Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-07 / 158. szám
Á spanyol király Budapesten Németh Károlynak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezett I. János Károly, Spanyolország királya. Az uralkodót magyarországi útjára elkísérte felesége, Zsófia királyné, s kíséretében van Francisco Fernandez Ordonez külügyminiszter. A magas rangú vendégeket Németh Károly és felesége üdvözölte a magyar és spanyol nemzeti lobogókkal, kétnyelvű köszöntő feliratokkal díszített Ferihegyi repülőtéren. A Parlament előtt, a nemzeti zászlókkal fellobogózott téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással fogadták a spanyol uralkodót. I. János Károly üdvözlésére megjelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Sarlós István. az Országgyűlés elnöke. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter kütügy-, Juhár Zoltán belkereskedelmi, Kapolyi László ipari. Markója Imre igazságügy-miniszter, lványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke. A program délután kegye- letes megemlékezéssel folytatódott: I. János Károly megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezután Németh Károly megbeszélést folytatott a spanyol uralkodóval az Országházban. Az államfők kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső életéről. A legfon-» tosabb nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontokat ismertetve megállapították: mindkét fél érdekelt abban, hogy kontinensünkön felszámolják a nukleáris fegyvereket, s a kölcsönös és egyenlő biztonság a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg Európában. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták az európai béke és biztonság folyamatának kiemelkedő jelentőségét. Végezetül további lépéseket szorgalmaztak a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztésére, különösen a gazdaság területén. Az államfők találkozóját követően Sarlós István, majd Grósz Károly miniszterelnök a kormány vendégházában kereste fel I. János Károlyt. A szívélyes légkörű, kötetlen beszélgetésen értékelték a két országnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendA Parlament előtti ünnepélyes fogadáson jobbról balra: János Károly. Németh Károly, Zsófia királyné és Németh Károlyné. szerében elfoglalt helyét, s elemezték azokat a hatásokat, amelyeket a nemzetközi politikai és gazdasági feltételek gyakorolnak a magyar, illetve a spanyol gazdaságra. Este Németh Károly díszvacsorát adott a spanyol vendégek tiszteletére, amelyen pohárköszöntők hangzottak el. A NÖVÉNYOLAJIPARI ÉS MOSÓSZERGYÁRTÓ VÁLLALAT nyírbátori növén.v- olajgyárában várják a repcét. Ezen a hét végén néhány mezőgazdasági üzem már megkezdi a növény aratását, így is legalább egy hetet késnek vele. A nyírbátori gyárban a siló és szárítórendszer már most fogadóképes, a sajtoló és préselő gépsorokkal tizedikére lesznek készen. Az indulás, a szezon- kezdés mindenképp a jövő héten várható. Hogy pontosan melyik napon, az attól is függ, mikorra gyűlik össze a tárolóban 5—600 tonna — a biztonságos kezdéshez szükséges mennyiségű — repcemag. Egyébként szeptember 10-íg — vagyis a repceszezon végéig — várhatóan mintegy 9 ezer tonnát dolgoznak majd fel. Ezután ráállnák a napraforgóra, amelynek olaja iránt a hírek szerint nagyobb kereslet mutatkozik a világpiacon, mint a repceolaj iránt. Az árak legalábbis ezt tükrözik. A DOHÁNYFERMENTÁLÓ VÁLLALAT az idén ugyanannyi dohányra kötött szerződést, mint tavaly. Hatezer tonna Virginia fajtára és ugyanannyi úgynevezett nagylevelű dohányra. A kívánt területeket a termelők MA A programok programja (3. oldal) Magyarcsehszlovák gazdasági tárgyalások Hétl'ön a Parlamentben plenáris tárgyalással megkezdte munkáját a Magyar— Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság 22. ülésszaka. A tárgyalóküldöttségeket Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, illetve Pavel Hrivnák miniszterelnök-helyettes, a bizottság társelnökei vezetik. Az ülésszak napirendjén a kétoldalú gazdasági együttműködés fejlesztésével összefüggő távlati és időszerű kérdések szerepelnek. A nap folyamán Grósz Károly. a Minisztertanács elnöke a Parlamentben fogadta Pavel Hrivnákot. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József. beültették. Palántázás idején jó volt az idő, ezért a megeredés csaknem teljesen sikerült. A mostani hosszan tartó szárazság azonban már nem kedvez a növénynek, fennáll a veszély, hogy „megvénül" a dohány. A betakarítás, az aljazás 20-a körül már megkezdődik. A mesterséges szárításra a gazdaságok felkészültek. Hétszáz Sirokkó típusú szárító várja a nyers leveleket. A mezőgazdasági üzemek ilyen rendszereinek karbantartásában, javításában a dohány- fermentáló jelentős részt vállal magára. A vállalat egyébként a három szárítótelepét termelőszövetkezeteknek adta bérbe. Mindezen felül háromszáz kistermelői kézben lévő szárító járul hozzá a fermentálásra kerülő dohány minőségének javításához. Nyíregyházán befejeződéshez közeleg a feldolgozás technológiai sorában lévő gépek karbantartása. A debreceni üzem felkészítése is előrehaladott állapotban van. A hónap végén megkezdődhet a fermentálás. Jó hír: megyeszékhelyünkön a raktárterület 4 ezer négyzetméterrel bővül. Beváltáskor mindenkinek szigorú minőségi követelményeket támasztó átvételre kell számítani. Először a Virginia fajtákat fogadják. Szezon előtt Iczél György beszéde a nyíregyházi aktívailisen Ahhoz, hegy jobb legyen az életünk, vállalnánk kell a nehézségeket A Politikai Bizottság tagja beszél a nyíregyházi aktívaülésen Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója Szabolcs- Szatmár megyei programját — Varga Gyulának, a megyei pártbizottság első titkárának és Bánóczi Gyulának, a megyei tanács elnökének társaságában — a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán kezdte. A 22 éves intézmény életéről, munkájáról a főiskola vezetőinek jelenlétében dr. Cservenyák László főigazgató tájékoztatta a vendéget. Részt vettek a beszélgetésen a megye művelődési és oktatási intézményeinek képviselői is. Ezt követően a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetet kereste fel Aczél György. Itt Iklódi László elnök ismertette meg a közös gazdaság tevékenységével, elsősorban a feldolgozás, értékesítés folyamatával. A Politikai Bizottság tagja a kora délutáni órákban Nyíregyházán a pártszékházban találkozott a megyei pártbizottság tagjaival és aktivistáival, s szólt a párt Központi Bizottságának július 2-i ülése kapcsán a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról. Elöljáróban átadta az értekezlet résztvevőinek, rajtuk keresztül Szabolcs-Szatmár kommunistáinak és lakosságának a Politikai Bizottság üdvözletét. Elmondta: rövid itt-tartózkodása során is számos meghatározó élményt szerzett, tapasztalhatta a legutóbbi ittléte óta végbement rendkívüli fejlődést. Ezt követően a Központi Bizottság legutóbbi állásfoglalásáról beszélt. Hangsúlyozta: a július 2-i határozat pártunk jelentős állásfoglalásai közé tartozik. Azt mondjuk most, hogy nem könnyű a helyzet, de amikor az ellen- forradalom okait elemző 1956. decemberi határozat megszületett, mély gazdasági és társadalmi válságban volt az ország. Vagy gondoljunk 1958- ra, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről született párthatározatot a párton belül is nagy vita előzte meg, de később éppen a legilletékesebbtől, a parasztságtól kaptuk a szemrehányást: miért nem előbb kezdtük a mezőgazdaság átalakításának nagy programját? Az átalakulás nyomán tíz év alatt kétmillió ember változtatott munka- és lakóhelyet, 58 százalékról 13 százalékra csökkent a parasztság létszáma. Ugyanez a folyamat Angliában 120 év alatt ment végbe és a társadalom óriási szenvedése közepette! Szólt e határozatok sorában az 1962- esről, amely a személyi kultusz következményeinek teljes felszámolásáról, az 1966- osról, amely a reform bevezetéséről intézkedett. Ezekkel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy most, amikor sokan beszélnek a magyar gazdaság és társadalom nehézségeiről, nem feledhetjük: összes bajainkkal együtt az elmúlt három évtized a magyar történelem egyik legjelentősebb időszaka volt, amely alapjaiban változtatta meg az ország arculatát, segített felzárkóznunk Európa etéő harmadához. Nyugodt szívvel mondhatjuk: más országban él ez a nép és más nép él a hazában. Életünk számos területén tapasztaljuk, hogyva párt szolgálja a népet; demokratizálódott választási rendszerünk; az emberek javára változtattuk a tulajdonviszonyokat; utazási, munkavállalási, kulturális szabadságot élvezünk. Létrejött egy olyan magyar sajátosság, amelyre megbecsüléssel néznek a Szovjetunióban, Kínában, de amelynek tekintélye van vitapartnereink és ellenfeleink között is. Ez is azt bizonyítja: van miért küz- denünk, nem lehet számunkra közömbös, hogy eredményeink stabilizálódjanak és fejlődjenek. Óriási tehát a felelősségünk — hiszen akarva, akaratlan hazánk a szocializmus referenciaországa lett —, hogy a reformot folytassuk, hogy túljussunk a nehéz időszakon. — Milyen a helyzetünk? Van gondunk, ugyanakkor bíztató, hogy sűrűn tapasztalni a belülről féltést, a rendszerrel való azonosulást. Igaz. hogy az útkeresés nem kevés zavarral, kétkedéssel is együttjár. Helyzetünk egyáltalán nem mondható könnyűnek. A nagy pátoszokban, nekikezdésekben és nekibuzdulásokban már van gyakorlatunk, de ma nem újra kezdeni, hanem folytatni kell, s a folytatás mindig is bonyolultabb, mint valamit elölről kezdeni. Olyan időszakok után vagyunk, amikor egyszer mindent a külső körülményekre hárítottunk, majd később mindent magunkra vállaltunk. Ügy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha igazságosan és reálisan nézünk szembe a dolgokkal. A világ több, jnint száz országában vannak gazdasági-társadalmi bajok. Nekünk azt kell magunkra venni, ami a magunké. A magyar áru az utóbbi években alaposan leértékelődött. Ami a mi bajunk: nem tudtunk elég gyorsan alkalmazkodni a gyorsan változó külpiaci feltételekhez. Óvnám tehát magunkat mind a túlzott dramatizálástól, mind a gondok lebecsülésétől. A változást egy reálisabb szemlélet- móddal, azzal a tudattal kell kezdeni: önmagában sem a kemény kéz, sem a gyeplő kiengedése nem segít. Mi a gazdasági tervek végrehajtásában akarunk következetességet, keménységet, egy új társadalmi mobilitást. Azt akarjuk, hogy a szocialista tulajdonviszonyok úgy változzanak, hogy az emberek érezzék: érdemes többet és jobban dolgozni. Érdemes megszüntetni az egyenlösdit, hiszen ma attól kínlódunk, hogy egyformán eltartjuk a legrosszabbul dolgozó vállalatot és embert. Most egy okos, humánus szelekció-rendszert kell létrehozni, amely őszintén szólva nem lesz könnyű feladat, s igen nagy áldozatokkal jár, de amelynek keretében néhány elrontott dolgot a fejéről a talpára szükséges állítanunk. Távlatilag egy reális ár- és bérrendszeri kell megvalósítanunk, s más területeket is megreformálnunk, amellyel mindezt megoldhatjuk. Szükséges mindenki tudására hozni, hogy a szocialista társadalom a humánum szellemét hordozza, s ez nem azonos a lustaság szellemével. Az elkényelmesedés sem a kollektíváknak, sem az egyénnek nem jó. Jó lenne felhagyni azzal a rendkívül nagy pazarlással. amelyet gazdag ország polgárai sem engedhetnek meg maguknak. Sokat mond például, hogy nálunk az egy főre jutó víz- fogyasztás ötszöröse az osztrákokénak, s amit megszoktunk otthon, azt csináljuk a munkahelyeken is. Sajnos mindenütt sok anyagot, energiát és élőmunkát használunk el fölöslegesen: Itt van tehát a teendőnk egyik része. a másik: — és nem kevésbé fontos — megteremteni a külgazdasági egyensúlyt. Ennek hiányában nagyon komoly bajaink lehetnek. Nagy tehát a tét. Meg kell kezdenünk lassítani, majd megállítani az eladósodást, csökkenteni a hazai költségvetés hiányát. El kell kezdeni a struktúraváltást! Lehetetlen, hogy vállalatok rendkívül drágán termelnek dollárt vagy rubelt, hogy az átlag hazai műszakszám mindössze 1,2, a normális 2,6 helyett, hogy modern és igen drága gépeket, műszereket alig használunk ki. Az összes termelő és nem termelő infrastruktúránk évtizedekkel van elmaradva. Ahhoz, hogy jobb, normálisabb legyen az életünk, vállalnunk kell a nehézségeket, a kínlódást is. Vállalnunk kell, hogy ne tartsunk fel mesterségesen olyan termelőhelyeket, amelyekre csak ráfizetünk, mert ez mind az üzemnek, mind az ott dolgozóknak, mind az országnak rossz. Számos üzemben jártam az elmúlt hónapokban, s mindegyikben elmondták: kevesebb és jobban megfizetett emberekkel jobban tudnának dolgozni. Ám ehhez például kooperációs fegyelemre var szükség, aminek híján ma tulajdonképpen minden üzemnek saját szervizt kell fenntartania, mindenki maga kényszerül alkatrészt gyártani. Ez így bizony a világ legdrágább termelésének bizonyul. Ebből is láthatjuk: e feladatok rendkívül nehezek de azok megoldása nélkül kivezető út nem létezik. Aczél György a továbbiakban a politikai intézményrendszer fejlesztéséről szólva aláhúzta: meg kell változtat(Folytatás a 4. oldalon', ¥ár|ák a repcét, a dohányt XI.IV. évfolyam, 158. szám ARA: 1,80 FORINT 1987. július 7., kedd
