Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
1987. augusztus 20. Kelet-Magyarország 3 Szembenézni valóságunkkal Megsokasodtak gazdasági gondjaink, érezhetően nehezülnek az életkörülmények, egyre több kényszerű lépést kell elszenvednünk. Romlottak pozícióink a világpiacon, nőtt az adósságunk, kritikus határhoz ért a költségvetési deficit. Tovább nem odázhatjuk a gazdaságitársadalmi kibontakozást, jóllehet ez további terhelést jelent valamennyiünknek. A párt Központi Bizottsága júliusban vetett számot mindezzel, és szabta meg a kibontakozás irányát. A Parlament szeptemberben tárgyalja a konkrét teendőket, vitatja meg a kormány- programot. Hogyan látják a kibontakozást megyénk különböző munkahelyein? Erről készült összeállításunk. Nyereségcentrum — termékfelelős Ha sikeres, újra pályázhat Lendületben az Universil Megméretnek a világpiacon — Augusztus 10-én műszaki konferencián közös ■gondolkozásra bocsátottuk a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási programját, s a belőle nyíregyházi gyárunkra vonatkozó, a jövő feladatait vázoló elképzeléseinket, stratégiánkat — mondta bevezetőként Nagy Imre, a BEAG Universil Nyíregyházi Gyárának főmérnöke. E közös tö{Trengésen nem csupán a fejlesztéssel foglalkozó mérnökök vettek részt, hanem a termelést és a kereskedelmet irányító vezető szakemberek is, összesen csaknem 40-en: olyan mérnökök, technikusok, fejlesztők. közgazdászok, piackutatók, akiktől a gyár a kibontakozást várja, és reméli is. — Nagyon lényeges, hogy a megváltozott külső gazdasági feltételekhez, közeghez már most rugalmasan igyekezzünk alkalmazkodni. Ez a kulcs — hangsúlyozta a főmérnök. — Ez parancsolóan követeli meg termékszerkezetünk átalakítását — fűzte tovább gondolatait. Ezt megerősítette az emlékezetes augusztusi műszaki konferencia is. — Ha talpon akarunk maradni, fejlesztenünk kell a korszerű elektronikával rendelkező berendezések gyártását. A jövőben elsősorban a stúdióberendezések fejlesztésére kell koncentrálnunk, ugyanis a professzionális berendezéseknek van jövőjük minden piacon. Ez biztosíthat számunkra megalapozott nyereséget, műszaki fejlesztést. E nagy berendezésekből azonban évente csak 10—12 készül. Ebből viszont az következik, hogy a második vonalban olyan termékek gyártására kell felkészülnünk, amelyek egyrészt folyamatos árbevételt, minőségi tömeg- termelést biztosítanak. Ilyenek lesznek a jövőben a tőkés piacra gyártandó kis transzformátorok, amelyeknek a műszaki fejlesztése máris kedvező stádiumban van, és a piackutatásban is jelentős eredményeink vannak. Már mintákat szállítottunk belőlük az NSZK-nak és Svájcnak. Kedvező a visszajelzés, műszakilag jól vizsgáztak, „csak'’ árban van még vita közöttünk. Nagy Imre főmérnök fantáziát és piacot lát a számítógépekhez szükséges tápegységek gyártásában. Erről így gondolkodott: — A tápegységeket most a Központi Fizikai Kutatóintézetnek, a Telefongyárnak, a Mikroelektronikai Vállalatnak szállítjuk. Ök építik be a számítógépekbe, s exportálják. így termékeink megmérettetnek a világpiacon is. Eddig a bizonyítvány kedvező. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programja most arra inspirál bennünket, hogy fokozzuk a számítógépek-tápegységeinek a műszaki fejlesztését is. A műszaki konferenciánk e célt is szolgálta. Gyári stratégiánkban a választék bővítését jelöltük meg, hogy még szélesebb igényeket tudjunk kielégíteni. E cél szellemében kifejlesztjük a 60 és 100 amperes tápegységeket, amelyek minőségileg is jobbak és gazdaságosabbak is. — Kétségtelen, hogy e fejlesztések újabb folyamatot indítanak el. Gyárunkban már készül a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjára épülő átfogó fejlesztési koncepció. Farkas Kálmán Talpon maradni az ingoványon A továbblépést megakadályozni akaró sárból kilábalni az ecsedi ember alighanem gyerekkorában megtanul. Van alkalma a mocsár szélén, az egykori láp helyén. A Rákóczi Termelőszövetkezet meglehetősen régen gyakorolja e „műveletet”. Fennállása óta egyfolytában küzd nem csak a kibontakozásért, de — különösen eleinte — egyáltalán a talpon maradásért. — Szerencsére a kritikus időszakon nagyon régen túl vagyunk, mert a bajok ellenére megerősödött gazdaságunk — mondja Galsai Géza közgazdasági elnökhelyettes. Szavaiból jól követhető folyamat bontakozik ki. — A melléküzemek létrehozása és megerősítése csak az első lépcső volt termelőszövetkezetünkben. Különösen a Medicorral kooperációban kéHódít a szülő vérterápiás eszközökre vagyunk büszkék. A beszélgetés helyszíne mégsem ez a steril üzem, a határban autózunk. Egy mezőgazdasági üzem ugyanis nem szakadhat el a földtől — tartják az ecsediek. A sikeres melléküzemek a lélegzethez jutáshoz kellettek. — A második lépcső: olyan üzemet építeni, amely az alaptevékenységben megtermelt árut dolgozza fel értékesebbé, ezáltal jövedelmezőbbé, — építi tovább mondanivalóját Galsai Géza. Az eredmény pedig az új húsüzem, amelyet a két mérk- vállaji termelőszövetkezettel öszefogva hoztak létre. A határszemle után, amely közgazdasági fejtegetésekbe torkollott, itt fékez kocsink. Ezer tonna új íz... Készül a svábkolbász. (Baján E. felvétele) vállaji — összefontunk három szálat, amely eddig bizonytalanul vezetett, illetve nem is vezetett sehova. Itt van a vidék egyik sikerterméke, a vállaji hentesáru. Nagyon kevés készül belőle, mert majdnem manufakturális a mód, ahogy csinálják. A recept évszázados, a vevőkör akkora — ienne —, hogy még felmérni sem tudjuk. Aztán a sok háztáji sertés, meg a mienk, a nagyüzemi. Kitalálható, hogy mi hiányzott még. A pénz? Az meglett. De kellett hozzá egy program, ami jól körvonalazta mindazt, amit az imént Galsai Géza fejtegetett. Az üzem készen van, már heti száz sertést dolgoz fel. Veres Gyulát, a vezetőjét kérdem a recept felöl. — Azt nem árulhatom el — mosolyog, — üzleti titok. — Az illat, ami az érlelőik és a füstölők felől árad, Ínycsiklandozó. Talán, ha szakmabeli lennék, a látványból megfejthetném a titkot. Mert körbejárunk az új voltától esillogó-villogó szép kis üzemen.. — A mérete ne tévessze meg — válaszol fel sem tett kérdésemre az üzemvezető. — Nekünk pont ekkorára volt szükség, ehhez van meg az alapanyagháttér. Így érnek össze a szálak, és válik még jövedelmezőbbé valami, amiben eddig is ott bújt a nyereség. É. S. Exportra szállítják a mezőgazdasági gumiabroncsokat, (cs) gyártmány minden gyártási, ellenőrzési, minőségi kérdésével tisztában kell lennie. Már az alapgondolatunk az volt, hogy pályázatot adjon be minden érdeklődő, és a legreálisabb, no és a legnagyobb nyereséggel kecsegtető ajánlatot fogadjuk el. — Egy másik igen lényeges tényezője ennek a szisztémának — hallottuk Orosz Árpádtól, a Taurus nyíregyházi gyára KlSZ-bizottságá- nak titkárától —, hogy nem nyugdíjig szól a megbízatás, mint ahogy sajnos, sokan vélik az egyszer elnyert beosztásról. Egy év után ismét kiírják a pályázatot arra az adott termékre, még abban az esetben is, ha eredményt mutatott fel a termékfelelős. A jól felfogott anyagi érdek azonban azt kívánja, hogy a sikeres ember nagyobb esély - lyel induljon ismét egy évre harcba a termékfelelősi posztért. A múlt év tavaszán meghirdetett elképzelés igen nagy visszhangot keltett a Taurusban. Aki érzett magában egy csepp alkotó energiát, volt fantáziája és bátorsága, megpályázta valamelyik termékfelelősi posztot. — Nagy a kockázat, hogy valaki elszámolja magát, és nem tudja hozni a várt eredményt — fejtegette Jaczkó László. — Viszont azt is humánusnak ítéljük, hogy nem hagyjuk a dolgozónkat vergődni egy számára megoldhatatlan feladattal, hanem, ha úgy ítéljük, hogy ez meghaladja erejét, tudását, akkor rábízzuk másra ezt a munkát. A kormány kibontakozási programjáról még szó sem volt, amikor másfél éve a Taurusban már pályázni kellett a termékfelelősi beosztásokért. Mint ahogy az eltelt másfél esztendő bizonyítja, csak a gazdaságilag is mérhető eredménynek és így az általuk kitalált szisztémának van jövője. Minden bizonynyal a kibontakozás irányába hat a nyereségcentrumok működése. Tóth Kornélia Viharfelhőit és új ötleteit A megváltó váltó? „Nehéz idők jönnek a Taurusra!” — sóhajtottak fel két éve a nyíregyházi gyárban, amikor a korábban megszokott nyereség megcsappant. Az ottaniak azonban nem akarták ölbe tett kézzel nézni, mint apadnak tovább a források, hanem addig ismeretlen, talán eretnek gondolatokat forgattak a fejükben. A hosszas töprengés után meglepő javaslattal állt elő a gyár gazdasági vezetése. „Nyereségcentrumokat” alakítanak ki a nyíregyházi gyárban, szám szerint tizenhármat, és mindnek az élére kineveznek egy „termékfelelőst”. Ez annyira fontos megbízatás, hogy nem lehet társadalmi munkában, amúgy mellékesen ellátni, hanem föl kell adni a korábbi foglalkozást, és teljes gőzzel csak erre koncentrálni. Jaczkó László gyárvezető, műszaki helyettessel boncolgattuk a nyereségcentrumok működésének mechanizmusát. — Arra gondoltunk, hogy így személyre szóló a felelősség, tehát a sok bába közt nem vész el a gyermek. A termékfelelősnek az adott A betéti kamatok megadóztatásáról lábra kapott hírek egyféle bizonytalanságot vittek a pénzintézetek gazdálkodásába szerte az országban. Alighanem mindenki hallott már olyan esetről, hogy X. kivette a pénzét a takarékból, aztán gyorsan telket vett, ékszert. Mindez rosszul érinti azokat a pénzintézeteket, amelyeknél a gazdálkodás alapja a lakossági betét. Hiszen elsősorban a belétek révén befolyt forintok felhasználásával, forgatásával érhető el számukra gyarapodás, nyereség. Bizonyos viharfelhők megjelentek tehát a monetáris, pénzügyi szférában, ám hogy ebből lesz-e károkat okozó zivatar vagy sem egy financiális ügyekkel foglalkozó cég számára, az attól is függ, milyen hatékonysággal gazdálkodott már eddig is az adott pénzintézet. A Rakamaz és Vidéke Takarékszövetkezet az alakulás óta eltelt harminc évben ugyancsak jól sáfárkodott a rábízott pénzekkel. Ma már az ország második legnagyobb takarékszövetkezete. A náluk elhelyezett betétek értéke megközelíti a félmilliárd forintot. Amint azt Petró Gyula, a szövetkezet elnöke elmondta: mind a cégnél dolgozókat, mind a lakosságot ösztönzik a betét gyűjtésére. Az előbbieket főként arra, hogy kerítsenek több és több ügyfelet. Nemrégiben például működött egy olyan rendszer, amelyben az ügyes szövetkezeti dolgozó száz forint jutalékot kapott egy-egy ifjúsági betét megszerzésénél. Az élelmesebbek akár négyötezer forinttal is kiegészíthették így fix keresetüket. A lakosságot különféle nyereményekkel ösztönzik arra, hogy a Rakamaz és Vidéke Takarékszövetkezet valamelyik fiókjánál helyezze el megtakarított forintjait. 1988. januárjában például egy Trabant személykocsit sorsolnak ki, illetve további kétszázezer forint értékben nyereménytárgyakat. Minden tízezer forint összegű betét után, amelyet az idén egy bizonyos időszakban helyeznek el a szövetkezetnél, jár az ügyfélnek egy sorsjegy is. Bizonyos hagyományos tevékenységen túl — mint például különféle kölcsönök folyósítása — a szövetkezet újnak tekinthető dolgokkal is foglalkozik. Egyebek mellett elsők között vezették be a lizingelést. Miről is van szó? Amennyiben valamelyik gazdálkodó egységnek nincs arra pénze, hogy megvásároljon. egy számára fontos terméket, abban az esetben megállapodnak a szövetkezettel: ez utóbbi megveszi a gyártól azt a bizonyos berendezést és lízing, azaz haszonbérlet formájában tovább adja a gazdálkodó egységnek. Az ilyen áruk skálája igen széles: a fröccsöntőgéptől az autóbuszon keresztül a számítógépekig terjed. Az idén már váltóval is foglalkozni kezdtek. Ennek célja, hogy az átmenetileg nehéz pénzügyi helyzetbe került gazdálkodó egységek gondjain enyhítsenek. Természetesen nem egészen önzetlenül — mérsékelt kamat felszámítása mellett. Vagyis, ha a bank valamelyik gazdálkodó hitelképességét negatívan ítéli meg, de az egység még messze nincs abban a helyzetben, hogy ne lehetne neki pénzt folyósítani, akkor fordulhanak a ra- kamaziakhoz, akik váltó ellenében finanszírozzák a bajban lévő céget. Amikor majd egyenesbe jön a szóban forgó üzem, akkor kiváltja a váltóját. Ez egy klasszikus, a piacgazdaságokban mindmáig élő formula. A váltó persze önmagában nem megváltó dolog, de mindenképpen hatékonyságnövelő tényező. Sztancs János A tét: a gazdasági-társadalmi kibontakozás
