Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

1987. július 11.

o

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN

Elszabadultak az indulatok azon a szabálytalan, kéretlenül- váratlanul kialakult „szülői értekezleten", amire rögtön a tanévzárás után került sor akéki általános isko- kolában. Rendhagyó összejövetelt tartott ezen a napon a tantestület is. A pedagógusok körében tapasztalható visszafogott hangnem azonban majdnem annyi feszültséget, keserűséget érzékeltetett, mint amennyiről néhány szülő érzelmeinek valóságos gátszakadása tanúskodott pár órával korábban.

Vajon mikoí keletkezett a repedés, amely mostanra szinte szakadékká szélesedett? Tíz évvel ezelőtt, amikor Laskay ' Bélánét megválasztották az úttörőcsapat vezetőjének? Egy éve, amikor űj igazgatója lett az iskolának? Vagy két hónapja, amikor a Laskay-házaspár fegyelmit kapott?

Annyi bizonyos, hogy a lavinát végül a levél indította el. Pontosabban négy lévél, mert a 62 aláíró — nyilván a nagyobb nyomaték kedvéért — ennyi' helyre, közte szerkesztőségünkhöz is eljuttatta a szülők nevében megfogalmazó ttakat.

„Hogyan érzi magát a Laskay-házaspár 26 évi munka után Kéken?” — teszik fel a kérdést a levélírók, akik arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy nagyon rosszul. A levélből kivehetően a szülők ezt azzal magyarázzák, hogy szeptembertől, mióta új igazgatója van az iskolának, a házaspár körül megritkult a levegő, a tanév végére valósággal elszigetelődtek a tantestülettől. Igazolásképpen a levélírók felsorolnak néhány esetet, amelyek közül időrendben az utolsó, de jelentőségét tekintve feltehetően az első — Laskayék fegyelmije.

Az előzményekről annyit, hogy a kéki művelődési ház égisze alatt (a művelődési ház igazgatója egyébként ugyancsak pedagógus), Las- kayné vezetésével szép eredményeket felmutató tánccsoport működik a községben. Az együttes gyakran fellép máshol is. Vendégszerepléseiért eddig évi kétezer forinttal támogatta a csoportot’ a Kőolajipari Vállalat nyínbogdány'i gyára, amely az idén nyolcezer forinttal megtoldotta ezt az összeget. Idézet az imént említett levélből: „Ezt az összeget a

Laskay-házaspár a tánccsoport továbbfejlesztésére és táboroztatására, szánta. Ezt akarta az igazgató elvenni az iskola részére. Laskayné viszont ezt nem engedte, s ezért az igazgató fegyelmit adott neki”.

Ez a bizonyos fegyelmi borzolhatta fel a kedélyeket a legjobban. A szülők úgy érezték, szót kell emelniük a házaspár védelmében. Ezért a levél, amelynek legfontosabb mondandóját — tehát, hogy az iskola úi igazgatója méltatlan helyzetbe -hozta a két pedagógust — látogatásomkor is megerősítették az általam megkérdezett szülők akik közül nem egy maga is is a Laska v-házasnár tanítványa volt annak idején

„Egész tavaszon ezt zúgta a falu” — mondta egyikük, s valaki azt is hozzátette: „A mi gyerekeink a kanálison túl sose jutottak volna, ha Laskayék nincsenek”.

A község elöljárója, Fürjes János és párttitkára, Enyedi Frigyes is elismeréssel beszélt Laskayék csakször a szülői munkaközösség tagjai mondták volna el a véleményüket, majd a tantestület.

A beszélgetés helyszínéül kijelölt tanteremben azonban valóságos „szülői értekezlet” ígérkezett vagy 25 asszony részvételével. Olvasták, aláírták a levelet. Most sem kellet belőlük harapófogóval húzni a szót. Csak úgy áradt a panasz — hiányolják a

és mindenben jogszerű intézkedések.

A mozaikokból lassan ösz- szeállt a fegyelmi hiteles története is. A tánccsoport nyír- bogdányi ‘fellépése után tartották azt a bizonyos, az elöljáró álbal is említett ösz- szejövebelt (a napközi otthonban), amelyen részt vettek a tantestület tagjai is. Tizenegy felé járhatott az idő, mindenki túl volt már

ügyi döntőbizottsághoz fordult, amely a fellebbezést követően megrovásra enyhítette Laskayék büntetését.)

Laskayné különben — folytatta az igazgató — maga mondott le az úttörőcsapat vezetéséről, ámbár ő, mint az iskola vezetője, ezt valóban helyesli, mert „túlóra- kihatása van”. A tánccsoport pedig a művelődési 'házé, az iskola joga eldönteni, melyik

nem három évtizedes, a gyerekekért, a községért végzett munkájáról, aminek köszönhetően a két pedagógus köz- megbecsülésnek örvend Kéken. Gyakorlatilag minden rendezvényhez ők szervezik a műsort.

A levelet — noha az abban foglaltak szerint az ő nevükben. egyetértésükkel is fogalmazták — sem a párttitkár, sem az elöljáró nem írta alá. Hallottak róla, de akkor került a kezükbe először, amikor o'ttjártamkor ‘ megmutattam. Tartalma mindazonáltal nem volt újdonság számukra, mert, mint mondták, az utóbbi hónapokban csakugyan ez foglalkoztatta a falut. A fegyelmiről sem tudtak többet, mint bárki más. Fürjes János részt vett ugyan azon a bizonyos, fehér asztal mellett tartott „társadalmimunka- megbeszélésen”, ahol a pénz miatt állítólag kipattant a vita az igazgató és Laskayék között, de az elöljáró ennek már nem volt tanúja, mert. korábban hazament. Enyedi Frigyes megemlítette, hogy éppen látogatásom délutánjára tervezte a pártvezetőség azt a megbeszélést, amire az iskola igazgatóját is meghívták, mert tájékozódni szerettek volna a történtekről. Az igazgató _ azonban jelezte, hogy egyéb elfoglaltsága miatt nem jöhet.

Kívülről persze nagyon nehéz megítélni, mennyi vélt és valódi sérelem táplálja a’ szóbeszédet. Mégis, véleményem szerint hiba volna mindezt egy kézlegyintéssel elintézni, lebecsülni a jelentőségét annak a közegnek, amely erősítheti,’ támogathatja a pedagógus munkáját, de gyöngítheti is, ha a szülők nem értik, netán félreértik az iskola törekvéseit. Vagy ha — ennek az aggodalomnak az elöljáró is hangot adott — attól lehet tartani, hogy a belvillongások megosztják a tantestületet; hogy presztízs- harcok, kisszerű torzsalkodások emésztik fel a jobb sorsra érdemes, különb célra mozgósítandó energiákat.

A kéki iskolának enélkül is van gondja elég. Körülményeik igen szűkösek, tanteremhiánnyal küzdenek, a 16 pedagógus közül 4-nek nincsen képesítése, a szolgálati lakásban még víz sincs . .. Tavaly a szülők festették ki a tantermeket, és így sikerült megtakarítani, máshová átcsoportosítani 120 ezer forintot. de az még most is bizonytalan, futja-e végül a tervezett tanterembővítésre, nem haladja-e meg az építkezés a község teherbíróképességét.

Június 18-án a megyei és a Nyíregyházi Városi Tanács művelődési osztályának képviselői a helyszínen tájékozódtak. valójában mi történt, mi történik Kéken. Az előzetes elképzelések szerint előtermet bocsátja rendelkezésre a próbához.

Félő, hogy a szülőket nem sikerült tökéletesen megnyugtatni, meggyőzni és megnyerni.

Az egyik segít a másiknak ... (Ursula König fametszete)

sportrendezvényeket; az igazgató „kitiltotta” a tánccsoportot próbatermükből, pedig azt a helyiséget (bár ez volt az indok) azóta sem alakították át szaktanteremnek, miközben a kijelölt kisebb teremben nem férnek él a gyerekek; miként mondhatja az igazgató, hogy Lasikayék- -kal már régebben is haj volt, amikor ő csak szeptemberben került az iskolába; miért váltották le Laskaynét az úttörőcsapat vezetéséről, és így tovább ...

Nehéz érzékeltetni, és megmagyarázni sem könnyű az időnként szinte sistergő indulatokat, a felkorbácsolt érzelmeket. De akadt higgadt, tárgyilagosságra törekvő hozzászóló is, aki alighanem a lényegre -tapintott, amikor azt mondta: mindennek végső soron a gyerekek látják kárát. A gyerekek, akik szem- és fültanúi a tanárok 'közötti megmemértés apró jeleinek is, hogyne vennék észre, ha az egyik pedagógus nincs köszönőviszonyban a másikkal; pontosan érzékelik és „hazaviszik” az iskolában tapasztalt feszültséget.

Az igazgató, Beszterczei Péter pályázat útján került Kékre, tehát — ahogyan itt mondják — „külföldi”. Nem az a fajta ember, aki magába roskadna néhány, személyét sem kímélő heves kifa- kadás hallatán. A szülők által felsorolt sérelmeket pontról pontra visszautasította, mivel azok — mint mondta — részben féligazságok, részben valótlanságok, részben pedig igazgatói hatáskörbe tartozó, meglehet, „kemény”, de általa szükségesnek ítélt

néhány poháron, amikor Laskayékhoz odament az igazgató, és mondta, milyen rendes a gyártól, hogy ennyi pénzzel segíti az iskolát. Laskayné kiigazította, hogy azt a nyolcezer forintot nem az iskola kapta, hanem kifejezetten a tánccsoport. Szó szót követett, végül Laskayné azt javasolta, menjenek el együtt a gyárba, és ott tisztázzák majd, kinek is szánták ezt az összeget. „Én veled nem megyék”, közölte az igazgató, így másnap Laskay Béla egyedül ment el Nyírbog- dányba, ahol megerősítették: valóban a tánccsoportnak szánták a pénzt, mert szinte rongyos már a gyerekek ruhája, van, aki még a nagyapja csizmájában táncol... Laskay felvette a pénzt, majd odaadta a gazdaságiénak, tegye be a csapatpénztárba. (Később a művelődési osztály vezetőjének javaslatára Laskayék visszavitték a pénzt-a gyárba, amely átutalta a községi tanács számlájára, mert így szabályos. Az összeg természetesen a tánc- csoport rendelkezósésre áll.)

Amikor az igazgató tudomására jutott, hogy Laskayék felvették a pénzt, közölte, hogy ehhez — tekintettel az előzményekre is — nem volt joguk, és „baj lesz még ebből”.

Lett is. Laskayék fegyelmit kaptak (egy évi jutalomelvonást, illetve szigorú megrovást). De nemcsak emiatt, hanem — az indoklás szerint — azért is. mért renitens magatartásukkal zavarják a példásan jó kollektíva munkáját, aláássák az iskola tekintélyét, lekicsinylik mások eredményeit. (A fegyelmi után a házaspár a munkaTény: az ezt követő —

ugyancsak több órás — tantestületi értekezlet azt igazolta, hogy az új iskolaigazgató intézkedései helyeslésre és támogatásra találtak a pedagógusok körében. A Las- kayékon kívül megjelent 11 nevelő közül heten mondtak véleményt,' és mindannyian 'egyetértésükről biztosították az igazgatót, aki — mint elmondták — egy év alatt is nagyon sckg,t tett az iskoláért.

Az is bebizonyosodott, hogy a tantestületben — pontosabban a tantestület és Laskay- ók között — meglévő feszültség nem újkeletű. Évek óta gyűllek a tüskék az emberekben, mert a kollégák úgy érzik, a házaspár kisajátítja az eredményeket; nem tűrik az irányítást, „nem" elég jól alkalmazkodnak a közösséghez”. Sok a súrlódás, mert Laskayné „örökké kész a támadásra, intrikára”, a kolléga mulasztását egyenesen jelenti az igazgatónak. A végén odáig fajult á helyzet, hogy a tantestület annak örült, ha a házaspár nem volt közöttük, mert a jelenlétük csak megbolygatta a hozzászólók által is igen jónak tartott közösséget. Volt, aki úgy ítélte meg, túlságosan is humánusan járt el az igazgató, Laskayék szigorúbb büntetést érdemeltek volna, mert „ők az okai, hogy a falu szájára került az iskola”.

A tantestület tagjai nem palástolták — egyébként teljesen érthető — megdöbbenésüket, amit a szülők érzelmeinek olykor szélsőségesen indulatos megnyilvánulásai keltettek bennük. Jóllehet e teljes közvélemény remélhetően árnyaltabban ítéli meg a helyzetet, mégis fájdalmas volt szembenézni a tükörrel, amely, ha erősen torzít is, valamit azért megmutat a valóságból.

Laskayék természetesen védekeztek. Mindenekelőtt az ellen tiltakoztak, hogy alábecsülnék, lekezelnék kollégáik munkáját, s hogy a szülők rokonszenvével visz- szaélve maguk is előidézői lettek volna a jelenlegi, tarthatatlan állapotoknak. Laskayné elismerte, hogy forma szerint ő mondott le az úttörő- csapat vezetéséről, — miután az igazgató kifejezésre juttatta, hogy ez lenne a legjobb megoldás. A pénzt jóhiszeműen vették fel, s akarták betenni a csapatpénztárba, hiszen a korábbi években ez volt a gvakorlgt. Ismét szóba kerültek a kollégák által kifogásolt megnyilvánulások és a házaspár lassan. de biztosan romló kapcsolata az igazgatóval. A „te azt mondtad” — „én ilyet nem mondtam” vitában azonban csak maguk az érintettek tudhatják, ki mellett szólnak a tények.

A szándék is távol álljon tőlem, hogy az igazságosztó szerepében tetszelegjek: Más naponta a bőrünkön érezni egy közösség összes konfliktusát, és megint más hűvös szemlélőként, egészen bizo- zonyosan felszínes benyomások alapján pálcát törni valaki fölött,’ lándzsát törni valaki mellett. Fenntartva a tévedés, az elhamarkodott véleményalkotás jogát, mégis be kell vallanom, hogy a két nap során látottak-hallottak engem nem győztek-,meg a Laskay-házaspár eredendő összeférhetetlenségéről.

Sok mindent egészen biztosan joggal vetnek szemük- _ re kollégáik. Azt is nagy hibá- ’ nak érzem, hogy nem érzékelték, vagy ha igen — s ez talán még nagyobb baj — figyelmen kívül hagyták az őket körülvevő, egyre barátságtalanabb légkört. Tenniük kellett volna ellene, amit és amíg lehet, hiszen ellenséges közegben, keserű szájízzel, hátunkat örökké a falnak vetve lehetetlen huzamosabb ideig, ráadásul jó is dolgozni. A személyes ellentétek előbb- utpbb mindenki idegeit kikezdik, s ilyen körülmények között a közösség tagjai a másik sikerét a maguk kudarcaként élhetik' meg, holott ebben a sikerben osztozni lehetne, ez a siker inspirálhatna.

Nincs rá okom, hogy kéb ségfoe vonjam az új iskolaigazgató jószándékát. Mégis, úgy vélem, több türelem, higgadtság, • tárgyilagosság elejét vehette volna, hogy hónapok -alatt nyílt sebbé horzsolódjanak a karcolások, a talán még gyógyítható sérülések.

Az olykor látványos érzelemkitörések ellenére sem hiszem, hogy a szülők „semmibe . vennék” a tantestület többi tagjának munkáját — erre alapos okuk sem lenne, hiszen például a továbbtanulni szándékozó nyolcadikosok közül mindenkit fel- • vettek oda, ahová jelentkezett. Az iskola nem veszítette el a falu bizalmát — de ez a bizalom most valóban megingott, s a tantestületnek (természetesen Laskayékat is közéjük értve), az igazgatónak együtt kell munkálkodnia azon, hogy az új tanévben ismét teljes legyen ez a hizalöm.

Olyan vélemény is elhangzott, hogy „a tantestület ügyei nem tartoznak a falura”. Kétségtelen, jobb lett volna, ha még egymás között, házon belül sikerül megszüntetni, de legalábbis lecsillapítani a békétlenséget. Csakhogy az időnként „kívülállók” jelenlétében is felszikrázó ellentétek, a tantestület széthúzásáról búvópatak módjára szétszivárgó hírek és híresztelések a szülők számára is nyilvánvalóvá tették, hogy valami nincs rendben az iskolában. Nem tudom őket elmarasztalni azért, mert választ szerettek volna kapni kérdéseikre. Hiszen az ő gyerekeikről van szó. És a tantestületi értekezlet is azt bizonyította — még mielőtt bárki'bármit mondott volna ■—, hogy a megoldás elodázhatalan: a teremben U-alakban elhelyezett asztaloknál, egymás mellett ült a tantestület tizenegy tagja — az egyik oldalon. A másikon, velük szemben Laskayék. Ketten.

A törvényességi-hatósági felügyelet vizsgálata még nem fejeződött be, ugyanis közben kiderült, hogy a művelődési házban júniusban megtartott szakköri bemutatón (amit egyébként szintén Laskayék szerveztek) néhány szülő — teljesen szabálytalanul — pénzt gyűjtött (ösz- szesen 4300 forint jött össze), és ennek pontos körülményeit is tisztázni kell. A hivatalos állásfoglalásról tájékoztatni fogják az érdekelteket.

Még előttünk csaknem az egész nyár, lesz idő meggondolni, mi is történt, s még inkább — hogyan tovább?

Mária: Iskola a falu szá ján