Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
2 Kelet-Mag jrarország 1987. augusztus 1. ÜVEGMŰVÉSZET! DÍSZTÁRGYAK várják ezekben a napokban a vásárosnaményi Beregi Múzeum látogatóit. Első ízben kerül sor ilyen tárlatra. A mintegy negyven szellemesen, igényesen megtervezett dísztárgy Bozó Sándor tormatervezését dicséri, aki korábban fafaragásaival mutatkozott be a közönségnek. A helyi üveggyárban készült alkotásokat a nyár folyamán tekinthetik meg az érdeklődök. (Farkas Zoltán felvételei) ZÖLD(SÉG) M ióta reggelente akaratom ellenére rámkapcsolják a miskolci rádió adását, legjobban pénteken keseredtem el. Riport hangzott el az adásban, amelyből kiderült, hogy milyen elviselhetően normális árak uralkodnak a miskolci piacon. Zöldért-boltban is nyilatkozott egy vevő, aki elmondta: ő Nyíregyházára jár dolgozni, de úgy tapasztalja, hogy Miskolcon sokkal olcsóbban lehet vásárolni zöldségfélét, mint a Nyírség központjában. Hát ezért keseredtem el, s tanácstalan vagyok. Egyfelől igazat kell adnom azoknak, akik mondják: az új üzletpolitika a nyereségre megy, a Zöldért sem tehet másként. Talán ezért is vonul ki lassan Nyíregyházán a lakosság közvetlen ellátási területéről a Zöldért (van már zöldségbolt helyén „Olcsó cipők”, „Leértékelt olcsó ruhaneműk boltja” is), a piacon pedig nagyítóval kell keresni az „állami” pultot. Közben a mérlegadatok is azokat igazolják, akik e módszer mellett döntöttek, mert a korábbi ijesztő veszteség helyett most irigylésre méltó a vállalat nyeresége. Tehát idejétmúlt a kifejezés: ellátási kötelezettség, árbefolyásolás, és a többi... Ki is kérhetné magának az illetékes, ha erre próbálnám buzdítani, mondván: mindenki gavalléroskodjék a saját zsebére. Most már csak azt nem értem, hogy Miskolcon, száz kilométerre az ország egyik éléskamrájának ismert Sza- bolcs-Szatmártól hogyan tud egy vállalat „gavalléroskod- ni” a lakosság javára. Jó lenne ennek megtudni a titkát?! Mondja barátom: elmaradtál egy szekér brosúrával, ha kinyitod a szemed, látod, a Zöldért-boltokban már lassan a spray, a szappan, a mosószer lesz túlsúlyban, mert őket is kényszerítik a körülmények, hogy kereskedjenek. Rémeket kezdek látni: talán mihamar megéljük, hogy az egykori zöldség-gyümölcs boltban csak a falról lelógó aszparágusz lesz a zöld? A. S. Tanuljunk fűteni! Van elég tüzelőanyag, de... Bár még tombol a nyár, sokan gondolnak már a hidegebb napokra, és most beszerzik téli tüzelőjüket. Idén, e hónap elejéig, 200 ezer tonna szén, és 50 ezer tonna brikett talált * gazdára megyénkben. Ezek az adatok egy szükségszerű tendenciáról is árulkodnak, kaptunk tájékoztatást Szilágyi Zoltántól, a Keletmagyarországi TÜZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesétől, akinél a tüzelőellátás helyetéről érdeklődtünk. Az előző év hasonló időszakához képest ugyanis az eladott szén mennyisége 6—7 százalékkal csökkent, a brikettet viszont négyszer annyit vittek haza a vásárlók. lusváltást", hiszen az ország közismert gazdasági nehézségei miatt mind a hazai, mind az import szénkínálat csökkent. Ezen a téren a jövőben sem várható változás, s bár mennyiségi fennakadás nem lesz az ellátásban, nem biztos, hogy mindenki olyan tüzelőanyaghoz jut majd, amilyenhez szeretne. Több brikett örvendetes tény ez, mert korábban Szabolcs-Szatmár- ban idegenkedtek a fogyasztók a. brikettől, bár az igazsághoz tartozik, hogy szükségszerűség is diktálja a „stíMeg kell hát némileg változnia a fogyasztási szokásoknak! Eddig az volt a gyakorlat, hogy az emberek odaadták utalványukat egy magánfuvarozónak, megmondták neki, mire váltsa be, és vártak. Nos, a fenti okok miatt könnyen előfordulhat. hogy hiába várnak majd arra, amit szeretnének, így célszerűbb személyesen tájékozódni a lehetőségekről, és időben beszerezni a téli meleg forrását. Felülről kell meggyajtaii A brikett térhódításával új tüzelési technikát is el kell sajátítani. E durva szeneknél jobb hőértékű fűtőanyagot felülről kell meggyújtani, mert ellenkező esetben tökéletlen lesz az égése, korom s illóanyagok szabadulnak fel belőle. Mindezekkel kapcsolatban „Hogyan tüzeljünk hazai szénnel és brikettel?” címmel felvilágosító szórólapot terjeszt a TÜZÉP, mely beszerezhető minden telepén. (ez. g) Nem a kocsmáért hadakoznak... „Fizessük a luxust...?” Különös korszerűsítés Tiszaadonyban „Tiszaadony község lakossága” áll feladóként a szerkesztőségbe érkezett levél borítékján, mely útnak indít. A Bereg felé tartva újra olvasom a több mint félszáz aláírással „nyomatékosított” felháborodott sorokat: „... Községünkben idáig volt egy élelmiszerbolt, egy presszó és egy kocsma. Most kitalálta az ÁFÉSZ, hogy a kettőből egyet csinál, és kibontották a közfalat. Nem is ez a baj, hanem az, hogy Hl. osztályúvá minősítették (...) így kocsmai színvonalon, de presszó áron kaphatunk mindent. (...) Azért, hogy az ÁFÉSZ ráfizetéses, azért fizessünk mi, kispénzű emberek? Fizessük a luxust, de ráadásul meg se kapjuk érte .. Nincs választás Az épület, melyben a levélben említett egységek vannak, szemlátomást nemrég volt felújítva. A boltot és az inkriminált presszót hirdető feliratok is makulátlanok — nem rakódhatott még rájuk a főutca forgalmának pora. Az előbbi, a bolt. éppen zárva van, ha bár nincs se szombat, se vasárnap, se hétfő — merthogy ezeken a napokon nem nyit ki, tudatja ajtajára ragasztva egy kézzel írt cetli —, de a presszó most, a déli órákban is várja a vendégeket. Vannak is vagy tízen- tizenöten, biciklivel jött, munkásruhás emberek. Kezükben egy-egy üveg sörrel a söntéspult előtt beszélgetnek, két társaság a szomszédos helyiségben, asztalhoz ülve kortyolgat. — Ez volt itt a kocsma — ülünk le mi is az üzletvezetővel, ifj. Kiss Andrással, a belső teremben —, az meg ahol a söntés Van, a presszó. Az egyik negyed, a másik harmadosztályú volt, oda ment mindenki, ahová akart. Most, hogy áttörték a falat, nem lehet válogatni. Mondják nekem is gyakran, hogy így drága, meg úgy drága minden, de én nem tehetek róla, annyiért kell adnom, amennyit az ÁFÉSZ meghatároz. Nekem mindegy lenne ... — Milyen átalakításokat végzett az ÁFÉSZ az összevonással? — Raktárhelyiséget csinált, füstelszívó ventillátort szerelt be, kitapétázta a falakat, felragasztotta ezt a posztert. — Ettől még nem lesz harmadosztályú egy kocsma — kapcsolódik be beszélgetésünkbe Németh István, a panaszos levél egyik aláírója, az alpesi tájat idéző hatalmas kép felé bökve. — Itt parasztemberek élnek: mező- gazdasági munkát végeznek, építkeznek, disznót ölnek, néVá/axz cikkünkre A tárgyalóteremből Nyitott ajtók ha ünnepelnek. Nem mindegy, hogy mennyiért veszik meg ezt vagy azt, számít egykét forint is. Jó, legyen presszó, az ellen senkinek egy szava sincs, de akkor lehessen bolti áron is vásárolni, és a presszó legyen magasabb színvonalú, mint egy kocsma. Hát ilyennek kell lennie...? Az utóbbi időben a boltban nem lehetett italt venni, csak a presszóban. tudom meg a körém gyűlő emberektől. Inkább elmentek a szomszéd községekbe, mert úgy 48 forintot takaríthattak meg egy láda sörön. Persze, mint mondják, nem csupán erről van szó. Sok egyébről is! Hogy nem értik, miért pont egy nyolcszáz lelkes faluban kellett presszót csinálni, s ha már csináltak, miért nem olyat, mint az ÁFÉSZ központjában, Tiszaszalkán, ahol a harmadosztályért fel is szolgálnak, és zene is van. Hogy miért nem kérdezték meg a döntés előtt az embereket, s miért nem hallgatják meg őket utólag. — Az itt a lényeg — summázza sokak véleményét idős Szalma Béla —: Nem is tárgyalnak velünk. Pedig egyébként is rossz az ellátás, kenyeret például csak délelőtt lehet venni, s aki délelőtt nem ér rá, az délután mehet kölcsön kérni a szomszédba. — Azt mondják az áfésze- sek, hogy emelni akarják a színvonalunkat, hogy kulturáltabban szórakozzunk — így egy másik hang. — Hát azzal emelték volna, ha most felújítva lenne negyedosztályú ez a hely. — Nézze meg, hogy lehet elmenni a WC-re — mutat egy félméteres lépcsőfokra a hátsó kijáratnál idős Berényi István, ahogy búcsúzóul körbejárjuk az épületet. — Erről az is leesik, aki egy kortyot sem iszik. Hát ilyennek kell lennie egy harmadosztályú presszónak? A WC-t már meg sem mutatom, mert szégyellem. Pető Jánosnét tiszaszalkai munkahelyén keresem meg. Földijei telkemre kötötték, hogy vele feltétlenül beszéljek, mert ő volt a levélírás egyik kezdeményezője. — Az egész községet felháborító dolog ez — mondja. — Sokkal több aláírást is össze lehetett volna gyűjteni, ha járunk utána. Tőlem egyébként minden italbolt bezárhatna, de tudomásul kell venni, hogy a faluban van rá igény, s nem így kell megoldani a „színvonal emelését”. Üzletpolitikai szempontok Utolsó állomásom a Tiszaszalkai ÁFÉSZ központja. A szabadságon lévő elnököt helyettesítő Biri Sándor kereskedelmi osztályvezető nem lepődik meg, mikor közlöm, mi járatban vagyok. — Üzletpolitikánk része, hogy a hozzánk tartozó községekben összevonjuk a vendéglátóipari egységeket és kulturáltabb szórakozási feltételezel teremtünk — kezdi a bonyolultnak tűnő helyzet magyarázatát. — Ez éllen nem is berzenkedik senki, csakhogy a gyakorlatban van néhány kedvezőtlen kísérő jelensége a megvalósításnak — vetem közbe elmesélve néhány ado- nyi élményemet. — Jogos felvetés, hogy a boltban olcsóbban meg lehessen venni azt, amit a presz- szóban — veszi sorra az említett dolgokat. — Ez így is lesz, pillanatnyilag azért akadozik a bolt ellátása, mert nem kapjuk meg szállítóinktól a megrendelt mennyiséget. Ami pedig az osztályba való besorolást illeti: a tisza- adonyi presszó megfelel a harmadosztály jogszabályban leírt követelményeinek, ezt a helyi tanács mint hatóság ellenőrizte. — Azt is beszélik az emberek, hogy nem kérdezte meg őket senki, és hogy az ÁFÉSZ így akarja behozni veszteségeit. — Az ÁFÉSZ nem veszteséges, sőt az első féléves nyeresége 50 százalékkal meghaladja a múlt év végit. Emellett a döntést még annak idején megtárgyalta az igazgatóságunk, melynek van egy adonyi tagja, és az itteni tanács végrehajtó bizottsága is. melynek — lévén társközség — szintén vannak képviselői a faluból. Mióta egyébként néhányan szóvá tették ezt az ügyet, újra megbeszéltük a tanács, és a helyi pártszervezet vezetőivel, s ők is úgy vélték; a szórakozási szokások kulturáltabbá tételének eszköze a kifogásolt változás. A kulturáltságból azonban a helyiek egyelőre csak any- nyit látnak, hogy több mint két forinttal drágább mondjuk a borsodi sör, mint addig volt, ezért aztán úgy vélik: nincs szükségük rá. Az emberek manapság nagyon élesen reagálnak minden zsebbevágó változásra, ha nem érzik: többet, jobbat kapnak a pénzükért. Mostanság könnyen súlyukat vesztik az egyébként jól hangzó, humánus fogalmak is, ha nincs mögöttük gondos előkészítés és az érintettek számára is világos, jobbító szándék. Nem csupán Tiszaadonyban, mindenütt... Czine Gáspár Nem a tsz a hibás „A Kelet-Magyarország 1987. július 29-i számában megjelent Részeg madarak című cikkel kapcsolatban kérem helyesbíteni az alábbiakat: termelőszövetkezetünknek „sajnos” nincs szeszfőzdéje, ezért teljesen meglepett és felháborított a cikk, amely a t. újságíró tájékozatlanságát tükrözi. Szívesen vennénk, ha legközelebb munkatársai területünkön járnak, tsz-ünk tevékenységéről megfelelően tájékozódnának, mivel nálunk minden tsz-tag tudja, hogy a szövetkezet egész területe a szat- már-beregi tájvédelmi körzet része, és ezt a tényt tevékenységünk során messzemenően figyelembe vesszük. Ezt a tényt az OKTH illetékes vezetői és felügyelői is alátámasztják. Balogh Béla tsz-elnök.” A SZERK. MEGJEGYZÉSE: A tsz-től elnézést kérünk a tévedésért, de az inkriminált szeszfőzdéi szenny nem túl messze a tsz majorjától található, így vélhető volt, hogy a tsz területéről van szó, messzeszálló illata feltűnhetett. Mint kiderült: Csarodán gmk-s szeszfőzde működik, Menyhárt Ferenc kezelésében. így a környezetszennyezés ténye fennáll, s remélhető, hogy a környezetért felelősséget érző tsz partner lesz abban, hogy az mielőbb megszűnjék. Három esetben volt büntetve ezideig a 24 éves Mo- rovszki Sándor, kálmánházi lakos. Bűncselekményei mindhárom esetben valamilyen módon járművel voltak kapcsolatban: kétszer ittas járművezetés, egyszer pedig jármű önkényes elvétele miatt került a bíróság elé. Utolsó büntetéséből december 15- én szabadult — jó magaviseleté miatt feltételesen szabadlábra helyezték. Karácsony másodnapján, a késő esti órákban Morovszki a Kelet Áruházzal szemben lévő parkolóban sétálgatott. Azt figyelte, nem hagyták-e nyitva véletlenül valamelyik autó ajtaját. Szerencséje volt, mert talált egy fehér színű Ladát, amelyet nem zártak le. A kocsiban hálózsákra, melegítőre, szőrmesapkárá szerszámokra és egyéb apró holmikra bukkant — és természetesen valamennyit elemelte. Az akciót február 26-án meg akarta ismételni, de ekkor már nem járt sikerrel. Nyíregyházán, a Mikszáth Kálmán utcában egy Peugeot gépkocsit talált nyitva, amelyből többezer forint értékű holmit rámolt ki. Már éppen el akart tűnni a tett színhelyéről, amikor rajtakapták. A lopott dolgok hiánytalanul előkerültek, így az okozott kár megtérült. A bíróság Morovszki Sándort, mint különös visszaesőt 8 hónapi szabadságvesztésre, valamint 2000 forint pénz- büntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. (m. r.) HAVONTA 90 TONNA KEKSZET KÉSZÍTENEK hétféle változatban a Mátészalkai Sütőipari Vállalat édesipari és cukrászüzeméb»n. .. 'pánkon: szalagon készül a Pilóta keksz, (császár) Időben tíjékizódii
