Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

4 Kelet-Magyaronzág 1987. augusztus 20. Románia nemzeti ünnepén 1944. augusztus 23-án szabadult fel a szom­szédos, baráti Románia. Nagy nemzeti ünnepük évfordulója alkalmából közöljük az oldalt, ame­lyet romániai testvérlapjaink, a Cronica Satma- reana és a Szatmári Hírlap munkatársai állítot­tak össze a terület életéről, munkájáról. Együtt élő munkatársak I smerünk olyan em­bert, aki szorongva i lépi át munkahelye j küszöbét, rettegve a fagyos légkörtől. És ismerek i olyant, aki feloldódik mun- i katársai között, energiái fel- | szabadulnak, s teljes, ki- í egyensúlyozott emberként ’’ adhatja át magát munká- ] jának. | A szatmári Augusztus 23. i Vállalat mérnökökből és « technikusokból álló kutató- I csoportjának vezetője Boi- , tor Tiberiu mérnök. A í nyolcvan tagot számláló : csoport dolgozói közül sze­li mélyesen is sokukat isme- i rek, több ízben beszélget- 5 tem el a csoport vezetőjé- í vei, jól ismerem Kovács Ti­bor vegyészmérnököt, a : műszaki-technikai személy- ' zet pártalapszervezetének titkárát, ismerem Ugocsán t Jánost, de legjobban azt a * kis kollektívát, amely a ter- 4 Biotechnikái laboratórium- ■’ ban dolgozik. Itt tevékenykedik — túl- •r zás nélkül mondhatom — , baráti közösségben Ábrám 1 Csaba vezetése alatt Dán jj Palcau, Preg Éva, Aurel Botan, Marián Péter, Sil- : viu Saveanu, Barna Pál, Mihai Brindau, Gyúró Zsolt és Vas Dorina. Már :: munkájuk természete is olyan, hogy nagyon magas szintű a jó értelemben vett egymásrautaltság. Amit megvalósítottak, az mind a (kollektív munka terméke. De közös életük nem ér vé­get a munkaidő lejárta után sem. Nemcsak munkatár­sak, barátok is, akik sze­mélyes gondjaikat és örö­müket megosztják egymás­sal. Preg Éva lakodalmán például ott volt az egész csoport, a tél folyamán va­sárnapokon síelni mentek együtt, teniszeznek, sak­koznak, nem ritka közöt­tük a családi szintű barát­ság sem. Szépen vallott e közös­ségről Mihai Brindau, a fia­tal mérnök, aki két eszten­deje tagja a csoportnak, de akit az első munkanaptól kezdve szeretettel fogadtak, s szellemi fogékonyságra, új iránti érzékenységére, élés­látására is igényt tartottak. — A mérnök úgynevezett kollektív alkotómunkáját én addig üres szólamnak véltem. Hogy mennyire le­hetséges, arról itt bizonyo­sodtam meg — mondta. Az együvétartozás szép példája itt azt is jelenti, hogy románok, magyarok élnek együtt jó munkatárs­ként, barátként. „Az életet óvni kell" György Albert hitvallása ÚJ vasút az Avas mentén Augusztusban adták át rendeltetésének a jelenlegi ötéves terv Szatmár egyik legjelentősebb beruházását: azt a normálnyomtávú vas­útvonalat, amely a megye- székhelyről a festői szépségű hegyes vidékén, az Avason áthaladva eljut Negresti- Oasig és Bikszádig. Az 56 kilométeres új vasút­vonalat a kolozsvári Vasút­építő Vállalat alig két év alatt készítette el. Gigászi munka van ebben az új létesítmény­ben: többek között százezer köbméter föld kiásását, 765 ezer köbméter föld töltésbe hordását, több mint 100 ezer köbméter zúzott követ, utak, hidak, épületek, terek kiépí­tését igényelte. Mindez a le­hető legkevesebb költségrá­fordítással valósult meg, mi­vel az új vasútonal a régi Ünnepi pillanat: befut az el­ső vonat az új negresti- oasi állomásra. keskeny nyomtávú szerke­zetre épült. A Szatmár—Bikszád közöt­ti vasútvonal korszerűsítése számos gazdasági és társa­dalmi előnnyel járt. Amel­lett, hogy összeköt 13 helysé­get, jelentős emberi, műsza­ki-anyagi és természeti erő­forrásokat kapcsol a nemzet- gazdaság körfogásába egy olyan övezetből, amely Szat­már megye egynegyedét te­szi ki. Ami az áru- és utas­szállítást illeti, ez a normál nyomtávú vasútvonal átadá­sával 11-szeresére nőtt, míg a közúti szállítás tehermen­tesítéséből fakadó megtaka­rítás meghaladja az évi 50 millió lejt. A hazai és külföldi kép­zőművészeti tárlatok rend­szeres kiállítója György Albert szatmári szobrász- xnűvfész. Tizenhárom esztendő alatt iSzatmáron három, Buka­restben két, Nagyváradon Kolozsvár-Napocán és Ma­rosvásárhelyen egy-egy egyéni kiállításon mutatko­zott be a művészetszerető közönségnek, külföldön pe­dig Budapest, Genf és Lau­sanne volt egyéni kiállítá­sai színhelye. — Kiállítani becsületbeli ügy, egyben a művész ön­igazolása, értékeinek meg­mutatása. A mű, az alkotás is így nyer értelmet, a kö­zönséggel való találkozás révén. Ez idáig több mint két­száz szobra készült. Kettő köztéren látható Szatmáron, illetve Nagykárolyiban. A többi kisplasztika. Az ötlet mindennek a többszöröse. Művei nagy része bronz, de faragott fába is, kőibe ás. A bronzot legnehezebb meg­munkálni, kivitelezni, de az igen sok lehetőségeit, módot kínál, úgy mondja, renge­teg arca van, ezért szereti leginkább. Szobrait maga önti. Er­re (évente egyszer kerül sor, egész esztendei mun­kája nyer általa végső tor­mát. Végsőt, de nem végle­gest, hisz aztán jön az „apró” munka, a csiszolás, fényezés, patinázás. A megyei tárlaton látha­tó munkája a Napfogyatko­zás, az ábrázolás modern­ségére tereli a figyelmet. — A szoborhoz nem lehet ugyanúgy 'közeledni, mint a grafikához, a festményhez. A szobrász egy-két alakkal dolgozik, az ábrázolt valló­György Albert bronzszobra: A magány.' ságot tömörítve adja vissza, (tehát eleve elvontaibfo, absz­traktabb. Műveimben min­dig az általánosra, a lényeg visszatükrözésére Itönek- szem. Többnyire az embe­rek, az emberiség problé­mái érdekelnék. Létünk ér­telme, a miniket körülvevő világegyetem. Sokan szo­morúnak vélik a tartal­mat ... Egyáltalán nem azok, hisz az élet féltése, az elmúlás, a fájdalom tükrö­zése hatásában katarzist válthat ki. Figyelmeztetni akarok arra, hogy az életet óvni kell, az élethez ra­gaszkodni kell, mindent meg kell tenni a fájdalom megelőzéséért, elhárításá­ért. következtetése: Szatmár me­gyében megvannak a felté­telek ahhoz, hogy a búzával bevétett egész területen leg­alább 6000 kiló legyén az át­lagos hektárhozam, s ennek elérésére már jövőre lehető­ség van. Fontos feltétele en­nek, hogy a búzatermesztést a legelőnyösebb feltételeket biatosító övezetekbe összpon­tosítják. dossággal választják ki az előveteményt, alaposan elő­készítik a talajt, csak nagy hozamú és jó minőségű fajtá­kat termesztenek, s olyan sű­rűn vetnék, hogy négyzetmé­terenként legalább 600 nö­vény keljen ki. Végül: a ve­tést, a növényápolást és az aratást a legmegfelelőbb idő­ben végzik el. Végezetül a megye mező­gazdasági szakembereinek A nagy termés titka SO mázsa—búzából A termékeny talajon a szaniszlói mezőgazdasági ter­melőszövetkezet minden év­ben Szatmár élenjáró egysé­gei között van. Kiváló ter­mést ér el kalászosokból, cu­korrépából, ipari növények­ből, szójából, burgonyából, zöldségfélékből és gyümölcs­ből. A szanisztóiak sikerei 1986-ban a hektáronkénti 8021 kilós búza rekordter­mésben kulmináltak. Ezért az eredményért az Üj Agrár- foiradatom Hőse címmel tün­tették ki a szövetkezetét. Idén gazdaságukban újabb rekord született, ezúttal 8645 kilós átlagos búzatermés. S hogy a jó példa ragadós, azt a petri tsz 8000 kilón fe­lüli átlagos búzatermése is mutatja. De jól hozott a bú­za (hektáronként 6000—7000 kilót a kálmándi, a ruioyká­rolyi, a fényi, a csanálosi, az endrédi, a dengelegi és a te­remi mezőgazdasági termelő­szövetkeretben is. L.iviu Groza mérnök, a sza- miszlói mtsz elnöke szerint az évről évre eléírt nagy termé­sek titka: messzemenő gon­Aratnak a szaniszlói határban. A szatmári megyeszékhely újnegyede az ország legmagasabb középületével, a politikai-adminisztratív székházzal. Exportra készülnek az Augusztus 23. Vállalat gáztűzhe­lyéi. ________

Next

/
Thumbnails
Contents