Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. augusztus 15. Üzérkedés, sikkasztás... Kincskereső diótörők A gazdasági rendészet vizsgálja az ügyet Kincs rejlik a szatmári dióban. Kereskedelmi szakemberek már régóta mondogatják, hogy többet lehetne kihozni a vidék diófáiból. A fehérgyarmati Zalka Máté Termelőszövetkezet is jó üzletet látott benne, ezért is kötött tavaly megállapodást egy külkereskedelmi céggel: dióbelet szállít rajtuk keresztül Ausztriába. A szövetkezet nem is csalatkozott, megvolt a maga haszna. A termelők is kerestek valamelyest a dión, de a legtöbbet néhány ember vágta zsebre. A megyei rendőr-főkapitányság gazdasági rendészete folytat most vizsgálatot a dióüzlet három résztvevője ellen, többeknek pedig még nem tisztázódott kellőképpen a szerepük az ügyben. A történet dióhéjban a következő: Kozma Andor kis- ari üzletszerzőt bízta meg a téesz a felvásárlással, aki újabb embereket vont be. Kozma három forintot kapott minden egyes kiló felvásárolt dióbél után. A vizsgálat eddigi megállapításai szerint nem annyira a termelőktől, mint inkább a zöldségesektől került, nagy tételekben a dióbél a felvásárlóhoz. Kozma például Varjú György szatmárcsekei nyugdíjast is megkérte, segítsen. Varjúnak Fehérgyarmaton zöldségboltja van, ezért kiterjedt ismeretséggel rendelkezett a szakmában, s fel is kereste kollégáit Hajdú és Szabolcs megyében. Általában 180— 190 forintot fizetett a dióbél kilójáért, s 210-ért adta tovább. Tavaly több mint kilen cszázezer forint értékben adott le (saját és fia nevén) diót, s ezzel aránytalanul nagy jövedelmet szerzett. Varjú Györgynek ekkor megbízólevele sem volt, Kozma Andor azonban szabályos megbízást kapott a szövetkezettől, s ellátmányt is a felmerülő költségek fedezésére, utólagos elszámolással. Kozma két másik férfit is megkért a felvásárlásra, nekik is kért megbízólevelet, ugyanakkor — érdekes módon — ezeket az iratokat elfelejtették iktatni a téeszben. Próbatörés Idén folytatódott az üzlet, sőt egy újabb lehetőségre is rábukkantak. Megtudták, hogy a Kelet Szövkerhez ötszáz mázsa héjas dió érkezett a Szovjetunióból. ;Űgy gondolták a szövetkezetben, hogy ezzel ők is jól járhatnak, keresetet tudnak belőle biztosítani a tagoknak és téli elfoglaltságot is. Próbatörést végeztek, ebből kiszámították, hogy egy kiló héjas dióból 19 deka belet nyerhetnek. Meghirdették a tagok között, hogy vihetnek haza törni, a feltétel az, hogy a mázsánkénti 19 kilogramm dióbelet visszaadják, ha több lenne, az az ő hasznuk, s ezt is felvásárolják tőlük. A lehetőséget Kozma Andor derítette fel, ezért ő 100 mázsa héjas diót vitt el. G. Béla tarpai egyéni gazdálkodó segítségével aztán ezt kihelyezték családokhoz kisebb tételekben. Ök azonban már 25—28 kilót kértek vissza, s hozzátették: ha ennél is több dióbél lesz, azt is felvásárolják. Elgondolkodtató, hogy a családoknak még így is megérte a dolog, tehát az eredetileg — a próbatörés során — 19 kilónyi- ra becsült mennyiség már a 28 kilót is meghaladja. A munka nélkül szerzett jövedelmet természetesen Koz- máék vágták zsebre. Adósság, kártya Varjú György sem maradhatott ki idén sem az üzletből. Idén tavasszal már megbízólevelet és 350 ezer forintnyi ellátmányt is kapott a felvásárlásra. (Az már csak kisebb tételnek számít, hogy a szovjet dióból is vett ki 17 mázsát...) 140 ezer forinttal azonban nem tudott elszámolni (és a héjas dióval sem, amit — természetesen — szintén tovább adott törésre), így március végére mintegy kétszázezer forintos adóssága volt a téesszel szemben. Hogy miért nem volt pénze? Nagyon beleszeretett a kártyába, saját bevallása szerint volt olyan esete, amikor Fehérgyarmaton egy magánháznál egyetlen este 103 ezer forintot veszített! (A gazdasági rendészet a házigazda ellen feljelentést tett tiltott szerencsejáték megszervezésének vétsége miatt.) Bórdiófák Többször felszólították a fizetésre, póthatáridőket kapott, végül a nyomozás megindításának napján törlesztett Varjú György 70 ezer forintot. Ezt a pénzt is sajátos módszerrel teremtette elő. Bérbe vett diófákat a vízügyi igazgatóságtól, erre termeltetési szerződést kötött a túrkevei áfésszel, ahonnan hamar fel is vett százezer forint előleget. (A túrkeveiek egyébként 165 forintot fizettek volna a dióbél kilójáért.) Kozma Andor és G. Béla ellen üzérkedés, Varjú György ellen pedig üzérkedés és sikkasztás alapos gyanúja miatt folytatja a vizsgálatot a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitány- sag gazdasági rendészete. (Az ügyre a későbbiekben visz- szatérünk majd lapunkban.) (papp) Mokasszin külföldre NSZK-megrendelésre gyártanak női mokasszint a nyírbátori Auróra Cipőgyárban. Major Lászlóné a mokasszinek felsőrészeit minősíti a gyártási folyamat közben. (Császár Csaba felvétele) ivisszimiM Régi olvasója vagyok a Kelet-Magyarországnak és alig várom, hogy meghozza a postás. Július 25-i számában olvastam a „Templom a homokdombon” című cikket, mely a rohodi templomról közölt tudósítást. írja a lap, hogy a templom végében lévő, illetve található nemesi címer állítólag az Űjlaky családé. Tessék megnézni azt a címert, amelyet az ágaskodó oroszlán tart a mellső lábával: ott van rajta a nyomtatott L és S betű. Ebből is napnál világosabb, hogy a címer és a hozzá tartozó trón- szerű szék a Lekcsei Sulyok család tulajdona.' És ezt a körülményt a falu lakossága ma is annyira tiszteletben tartja, hogy abba a székbe a Sulyok család tagjain kívül senki bele nem ülne, akármilyen zsúfoltság van is a templomban. Különben a riporternek ajánlanám, kérdezze meg erről a templom lelkészét. Üdvözlettel: egy olvasójuk Az idén — eddig — a tavalyinál egymillióval több turista látogatott el hozzánk. Tapasztaljuk, megyénket is egyre többen keresik fel. De vajon hogyan fogadjuk őket? A legelemibb dolog az lenne, hogy megértjük-e kérdéseiket és útba tudjuk-e őket igazítani. Ennek eredtünk utána egy németül és angolul is beszélő külföldi házaspár segítségével. Verseny — egyenlőtlen esélyekkel Lebegő taxisok? Sóstófürdőre, Nyíregyházának az idegenek által leglátogatottabb részére kísértük el őket, mindig a háttérben maradva, vajon hogyan boldogulnak irigylésre méltó nyelvtudásukkal. Se tábla, se séd... Hová is megy nyáron az ember legszívesebben, ha nem a strandra. A víz gyógy- hatásának némi híre van, ám a mi vendégeink többet szeretnének róla tudni. Hol is érdeklődnének legelőször, ha nem a melegstrand bejáratánál. A hangos angol köszönésre a pénztárosnő láthatóan meglepődik és kicsit megszeppen. Majd kedvesen elmosolyodott. A további angol, majd németnyelvű kérdésekre (amely a belépőjegyre és a strandismertető prospektusra vonatkozott) változatlanul mosoly volt a válasz. Arra a kérdésre, hogy beszél-e ő is angolul, mosolyogva a bejárat felé mutatott. Barátaink érthetően ezt úgy értelmezték, hogy talán a jegyszedö, vagy esetleg valaki a strand területén beszél angolul, ezért a jegyszedőhöz mentek, aki minden nyelvtudását összeszedve útjukat állva csak annyit kérdezett: biléta jeszty? Barátainknak jegye még nem volt, inkább egy idegen nyelvű eligazító táblát keresgéltek, amely esetleg fontos információt adna az árakról, a gyógyvíz hatásáról, vagy Sóstófürdőről. Ám hiába. A gyógyvíz hatásának felfedezéséhez több idő kell, érdemes tehát szállásról gondoskodni. Az út elején a strand bejáratánál néhány gyümölcsöt értékesítő termelő hangosan kínálja portékáját. Fine?” — kérdezte barátunk felesége. Csodák, csodájára többen is megértették. Finom bizony, mutogattak a mosolygós barackra, almára. Finom is lehet, hiszen az árak egetverőek, és ezt még a külföldről érkezett vendég is soknak találja. Rövid séta után a Krúdy Szállodához érkeztünk. Ä portán fiatal, kedves hölgy fogad.“ Angolul ugyan ő sem tud, csak németül valamicskét. (Később elmondja: két évig tanult' németül.) Ám mégsem jön zavarba. A szabad szobákról, az árakról is németül tájékoztat. A szoba- foglalás dátumában már elbizonytalanodik, és a biztonság kedvéért a naptáron kéri megmutatni. A mutogatás biztosabb A vendégek ezen még gondolkodnak, sétálni indulnak előbb. A falumúzeumot szeretnék megnézni. Néhány járókelőt megszólítanak, németül vagy angolul, merre található. Az első járókelővel nincs szerencséjük. Az idegen beszéd hallatán a karját tárja, aztán tovább siet. Egy fiatalember üldögél a büfé előtt. Angolul kérdezik tőle, hol a skanzen, a falumúzeum. A fiatalember zavarba jön, de rendkívül szolgálat- kész. A hozzá intézett kérdésből egy kukkot sem ért, odaszól a pultnál álldogáló barátjának. — Jani, ezek valamit angolul kérdeznek. — Jani előjön. Ö is csak magyarul tud. Amikor a körbenáílók segítségével kiderül, hogy az idegenek a közeli falumúzeumba szeretnének menni, kézzel mutatja meg az utat A falumúzeum pénztáránál lévő fiatal hölgy is a kezén mutatja, hogy mennyibe kerül a belépő. Árlap Is csak magyarul Vendégeink sokáig barangolnak a hangulatos falumúzeumban. Elfáradtak. Valamit inni is kellene. Együtt megyünk át a Krúdy étterembe. Itt már magyarul rendeljük az innivalót, mivel idegen nyelvű itallap úgy sincs. A pincér — bevallása szerint — németül elboldogult volna valahogy a vendégekkel. Sóstói sétánk után most már mi mentegetőzünk. Egyrészt azért, hogy ilyen próbatételt tettünk vendégeinkkel Sóstón, másrészt, hogy bár közel tucatnyi honfitársunktól — elsősorban olyanoktól, akik idegenforgalomból élnek — két nyelven is érdeklődtek, de kielégítő választ egytől sem kaptak. Akaratlanul is felvetődik a gondolat: miért nem lehet például az idegenforgalom által kiemelt területen olyan diákokat foglalkoztatni nyáron, akik nyelvtagozatos osztályba járnak, és szívesen gyakorolnák az angol, német, vagy akár az orosz nyelvet. De ha az illetékeseknek ez nem jut eszükbe, miért hiányoznak az idegen nyelvű prospektusok, árlapok, tájékoztató feliratok?! Bodnár István A megyében már több százan rendelkeznek taxizási engedéllyel, de csupán a töredékük tartozik géemkához, szervezethez. A körükben az utóbbi időben igencsak fel- korbácsolódtak a kedélyek. A Kemév nyíregyházi, Bethlen utcai szállodája halijában CB-rádió segítségével egy rögtönzött kerekasztal- beszélgetést szerveztünk. A résztvevők: a Viking Társulás részéről Szántó László; a City GMK képviseletében Kardos László; a Nyírségi GMK képviseletében Tamás István és Oláh Károly. A Korona taxiközösség képviselője CB-rádión közli, hogy a taxizásról már sokat írtak — tehát ő nem jön. — A közelmúltban emelték az üzemanyagárakat. Ki emelte a tarifát, ki nem? — kérdezem. A Nyírségi meg a City közösség nem emelt, a Viking igen. — Milyen a közérzetük? — kérdezem. — Akik a taxizásra tették az életüket, és abból akarnak megélni, azoknak rossz — közli Kardos László. — Az a baj, hogy a taxisoknak jelenleg nincs olyan felettes szervük, amelyik a jogos panaszokat orvosolná. Lebegünk ... — A legújabb sérelmünk az, hogy Nyíregyházán a taxiállomást a Tanácsköztársaság térről áthelyezték a Jókai térre — említi Tamás /István. — Ahol jártam, valameny- nyi városban a taxiállomás olyan helyen van, ahol az utas szinte belebotlik — veszi át a szót Oláh Károly. — Helytelen lépés volt a taxiállomást a Jókai térre eldugni. — A vasútállomásnál is sok gond van — folytatja Kardos László. — Ott jó lenne, ha a taxikkal a jobb oldalon és két sorban lehetne megállni, s oda a taxikon kívül csak a rokkantautósok mehetnének. Most az utasnak olyan helyen kell kiszállnia, ahol buszok, autók járnak. A megyei rendelőintézetnél pedig a hely ugyan ki van jelölve, ahol csak taxival lehetne megállni, de (szabálytalanul!) szinte mindig mások parkolnak ott. — Most már e területen is sok az eszkimó... — A szervezett taxisok segítik, támogatják egymást — mondják a beszélgetés résztvevői. De hangsúlyozzák: taxisnak csak azt szabad nevezni, aki szolgáltat is. Például telefon- szolgálatot ad, a városban helyismerettel rendelkezik, tiszta és ép autóval vesz részt a forgalomban, rendesen viselkedik, ha szükséges, éjszaka, ünnepnapokon, hófúvásban is az utasok rendelkezésére áll, valamint becsületes, gondozott külsejű stb. Talán meglepő, de igaz: beszélgető partnereim a felettes szervektől gyakoribb és szigorú ellenőrzést kérnek! A hivatásosoknak és a munka mellett taxizóknak nem egyenlőek a fuvarvállalási esélyeik — mondják. Cselényi György f---------------------------------------------------ISO óve született Nyíregyházán A gépészzseni F arbaky István, bányamérnök, a Selmecbányái Akadémia géptan tanszékének professzora 150 éve, 1837. augusztus 15-én született Nyíregyházán. Nevét Schnenek István akadémiai kémiaprofesszorral együtt azzal Irta be a magyar tudomány- és technikatörténet arany- könyvébe, hogy az első. igazán használható, közvilágításra is alkalmas akkumulátorokat állítottak elő. Schenek és Farbaky akkumulátora annál is inkább érdekes, mert bár már volt dinamó, de az nagyon egyenetlen áramot szolgáltatott. Ezért látszott a dinamó-elektromosság kezdeti éveiben ígéretesnek, hogy a dinamóáramot óriási akkumulátorok közvetítésével izzólámpa világításra alkalmazzák. A Schenek —Farbaky-akkumu- látor pólusait öntött és rácsozott ólomráma képezte. A negatívot ólomoxiddal, a pozitívot ólomoxid és minium egy-egy arányú keverékével töltötték meg. Az így V előkészített lemezek tökéletesen izolált- nak bizonyultak. Az elektródok formázása, az akkumulátor üzemképes állapotba hozása elég hosszadalmas volt. Kikísérletezték a legoptimálisabb kénsav töménységet is, s ezt 30 százalékosnak találták az addig használt 10 százalékossal szemben. A Selmecbányái bányaigazgatóságot 1886 óta 60. a Bányászati Akadémiát UK dt», egyenként 22 kg-os ’ elektródákat tartalmazó akkumulátorokkal világították meg. Később megnyerték a bécsi Operaház elektromos világítására kiírt pályázatot. Itt négyezer. egyenként 50 kg-os telepük szolgáltatta az áramot. A bécsi Burgtheaterben 540 db, egyenként 300 kg-03 telepük üzemelt. Akkumulátoraikat dinamó- eletkromos árammal töltötték, ami egyben meghatározta az óriásátelepek jövőjét. Farbaky Istvánt a Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémia 1876 és 1892 között egymás után hatszor választotta „Álruhás" séta a Sóstón Seszéd helyett mosoly Kié a címer? meg hároméves ciklusra az akadémia igazgatójának. Itt tanult, és élete végéig itt tanított. Az MTESZ egyik tagegyesülete, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek egyik alapítója, alelnöke és első tiszteleti tagja volt. Péch Antallal együtt a Bányászati és Kohászati Lapokat szerkesztette. Két ciklusban országgyűlési képviselőként Is élénken részt vett a korabeli Magyarország gazdasági és kulturális életében. Több bányászati. kohászati és vegyészeti szabadalma is Ismeretes. Schenek Istvánnal együtt nemzetközi sikerű világítógázfejlesztő készüléket is szerkesztett. ■ tudós, kísérletező embert. Farbaky Istvánt ma is nagyra tartjuk, becsüljük fáradhatatlanságát, alapos fel- készültségét, amely- lyel mindig világraszóló eredményeket ért el. Selmecbányán halt meg, 1928. december 3-án. Bátyai Jenő
