Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
1987. július 4. o® főkötővel eúr Gyula: Stark Netus cipészmester felesége (1864 körül) suhognak az asszonyok minden mozdulatánál. A viselet alapvonása a festőiség, mint ahogy a szobában is szeretik, ha ott felejtődött a festőállvány. Uszályos menyasszonyi ruha — atlaszselyemből —, s türkízzöld bársony lovagló- kosztüm illusztrálja a század- forduló divatáramlatait. A 19. század első évtizedeiben az európai divat háttérbe szorította a magyar viseletét. A nemesi díszruha teljes pompájában 1830-ban, V. Ferdi- nánd koronázásán „éledt újjá", s alapja lett a II. világháború végéig ünnepi alkalmakra megjelenő (helytelenül) díszmagyarnak keresztelt vi- séletnek. A férfiak öltözéke a toliforgós, prémezett bársony- süveg, mintás damaszt zsinó- rozott dolmány, prémmel szegélyezett, zsinórozott mente, trikóselyem csizmanadrág, térdig érő csizma. A színes, tetszetős viseletét gazdag ötvösmunkájú ékszerkészlet egészítette ki a mentekötőtől a gombokig és a férfiasságot jelképező szablyáig. A nők fején Játylas párta vagy fökötő, habos tüll vagy batiszt ingván, melynek formája, akár a szoknyáé, az uralkodó divatot követte. A szoknyán hímzett tüll- vagy csipkekötény, vállon a férfiakéhoz hasonló zsi- nóros bársonymente. A kiállításon több női és férfiviselet- együttes látható, amely az ún. ünnepi magyar viseletét mutatja be különböző korszakokból. A vitrinekben finommívű ezüst díszövek, Szabolcs vármegye 146 db-os étkészlete, tubákos szelencék, szivarvágók, női divatkellékek: csontlegyezők, teknőchéj fésűk, marabutollak, atlaszselyem cipellők idézik a század- forduló hangulatát. Körben a falakról dédanyáink tekintenek ránk vidám fodros főkötőben, vagy merev, tornyozott frizurával, amint megörökítették őket az ismeretlen 19. századi piktorok. Muraközi Ágota A bronzöntés ősi technikája A sóstói nemzetközi művésztelep tárlatáról A XI. nemzetközi éremművészeti és kisplasztikái alkotótelep zárókiállítása 1987. június 12 és július 26. között látható Nyíregyházán a művelődési központ Lenin téri kiállítótermében. Tizennégy művész több mint száz alkotását sorakoztatja fel imponáló gazdagságban. A különböző országokból, sőt kultúrkörökből érkező művészek munkája életerős művészi kapcsolatokat, sikeres alkotótelepet sejtet. Győrfi Sándor szobrász, a telep művészeti vezetője szerint elsősorban a technológia, az ún. viaszveszítéses bronzöntés az, ami meghonosítása óta csábítja a művészeket erre a telepre. A reneszánsz eszme megvalósításán fáradoznak, melynek szellemében az alkotó a technológiai folyamat egészét saját kezűleg fogja át, így teremtve művészi-technikai egységet a mű születésében. A telep egyik nagy feladata, hogy a magyar és a nemzetközi szobrásztársadalom számára elérhetővé, megta- nulhatóvá, máshol is alkalmazhatóvá tegye a bronzöntés ősi technikájának titkait, itt kikísérlétezett, kipróbált módszereit. Növeli a vonzerőt, hogy az alkotótelep résztvevője műveivel bekerülhet az évek során egyre értékesebbé váló gyűjteménybe. A hazai művésztelepi mozgalom a hetvenes évek elején elért virágzása óta sok nehézséggel, anyagi, szervezési-szervezeti és belső művészi problémákkal küzd. Sóstón jól kamatozik a befektetett tőke. Ma már rangot jelent bárki számára a meghívás. A telep technikai feltételei, szervezettsége, higgadt művészeti vezetése alapján úgy tűnik, hogy hosszú távra terveznek és valóban sikerült meggyökereztetni ezt a szép, komoly Ligeti Erika: Gyermekkor „édes” I. y berepült az ablakon fízb® dobták a vádlottat szorkányok pedig nincsenek, ezért rótok kérdés se ík” — jelentette ki korát messze megelőzve a tudós in király már a XII. század fordulóján. Az emberi azonban ősidők óta élt a hit, hogy léteznek ter- tfeletti erővel felruházott személyek, akik eladták a :et az ördögnek, és Isten helyett új urukat, a Sátánt ák. Varázserejükkel betegséget, halált okoznak, ntják a férfiakat, meddővé teszik a nőket, vihart ztanak, nyomukban a pusztítás és a rontás jár. A zázad végétől egész Európában egyre erőteljesebb k való félelem, mert még a kor neves tudósai is 'annak róla győződve, hogy a boszorkányok létez- üllenük az egyetlen védekezés — tartotta az egyház állam — kiirtásuk. A XVIII. századig sok tízezer icsétlent kínoztak meg és égettek el „Isten nevében”. Boszorkányégetés (XVII. századi metszet) a máglyán, hogy Réz é is olyan boszor- ít ő. dihály szintén emlé- e az esetre, de ő már lte el, hogy az elítélt lta: „Réz Benedekné az boszorkányok se1737 júniusában, éppen 250 esztendeje. Bujon tárgyaltak boszorkánypert. Orosz Má- tyásné ellen volt a legfőbb vádpont, hogy egy Medve Mihály nevezetű embert boszorkánysággal halálra gyötört. A perben több tanú is bizonyította, hogy Medve Mihály Orosz Mátyásnét okolta betegségéért, „mert amikor a keresztúri vásárról hazafelé jött és a Tokaji hegynél az remetelakó helyen megszállott vala, alvásban az boszorkány annyira megkínozta, hogy betegen kelt fel és úgy jött haza Bujra". „...tarka legyen az csikójok” Orosz Tamás a perben azt vallotta, hogy Medve Mihály tulajdon szájából hallotta a következőket: „Orosz Mátyás- né miatt kelletik meghalnom, mivel, hogy mikor beszállásolt katonával paráználkodott vala, kiáltottam néki, hogy tarka legyen az csikójok”. Egy másik tanú, Oláh Anna elmondta, hogy Medve Mihályt már mosogatni akarták vóna, hogy kiterítsék, amikor az megszólalt és azt mondta: no én csak hittem vóna Istenemben, ha még éltem vóna, de soká bizony nem élek, meghalok Orosz Mátyásné miatt, mert fejsze fokával rontott össze, még az belső részem is összve szakadott”. Boronát a keresztútra 1762. március 5-én Ibrány- ban Puskás Jánosnét fogták perbe. A kihallgatott tanúk közül egyik sem bizonyította egyértelműen a vádlott boszorkányságát, de viselkedéséről különleges, meghökkentő dolgokat állítottak. Berencsi György elmondta, hogy 18 évvel ezelőtt cimboráival, Fekete Jánossal, Kulcsár Ferenccel és Oláh Jánossal ellopták Gulyás Mártonnak a pénzét, ezért Ibrányi István kapitány mindnyájukat a tömlöcbe vetette. Ott hallotta Fekete Jánostól, hogy Puskás Jánosné őt arra tanította, lopjon valahonnan egy ócska boronát, vonja azt a keresztútra és ne féljen, mert így nem tudja meg soha senki, hogy ki lopta el a pénzét. Nagy Mihály a pestisjárvány kezdetén őrséget állt a szárazmalomban, amikor a malom orsója közt bebújt Puskás Jánosné képében egy asz- szony és őt csaknem megfojtotta. „Minekutána jól megnyomkodott — mondta —, az malom orsója közt kibújt és elment. De hogy tulajdon azon testben volt-é Puskásné, melyet most visel a tömlőében, vagy pedig más állat volt-é az ő képeiben, azt nem tudja.” 1768-ban Mária Terézia tiltó rendelettel igyekezett gátat vetni a boszorkánypereknek, de vaskos jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy még évtizedek múlva is előfordult ilyen címen ártatlan emberek meg- hurcolása. A tudatlansággal, a vak hittel csak a felvilágosodás kora volt képes eredményesen harcolni. A boszorkányperek levéltárakban őrzött vastag iratcsomóit a történettudomány, a néprajz és a nyelvészet napjainkban forrásként hasznosítja Nagy Ferenc Piámén Bratanov: Maszk I. zett. A fekete installáción látványosak polírozott, tört, különbözőképpen megmunkált gúlái, mégis hiányzik belőlük az átütő erő. Nem erősítik egymást az egyes darabok, legfeljebb támogatják. Az egyenértékű variációk sora nem jut el minőségileg új értékhez. Hasonló benyomást kelt Márkus Péter kisplasztikái sorozata. Az egymáshoz gömbölyö- dő szárny-tenyér-enjber- héj formájú alakzatok olyan artisztikus sora, ami után, úgy tűnik, mintha nem született volna meg az az egy, amihez képest a többi vázlatnak tekinthető lenne. Többet mondanak irizáló, finoman mintázott érmei. Kitűnik bensőségességre, lírai hangra való képessége. Brouno Straoutynch ' Ut natura című sorozata emlékműtervekre emlékeztet. Ennek kapcsán vetődik fel a gondolat, hogy a kisplasztika milyen szellemi szabadságot jelent az egyes megrendelésre készült, vagy felállításra szánt köztéri szobrokhoz képest. Véd a megfelelés vagy a hasznosság kötelezettségétől, viszont fokozottan érvényesíti a műfaji szabályokat. Adolf Havelka prágai szobrászművész több munkája arra utal, hogy szellemi kapcsolatba került Magyarországgal. Műveket ajánlott Bartók, Kondor Béla emlékének, vele együtt dolgozó művésztársaknak. Szép gesztus. Valószínűleg otthon tovább őrzi a friss benyomások, vonzások, barátságok emlékét. Ahogy azok teszik, akik már itt jártak. Jó hírünket őrzik a világban. Orbán György 5S öltözete művészeti ágat Nyíregyházán. A szimpozionmozgalom alapgondolata, hogy különböző kultúrájú, művészi felfogású, életkorú alkotók együttléte, együttmunkál- kodása megújító erővel hat. Ligeti Erika szobrászművész negyedszer jött el Sóstóra. Számára a technológián kívül éppen a többiekkel való együttműködés, a más művészi gondolkodással, a más megközelítéssel való személyes találkozás jelent nagy élményt. Olyan nyersanyag, inspiráló erő ez, amely otthon, a műtermi magányban is tovább működik. Az országokon átívelő művészbarátságok jelentik a művésztelep egyik fontos, nehezen mérhető, de biztosan kamatozó hozadékát. Hagyományos eszközökkel, mégis őszinte átéléssel jeleníti meg tragikus sorsú alakjait Barzbold Denzen Budapesten élő mongol művész. Ligeti Erika fanyar humorral villant fel helyzeteket az „édes” gyermekkor keserveiből. Iróniája, humora üdítően hat a sok komoly gondolat között. Kár, hogy — idő híján — sorozata nem lehetett teljesebb. Sebestyén Sándor plasztikái bravúros vállalkozások. Hatásosak a sok ötletet felvonultató szobrászi víziók. Talán gyengéjük is ‘ebben van, néha a „történet” a plasztikai egyszerűsítés, tömörítés ellen dolgozik. Piámén Bratanov Maszk című munkája a kiállítás egyik kiemelkedő darabja. A selymesen fénylő bronz álarc valódi drámai feszültséget sugároz. Krzisztof Nitsch kisplasztikái szintén mesélő szobrok, bár „történetéi” nehezen követhetőek, jelképei nem közérthetőek. Barátság című szobra viszont nagyon is érthető, talán túlságosan is az. Cevegmid Amgalan mongol vendégművész munkáiban elsősorban azt kifogásolom, hogy épp a sajátos nemzeti karakter nem érződik. Kislányom című szobrát személyes érzelem fűti. A test Buddha-szobrokat idéző arányai az eredeti, történeti kultúra továbbélésének lehetőségeit példázzák. Győrfi Sándor felkészültségéhez híven bravúros technikával, de kicsit szenvtelen, leíró modorban jeleníti meg a régmúlt dicső romjain ácsorgó IBUSZ-csoportot. Péter Ágnes plasztikái történelem előtti vagy utáni kultúrák, az elmúlt vagy eljövendő idő lenyomatai. Egészen más indítékú, de hasonlóan zárt világ termékei Várnagy Ildikó plasztikái. Furcsa figurái hol térben, kicsit elfolyóan, hol síkban, rajzosán jelenítik meg egy magánmitológia furcsa, groteszk világát. Kerstin Hed- ström Svédországból érke-
