Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-27 / 175. szám
1987.július 27. Kelet-Mag járomig 3 Az olyasó kérdésére Gönczi Mária f ■ / ff újságíró válaszol A telefonon és levélben szép számmal érkezett kérdésekből ítélve az elmúlt napokban tapasztalt rekkenő hőség sem lohasztotta olvasóink érdeklődését. Igaz, egyébként is olyan „eseménnyel” kezdődött az elmúlt hét, amely mindenkit érint — a július 20-tól érvényes áremelésekre gondolok. Sokan szeretnék tudni, mikor kapjuk az első, már az új árakon kalkulált számlát? — Olvasóink természetesen a meleg vízért, az áramért és a vezetékes gázért fizetendő díjra gondolnak. Nos, mivel ezeket kéthavonta fizetjük, ezért az első, emelt összegű számlát szeptemberben kap- juk, amikor az új áron számolt augusztusi és szeptemberi melegvízdíj mellett a július utolsó 11 napjára eső összeget is ki kell fizetni. Szokásos rendjük szerint járnak a TITÁSZ és a TIGÁZ díjbeszedői — a villamos energiánál és a vezetékes gáznál a felemelt díj a szeptember 20-a után leolvasott fogyasztásra érvényes. Tehát ahol szeptember 20-a előtt hozzák a soron következő számlát, ott még a régi áron, ahol pedig az után, ott már az új áron kell fizetni a fogyasztást. File Zoltán vásárosnaményi lakos kérdezte, hogy törpe alanyú almafáját a mezsgyétől hány méterre kell ültetni? — Az ültetési távolságokat rendelet szabályozza. A törpe alanyra oltott almafa, továbbá a meggy-, a szilva- és a mandulafa esetében a mezsgyétől számított távolság 3,5 méter. Másokat is érdekelhet, hogy például a szőlőt, valamint a három méternél magasabbra nem növő gyümölcsfát fél- egy méterre kell ültetni, az ennél magasabbra növő fákat pedig legalább két méterre. Ugyanis minél magasabbra nő a fa, úgy növekszik az ültetési távolság is — a dió- vagy gesztenyefának például már 8 méterre kell lennie a telekhatártól. Tóthné Munkácsi Júlia nyíregyházi telefonálónk a féltartós tejet hiányolja, és azt is kifogásolja, hogy néhány üzletben igen szűkös a bébiételek választéka, miközben bébiitalból többfélét is kínálnak. — Az elmúlt napokban lapunkban is foglalkoztunk a féltartós tejjel —■ egyszerűen nem tudnak belőle annyit gyártani, amennyire szükség lenne. Bébiételből viszont 24 féle is van raktáron, tájékoztatott a Füszért igazgató- helyettese, Mikula Mihályné. Ha tehát ennek ellenére csak zöldbabpürét talál valamelyik üzletben, az csak a boltvezetőnek róható fel. A Lenin tér sarkán lévő bébiszakboltban viszont általában teljes a választék. Csicsman József Varsány- gyüréről írt, s azt kifogásolja, hogy a TÜZÉP-telepeken nem lehet hozzájutni kisméretű forgácslapokhoz — miért nem gondolnak a gyártók a hazai vásárlókra is? Szilágyi Zoltán, a Keletmagyarországi TÜZÉP Vállalat igazgatóhelyettese tökéletesen egyetért a levélíróval. Jóllehet nagy volna az igény, csak igen ritkán kapható faforgácslap. Ez viszont nem a TÜZÉP-vállala- ton múlik — ók sem tudják beszerezni, mert amit a hazai gyárak termelnek, azt gyakorlatilag „felszívja” a bútoripar. „Túl magas az árúk, ezért üresek a lakások Nyíregyházán a Fazekas János tér új, tízemeletes épületeiben.” P. Anita szeretné tudni, tényleg így van-e? — Röviden: nem. Pápai László, a városi tanács főelőadója elmondta, hogy a lakások egy részét még át sem adták. A közvetlenül műszaki átadás előtt álló épületben öt „üres” lakás van, ugyanis még nem jelölték ki ezt az öt vevőt. Abban igaza van az olvasónak, hogy a lakásárak valóban magasak. Többen is felhívták a közterület-fenntartó vállalat figyelmét, hogy célszerű lenne fertőtleníteni a szeméttároló edényeket. — Jogos a kérés — helyeselt Róka Imre igazgatóhelyettes. A fertőtlenítéshez szükséges mosóberendezés beszerzéséhez, letelepítéséhez már megkapták a környezetvédelmi hivatal engedélyét. A terület kialakítása, előkészítése megkezdődött (a városi szeméttelep mellett). A berendezést a jövő év második felében tervezik munkába állítani. Hulladéknemesítő Nagykállóban Importpótló „rongyrázás“ Egymillió-kétszázezer négyzetméter szövetből hány embert lehetne felöltöztetni? A kérdés szónoki. Arra szolgál, hogy elmondhassuk: nagyjából ennyi szövet volna gyártható abból az anyagmennyiségből, ami a Magyar Posztógyár nagykál- lói gyárának hulladéknemesítő üzeméből jön ki egy évben. Mi vitte rá a nagykállói vezetést arra, hogy ilyen komolyan foglalkozzék a hulladékhasznosítással, a másodlagos nyersanyag felhasználásával ? GOND AZ ALAPANYAGÉIUL ATAS — Hogy mi vitt rá minket a hulladéknemesítő létrehozására? — kérdezett vissza Simon Mihály igazgató. — A gazdasági kényszer. Mert egyre nagyobb gondot jelent a fonalgyártáshoz való alap- és segédanyagok beszerzése. Főként, hogy ezeknek 70—80 százaléka külföldről érkezik és felerészt tőkés import. Az is közismert: konvertibilis valutához egyre nehezebben juthatnák hozzá a cégek, így mi is. Ugyanakkor a nálunk gyártott fonalakra szükség van. Nem nézhettük tétlenül, hogy az alapanyagbázisunk mind labilisabbá váljék. Akkor jött az ötlet: a termelésben keletkező hulladékot, aminek jó részéért dollárral fizettünk, dolgozzuk fel újra. — De ha már belefogunk egy hulladéknemesítő létrehozásába, annak legyen olyan nagy a kapacitása, hogy mások is idehordhassák a különben értéktelenné vált di- rib-darab gyári rongyokat, lomokat. HULLADÉKEXPORT NYUGATRA Minőségtől függően sokféle felhasználási módja lehet a nemesítőbői kikerülő anyagoknak. Egy részét elkeverik az original, fonalgyártásra szánt matériával, így kerülnek vissza a gyártásba. Másik része velúrosított lódén jellegű szövetek alapanyaga lesz. A nemesített matéria legkevésbé értékes részéből ipari vattát, különféle szigetelő- anyagokat készítenek. De speciális anyagok legyártására is alkalmas az üzem. Csinálnak például az Ikarusnak padlószőnyeget. Első hallásra meglepő, hogy még tőkés exportra is küldenek innen feldolgozott hulladékot, összesen mintegy száz tonnát. Például Franciaországba. Olaszországba, Belgiumba. Persze, aki tudja, hogy Lakásbozfutás Záhonyban A MÁV Záhonyi Üzem- igazgatósága minden évben jelentős összeggel támogatja azokat a vasutasokat, akik az OTP-töl vásárolnak lakást, vagy családi házat építenek. A múlt évben nyolcvanan több mint tízmillió forint vállalati kölcsönt kaptak, az idén eddig hétmillió forintot osztottak szét nyolcvan igénylő között. Folyik a szerződés- kötések előkészítése az Országos Takarékpénztár helyi fiókjánál annak a 14 lakásnak a vásárlóival, melyet szeptemberben adnak át a nagyközség központjában. (A három lépcsőházas épületnél a másik 14 lakás tanácsi bérlő kijelölésű, s a teljes befejezés az év végére várható.) Rongyokat, limlomokat dolgoz fel az olasz gépsor a nagykállói Magyar Posztógyár hulladéknemesítő üzemében. a mienkénél sokkal fejlettebb országokban milyen magas színvonalú a másodlagos nyersanyagok felhasználása, nem lepődik meg a káliói hulladékexporton. A HULLADÉK HULLADÉKA A viszonylag fiatal üzemről Szabó István termelési osztályvezető beszélt. — Használt, de nem elhasznált olasz gépeket adott át nekünk a Gyapjútermel- tető Vállalat. Ennek fejében bérleti díjat fizetünk, feldolgozzuk a hozott anyagaikat, illetve bizonyos elővásárlási jogot szereztek nálunk. Az épületátalakítások és a gépi berendezések 35—40 millió forintba kerültek. A hulladékfeldolgozás során is keletkezik hulladék. Ez a beszállított anyag tizedét teszi ki. Amint azt az igazgatótól megtudtuk: most annak keresik az útját, hogyan lehetne ezt az abszolút hulladékot is hasznosítani? Vizsgálják, miként oldható meg ennek a brikettálása, hogyan lehetne esetleg valamilyen biobrikett anyagához keverni? Pénzben is kifejezhető a hulladéknemesítés haszna. Évi 60—70 millió forint megtakarítást jelent a gyárnak ahhoz képest, hogy ha a felújított anyag helyett eredetit, origináltat használtak volna. Ehhez járul még hozzá az alapanyag-ellátás biztonságának ilyen formán való megnövekedése, ami pénzben nem fejezhető ki. Sztancs János Még mindig a soron kívüli kemény áremelés a téma a családoknál, a munkahelyeken és ez azt is jelenti, hogy csaknem mindenki számol. Ezután majd nem lubickolunk nyakig a meleg vízben, csaik zuhanyozunk — így az egyik gázfűtéseslakás- tulajdonos. A másik hozzáteszi: „És nem kell egyformán minden szobát sem fűteni”. Megint más, aki cseppet sem tapsolt az emelésnek, csak fegyelmezetten tudomásul vette, mondja: „Hátha ezután már lesz becsülete a kenyérnek, amivel mindig félig a kukásedény.” Aki háborog a villanyáram emelése miatt, azt azért ő is szóvá teszi: most majd kevesebbszer tekeri az órát a hajszárító ... Mások, akiket a benzin ára érint, latolgatják, milyen utakat lehet megspórolni. Az erős dohányosok is jobban utánaszámolnak, mennyit is füstölnek el a családtól. Mondom, mindenki számol, s ez érthető, hiszen családok ezrei élnek kevés pénzből. Legfeljebb az tűnik különösnek, hogy a leghangosabban méltatlankodók azok közül kerülnek ki, akiknek eddig is jól ment, s akik alig-alig érzik meg a legutóbbi áremelést. Ügy látszik, az ilyenek már túlságosan is megszokták a jót... „Fel kell készülni a gazdasági struktúra átalakításával járó új szociális problémák kezelésére, enyhítésére.” Az MSZMP KB 1987. július 2-i állásfoglalásából. Nem „juss“ a segély Támogatás — de kinek? A tanácsháza folyosóján egy várandós asszony állt, szoknyájába két kis maszatos gyermek kapaszkodott. Hiába csitítja a tanácselnök, a vébétitkár, hiába mentegetőzik az előadó, a nyugtató szó semmit sem használ. Az asszony hangosan követeli „jussát", a rendkívüli segélyt. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy az nem jár, hanem adható. Évente legfeljebb hatszor. S két héttel ezelőtt már kiutaltak neki kétezer forintot. Más. Néhány faluval odébb, kis csendes mellékutcában él egy özvegyasszony. Közel jár már a nyolcvanhoz, rég meghall ura után kap néhány száz forintot. Ha nem lenne a kis kert, a néhány aprójószág, a kenyeren, a tejen kívül aligha telhetne másra. Még sosem kért senkitől egyetlen fillér támogatást sem. Nem is tud e lehetőségről. Am ha tudna, tán akkor sem nyújtaná a kezét. Szégyelné ő azt. Tegnap már új búzából készült a kenyér. Igaz, egyelőre ötven-ötven százalékos arányban keverik a lisztet. Naponta 350 mázsa, a hét végén 440 mázsa friss kenyér készül a nyíregyházi kenyérgyárban. Képünkön: Vajda László a frissen sült kenyeret a szállítókocsikra rakja. (Jávor László felv.) Harmincezer „rendkívüli“ Megyénkben egy két évvel ezelőtti felmérés szerint hetvenötezer olyan ember élt, akik hetven év fölött jártak, illetve jövedelmük nem érte el havonta a 2200 forintot, s valamiféle támogatásra szorultak. A rászorulók aránya tavaly némiképp nőtt, ekkor százötvenmillió forintnak megfelelő anyagi támogatásbán részesültek a tanácsoktól. Több mint ötezren kaptak rendszeres, havi ellátást, ez egymagában nyolcvanmillió forintot jelentett. Csaknem harmincezer esetben utaltak ki rendkívüli segélyt a helyi tanácsok, mintegy négyezren pedig házi gondozásban részesültek. Természetesen e támogatások odaítélése korábban is roppant körültekintő mérlegelést igényelt, ám ez a közeljövőben ha lehet, még nagyobb figyelmet követel. Nem titok, az ország nehéz helyzetben van. Már-már közhely, az aktív keresőknek jobban kell dolgozniuk, ha korábbi életnívójukat meg akarják őrizni. Ám nekik legalább lehetőségük van erre. De mit tehetnek ezért a beteg, hetvenen is jóval túl járó emberek, a nagycsaládosok? Rajtuk csattanjon az ostor? Hiszen az a megtört ember annak idején már megtette a magáét, joggal várja el a társadalom segítségét, s az igyekszik is. A becsületesen dolgozó, sok gyermeket nevelő családfenntartóknak sem kell attól tartaniuk, hogy nem jut majd hús az ünnepi asztalra, új ruha a gyermekre. Ha így történne, az a világ legnagyobb igazságtalansága lenne, még akkor is, ha kénytelen tudomásul venni az ember, hogy o családok között fokozódnak a jövedelembeli különbségek, nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek. Okosan gazdálkodni A szociálpolitikával foglalkozó szakembereknek is e két utóbbi jelenség okozza a legtöbb fejfájást. Nemzeti jövedelmünknek mintegy huszonhét százalékát fordítjuk szociális juttatásokra, s ez, ismerve hazánk gazdasági helyzetét, a közeljövőben aligha növekszik majd. Az összeg tehát adott, s nem lehet mást tenni, mint okosan gazdálkodni vele. A támogatások, segélyek odaítélése többniyre a helyi tanácsok, elöljáróságok dolga, soha nem volt még akkora felelősség a vállukon, mint manapság; a döntések előtt minden korábbinál alaposabb környezettanulmányra van szükség, hogy azok a forintok valóban olyan helyre kerüljenek, ahol tényleg szükség van rájuk. Természetesen lenne rá mód, hogy a szűkös központi lehetőségek mellett is több pénz jusson a rászorulóknak, elsősorban a magárahagyott idősökre. A családi támogatás növelése. Mert hány és hány esetben kell a tanácsoknak a közös kasszába nyúlniuk, amikor a nagy lábon élő, már szárnyra kelt gyermekek elfeledkeznek a szülőkről. A bíróságok minden további nélkül szülőtartásra kötelezhetnék a kirepülteket, ha feljelentenék őket. Ám a legritkább esetben kerül sor ilyen tárgyalásra, hiszen az végképp elszakítaná a már amúgy is meggyengült érzelmi szálakat. Lmmondés, ütközés Nem marad tehát más, mint a társadalmi segítség, a meglévő keretek ésszerűbb, differenciáltabb felhasználása, s a helyi erőforrások fokozottabb bevonása. Még akkor is, ha néhány tucat méternyi járdával kevesebb épül majd falvainkban, városainkban, s akkor is, ha a „jussukat” követelők rágalmazó levelekkel árasztják majd el a felettes szerveket. Sajnos, ezt o lemondást, ezeket az ütközéseket vállalni kell, mert a korábbi könnyen szerzett pénzek ideje lejárt. Balogh Géza---------------N SZERKESZTŐI oooooooo im Számolunk... Új búzából