Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. augusztus 1. Kelet-Magyarorsxág 3 Elterjedt a hír, hogy a kisvárdai Császy László Szakközépiskola postafor­galmi szakán az idén érettségizett fiatalok sem tudnak elhelyezkedni. Egyesek túlképzést, a va­lóságos utánpótlási idé­nyek és a képzés arányai­nak eltávolodását emlege­tik. Mi az igazság? Merre tart a kisvárdai postafor­galmi szakközépiskola? Mit tudnak a végzősök elhe­lyezkedési nehézségeiről az iskola vezetői? — NÉGY-ÖT ÉVVEL EZ­ELŐTT már voltak olyan hangok, hogy érdemes-e to­vább folytatni a postaforgal­mi képzést, mert a fiatalok nem tudtak zökkenők nélkül elhelyezkedni — vázolja a korábbi helyzetet Kovács Lászióné, a szakközépiskola igazgatója. — De az elhe­lyezkedés körüli bizonyta­lanságok mégis elcsitultak, a fiatalok többsége megtalálta a helyét, igaz, egyesek nem a megyében, hanem távolabb, esetleg a fővárosban, ahol nagy hiány van érettségizett postai dolgozókból . . . Az előzményekből még ki­derül: a kisvárdai középisko­lában 1972-ben kezdődött el a postaforgalmi szakképzés azóta megközelítőleg 600—700 fiatal szerzett az érettségi bi­zonyítvány mellett postafor­galmi alapismereteket, dönti többségük a postahivatalok­ban dolgozik. Az ide jelent­kezők elsősorban lányok, egy- egy osztályban alig van mu­tatóban öt-hat fiú, akik a2 iskola után vagy továbbta­nulnak a győri távközlési fő­iskolán, vagy a vasúti mozgó­postánál helyezkednek el amely az egyik legjobban fi­zetett munkakör a szakmár belül. Az iskolában évente kö­rülbelül hatvan fiatal fejez be tanulmányait a postafor­galmi szakon, s az idén tör­tént meg először, hogy a pos­tahivatalok nagyjából anny helyet kínáltak a végzős fia­taloknak, mint amennyier munkába kívántak állni. A; előző években ennél több ál­láshelyet kínáltak, nagyobt lehetőség volt a válogatás­ra ... —í Az idén eppen az emlí­tettek miatt az első nekifu­tásra mintegy tizenöt-hús; fiatal nem talált magánál megfelelő helyet. Valójábar mindenkinek lenne állása csak nem a szülőhelyén, ha­nem távolabb, esetleg má: megyében és kisebb postahi­vatalokban. Érthető, hogy t fiatalok a számukra legked vezőbbet szeretnék választa ni, nem szívesen menne! messzire a szülői háztól. Ezér van egy kis kivárás is, dt úgy szeptember körül bizo nyosan többen rákényszerül nek a döntésre. Van olyan le­hetőség is, hogy állandó he lyettesként a tartósan sza badságon lévők helyére állja­nak be, később pedig a meg­pályázott község, város pos­tahivatalában is kopoghatnál állandó állásért... AZ ELHELYEZKEDÉS! GOND ezek szerint valós, árr az iskola igazgatója azzal i: kiegészíti, hogy tulajdonkép­pen minden végzős elhelyez­kedhet, ha megalkuszik a fel­kínált helyekkel és távolabb is vállalja a pályakezdést Telexkezelési gyakorlaton a szakközépiskolások (vincze) EZ MÁR TECHNIKAI CSÜCS! Mesterséges eső programvezérléssel Huszonhatmillió forintra becsülik az aszály okozta kárt a tiszadobi Táncsics Termelő- szövetkezet szakemberei. Említették, hogy a zöldborsó egyik napról a másikra megfőtt a hüvelyében és már nem volt jó hűtőházi fel­dolgozásra. A hőség okozta kár az is, hogy a zöldbab első szakasza ledobta virágainak nagy részét. Közvetett kiesés, hogy a tehe­nek tejtermelése visszaesett. A jószág nem evett, csak vizet ivott, vízből viszont nem lesz tej. Az idei szezonban állt munkába a nagy teljesítményű Pixall zöldbabkombájn. A 8,5 milliót érő gép nem csak gyorsan dolgozik, de a betakarított bab tisztasága és minősége is jobb. A teljesítményre jellemző, hogy egy műszakban 10—15 hektár zöldbab betakarítására ké­pes. — Milliókat menthettünk volna meg, ha az AYAMAT időben érkezik. A keserű szavakat Bán György, a termelőszövetkezet elnöke fogalmazza. Magyará­zatot viszont Huszár István termelési főmérnök ad. Késve érkezett — Az IKR-en keresztül kaptunk két izraeli import öntözőberendezést. Csodála­tos egy szerkezet. Az öntöző­szárnyak fesztávolsága 80 méter. A két berendezés 30 milliméter csapadékot 12 hektárra 20 óra alatt szór ki. Ez azt jelenti, hogy a 120 hektár zöldbabot, avagy az ugyancsak 120 hektár szuper intenzív kukoricát 10—10 nap alatt bőséggel öntözhetjük. — De miért nem érkezett meg időbeiy a feldicsért két öntözőberendezés? Ha most a választ szó sze­rint jegyeznénk, hosszú len­ne a sor. Az elnök és a fő­mérnök mindenekelőtt a hu­zavonát, a bürokratikus el­járásokat említik. Sok volt a pepecselő papírmunka. Ha csak egy hónappal korábban érkeznek be az öntözőberen­dezések, az áruk már a ká­nikula okozta károkból meg­térül. Eső után köpönyeg. — Mi mindig késve tanu­lunk. Ettől függetlenül az alatt a néhány nap alatt is, ami még a forróságból hátra volt, felbecsülhetetlenül nagy hasznot hajtott az öntözés. A berendezések július 23-án ér­keztek meg konténerekben. Azonmód hozzáláttunk az összeszereléséhez és megkezd­tük az öntözést. Izraelből is jöttek szerelők, de mire ők a helyszínre értek, már működ­tek a gépek. — Ennyire egyszerű a szer­kezet, hogy elég a, műszaki leírás a gyors és pontos sze­reléshez? A mm _ ■■ wr r Az ontozoviz hajtja — A szerkezet tényleg egy­szerű, de én jártam Izrael­ben —- mondja Huszár Ist­ván — és ott alaposan tanul­mányoztam az üzemeltetést. Szóval a két gép a legna­gyobb forróságban már bi­zonyított. Előbb a szuperin- tenzív kukoricát öntöztük vele, aztán átvittük a zöld­babba. Két nap alatt 22 hek­tár kukorica és 13 hektár zöldbab 40—40 milliméter vi­zet kapott. Ennek hatására a növényzet állapota szinte órák alatt megváltozott. A két öntözőgép praktikus egyszerűségére jellemző, hogy nincs bonyolult és nehéz szerkezete. A két negyven­méteres szárny között az ön­járó rész három gumikerék, ezeket program szerint maga az öntözővíz nyomása hajtja előre. A programozó energia- forrása a nap. A program nullától 80 milliméter csapa­dék kiszórásáig állítható. Amint a meghatározott víz- mennyiséget a gép kiszórja, automatikusan előre megy. Kijelölt pályáján addig ha­lad előre, amíg a feladatát nem teljesíti, akkor önmagá­tól leáll. A kijelölt pálya vé­ge lehet egy, a nyomvonalon leszúrt karó, vagy bármi. így akár napokig is eldolgozik az öntözőberendezés emberi segédlet nélkül. És az em­bert Huszár István hangsú­lyozottan említi. — Mi eddig is öntöztünk. Van öntözőberendezésünk, de a teljesítményét és munka­erő-szükségletét össze sem le­het hasonlítani a most érke­zett gépekével. Szerintem, hogy csak keveset és kevesen öntöznek, annak egyik oka az elavult, nehézkes és sok mun­kát igénylő öntözőberende­zés. Nálunk is nyolc ember egynapi munkája szükséges ahhoz, hogy a csöveket szét­hordja, a szórófejeket felsze­relje az egyszeri öntözéshez. És ahány öntözőberendezés, annyiszor nyolc ember. Erre nincs elég munkaerő és nincs elég bérkeret... Hint a csendes eső... Közben már a határban já­runk, a beszélgetés a Nyuga­ti főcsatorna partján a ha­talmas zöldbabtábla közepén folytatódik. Az önjáró csoda­öntözőgép távolról hatalmas szitakötőnek tűnik. A terebé­lyes acélváz-szárnyakról mé­terenként csüng egy-egy szó­ró- és porlasztófej, a víz ködszerűen, mint az áztató, csendes eső hull a növényzet­re. A látvány közepette Bán György a már megöntözött babot szemlézi. Találomra kihúz egy szárat és húsznál több kötődést, zöldbabnöve- déket számol. — Itt már meglesz hektá­ronként a nyolc-tíz tonnás termés. És ez a tábla az aszályban már majdnem ki­sült. Jól jött a természetes csapadék is, ebben a térség­ben az elmúlt napokban 25 milliméter eső esett, de ez még nagyon kevés. Ha már a babban járunk, megnézünk még egy másik csodagépet is. Az idei sze­zonra érkezett meg a Pixall elnevezésű amerikai gyártmá­nyú zöldbabbetakarító kom­bájn. Erdős Imre, aki főállás­ban gépüzemeltető, szakirá­nyító. mérnök társával Csa­nádi Csabával felváltva kom- bájnolta eddig a zöldbabot. — Nyolc és fél millió fo­rintot érő gép, sokat tud, de kezelése nagyfokú figyelmet, szakértelmet kíván. Teljesít­ménye 10—15 hektár egy mű­szakban, ami 80—100 tonna zöldbab. A teljesítményen kí­vül az eddig használt betaka- rítókhoz viszonyítva minimá­lis a veszteség, jobb a minő­ség. Korábban a hűtőházi le­vonás, tisztaság és minőség miatt 15 százalék volt, most 3—5 százalék. Az öntözőgépek, a szuper­kombájn révén a beszélgetés­ben odáig jutunk, hogy a holnapról is szó essen. Mi lesz ezután, például jövőre? „Rajtunk múlik..." — A technikában — mond­ja az elnök — már eljutot­tunk a csúcsra. Rajtunk a sor, hogy hasznosítsuk: Az öntözés új eszközeire alapoz­va növeljük jövőre a borsó és zöldbab területét, de ki­dolgozzuk annak is a módját, hogy kenyérgabonánál, ku­koricánál és minden más nö­vénynél öntözéssel, hogyan fokozzuk a termésátlagot. Víz, víznyerési lehetőség bő­ven van, csak a megfelelő gép hiányzott. A Tiszadobon látott öntö­zőberendezésekből tizenhá­rom érkezett az országba és csak kettő a megyébe. Száz számra kellene az ilyen gép és akkor a tavalyi és az idei aszályokhoz hasonlóak miatt kevésbé fájna a fejünk. Seres Ernő 900 ezer naposcsibe Hybro A Hunniacoop Baromfi- feldolgozó és Értékesítő Kö­zös Vállalkozás nyíregy­házi baromfikeltető üzemé­ből pénteken mintegy 43 ezer Hybro-naposcsibét szál­lítottak ki a kistermelőknek a megyébe. Ez Volt a júliusi termelés utolsó tétele, s így ebben a hónapban összesen 900 ezer napos csirkét adtak át felnevelésre. Fonyód, 1947. augusztus 1. „Holnapra megforgatjuk...” 4 NÉKOSZ (Népi Kol­légiumok Országos Szövetsége) egyik nyári táborát 1947-ben Fo- nyód-Bélatelepre szervezte. Akkor a Kecskeméti Pa­rasztfőiskola hallgatója, a Szántó-Kovács János Népi Kollégium lakójaként né­hány társammal két hétre én is beutalót kaptam az országos táborba. A tábort magunk építettük a hon­védségtől kapott sátrakból a bélatelepi hegy tetején az erdőben. Katonai kondérok- ban főztük a „bébe” levest (borsópüréből) kétszer-há- romszor naponta. Burgo­nyából és az UNRA (nem­zetközi segély szervezet) húskonzerveiből készítettük a laktatóbb ételeket. A napjaink magunk al­kotta szigorú órarend sze­rint teltek. A fizikai mun­kát váltogatták a politikai előadások, önképzőköri fel­olvasások, daltanulások. Rendszeresen jártuk a kör­nyező falvakat, pusztákat, ahol szociográfiai felméré­seket végeztünk. Délután 1—2 órás fürdésre is futotta a Balatonban. Este tábor­tűz. Ilyenkor egy-egy mun­kabrigád adott műsort. Fe­lejthetetlen két hét. . . A legemlékezetesebb ese­mény július 31-éről au­gusztus 1-re virradó éjjel történt. Pontosan éjfélkor a szolgálatos éjjeli őrök ri­adóztatták a tábort. Csá­kánnyal, lapáttal a gyüle­kező téren sorakoztunk. A táborvezető egy tízperces beszédben méltatta az ak­kor kezdődő 3 éves népgaz­dasági tervet. Utána eléne­keltük a NÉKOSZ-indulót és munkához láttunk. Üj sátorhelyeket készítettünk, szélesítettük az ideiglenes Állásért kopognál Merre tart a postaforgalmi szakközépiskola? Különösen a főváros postahi­vatalai küzdenek létszámhi­ánnyal. Ezért is keresik meg minden évben a szabolcsi fia­talokat — amolyan toborzás­ként — elég magas. 700 fo­rintos havi ösztöndíjról, ol­csó IBUSZ-szobáról is gon­doskodnak a budapesti hely­közi távbeszélő igazgatóság vezetői. Egyébként a kisvárdai Csá­szy László Szakközépiskola az egész megyére kiterjedő hatáskörrel veszi fel a tanu­lókat, érthetően elsősorban a megyében lévő postahivata­lok érettségizett dolgozóinak utánpótlását hivatása segíte­ni, de mint szóbakerü'lt, nem egy fiatal távolabb, a debre­ceni postaigazgatóság másik két megyéjében — Hajdú, Szolnok — megyében keres és talál magának állást. Az idei elhelyezkedési gondokat talán az is növeli, hogy a postahivatalok is — akárcsak minden munkahely — éssze­rű, takarékos létszámgazdál­kodásra törekszenek, s a már sok éve ott dolgozó — de esetleg nem érettségizett — munkatársaktól, akik a szak­ma minden titkát ismerik, nem kívánnak megválni. Így a megüresedő helyek egy ré­szére várni kell .. . ALIGHA BESZÉLHETÜNK HÁT TÚLKÉPZÉSRŐL, el­hibázott arányokról, hisz a posta további fejlesztése, kor­szerűsítése, a technikai esz­közök térhódítása is igényli az érettségizett és postafor­galmi alapképzést is szerző fiatalokat. Olyan praktikus formákkal is kiegészítették Kisvárdán a képzést, mint az igen kelendő telexkezelöi is­meretek megszerzése, ami szintén segíthet az elhelyez­kedésben. A postaforgalmi szakkö­zépiskola iránti érdeklődésre jellemző, hogy az ősszel kez­dődő két osztályban — a hetvenkét helyre — csaknem mégeqyszer annyian jelent­keztek. Két gondot is említ az igazgatónő, az egyik a szűkös kollégiumi elhelye­zés; ugyanis végre emberibb körülményeket sikerült te­remteniük az elmúlt években a kollégiumban, de ezzel csökkent a helyek száma, je­lenleg 78 fiatal lakhat a kol­légiumban, a korábbi 110 he­lyett. Legalább öt-hatmillic forint kellene a további kor­szerűsítésre, ami a létszám bővítését is eredményezné. — Tartalmi, tantervi kér­dőjelünk is van — mondja az igazgatónő —. a postaföld­rajzi és szállításszolgálati tárgy tankönyve egyről kettő­re növekszik az új tanévben, de az óraszámot ezzel ará- : nyosan nem bővítették. En­nek még utána kell jár­nunk ... ÉLETÜNK VÁLTOZÁSAI a posták házatáját sem ke­rülik el, amiben nincs semmi meglepő. A nagyobb tudás, a magasabb követelmények és az emberiesség szempontjai kívánnak itt is megfelelő összhangot és zöld utat. Mindez nem ment fel senkit, hogy lehetőleg minden végzős fiatalt révbe juttassanak, hisz az iskola a négyéves ta­nítás után már kevésbé tud­ja irányítani a volt növen­dékek útját... Páll Géza erdei ösvényeket, a virág­ágyakat köszegéllyel díszí­tettük. Hajnal négykor szaka­szokba sorakoztunk és nó­taszóval, pattogó indulók­kal végig vonultunk a vil­lasoron. tudtára adni, az akkor még nem éppen pro­letár üdülőknek, hogy vala­mi új kezdődött, amivel gyorsabbá, szervezettebbé tesszük a fejlődést. 5 záz torokból harsog­tuk az újjáépítés himnuszát: „A tett töltse most be a lelkeket, Az élet a romból kinő .. Egy-egy induló, dal között kórusban éltettük a 3 éves tervet. A villasor lakói csendzavarásért a községi elöljáróságon fel is jelen­tettek. Büntetésre nem em­lékszem. Arra igen, hogy a két hét elteltével — amikor a vasútállomásra vonultunk — végig énekeltük a villa­sort, többek közt azt is: „Holnapra megforgatjuk az egész világot!’’ Csikós Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents