Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. augusztus 20. Látványos szakaszához ért a nyíregyházi szabadidőközpont építése: az EleKerfém Szövetkezet nyíregyházi lakatosüzemében készített egyedi tetőszerkezetet szerelik a helyszínen a szakemberek. A tetőt fedő acélszerkezet 40—45 millió forintos költséggel készül. Képünkön az alvállalkozó Elekterfém dolgozói elemeiből állítják össze a tetőszerkezetet. (Császár Csaba felvétele) Fiatal muzsikusok Hyírbátorban Jwnragról a zene int eszembe“----------------------------------> Csida Mennek ők hárman koptatott farmerban, lobogó- san. Feldobott kedvű kamaszok. Azzal szórakoznak. hogy átugrálják a park padjait. Aztán az egyik megmerevedik. Lovat lát. Egy eltévedt magyar vezeti a szürkét, át Nyíregyházán a Tanács- köztársaság téren. — Lú! Fiúk egy lú — kiált a látvány első észlelője.Mindenki arra néz. Megállnak a járókelők, lassítanak a munkába sietők és akkor egy lány rászól a lelkesedére: — Nem lú, te buta. Mondd azt, hogy csida ... Csida? Cseng-bong lelkemben a lónak ez a régen elfelejtett neve. Megnézem magamnak a lányt. Szőke, fiúfrizurás, ő is farmeros. Honnan tudja? Fel nem foghatom kitől hallotta, hogy a lú(ló), nem lú, hanem csida. Csoda-csida a bérházak, a kövek rengetegében. — s — S--------------------------------A MEGYEI AMATŐR művészeti együttesek közül az idén a „Kiváló Együttes” címet a KPVDSZ művelődési ház és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola közös leánykara nyerte el. Ilyenkor augusztus tájékán ünneplőbe öltözik a nyírbátori Báthori István Gimnázium kollégiuma. Mintha a fű is zöldebb lenne a szépen nyíló virágok között. Nemzeti zászlókat lebegtet a szél, sötét szoknyás lányok, fehér inges fiúk jönnek-mennek az udvaron. Legtöbbjük kezében hangszer: a nemzetközi vonós zenei tábor hallgatói, akik ma este lépnek utoljára közönség elé. Amit a barátnő másét... Linda Brown Kanadából érkezett. Tizennyolc évesnek is alig nézem, pedig mint kiderül, már a huszonegyediket tapossa. Bájos arca mindig mosolyog, azt hiszem, neki örökké jó a kedve. — Alberta tartományból, Calgary városából érkeztem Nyírbátorba. — kezdi a bemutatkozást. — Az ottani egyetem trombita szakán vagyok utolsó éves hallgató. Magyarországról már igen sokat hallottam, mivel családunk egyik barátja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, és nagyon sokat mesélt az Önök országáról. Nagy lelkesedéssel, csupa felsőfokban. Tőle tudom, hogy Magyarország zeneközpontú ország. Neki köszönhetem azt is, hogy ha Magyar- országról hallok, mindig a zene jut eszembe. Linda nyitott szemmel jár hazánkban. Figyeli az embereket, akiket kedvesnek, barátságosnak talál. Az angol szavak közé mind gyakrabban kever magyar kifejezéseket. Mint mondja, nagyon szereti a magyar nyelvet. Szorgalmára sem lehet panasz, hiszen tolmácsunk, Fenyő Ágnes szerint Lindának „24 órás nyelvórái" vannak. Legszebb élményei között az Aggteleki cseppkőbarlangot és a vidéki kis templomokat tartja számon. — Legnagyobb élményem persze maga a tábor. — teszi hozzá nevetve. — Nagyon komoly műveket játszunk, és igen sokat tanulunk. Joó Árpád karnagytól például akkor is el lehet lesni valamit, ha semmit nem tesz az ember, csak hallgatja előadásait, figyeli munkáját. Linda Brown máris újabb utazás terveit szövögeti. Szeretne ismét magyar zenei táborba jönni. Ha minden sikerül, két év múlva a barcsi rézfúvós táborba érkezik. Ecuadorból érkezett Pablo Vascones ecuadori. Beszélgetésünk egész ideje alatt Gorkij: Anya című művének orosz kiadását tartja kezében. Mint kiderül, nem véletlenül. — Leningrádban. a Rimsz- kij Korszakov prekonzervató- riumban vagyok harmadéves brácsás hallgató. Huszonkét éves vagyok, s már 15 éves korom óta élek a Szovjetunióban. Hogy kerültem oda? Hazámban részt vettem egy hegedűversenyen, amelynek fődíja egy szovjetunióbeli ösztöndíj volt. Megnyertem, így kerültem Moszkvába, ahol újabb verseny győzteseként a leningrádi prekonzer- vatóriumban folytathatom tanulmányaimat. A táborban elsősorban a tanárok oktatási módszere tetszik. Annak is nagyon örültem, hogy igen komoly zenei műveket tanítottak velünk. Nagyon élvezem a zenekari játékot is. A táborban mindig jó a hangulat. Szerencsére sok hallgató beszél angolul, így sok ismeretséget kötöttem, sokat beszélgethettem társaimmal. A nyírbátori nemzetközi vonós zenei tábor hallgatói komoly munkát végeznek. Napközben próba, este előadás. Azt hihetné az ember, fáradtak,- s alig várják, hogy pihenhessenek. Nem így van. A munka mellett jut idő a szórakozásra, a kikapcsolódásra is. Bizonyára ezért is fordul elő, hogy közülük egyre többen töltik itt évről évre a nyarat. Bllbaóban szeretik a zenét Carlos Manuel Castillo nem először jár Magyarországon. Igaz, Nyírbátorba csak ezen a nyáron jutott el, de mint mondja, talán nem utoljára. — Nagyon szeretem a magyar zenét — kezdi a magyarázatot. — Nagyon fontos nekem Magyarország, olyan, mint a jó vitamin, hiszen erőt gyűjthetek a következő évre. Costa Ricában született, jelenleg Spanyolországban, Bil- baóban egy zenei iskolában tanít fuvolát. — Szeretek más népeket, más országokat is megismerni, s a spanyoloknál különösen jó dolgom van. Ott ugyanis igen elterjedt a zenetanulás. Nagyon gyakori, hogy felnőtt fejjel kezdenek az emberek hangszeres zenét tanulni. A zenei tábor fiataljai sajátos képet őriznek hazánkról. Kinek-kinek más tetszett, másra emlékezik majd, ha rólunk hall. Egy azonban mindnyájuk esetében azonos: a zene szereteté, a magyar muzsika varázsa. Ehhez az érzéshez remélhetőleg a Nyírbátorban eltöltött napok is hozzájárulnak. Kovács Éva Nyári munka Diáklány a mosogatónál Sok középiskolás diák vállal a szünidőben hosszabb- rövidebb időre munkát. Legjobb helyzetben azok vannak, akik szüleik munkahelyén dolgozhatnak. Akiknek nem sikerül így elhelyezkedni, azoktól bizony gyakran halljuk: afféle „hátramoz- dítónak” tekintik őket, s alig várják, hogy leteljen a két hét. Bor Mária a közgazda- sági szakközépiskolában ősztől harmadik osztályos, a nyíregyházi örökösföldi ABC-ben vállalt munkát. — Keresztanyám is itt dolgozik, s ő ajánlotta ezt a helyet. Nyári gyakorlaton két hétig az OTP-nél voltam, s igazán jó ez a változatosság. Kemecséről járok be minden nap. Reggel hatkor kelek, így fél nyolckor kezdek és fél kettőig dolgozom. Néha szombaton is bejövök. A fizetésem 2200 forint lesz. — Lessan letelik az egy hónap. Milyen emlékeket visz magával? — Mindenkire csak szeretettel fogok visszagondolni. Kedvesek, türelmesek voltak velem az első perctőL kezdve, s mint említettem, igazán változatos munkát végeztem. Utána egy kicsit még nyaralok a Velencei tónál, utána lassan készülök az új tanévre, s ezen kívül sokat segítek anyunak a házimunkában otthon. Fekete Edit a Vasvári Pál gimnázium negyedik osztályos tanulója a munkaközvetítő iroda segítségével talált rá a tanárképző főiskola konyhájára, ahol egy hónapra alkalmazták. — Miért vállalt munkát nyáron, ahelyett, hogy a strandon pihenne? — Természetesen pénzt szeretnék keresni, s az egy hóniap után a Tisza-partra menni egy rövid időre. De ezen kívül úgy érzem, jó az, ha egy diák nyáron dolgozik. Megismeri azt, hogy mit jelent 8 órán át dolgozni. Talán így én is visszafogottabban követelőzöm majd a szüleimtől, mert már tudom, hogy nehéz a pénzt megkeresni. Az ember egyszer él, próbáljon ki mindent. S egyébként is jobban szeretem, ha valamiért meg kell küzdeni. — Szépek ezek a gondolatok ... — Én valóban így érzem! Szerintem mostanában az a baj, hogy ha valaki egy kicsit buzgó, rögtön strébernek nevezik. Az is igaz, hogy jó, ha támogatnak, de hogy mindent megadjanak, az túl kényelmes lenne. — Hogy érzi magát ezen a munkahelyen? Mit kell csinálni? — Egy kissé piszkos ez a munka, főleg a mosogatás, valahogy nem nekem találták ki. Azonkívül úgy érzem, hogy az állandó dolgozók nem becsülik meg a munkánkat. Két műszakba járunk, megterítjük az asztalokat, kihordjuk az ételt, s mint már mondtam, mosogatunk. Az itt üdülő SZOT- vendégeknek szolgálunk fel. Van egy kedvenc asztalom, két aranyos gyerek ül ott a szüleivel. Nemrég a népművészeti kiállításról ajándékot kaptam tőlük. Valóban nagyon jólesett. (hajdú—minya) Közeledik a szeptember, a tanévnyitók ideje. Nyíregy házán nap mint nap egyre több bőröndöt, csomagot cipeli felnőttet és gyereket látni. Minden bizonnyal sok diáknak hallgatónak az idén sem jut kollégiumi hely. Ök (ha tehe tik) vagy bejárnak, vagy albérletet keresnek. A lakástulaj donosok mekkora összegért és milyen szobákat kínálnak Erről a Kelet-Magyarországban megjelent apróhirdetései nyomán tájékozódtunk. (Nem árultuk el, hogy a sajtótól va gyünk!) Nyíregyháza, Bujtos, családi ház. A csengetésre egy korosabb férfi nyit kaput, a lábainál egy kis kutya bukdácsol. A ház végéhez megyünk, ott a szoba-konyha. A LÁNYGYEREK MINDIG LUBICKOLNA — A szobát csak fiúknak adjuk ki — szól a házigazda. — Nincs fürdési lehetőség, csupán mosdó, plusz mosogató van. Gondoltuk a feleségemmel : egy lánygyerek mindig lubickolna. Az ár: havonta 1300 forint fejenként, ebben a fűtés, a világítás és a víz díja is benne van. Az 5-ös és a 6-os buszjárat itt halad a közelben ... A fiaim megnősültek, elköltöztek. A szobát az idén először adjuk ki három főnek. Bútort adok, de ágyneműt hozzanak. — Egyéb kívánsága? — Ha tanuló jön ide, nem mehet mulatni. Ha megtudom, hogy nőt hozott be, másnap már mehet is ... Egyébként 22 órakor fájront. KESKENY A RÖKAMIÉ A következő úticél egy Árpád utcai családi ház. Fiatal és nagyon kedves huszonéves hölgy nyit kaput. A szoba külön bejáratú, kétágyas, tiszta, világos, barátságos. Két lánynak adnák ki. — Ezerháromszáz forint havonta és fejenként. Konyha, fürdőszoba, gáz, hideg és meleg víz, illetve villanyhasználattal — tér a lényegre a fiatal nő. — A fürdési lehetőséget úgy értjük, hogy ne minden este fürödjenek. Inkább csak zuhanyozzanak. Korábban két egészségügyis kislány lakott* itt. Kijöttünk egymással. Nem szólok bele, mikor jönnek, hová mennek, de azért szeretném, ha fiút nem hoznának ide, mert.. a rekamié keskeny, nem fér nének el — mosolyog cin kosán. — Cigaretta? — Dohányzás az udvaror Az előző lakók meg volta velünk elégedve. Mi is veiül Békeszerető emberek va gyünk. Főiskolásokat nem na gyón szeretnénk. TlZ HÓNAP UTÁN VISSZATÉRÍTÉS Az újabb színhely a Ku Béla utca. Egy 50 év körül szimpatikus hölgy invití beljebb. A nagyszobát 3 lány nak szeretné kiadni. Ha íg sikerül, akkor a tarifa eze forint fejenként. Ha csak kel ten veszik ki, úgy a díj új évig 1050 forint, utána vala mennyivel több. A hölgy elmondja: ő meg értő, hiszen jómaga is 23 évi lakott albérletben. Méghozz olyan tulajdonosoknál, ak: miatt rengeteget szenved Volt, ahol a házaspár folyt verekedett, máshol nem vo hol megmosdani, mert min denütt pelenkák és fehérne műk virítottak. Szóval ő az tán tudja, hogy egy jó tulaj nak hogyan kell viselkednii — Mit vár cserébe? — Azt, hogy a lakótársa becsületesek legyenek. Ner bírom a hazugságot. Azonba nem vagyok fölöslegesen ki váncsiskoló. Persze a túlka pásokat se nézem el. A szc bát azért adom ki, mert egye dűl, félek, nincs gyermeken de azért emberszerető és tál sas lény vagyok. A lakásba a dohányzást nem engedet meg, mert az az embernek, növénynek, sőt még a falna is árt, nem beszélve arró hogy büdös. Aki a háziren det megtartja, annak 10 he nap után pénzvisszatérítés adok. Cselényi Györg Japán nyelvlecke fejhallgatóval Akar ön japánul tanulni? Érdekli az izraeli népzene? — ha reklámra szorulna, akár így is kezdhetnénk a zenei könyvtár, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár népszerű részlegének hívogató ismertetését. Sokan ismerik és igénylik ezt a sokoldalú könyvtári szolgáltatást: hatórás nyitvatartási idejében délután 1 óra és este 7 óra között (szerdán 5-ig) naponta huszonöt-har- mincan hallgatnak zenét, tanulnak nyelvet itt. Az említett japán és izraeli felvétel valóban a legújabb szerzeményeket jelentik épp úgy, mint a könnyűzenében Sade-lemez. A zenei könyv tár hétezer . lemezzel áll a olvasó rendelkezésére, zörr mel komolyzenei és jelente népzenei anyaggal, de nyelv vizsgákra előkészítő kazel ták, a jazz- és könnyűzent felvételek és számos érdé kesség (zörejek, zajok) áll a olvasó rendelkezésére. A zenei könyvtár tekinti lyes gyűjteménye — az or szágosan elfogadott díjté tellel — az átjátszást igény löknek is rendelkezésére ál Kosztin Sándorné zenei szakkönyvtáros és Veres Zsuzs kölcsönző könyvtáros egy frissen kapott olvasói kérésre konzultál a polcok előtt. (Farkas Zoltán felv.) Ha nőt hoz be, másnap mehet Albérletek nyoméban
