Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
1987. augusztus 18. Kelet-Magyarország 3 A minőség cseréje Jó ütemben halad a Balkányi Állami Gazdaság központjában a tehenészeti telep rekonstrukciója. A MEZÉP a kivitelezője a rekonstrukciónak és a bővítésnek. A várhatóan 36 millió forintos beruházás a terv szerint 1988. június 30-ra készül el. Közben részátadásokkal elérik, hogy a tehenészeti telep munkája zavartalanul haladjon. Csernyiszki Sándor művezető és munkatársai — mint a képen is látható — az aljzatbetonozást és a telep fedését végezték. (Császár Csaba felvételei) Hivatása: népművelő Ha ómódi, csődöt mond A szocialista reformkor egyik legnagyobb dilemmája az, miként lehetne gyorsan és hatásosan mozgásba hozni a szellemi életet. Sajnos, az a folyamat, mely tartósan leértékelte az értelmiségi munkát, csak lassan ér véget. Kiderül menetközben az is, hogy egész nemzedék hiányzik az értelmiségi rétegből, mely korát, tudását tekintve ütőképes lehetne. Sokan az elmúlt években kikerülték a szellemi pályákat, abból kiindulva, hogy más, képzettséget alig kívánó pályákon jobban tudnak keresni. Más kérdés az, hogy sokak számára ez meghasonlást is hozott, mégis ez az irány volt a relatíve jobb élet egyik alternatívája. Jelenleg az a gondunk, hogy a magyar társadalom általános műveltségi és képzettségi szintje nem éri el azt a nívót, ami a megújuláshoz elengedhetetlen lenne. Ennek egyik oka az, hogy az iskolai képzés mesz- sze elmaradt attól a meny- nyiségtől — és minőségtől is! — ami korunkban kívánatos. Az általános iskolát végzettek csupán 67 százaléka tanul tovább középfokú oktatási intézményben, s az itt végzettek csupán tíz százaléka kerül egyetemre vagy főiskolára. A nemzetközi összehasonlításban így igazán nincs mit dicsekedni, hiszen a fejlett országokban ez az arány teljesen más. A középfokú oktatásban csaknem kivétel nélkül mindenki részesül 18 éves koráig, a felsőfokú intézménybe kerülők száma pedig a 25—30 százalék között mozog. Érthető, hogy a kiválasztódás is más, sokkal több jó képességű kerül egyre tovább, s a társadalom ezeken a helyeken még a fizikai munkás szinten is az általánosnál magasabb képzettségű emberekhez jut. Természetesen a mennyiségi kérdés csak egy része A Fehérgyarmati Városi Tanács és a Hazafias Népfront városi Bizottsága évek óta eredményesen működik együtt. Közösen rendezik meg a tanácstagi beszámolókat, a városkörzeti tanácskozásokat, rétegtalálkozókat. E fórumok részvevői tájékoztatást kapnak a tanács és a népfront munkájáról, valamint a várospolitikai célkitűzésekről. Jelenleg a szakigazgatási szerv 196 közérdekű javaslatot és 63 közérdekű bejelentést tart nyilván. A javaslatok döntő többségének megvalósítása nagy anyagi erőket igényel, az összes javaslatnak 113 millió forint ráfordítással lehetne eleget tenni. Mivel ennyi pénz nem áll rendelkezésre, a javaslatok rangsorolásáról a tanács és a népfront testületé együttesen határoz. Azok egy része beépül az ágazati célkitűzésekbe. Emellett a fehérgyarmati tanács évente 300 ezer forintot biztosít a közérdekű javaslatok megvalósítására. A kisebb anyagi eszközöket igénylő, a választókerületeket érintő feladatok elvégzésére tanácstagi alapot hoztak létre, választókerületenként évente 10—10 ezer forint áll rendelkezésre. Sajnos nem vált rendszeressé a tanácsi bizottságok és a népfront munkabizottságainak együttes ülése az egyes teendők egyeztetése, koordinálása, szervezése és a végrehajtásának ellenőrzése a problémának. Ha ez nem jár együtt a minőségi oktatással, akkor semmit nem ér az, ha mondjuk a középiskolát kötelezővé tesszük. Az oktatás reformja ezért is kényszerül arra, hogy a tanító-, tanárképzés egész területén a minőségi munkaerő kinevelésére koncentráljon, s így, fokozatosan építkezve jusson el arra a pontra, amikor a képzés bővítése realitás lesz. Amiért erről elmélkedni keli, annak egy oka van. Megyénkben a kis gimnáziumok lassan, de biztosan megszűnnek. Sajnos. Lényegében éppen azok a bázisok szűkülnek be, ahol a falvak tehetséges emberkéit a jövőben nagyobb feladatokra lehetne felkészíteni. Félek attól a szellemi kiürüléstől, ami a dél-nyíri, beregi, szatmári végeket fenyegeti. Vajon lesz-e elegendő szellemi ember a jövőben, aki a fellendülés időszakára hadrafogható? Nem sikkadnak-e el túl sokan csak azért, mert nincsen nagyobb kínálat, tér, kibontakozás a számukra? Á jelen helyzetben, tudjuk jól, megyénk így is túl sok, jól képzett embert exportál, éppen a munkalehetőségek hiányában. Jogos a kérdés: termeljünk még többet? Ügy vélem, a realitás az: hinnünk kell abban, hogy itt is végbemegy a minőség cseréje. Túl szkeptikus vélekedés lenne az, amely Szabolcs-Szatmár jelen helyzetét végérvényesnek tekintené. Ugyanakkor az se lesz baj, ha jut másnak is az itteni emberekből, hiszen a jövőt illetően nem lehet csak megyében gondolkodni. A magyar szellemi életről van szó, s csak büszkék lehetünk arra, ha hozzá tudunk járulni egy általános fellendüléshez. (bürget) területén. Ezen változtatni szeretnének. A fehérgyarmati népfrontbizottság és a városi tanács együttesen készítette elő a fiatal házasok és a nagycsaládosok lakáshoz jutása feltételeinek javítását szolgáló programot. Kiemelt feladata cigánylakosság élet- és munkakörülményeinek javítása, társadalmi beilleszkedésének segítése. Fehérgyarmat lakosságának 3.4 százaléka cigány. A lakások közműellátottsága biztosított, de nem kielégítő azok környezetének rendben tartása. A cigányok részére rendszeresen tartottak egészségügyi előadásokat, melyet a helyi Vöröskereszt is támogatott. A városi tanács és a népfront figyelemmel kísérte a bejáró dolgozók helyzetét. A tanács végrehajtó bizottsága a népfront jelzéseinek figyelembevételével állítja össze az éves beszámoltatási tervet, és vizsgálja, hogy a munkahelyek mit tettek a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok végrehajtásáért. Eredményesek a tanács és a HN által hirdetett akciók, versenymozgalmak, például a Tiszta, virágos Fehérgyarmatért. az Egy üzem. egy gyermekintézmény, hulladék- gyűjtés, lomtalanítás, fásítás. .. Az ezek keretében teljesített társadalmi munka értéke évente általában eléri a 3,5 millió forintot. (csgy) Sajnálatos jelenség: a kultúra egyre többet veszít presztízséből. Sajnos, nem divat manapság művelődni, a gazdasági kényszer egészen másféle, pénzszerző tevékenység felé hajszolja az embereket. A valóság meghamisítása volna az is. ha elhallgatnánk, hogy a közművelődés feltételei egyre rosszabbak. Egy országos felmérés szerint a művelődési intézmények egyharmada működésképtelen. Az épületek felújítására nincs pénz, sőt még a fenntartási és energiaköltségeket sem tudják sok helyen előteremteni. így hát nincsenek irigylésre méltó helyzetben a népművelők. Az idén harminc hallgató végzett nappalin a nyíregyházi tanárképző főiskola népművelés tanszékén. (A hallgatók másik szakja földrajz vagy történelem.) A végzősök közül csupán heten pályáztak közművelődési intézménybe, további nyolc hallgató pedig „köztes" területre, iskolai sza- badidő-szervezőként, vagy kollégiumi nevelő tanárként végez majd kulturális tevékenységet. Versenyben a vendéglátással Dr. Mankó Mária, a népművelés tanszék vezetője, a kultúra presztízsvesztésében látja a kedvetlenség egyik fő okát. — Naiv ábránd, hogy abban a megyében, ahol a HVG adatai szerint az átlagfizetés közel kétezer forinttal kevesebb az országos átlagnál, és a lakosságnak komoly megélhetési gondjai vannak vagy lesznek, a kultúrára költik majd a pénzű A közművelődési intézmények is annyira leromlottak, hogy egy részük már nem tudja felvenni a versenyt azokkal a vendéglátó egységekkel, ahol esetleg tekepálya, biliárd, szuper hi-fi. vagy videó található, és ráadásul még meleg is van. Számolni kell azzal, hogy a kulturális intézmény- rendszer kénytelen lesz kivonulni a légelhagyatottabb területekről. — Mit tehet a népművelő? A főiskola fel tudja készíteni őket erre a nehéz feladatra? — Népművelőnek ma már megszállott, elhivatott ember megy. Ma a népművelőnek olyan rugalmas, sokszínű egyéniségnek kell lennie, aki a társadalmi igényekre. változásokra azonnal válaszolni kész. Együtt kell élni a nem könnyű gazdasági, társadalmi jelenségekkel. Aki csak hagyományos formában dolgozik, az csődöt mond. A népművelőknek gazdasági és kulturális szempontokat állandóan ütköztetniük kell úgy, hogy nem szolgálhatják ki a giccset, szakmai tartásuknak meg kell maradni. Eltűnnek a klubok? Megváltozik az igény a népművelés iránt más értelemben is. A tanszékvezető elmondja, hogy a hagyományos formák, a klubok ismeretterjesztő előadások háttérbe szorulnak. Úgy tűnik, a mindennapok kultúrája iránt nagyobb az igény. • A közélet, belpolitika is egyre jobban érdekli a ma emberét. Egyre nagyobb feladatot vállalnak a közművelődés, a humán szolgáltatások terén is: alkoholizmus. bűnözés-megelőzés, utógondozás. Megannyi tennivaló, amelyek a népművelőkre is várnak. A művelődési intézmények segítő, támogató partnereik lehetnek ezekkel a jelenségekkel foglalkozó intézményeknek A nyíregyházi tanárképző főiskoláról kikerülő hallgatók a gyakorlati életre is felkészülnek. Az orosi művelődési ház kitűnő tanműhely, ahol a hallgatók rögtön élvezhetik a szervezésük gyümölcsét, vagy szembe kell nézniük esetleg kudarcával. Szolgálat — este is Chlumetzky Ágnes egyike a most végző ..megszállott" népművelőknek, aki a pályán marad. Elmondja, hogy a legtöbb csoporttársa azért megy szívesebben tanárnak, mert itt hamarabb érik sikerélmények. Az iskolákban a technikai teltételek adottak, a művelődési intézményekben ezeket többnyire a népművelőknek maguknak kell előteremteniük. Kilincseléssel, kitartással. A népművelő pálya is egyre inkább elnőiesedik, és bizony nem vonzó perspektíva egy családos nőnek az esti szolgálat. Ö viszont a vizuális nevelésben lát nagy fantáziát, amit az iskola egymagában nem tud megoldani. A népművelésnek ha szű- kebb körben is. de (maradtak még hívei. Becsülendő, hogy a kultúra közkatonáinak jó része nem veszítette el a kedvét. igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez. Remélhetőleg partnereket is találnak maguknak, akik munkájukat segítik. Bodnár István Tejkereskedelem számítógéppel A tej- és tejtermékek értékesítésében immár számítógépeket alkalmaz a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat nyíregyházi üzeme, amely mintegy 1200 kereskedelmi partnerrel áll kapcsolatban. Korábban, az üzletekből a tejipari vállalathoz naponta beérkezett megrendelések kézzel meg számológéppel való összesítése, valamint az igények teljesítése egyre több problémát okozott. Mindezek elkerülésére (az elavult módszert száműzendő) most már számítógépeket használnak. Hogy ezt bevezessék, az kellett, hogy valamennyi bolt az általa igényelt termékekre a napi helyett állandó, hosszú távú megrendelést készít, melyet a keresletingadozás vagy más ok miatt naponta, vagy havonta módosíthat. A tejipari vállalat az új árurendelési módszer alkalmazásában együttműködik a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalattal. Az üzletek állandó megrendeléseit a számítástechnikai vállalat számítógépébe táplálják. Az esetleges napi módosításokat a tejipari vállalat személyi számítógépein rögzítik, majd pedig az adatok mágneses adatrögzítő segítségével a SZÜV gépeire kerülnek, amely valamennyi adatot összesít, valamint elkészíti a szállítójegyeket. Mindezek révén a tejiparnak a másnapra szükséges komplett termelési információk időben rendelkezésére állnak. — Az újfajta bizonylatozás n megrendelőktől is a korábbinál pontosabb munkát kő- vetel — közli Ricz László, a fejipari vállalat számítástechnikai vezetője. — Kezdetben voltak zökkenők, de már mindenki kezd belejönni. E módszert már több megyében bevezették, alkalmazzák — sikerrel. Októbertől hasonló tej- és tejtermék-értékesítést Mátészalkán is szeretnénk bevezetni, (cs.) Konténerek Tengizbe Hatvan lakókonténer gyártásához kezdtek a napokban a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárának balkányi gyáregységében. A sajátos funkciójú konténerek a szovjetunióbeli Tengizben dolgozó emberek kényelmét szolgálja majd. A hatvan lakódoboz gyártásával ebben a hónapban végeznek is a bal- kányiak. Munkájuk értéke: hozzávetőleg 10 millió forint. A kombájios búcsúja Kicsit szomorú volt. amikor beszélgetni kezdtünk. Pedig alapvetően nem búskomor ember. sőt. ahogyan a szeme elárulja, ugyancsak víg tud lenni, ha oka van rá. Hogy most mégis vonakodva elegyedett beszédbe velem, annak egy oka volt. Búcsúról kellett beszámolnia. Csürke Béla kombájnos Tarpán ugyanis az idén aratott utoljára. Sok-sok éven át szállt nyeregbe ilyenkor nyár táján, hogy kezdje az árpával, folytassa a repcével, majd a búzával, S mindennek a végén a tengeritáblában vezesse gépét. Most ötvenhárom esztendős. Vagyis lenne még ideje bőven, hogy nagy tudásával és szorgalmával szolgálja a szövetkezetét. Nem is jószántából száll le a gépről, egészsége rokkant meg. így aztán szomorúan mondja: még néhány hektár, s aztán jön a búcsú. A géptől, az aratástól. Pedig — vallotta — aligha van nagyszerűbb érzés, mint az, amikor a kombájn megindul az érett táblákon, s amikor a tartályból sugárba ömlik a termény a pótkocsis teherautóba. Csürke Béla nem jókedvű. Pedig azt hihetnénk, hogy amikor az ember nehéz munkának mond búcsút, derűs lesz, a könyebb napok reményében. De ez nem így van. Aki mestere a gépnek, akinek élmény, hogy munkája nyomán kerül biztonságba a termés, az nem a könnyebbséget vagy nehézséget nézi. Azt a siker, a felelősség hajtja. Csürke Béla át-átnéz a szomszéd táblára, ahol a húsz esztendős Fekete Sándor arat gépével. Ö most másodszor ül kombájnon, tanul, figyel, hiszen körbe- körbe öreg szakemberek 'dolgoznak. Csürke figyeli az utódot, kritikusan szemléli. miként arat a fiatal Fekete. Hogy vigasztalja-e. hogy jól! Ki tudja. Az utoljára arató ember erről nem szól. Csendes, mert érzi, valami visszavonhatatlanul elmúlt. A fiatalság, az egészség, a mindig győzelmei jelentő aratás. Ősztől az üzemanyagtelepre kerül. Oda, ahová begördül majd teherautó, traktor, kombájn. Biztos, mindig eszébe jut majd a sok szép tavaszi nap, amikor szántott, a forró nyár, amikor aratott. És a gépek, melyek hozzá jönnek, jó ismerősök lesznek. Biztos, olyan gonddal veszi majd őket körül, mint akkor, amikor még velük dolgozott. S hogy közben mire gondol? Az maradjon az ő titka most és akkor, (bürget) Fehérgyarmati együttműködés Pénz, felmérés, szervezés
