugyanis ismernie kell az elvárhatót, a beláthatót és ezért tudnia kell, hogy mi lesz a szükségszerű válasz... — folytatja tovább és cigarettára gyűjt. Felvették, bár véletlenszerűen választotta az orvostudományt. Hogy mi hajtotta épp errefelé a sokféle készséggel és tehetséggel rendelkező ifjút? A ,,osakazértis” konoksága, vagy az, amit hamar felismert édesapja életéből: a körből, melybe beleszületett, csak szüntelen tanulással lelhet kilépni. Édesapja felnőtt, családos férfiként is gyenge volt erre. ö, aki hatéves korában látott először vonatot, aki tizennyolc esztendősen, édesanyja részletes útmutatása nélkül eltévedt volna Debrecenben — megtette. Egy öltönnyel ment az egyetemre. Útrava- lóul magával vitte a kutató ember szívós kíváncsiságát, a szimfonikus zene iránt akkor sejdülő örömöt. No és a sorsfordító felismerést. — Igen. Paraszti származású barátommal együtt tudtuk, hogy ami bemegy a fejünkbe, az a miénk lesz, azt már nem lehet elvenni tőlünk ... — bólint. — És azt is tudtuk — fűzi tovább a megnyílás őszinte örömével —, hogy nekünk mindenáron ott kell maradnunk! Az elején ugyanis felmerült, hogy otthagyjuk az egyetemet... — emeli rám csillogó tekintetét, és elmosolyodik döbbe- netemen. — Elbizonytalanodtunk a társaink között, fájt, ha valaki rosszul szólt, és a barátom már pakolt is összefelé ... De a vizsgákon hamar kiderült, hogy másféle rangsorolás is létezik, mint a származás... — mosolyo- dik el elégedetten. A z ifjú orvosnak csupán két szigorlata nem sikerült kitűnőre. A nem hozzá hasonlók barátságától elzárkózott, páncélt, amolyan „gubót” fejlesztett ki önmagában, ahol fejlődni, ahová menekülni lehet. — Amikor Nyíregyházára kerültem, csendes és visszahúzódó voltam — vall riadt- ságáról, tétovaságáról, és arról, hogy ma már úgy érzi, biztosan megáll a lábán. — Az emberben észrevétlenül alakul ki egy erkölcsi magatartás. Ezt a szakmát, amely rengeteg sikerélményt nyújt, úgynevezett kényes ügyek nélkül csak belátási és praktikái tudattal rendelkező, tiszta ember csinálhatja őszinte lelkiismerettel! — fogalmazza meg életfilozófiáját. — Az orvos a szó lekicsinylő értelmében nem lehet szerény. Tanulni, önművelődni kell, és koronként újra meg újra felépíteni önma- gát Tóth M. Ildikó Tudomány életközeiben A Debreceni Akadémiai Bizottság a Thomas Mann utcában tetszetős, modern épületben fogadja a látogatót, amely belülről is minden szempontból megfelel az igényeknek. Tágas előcsarnok, tanácskozóterem, három jól felszerelt előadóterem, folyóiratolvasó, vendégszobák szolgálják az itt folyó munka eredményességét. Szabó László szervezőtitkártól megtudjuk, hogy a székiházat 1981-ben adták át, de magát a szervezetet, a Debreceni Akadémiai Bizottságot 1976-ban hozták létre. A Magyar Tudományos Akadémia a vidéki tudományos élet összefogására hozta létre az egyetemi városokban — Szegeden, Pécsett, Veszprémben, Miskolcon és Debrecenben — ezeket a testületeket, hogy így fogja ösz- sze több megye kutatóit, szak- és munkabizottságait, részben azért, hogy egymás tudományos munkáját jobban megismerhessék, másrészt azért, hogy a tudományban elért eredményeket e bizottságok közreműködésével a termelő üzemed minél eredményesebben felhasználhassák. Ugyanakkor a testület a megyei párt- és állami vezetőket is igyekszik támogatni döntéseik meghozatalában. Szabó Gábor akadémikus, a Debreceni Akadémiai Bizottság alelnöke szerint az akadémiai bizottság feladata a három tiszántúli megye — Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már és Szolnok — felsőoktatákutatómunkára való igényt, s minél több oktatót és kutatót bevonjanak a tudományos munkába. A Debreceni Akadémiai Bizottság kilenc szakbizottságában, 50 munkabizottságában és négy munkacsoportjában közel ezer személy dolgozik, közöttük 26 kandidátus és 132 minősítés nélküli kutató Szabolcsból. (A megyében nyilvántartott adatok szerint ugyan 50 kandidátus van nálunk, minek hallatára akaratlanul is felvetődik az emberben a kérdés, vajon az itteni minősített kutatóknak a fele miért nem vesz részt a DAB munkájában.) — A Debreceni Akadémiai Bizottság és Szabolcs-Szat- már megye között élénk és hasznos együttműködés folyik — mondja a DAB alelnöke. — Szakbizottságaink és munkabizottságaink az információcsere kiváló formáit hozták létre. Tudományos konferenciáink jól szolgálják a továbbképzést. Eredményes a tehetséggondozás, a posztgraduális képzés, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola közötti együttműködés. si intézményeiben folyó tudó- Értékes javaslatokat dolgozott ki például a mezőgazda- sági szakbizottság a megye egészét érintő gazdasági kérdésekben. Szép példája az eredményes munkának az ökológiai szakbizottság, a vízügyi hatóság és a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács együttműködése, amelynek közös munkájaképpen valómányos munka összefogása, és a helyi tudományos élet további fejlődésének elősegítése. Ez pontosabban azt jelenti, hogy az egyes rendezvények vidéki megszervezésével a tudományosság atmoszféráját igyekeznek megteremteni, hogy ezzel ösztönözzék a magasabb szintű sül meg a meliorizáció, a vízgazdálkodás és az ökológia érdekeinek egyeztetése. Szabolcs-Szatmár megyében a tudományos munka gondjaival, feladataival a megyei tanács mellett működő tudományos és koordinációs bizottság foglalkozik. Feladatai között szerepel tudományos pályázatok kiírása, kiadványok gondozása, doktori disszertációk és a nyelvtanulás támogatása. Ezek megvalósítására természetesen komoly anyagi támogatást is fordítanak. A Debreceni Akadémiai Bizottság tekintélyt szerez a helyi kezdeményezésiből származó kutatómunkának is, és segíti annak gyakorlati megvalósítását. Az évente meghirdetett tudományos pályázatok célja az lenne, hogy tudományos munkára serkentse, mobilizálja a helyi kutatókat. Az volna tehát a legfontosabb, hogy a pályázati felhív^tk 'nyomán minél több jó ötlet szülessen, és új kutatások induljanak meg, s ne arra használják ezeket, hogy a már meglévő tudományos munka egy-egy fejezetét dolgozzák át ebből az alkalomból. Az elmúlt tíz év alatt egyébként 140 pályamű érkezett be, közülük 28 Szabolcs-Szatmár megyéből. (Az akadémiai bizottság alelnöke a megyei kutatóknak a pályázatokon való részvételi arányát nem kevesli, hiszen a pályázati felhívások eredményessége nem ezzel mérhető, hanem azzal a munkával és szellemi pezsgéssel, amelyet a pályázat elindított.) A Debreceni Akadémiai Bizottság és Szabolcs-Szatmár megye jó kapcsolatát jellemzi, hogy több konferenciát és ülést megyénkben tartottak meg, amelyeken sok szabolcsi szakember vehetett részt. Így néldául az orvostudományi és úológiai szakbizottság a közelmúltban Nyíregyházán tartott tanácskozást a különböző daganatos megbetegedésekről; a kémiai szakbizottság az antibiotikum kuktatá- sáról és alkalmazásáról tanácskozott; a környezetvédelmi szakbizottság pedig évek óta végzi mentőakcióit a csa- rodai lápok területén és a szatmár-beregi tájvédelmi körzetben. A kapcsolat talán a mező- gazdasági szakbizottságban a legerősebb. A múlt évben például négy alkalommal is üléseztek megyénkben a DAB tagjai, s többek között szó volt a nyírségi táj komplex meliorizációjának végrehajtásáról, Szabolcs-Szatmár megye erdőgazdálkodásának helyzetéről és jövőjéről. Vannak természetesen gondok is. Olykor szakadék ^ támad a tudomány és a gyakorlat között. Szükség volna arra, hogy a tudományban élért eredmények közül minél többet hasznosítsanak a gyakorlatban. Ehhez azonban felszínre kellene hozni egy- egy terület problémáit, megfogalmazni őket és megkeresni a megoldásra alkalmas bázist. Sajnos a szakemberek egy része még mindig nem hisz eléggé a tudomány erejében, csak licencekben és újításokban gondolkodnak. Ezen a szemléleten minél előbb változtatni kellene. Ezt szolgálja — többek között — a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács ée a Debreceni Akadémiai Bizottság egyik közös pályázati felhívása a jövő évre, mely egy tartósan veszteséges termelőszövetkezet irányításnak és gazdálkodásának sajátos lehetőségeire alapozott irányváltás módozatainak kidolgozását kéri. Jellegzetesen szabolcsi gondok feltárását célozza egy másik —, nagyon is aktuális pályázati felhívás: a gyáregységek önállósodási folyamatának elemzése és hatása a társadalmi környezetre. Bodnár István KM O Kapunyitás szeptemberben
