Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
1987. augusztus 19. Kelet-Magyarország 3 Válasz cikkünkre A piac diktál A Kelet-Magyarország 1987. augusztus 1-jei számában vállalatunk, a megyei Zöldért tevékenységével, üzletpolitikájával foglalkozó írás is megjelent, melyre az alábbiakban adjuk meg a választ: Havonta 6 ezer darab vízórát készítenek belföldre a Magyar Optikai Művek gyárában. Képünkön: a számlálószerkezetet szerelik össze, (cs) mátészalkai Segély helyett munkahely H cipő itt is készülhetne A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár megyei Egyesülete jelenleg 1070 tagot számlál, de a megyében minimum tízszer annyian élnek, akik, ha az egészségi állapotuknak megfelelő munkát végezhetnének, nem járnának a tanácsokhoz segélyért. Az egyesület megvizsgálta, hogy a megyében élő mozgáskorlátozottak, sérültek, rokkantak foglalkoztatása megoldható-e megyei erőből, vagy e célból más tájon működő rehabilitációs munkahellyel kellene felvenni a kapcsolatot. A vállalat 1985. évi 130 millió forintos katasztrofális veszteségét követően a vezetés nem a zöldség-gyümölcs forgalmazás megszüntetésével vagy drasztikus csökkentésével, hanem mindenekelőtt a piaci viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodással, a termelés, forgalmazás, fogyasztás szférájában kétségkívül meglévő feszültségek, érdekellentétek általunk lehetséges enyhítésével és egymáshoz történő közelítésével, új üzletpolitikai módszerek bevezetésével és egyáltalán nem titkoltan: valamennyi tevékenységünkben a jövedelmezőségi szempontok következetes érvényesítésével kívánta — és kívánja a jövőben is — a belső gazdasági, pénzügyi stabilizációt megteremteni, a vállalat élet- és fejlődésképességét tartósan biztosítani. A cikk szerzője is elismeri, hogy gazdálkodásunk előjelét viszonylag rövid idő alatt sikerült megváltoztatnunk, ám szerinte — ez konkrét megfogalmazás nélkül is egyértelműen kitűnik a sorokból — az általa irigylésre méltónak nevezett nyereséget a zöldség-gyümölcs forgalmazás visszaszorításával, „gávallérosnak” nem mondható árak alkalmazásával, lényegében a vásárlók rovására értük-érjük el. Ezzel szemben — a korábbi veszteséges gazdálkodás miatt érthető — átmeneti megtorpanás után már az elmúlt évben zöldségfélékből 17,9 százalékkal, gyümölcsökből 62,4 százalékkal, az idén pedig'június 30-ig 90,9 százalékkal több mezőgazda- sági terméket vásároltunk fel a megye nagy- és kisüzemeiből, mint a bázis időszakokban. Általános jelenség a kereskedelemben, hogy élelmiszerekből és egyéb napi cikkekből a vásárlók előnybe részesítik a mindent egy helyen beszerezhető ABC áruházakat, vagy hasonló jellegű korszerűsített vegyesboltokat. Ennek következtében egyre csökken nemcsak a tiszta profilú zöldségboltok, hanem például a tej, kenyér, csemege, édesség, stb. szaküzletek száma is. Jó néhány egységünk üzletkörét felülvizsgáltuk, s a városi tanáccsal, valamint a területi társadalmi szervekkel történt egyeztetések, viták után szükség szerint kiegészítettük, vagy módosítottuk. Sőt néhány kis alapterületű bérleményben lévő boltunkat forgalomnövelési lehetőségek és a jövedelmezőség hiányában megszüntettük. Azt is be kell vallanom, hogy ez a folyamat a jövőben is folytatódik vállalatunknál. , Intézkedéseinknek azonban soha nem volt és nem is lehet célja az ellátási feladatok, a fogyasztói érdekek megkurtítása. Meggyőződésből vallom, hogy az „ellátási kötelezettség, árbefolyásolás és a többi...” funkcióit a korábbi adminisztratív rendszer helyett hatékonyabban tölti be és szabályozza egy jól működő, vagyis irányított és ellenőrzött piaci mechanizmus a maga törvényszerűségeivel. Mindezek azt eredményezték. hogy 1987. első hat hónapjában a kiskereskedelmi áruforgalmunk 29,4 százalékkal ( a megyei átlag 9,8 százalék), ugyanakkor a profilváltozások és bolt megszüntetések ellenére a lakosságnak értékesített, zöldség- gyümölcsfélék mennyisége 4083 tonnáról 6431 tonnára, 57,5 százalékkal növekedett (zöldségekből 26,6 százalék, gyümölcsökből 54 százalék, burgonyából 126,7 százalék a mennyiségi növekedés.) Üzleteinkben a „spray, szappan, mosószer” mellett azért arra is oda lehet figyelni, hogy folyamatos és viszonylag bő a választék a szezonnak megfelelő1 friss zöldségekből, gyümölcsökből, líia nem is „gavalléros”, de elfogadható áron. Jelentősebb egységeinkben — a vásárlók megelégedésére — kötelezővé tettük az utcai árusítást is, mely kereskedelmi számításokon túl a városképet is gazdagítja. Nyíregyháza frekventált pontjain a főszezonban ideiglenes elárusítóhelyeket kívánunk felállí- tani, kérelmünk elbírálása folyamatban van a tanácsnál. Befejezésül még egyszer az árról... A vállalati nyereségből a teljes kiskereskedelmi ágazat — tehát a zöldséggyümölcs értékesítéstől lényegesen több — 1986-ban mindössze 1,73 százalékkal, az első fél évben 1,55 százalékkal részesedett. Ezekből is következtetni lehet arra, hogy vállalatunk a zöldséggyümölcs fogyasztói árakat a nyereségképzés szempontjából, ha akarná sem kezelhetné stratégiai eszközként. Mi nem is annak tekintjük, s valószínűleg sokan kételkednek abban, hogy a zöldséggyümölcs forgalmazás belső kalkulációi jelentős részben eleve nulla szaldóval készülnek vállalatunknál. A talpon maradáshoz, sőt továbbfejlődéshez szükséges nyereséget alapvetően más gazdasági területről kívánjuk biztosítani. Tudjuk, hogy az előrelépés ellenére változatlanul sok gond és feszültség jellemzi továbbra is vállalatunk zöldség-gyümölcs forgalmazási tevékenységét, amihez esetenként belső hibák és tévedések is hozzájárultak. De a helyzet javítására vannak konkrét céljaink, megalapozott programunk, s nem utolsósorban határozott vállalati törekvéseink is, a jobbítás kétségbevonhatatlan szándékával. Dr. Kovács István igazgató Ez utóbbi látszik járható útnak. Ezért kapcsolatba léptek a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete Alfa nevű, budapesti ipari vállalatával, amely néhány szabolcsit bedolgozóként foglalkoztat. Együttműködnek a debreceni Piremon kisvállalattal, s így az jelentős anyagi áldozattal Nyíregyházán és Kölesén üzemet hozott létre. Ki fizeti a költségeket? A községi tanácsok ócska épületeket még adnának is a munkahelyteremtésre, de azok rendbehozatalának költségeit senki sem tudja vállalni. Nagyon jó példával jár elöl a nagykállói tanács, ugyanis a községben kiváló szervezéssel és eredményesen foglalkoztatót működtet. Azok a vállalatok, melyek a megyei tanácstól rehabilitációs munkahely teremtésére anyagi támogatást kaptak, segítőkészek. Közülük kiemelkedik a Szabolcs Cipőgyár, a Nyomda és a kisvár- dai Vulkán. A cipőgyárnak bedolgozókra is szüksége van, de jelenleg nem megoldott a bedolgozók és a gyár közötti anyagmozgatás, szállítás. Kincsesbánya a határ annak, aki ismeri. Sajnos a rossz embernek is. Annak, aki üres zsákkal kél útra és teli viszi haza, közben pedig kerüli azokat a dűlőutakat, amelyeket sokan használnák. Esélye arra, hogy hiba nélkül hazajut, csak akkor van, ha az erdőt-mezőt még a mezőőrnél is jobban tudja. Van a kállósemjéni Üj Élet Termelőszövetkezetben egy mezőőr — úgy hívják Pap István — aki lassan húsz esztendeje rója puskájával a hátán a határt. Ez önmagában is elegendő lehetne ahhoz, hogy tenyereként ismerje. Ha azonban hozzátesszük, hogy apja nem kevesebb, mint negyvenkilenc évig űzte ugyanezt a foglalkozást, rekordra gyanakodhatunk. — Ha valamelyik fiam is mellém szegődik még idejében, hát meglett volna a száz év — mosolyog puskáját jól megmarkolva Pap István. -— Dehát nekik már jobb szakmájuk van. A puskához viszont nem lettek hűtlenek. Egy vagyonőr lett, egy rendőr főhadnagy, . a harmadik még nem határozta el magát, majd meglátjuk. Szűkszavú ember a mezőőr, nyilván nem sok alkalma A vállalatok zöme örül, ha a saját rokkantjait el tudja látni hasznos munkával. A megyei művelődési központ népművészeti stúdiója egyszerű ajándéktárgyak készítésére adna lehetőséget, megbízást, de ez iránt érthetetlenül kicsi az érdeklődés. Hiányzó helyiségek Nagy gond a helyiséghiány is. Például az ortopéd cipőket gyártó budapesti Elit szövetkezet létrehozna egy részleget a megyében, helyben a szakemberek is rendelkezésre állnak, de nincs helyiségük. Ha e részleg létrejöhetne, a megyében élő mozgássérülteknek nem kellene Pestre járni, majd pedig hónapokat várni az ortopéd cipőjük elkészülésére. A Mozgáskorlátozottak debreceni Piremon Kisvállalata a Szabolcs megyei egyesülettel együtt a közelmúltban Nyíregyházán, a Körte utcában jelenleg 28 embert foglalkoztató üzemet hozott létre, ahol nemrégen a Gelká- nak akkumulátortöltőket készítettek. A nagydobosi tsz révén kapcsolatuk van a budapesti van a diskurzusra, ha szolgálatban van. A módszerét is röviden foglalja össze. — Ösmerni kell a járást a határban. Nem sokfelé lehet elvinni a lopott holmit, csak azon az úton kell lesben állni. Erről a határőrök jutnak eszembe, akik egyszer elmesélték, hogy a határsértőt soha sem üldözik, ha már nem látják, hanem lezárják az elvezető utakat. De vajon hogyan van a fegyverhasználattal Pap István? — A puskára vigyázni kell kérem. Én még sohasem fogtam emberre, bármilyen csirkefogót állítottam meg. Elég az, ha látják. Akitől nem félnek, azon a puska sem segít. Egyáltalán mit kell ilyenkor nyár vége felé őrizni a határban, gondolhatja magában a laikus. — Van, amin tényleg nincs mit őrizni — felel a kérdésünkre Pap István. — Bár a jó isten se tud elmenni az embereken, hogy mi minden megtetszik nekik. Most pélElco-céggel is, melynek eddig transzformátorokat és tekercseket gyártottak. A legnagyobb megrendeléseket az Elco-tól kapják. Ha a jelenlegi tárgyalások sikerrel járnak. akkor a nyíregyházi üzem az Elco-nak nátriumlámpa-tápegységeket állítana majd elő. Mindezek mellett a debreceni bőripari szövetkezetnek bérmunkában, bedolgozói formában fólia - tömlőkből tasakokat készítenek. A nagydobosi tsz közreműködésével Kölesén 35 fős Piremon-üzem tevékenykedik, ott biztosítékaljzatokat, valamint Hilti-szegeket szerelnek össze. A jelek szerint ezek a kölcseieknek több évi munkát adnak. összefogás kellene A nyíregyházi Piremon- üzemben a keresetek 2—4,5 ezer forint körül alakulnak, azonban a dolgozók fele 67 százalékos rokkant, akik vagy járadékot, vagy rokkantsági nyugdíjat is kapnak. Nemcsak mozgássérültek dolgoznak itt, találhatók közöttük nagyot hallók, és más sérültek is. A megyében élő mozgás- korlátozottak és más sérültek termelőmunkába állításánál még nagyok a tartalékok, melyek kiaknázásához a jelenleginél sokkal jobb szervezés, széles körű összefogás, nagyobb segítőkészség és előrelátás szükséges. A haszon se marad(na) el. Cselényi György dául négy napja már a kombájnokat őrzöm, amióta esik az eső. Nem hajtanak be a tarlóról, miért is hajtanának. Messze van, sár van, meg úgyis ki kell megint jönni. A mezőőrök többen is vannak, felosztják egymás között a határt. Pap István birodalma az Üjfaluréti iskolától nyugatra eső része Kálló- semjénnek. Ha a kombájnok végeznek a rozzsal, búzával, akkorra megérik a napraforgó, utána a kukorica. Azok kapósabbák. Jönnek, jönnének a mez- gerélők. Tökéletesednek ugyan a gépek, de még mindig hagynak el eleget. Tulajdonképpen értéket mentenek a gyűjtögetők, de joguk csak ott van szedegetni, ahol kimondottan megengedték. Mert a tsz j,uhaié az elsőbbség. Azok után pedig nemigen van mit mezgerélni. A mezőőrnek sokasodik a dolga. Pap Istvánnak ez az utolsó ősze, mert jövőre nyugdíjba készül. (és) Agy beiét ibránybói Műszakonként 250 egy- és kétszemélyes ágybetét készül a Taurus Gumiipari Vállalat ibrányi üzemében. Kormány Pálné az ágybetétek oldalfalaihoz készít zárószalagot. (Császár Csaba felvétele) Tragédia g%üt a nap. 29 Még harmatgyöngyök ülnek a fák tetején, de fényben fürdik az erdei tisztás. A madarak énekelnek, a szél éppen csak simogatja a füvet. Béke van. A tisztás szélén, egy lapos kövön kígyó napozik. Fényes bőrén megcsúszik a napsugár, a kő lassan átmelegszik. írtam már fentebb. Végtelen béke Ivan. A csendet is csak a madarak éneke töri darabokra, de a madarak a kígyónak messzire vannak. Napozik. Egérke bújik elő a kő alól. Nem látja, nem is láthatja a kígyót. Egerésző sas nincs a levegőben, napozik hát az egér.- ke is. Aztán a kígyó meglátja az egeret. Még béke van, de az egér is meglátja a kígyót és ők már nézik egymást ketten. A madarakat mindez nem érdekli, a nap is süt tovább. — Szép vagy — sziszegi ekkor a kígyó, de az egér nem felel, mert ö csak azt nézi, hogy mi fekszik ott azon az iszonyú kövön. — Gyönyörű vagy — sziszegi tovább a kígyó. A farkincád, a négy kicsi talpacskád, a formás tested, a fülecskéid, a fejed, az a pici ennivaló orrod ... Ott is kezdte. Különben béke volt. Egy órával később felszáradt a harmat. A kő már egészen átmelegedett. Jóllakott kígyó napozott a kövön. Bartha Gábor Őrzi a mező kincseit
