Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. augusztus 19. — Gratulálhatok? — Azt hiszem már igen. Most, 19-én kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere címet. Nem kis dolog, mert ezt elég nehezen adják. Fazekasnak, agyaggal dolgozó embernek még nehezebben, öt éve pályázom, valamivel tdbb mint öt éve birkózom az anyaggal. Valójában őseim mestersége ez, és igaz, hogy nagy kitérők után, de valamiképpen viszataláltam hozzá. Tudomásom szerint itt Mátészalkán Gaál Andrásnak volt hasonló kitüntetése. Jó barátok is voltunk, táncoltam is a csoportjában, dehát ők elmentek ... — Hogyan tovább? — Természetesen dolgozom tovább. Csinálom azt, amit eddig. A pályázatra egy Szat- már étkészletet és egy „Csali'' pálinkás készletet küldtem. Többet, mint amennyit a pályázat előír, talán annál is többet, mint amennyit megenged, de a tárgyaknak az a dolguk, hogy beszéljenek. Üzenetet vigyenek egy tájról, egy világról. Van nékem itt a műhelyemben múzeumba való korongom, ennek a gyönyörű kézműves mesterségnek számos más emléke is, de ma is gyűjtök. Például másfél száz éves csodálatos kályhacsempéket találtam, olyanokat, amiket ma is meg lehet csinálni, és én azt hiszem, hogy meg is kell csinálni. Azt, hogy: „Farkas Sándor", sok tárgy hordhatná magán, visszamenőleg összeszámolni se tudom hogy hány ősöm volt fazekas. Kinyomozni se lehetne, hogy .innen milyen messzire jutott el a tunyog- matolcsi agyag. Ügy gondolom, hogy az ember természetes jussa, de ugyanakkor kötelessége is egyfajta hűség ... — Úgy hírlik Farkas Sándor csomagol és elköltözik Mátészalkáról? — Ez nem mond ellent a hűségnek. Amíg dolgozom a magam világát csinálom. Korong mellett hogy ha úgy tetszik: formázom. Pest közelébe, Erdőkertesre költözünk. Ott köny- nyebb megélni, a kályháknak, kandallóknak most nagy divatja van. De ami ennél fontosabb: ott nincs ennyire magában az ember. Megpróbálom. — És itthon? — Én itt vagyok itthon. Itt ismerem az embereket, ide kötődőim. Csak úgy mellékesen: a műhelyemet se számolom fel. Marad a. hazai villanykemence, a négy fal körülöttem, a közeg, amiben talán sikerült továbbvinni a világ egyik legősibb. de nagyszerű mesterségét. . . Jelentés a Ligetből Tetszik Családias hangnlat Több mint két hete nyitotta meg kapuit Mátészalkán a „Liget” kemping. A városi tanács pénze kevés volt, de kiegészítve a társadalmi munkával közel hárommillió forintnyi érték született, hogy a szűkebb hazával való találkozás kellemesebb, maradandó élményt adó legyen. Már a kemping területének kiválasztása is szerencsés, a 49-es főútról lehet bekanyarodni. Ottjártamkor éppen egy romániai turista kért szállást egy éjszakára. Mint elmondta, nagyon fáradt, egy nyugat-európai kőrútról van hazatérőben. — Egy jó fürdőre és nyugalomra vágyom ... Több napja a „Liget" lakói a MÉM gödöllői műszaki állomás dolgozói. Nappal a SZATG léüzemében méréseket végeznek, csak estére térnek meg sátrukba. — Ilyen családias kempingben még nem táboroztunk — Sza- badfi Krisztina és Szőke Emese egymás szavába vágva mesélik, hogy a gondnok nénivel — Nagy Lászlóné — éppen most fejezték be a sza Ion n asü tés t. A kemping másik vezetője, Balassa Irén arról tájékoztatott, hogy a félszáz vendég között volt, olasz, francia, német, valamint holland, a magyarok mellett. A holland vendég egy napra tervezte a sátorozást, s három napig fel sem szedte lakóhelyét. Jövőre is visszatérnek akárcsak az a német család, akik a tengerpartról tartó hosszú út porát az állandóan melegvizet biztosító táborban mosták le. A Nyírtourist által üzemeltetett kempingben csak azt nem értették —- a krónikás sem —, hogy a szomszédos fürdőbe miért nem lehet a létező —, csak hogy lezárt — kiskapun át közlekedni. Ha augusztus kegyesebb a nyaralókhoz, bizony sok bosszúságot okozott volna a város körbesétálása. (zsoldos) A melléképületek is tiszták, ízlésesek az új kempingben. az idei nyár. Elég végigmenni az utcán ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen: soknyel- vűbbek vagyunk, mint azelőtt. Jártak itt görögök, németek és hollandok, franciák és franciául beszélő kanadaiak. A szállodának volt vendége az Egyesült Államokból, házigazdái voltak Szatmárt és Bereget bejáró szovjet turistacsoportnak. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a városnak egyre több a közvetlen szomszédból érkező egynapos vendége is. Felfedeznek minket? Illő lenne már, hogy felfedezzenek. Ezen a folyók szabdalta Alföldön, amit mi mindennapi közegnek hiszünk, az idegen jön és a szépségén álmél- kodik. Tisza, Szamos, Túr, Kraszna. Túristvándi és Tar- pa, Szatmár és Bereg búvó falvai. Egy olyan világ, egy olyan valóságos idegenforgalmi érték, amit az idegen nagyon megbecsül, és tegyük hozzá: nagyon szívesen meg is fizet. Tetszik az idei nyár. Soknyelvűsége, pezsgése, az ide- genek kíváncsisága miatt. Nem állítom, hogy ezzel a pezsgéssel lépést tart a vendéglátásunk, de azért van már az állami gazdaságnak minden igényt kielégíteni tudó étterme, van szállodánk és nincs hiány az ehhez szükséges vendégszeretetben sem. Más dolog, hogy nehéz idegen nyelvet, mondjuk éppen görögöt tudó felszolgálót, pincért találni, hogy ezt a sokféle nyelvet csak mások beszélik nálunk. Lassan augusztus vége van. A jövő évre már most készülni kellene. Nem tetszik viszont, hogy azt az egy nyelvet is kezdjük elfelejteni lassan, amire anyánk tanított. A közelmúltban közlekedésrendészeti okokból kitettek egy megállni tilos táblát a Kossuth utca elejére. Tábla van, de kocsi is van. Egy-egy vasárnap délelőtt valóságos kocsisorok vannak, ott, ahol megállni tilos. A dolgok természetes rendje szerint jön a rendőr és büntet. Ez a dolga, meg a kötelessége is. ’Mi köze ennek a nyelvhez? Nos, az utcára könyöklő ablakomból én hallom azt is, amit a szegény rendőrök mögött mondanak. Meghökkentő, hogy trágárság és trágárság között mennyire nincs különbség. Vezethet valaki Mercedest vagy éppen Trabantot, ha rossz helyen áll meg, ugyanazzal a néhány szóval, nem is szép szóval szidja a rendőrt. Napjában ezt sokszor végighallgatni, azt az érzést sugallja az embernek, hogy az idegen nyelvek tanulása helyett szép lassan a magunkét is elfelejtjük. Pedig ... nem valami iskolából kimaradt gyülevész had ül ezeknek a gépkocsiknak a kormányainál. Akkor hogy van ez? Lehet, hogy elfelejtünk magyarul ? Megkérdeztük. KI FIZETI? Többen is telefonálták, hogy mi történik a Bajcsy Zsilinszki és Kossuth utca sarkán. Kérdezik azt is, hogy ezért az űtfeltörős, meglehetősen hosszadalmas munkákért ki fizet? A szennyvízcsatorna hibá- sodott meg, az hogy a munkák meddig tartanak a szerencsétől is függ, ugyanis a talajvíz mennyisége határozza meg gyakorlatilag, hogy mikor mit lehet végezni. Az aggodalmaskodóknak annyit, hogy a munkákat nem a tanács fizeti, hanem a Szavi- csav végezteti el. Körülbelül három és fél millió forintot költenek felújításra, de ebből jut a Zrínyi Ilona utcai szennyvízelvezetésre is. r---------------------------------------------> Mérleg - iindottal Á város ipara: létkérdés Miből is élünk? A város lakosságának jelentős százaléka az iparból él: ott dolgozik, ott keres. Milyen hát ez a mátészalkai ipar? Aki eligazodni segített a számok között: Kanyó László, a városi pártbizottság titkára. Gyáraink, üzemeink exporttermelése 1987 első fél évében 5 százalékkal ' nőtt. A városból elszállított tőkés export 10 százalékkal haladja meg a tervezettet. Szó szerint idézünk egy jelentésből. „Javult a munkafegyelem, lényegesen csökkent az igazolatlan munkanapok száma . . . Kisebb a fluktuáció.” Egy felmérés szerint üzemeinkben a munkaidő kihasználása 85—87 százalékos. Egyeseknek ez kevésnek tűnik, de tény, hogy jobb mint az országos átlag. ’ • Hiányzó önállóság Épített, fejlesztett, a terveknek megfelelően a tejpor-, a bútorgyár, az ÉRDÉRT és a MOM. Valamelyest javult a költséggazdálkodás, és a második műszakban foglalkoztatottak számának növelésével javult a kapacitáskihasználás. Gondunk azért van elég. Üzemeink nagy része nem önálló. A termelésszerkezet változtatását nem tervezheti önállóan. Valamennyi üzem kiszolgáltatottja a központoktól kapott alapanyagok gyenge minőségének, a szerződési fegyelem lazaságának. Mindez emberi mulasztásokat takar. Hat nagyobb üzemünk közül (ISG, ÉRDÉRT, bútorgyár, sütőipar, tejporgyár, konzervüzem) csupán kettő, a tejporgyár és a konzervüzem teljesítette eredménytervét. Tény az, hogy a keresetek növekedése ebben a városban elmarad a termelés növekedésétől, és a bérszínvonal jelentősen alacsonyabb, mint az országos átlag. Szalka az iparból él Azt elhallgatni is hiba lenne, hogy azok a vállalatok, akik mondjuk Budapestről irányítva exporttermelésük jelentős részét a vidéki gyáraikból hozzák, a- lehető legrégibb gépeiket, a nullára leírt esztergapadokat küldik vidékre. A terv persze manapság nem olyan törvény, mint volt valamikor, de ha az ÉRDÉRT, a bútorgyár nem kap import nyersanyagot, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ezek a bizonyos tervek észszerűdének és éppen emiatt teljesíthetetlenek is. A közelmúlt belpolitikai eseményei megtanították velünk, hogy valamiképpen jobban kellene dolgozni mindenkinek. A kérdés, és nem is kis kérdés az, hogy mit tegyen, akinek esetleg rosszul szervezik a munkáját, aki nem kap feldolgozható anyagot, akinek elromlik a nullára leírt gépe. Mátészalka alapvetően — és most már ez így igaz — az iparából él. Le merem írni: dolgozni megtanultunk. Nem dolga ennek az írásnak, hogy részletesen elemezze az egyes vállalatok tervteljesítését, eredményét, munkáját. Pusztán arról van szó, hogy a mindennapi jó vagy rossz kedvünk, a közös kedvünk ezeknek a vállalatoknak az eredményeihez, vagy éppen az eredménykihagyásaihoz kötődik. Ebben az írásban nem a mérés technikájáról, hanem igenis emberi érzésekről van szó. Kinek-kinek van családja, és manapság kevés olyan család van, ahonnét ne dolgoznának valahol távol. Ott ugyanezek a gondok, és talán nem is sokára sokan lesznek kénytelenek hazajönni. Megélni azon a bizonyos otthoni tájon. Ha az ipar helyzetét felmérjük, és gyakorlatilag ugyanez a képlet a mezőgazdaságra is. akkor fel kell készülnünk erre. Tehetség, szorgalom Aligha van okunk arra, hogy dicsérjük a mögöttünk lévő fél évet. Köznapi szó- használattal : lényegesen gyorsabban változott az ár, mint a bér, és kivéve a nagyobb jövedelmű családokat, nagyon sokan élnek rosszabbul, mint azelőtt. Különös értéke van tehát egy ilyesfajta felmérésnek. Évekig megszoktuk, hogy leírjuk és dicsérjük amit jól csináltunk. Akár város- politikai program is lehetne, hogy összeszámoljuk azt, ami valami miatt nem sikerült. Nem .feltétlenül azért, mert mi, emberek dolgoztunk rosszul, hanem azért is, mert az irányítás volt bizonytalan. Ezt a gyári munkáson számonkérni majdhogynem ostoba dolog lenne. Tény az, hogy Mátészalka ma alapvetően az iparából él. Magyarra fordítva: a munkaképes emberek tehetségéből, odafigyeléséből, szorgalmából élünk. Szeretem ezt a jelentést, ugyanis figyelmeztet arra, hogy a tehetséget, a szorgalmat ki kell szolgálnunk végre. Jól. Azt hiszem eny- nyi az egész. Szúnházbusz Nyíregyházára Szeptemberi előzetes Több éves gyakorlat már a mátészalkai művelődési központ munkájában, hogy színházterem híján, az érdeklődőket úgynevezett „színházjáratú aut6bússzál” elviszik egy-egy kiemelkedő előadásra. Így történt ez az elmúlt színházi évadban is, amikor közel négyszáz felnőtt, mintegy hétszáz gyermek látogatott el a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színiház előadásaira. Mivel a színházrajowgó gyermekeknek és felnőtteknek még egy jó évet kell várniuk az új mátészalkai művelődési központ elkészültéig, a régi, jól bevált módszert az idén is szeretnék alkalmazni. Elsőként egy tavalyi ígéretet próbálnak teljesíteni: a nagysikerű Pinokkió című előadásra szerveznek látogatást, s azt szeretnék, ha a tavalyihoz hasonlóan az idén is mátészalkai és környékbeli 'gyermekekkel telne meg a színház nézőtere. A színház munkatársaitól kapott ígéret alapján ez a vágyuk még szeptemberben teljesülhet az érdeklődőknek. Mindezen kívül szívesen vállalja az intézmény egy- egy üzem, gyár, KISZ-szervezet, szocialista brigád színházlátogatásának teljes megszervezését is, az autóbusz megrendelésétől a színházjegyek biztosításáig. A lehetőség tehát adott, mellyel csak élniük kell az érdeklődőknek. Mindehhez már „csak” színvonalas színházi produkciókat kívánhatunk. (szamosi) Az oldalt összeállította: BARTHA GABOR ITT VAGYOK ITTHON.. A továbbvitt mesterség
