Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-27 / 175. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. július 27. > Moszkvai levelünk AIDS Az elmúlt napok igazán kánikulai időjárásában szinte már nekünk is jólesne egy kis hűsítő hó, mint ahogyan Ausztrália egyes körzeteiben. A képen: egy nagy hógolyót „kóstol meg” egy 14 éves lány, Sydney-től 40 kilométerre nyugatra. Néprajzi Mentés fényképezőgéppel » huszadik század pestisének elkeresztelt titokzatos kór — mint kiderült — nem ismer országhatárokat, nem kerülte el a Szovjetuniót sem. Igaz, az eddigi jelentések szerint itt még nem vált tömegessé, de — mint a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma a közelmúltban bejelentette — a betegek száma — ha lassan is — növekszik. Az első páciensek külföldi egyetemisták, főként afrikai diákok köréből kerültek ki, ezért kötelezővé tették az ösztöndíjasok vizsgálatát. Az AIDS-vírus azonban a szovjet állampolgárokat sem kíméli: a TASZSZ hírügynökség épp a közelmúltban jelentette, hogy az első szovjet AIDS-beteg egy öt esztendővel ezelőtt külföldi kiküldetésből visszatért férfi. Homoszexuális, aki négy személyt, köztük feleségét és annak most született gyermekét is megfertőzte. Az egészségügyi minisztérium nemrégiben AIDS-el- lenes programot dolgozott ki. Eleddig negyvenöt diagnosztikai laboratóriumot szereltek fel, s az év végéig további hatvanat adnak át. A terv egyébként háromszáz — a jövő év végéig. Pár hónappal ezelőtt tyloszkvában nyilvános AIDS- vizsgáló intézet nyílt meg, ahol hetente két alkalommal fogadják az önként jelentkező polgárokat. Az el- ső hetekben többszázan szerettek meggyőződni illetve megnyugodni, ezért alávetették magukat az egyébként rövid ideig tartó vizsgálati procedúrának. E sorok írója telefonon beszélt az első ilyen jellegű szovjet intézet vezetőjével, Vagyim Pokrovszkijjál. Az érdeklődő kap egy név és lakcím nélküli kérdőívet, amelyen kilenc kérdés szerepel. (Teljes a diszkréció . . .) Az adott válaszok alapján az intézet munkatársai elbeszélgetnek a pácienssel, feltételezett betegségének okairól, a megfertőződés esetleges körülményeiről faggatják. A vérvizsgálat eredményeit több ízben újraellenőrzik, s három nap múlva adnak választ. Az intézet telefonon is hívható, s az orvosok akár az elmondottak alapján elkészíthetik a diagnózist. Az AIDS-vírus különböző vérkészítmények által is terjed. A Szovjetunió külföldről ezekből keveset importál, de a fertőzés veszélye így sincs kizárva, ezért a vérkészítmények általános ellenőrzését fontolgatják az egészségügyi minisztérium illetékesei. Szaniszló Ferenc ______________________J Kunkovács László fotóművész szabolcsi kiállításai Ha megpróbálnánk a térképen követni Anatolij Szimvolokov- nak, a Szocialista Munka Hősének munkás útvonalait, akkor egyben jó leckét is kapnánk az ország földrajzának ismereteiből. Részt vett többek között olyan fontos kőolajvezetékek építésén, mint a „Barátság”, Almetyevszk- Gorkij, Szurgut-Polock, Közép- Ázsia—Központ, Urengoj—Poma- ri—Uzsgorod, Jamburg—Jelec, „Haladás”—Jamburg, a Szovjetunió nyugati határa és sok egyéb más vezeték építésén is. Munkájának különlegessége, hogy mindenütt a vízzel kapcsolatos, hiszen Anatolij Szimvolokov búvár. Ez idáig mintegy nyolcezer órát töltött a víz alatt. Dolgozott a Volga, a Ráma, a Szura, a Gsuszovaja, az Irgiz és sok más folyó és víztározó felszíne alatt. Három éve Anatolij a víz alatti műszaki feladatokat végző igazgatóság brigádjának vezető- je. A brigád számtalan újítást vezetett be, amelyeknek köszönhetőén másfélszeresére növelték a termelékenységet. Képünkön: munkatársai segítik a felszínre érkezett Anatolij Sziim- volokovot megszabadulni a különleges felszereléstől. Pányvát vető gulyás. Zöldségkertész járgányos öntöző szerkezete. Magaválasztotta, göröngyös úton jár Kunkovács László fotóművész, aki húsz- éve a fényképezőgép hivatásos használója, mint fotóriporter, mezőgazdasági újságíró, fotóművész. „A világnak nem a lefényképezésére, hanem a megismerésére vállal- koztam” — írja egyhelyütt. De milyen megismerésére? Egyik mél tatója így jellemzi munkásságát: „Néprajzi jelenségeket sokan és régóta fényképeznek. A kutatók precíz, de technikailag kifogásolható képeket készítenek, a fotóművészek a hitelességet áldozzák fel a látvány kedvéért. Kunkovács László nemcsak a két típus erényeit egyesíti, de minő- ségileg is többet ad. A múlt olyan emlékeit örökíti meg, amelyeket a tudomány évtizedek óta kiveszettnek tartott. A profé- ták megszállottságával két évtizede járja az országot — többnyire gyalogosan és saját pénzén — s ezalatt százezer felvételt készített. ,.Minden fotó adat. Kétségbe- vonhatatlanul bizonyítéka annak, hogy a felvétel készítésének időpontjában az a valami úgy történt, olyan volt” — vallja a művész. Témáit szisztematikusan kutatja, tematikus kiállításokkal lép a nyilvánosság elé. Az „Élő agrártörténet”, a „Tiszai barangolások”, vagy az „ös-épületek” képeit szemlélve döbbenünk rá, hogy a múlt mennyi emléke él még a tanyákon, a vizek partján, de a modern nagyvárosok tövében is.” A művész EndrŐdön született 1942-ben, volt tanyai tanító, mezőgazdasági újságíró, önállóan alkotó fotóművész. Most a Magyar Távirati Irodánál dolgozik, mint művészeti szerkesztő. Rendszeres vendége Szabolcs-Szatmárnak is, ahol gazdag képanyagának egy részét készítette és eddig két kiállításon ismerkedhettek meg munkáival a néprajz és a fotóművészet iránt érdeklődők. A nyírbátori Báthori István Múzeumban 1984 őszén Épület-ősök, ős-épületek címmel nyílt fotótárlata, melyben az építészet ősformáit tárta a közönség elé az alföldi tanyavilág gazdasági építményeiben. Ezekben a napokban pedig — augusztus 2-ig — látható a múzeum emeleti folyosóján az Élő agrártörténet című kiállítása, melyről a művész így vallott: „Nem szociográfia, nem néprajz, de tán mind a kettő az a vizsgálódás, amely a mába nyúló paraszti létezésben az ember és a természet egységét, egy organikus kultúra értékeit, egyetemes érvényű és hasznosítani való tanulságait keresi. Képeimet felmutatott valóságdaraboknak szánom, megbízható fogódzóknak korszakunk akár tudományos megismeréséhez, hiszen a fotó egyúttal dokumentum .. Nyírbátorban látható képei szá- mos szabolcsi, szatmári mozzanatot őriznek, de a szenvedélyes kutató barangolásai — akárcsak az előző kiállítások jelzik — felölelik az egész országot. Olyan motívumok tárulnak elénk, amelyekre ilyen képszerű ábrázolása a múzeumokban, levéltárakban őrzött tárgyak, vagy írásos emlékek sem képesek. A következő nyírbátori kiállítása — melyet már Csongrádon bemutattak — a hagyományos halászat emlékeit gyűjti egybe. Néhány előzetes a várható kiállítási anyagból: Csikászat a mocsár jegén ütött lékben. Kérészlárva szedése, Tapogató és vesz- szőbárka, Csörlős emelőháló. Szárítással tartósított hal. Paraszthalász nyomóhálóval. P. G. 1987. julius 27., hétfő KOSSUTH RADIO 4.30— 7,59: Jó reggelt! — 8,05: Műsorismertetés. — 8,15: Mai programok. — 8,20: Hogy tetszik lenni? — 9,00: A hét zeneműve. — 9,30: A hét költője. — 9,40: Ki kopog? — 9,54: Műsorajánlat. — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Operaáriák. — 11,00: Katonadalok. — 11,20: Róna Frigyes vezényel.— 11,34: Magyar hölgyek levelei. I. rész. — 1.1,54: Reklám. — 12,30: Ki nyer ma? — 12,40: Reklám. — 12,45: Megyaszótól Pécelig. — 13,00: Klasszikusok délidőben. — 14,05: Műsorismertetés. — 14,10: A magyar széppróza századai. — 14,25: Operettkettősök. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. — 15,00: Lírai világtájakon. — 15,30: Kóruspódium. — 15,56: Műsorajánlat. — 16,05: Ismeretterjesztő magazin. — 17,00: Eco-mix. — 17,30: Fenencsik János. 29. rész. — 18,01: Az Uppsalai férfikar énekel. — 18,13: Hol volt, hol hem volt... — 18,25: Könyv- újdonságok. — 18,28: Műsorismertetés. — 18,30: Esti magazin. — 19,15: Utazás a koponyám körül. — 20,48: Emlékezés Sárdy Jánosra. — 21,30: Környezetünk hálójában. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Az ezüstkehely. Hangjá- ték. — 22,52: Zenekari muzsika. — 0,10: Himnusz. — 0,15— 4,20: Éjfél után ... PETŐFI RÁDIÓ 4.30— 7,59: Reggeli zenés műsor. — 8,05: Népdalcsokor. — 8,50: Délelőtti torna. — 9,05: Napközben. — Közben: 10,00: Válaszolunk hallgatóinknak. — II, 25: Világújság. — 11,30: Balaton-rádió. — 12,00: Idegen nyelvű hírek. — 12,10: F*úvós- nyitányok. — 12,26: Kis magyar néprajz. — 112,31: Népi zene. — 12,58: Műsorismertetés. — 13,05: Slágermúzeum. 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Újdonságainkból. — 17,30: ötödik sebesség. — 18,30: Nótafelvételeinkből. — 19,05: Szigeti István műsora. — 23,20: Filmmelódiák. — 0,15—4,20: Éjfél után . . . BARTÓK RÁDIÓ 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,05: Műsorismertetés. — 6,07: Időszaki kiállítások. — 8,10: Bach-hangverseny. — 9,14: Népdalkórusok. — 9,30: Kamarazene. — 10,30: Rockpódium. — 11,00: Varsói ősz 1986. 1. rész. — 12,36: Baritonáriák. — 13,03: Műsorismertetés. — 13,05: Bartók László verseiből. — 13,50: Énekkarok műsora. «— 14,00: Nagy siker volt! — 15,25: Láng István műveiből. — 16.02: A századforduló operáiból. 16,34: A kamarazene kedvelőinek. — 17,30: Muszorgszkij—Emerson: Egy kiállítás képei. — 18,09: Zenekari muzsika. — 19,03: Műsorismertetés. — 19,05: A főszerepben : Mirella Freni. 4. rész. — 21,05: Chopin összes zongoraműve. 10. rész. — 22,03: Dzsesszhangverseny. — 22,44: A hét zeneiműve. — 23,14: Hagyd magára a napot. ííangjáték. NYÍREGYHÁZI RADIO 6,20-6,30 és 7,20-7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról. (A reggeli adás szerkesztője: Horvát Péter.) — 17,30: Hírek, programajánlat — Sportösszefoglaló — Fészekrakás ’87. Riporter: Korpás Éva. — 18,00— 18,30: Észak-tiszántúli krónika. Lapszemle. Műsorelőzetes. (A délutáni adás szerkesztői e: Ágoston István.) NYÍREGYHÁZI VÁROSI TELEVÍZIÓ 20,00: Mese — Zöldsarok (Parti fecskék) — Telekvizió (Meggy) — Vendégségben Császárszálláson — Kulturális programajánlat — Amatőr Képzőművész Alkotó Tábor Tisza- vasváribtan — Nálunk járt a Cardifíi ifjúsági zenekar — Német nyelvű nyári egyetem — Temető a Tisza, mikor kivirágzik — Hol tart a város általános rendezési tervének felülvizsgálata — Olaj az Érpatakban — Parkolási lehetetlenségek — Sport (Tisza-túra — Rekortánpálya-avató — Nyírségi Torna). SZOVJET TV 14,00: Hírek. 14,15: Az orosz beszéd. — 14,45: Az agroíipari egyesülésről. — 15,35: Hírek. — 15,45: Iskolások találkozója Sz. V. Cservonopisszkijjel. — 16,15: Indiai fesztivál a Szovjetunióban. — 16,45: VUághíradó. — 17,00: Gyorsítás és átalakítás. — 17,30: Hírek. — 17,35: A Gorkij Színház előadásának közvetítése Leningrádból: Csehov: Ványa bácsi. Közben: 19,00: Híradó. — 21,00: Világ- híradó. — 21,15: Esztrádműsor. — 21,45: Tüzek. (Csehov-elbe- szélésének filmváltozata.) — 23,15: Hírek. — 23,20: Közvetítés a Csajkovszkij hangversenyteremből. szlovák tv 16,55: Katonák műsora. — 17,45: A számítógépekről. — 18,20: Esti mese. — 18,30—19,10: Vitamüsor. — 19,30: Híradó. — 20,00: A Ragan bácsi. Tévéfilm 2. rész. — 21,00: Aktuális kérdések. — 21,25: Riportfilm egy prágai kórházról. — 21,45: Mi, az eljövendő csillagok. Feliratos, zenés, francia film. 2. műsor: — 18,25: Telesport. 18,30: A hét eseményei magyar nyelven. — 19,00: Tévétorna. — 19,10: Esti mese. — 19,30: Híradó. — 20,00: Dokumentumfilm. — 20,30: Sportvisszihangok. — 21,30: Híradó. — 22,00: Vi- lághíradó. — 22,15: Kérdések a Dunával kapcsolatban. Publicisztikai műsor. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: RÁZÓS FUTAM. COUANTRY TEXASBAN. Béke mozi délelőtt: EGY ZSARU BORÉÉRT. Délután: ÖRÜLT ROMAI VAKÁCIÓ. Móricz mozi: NINCS KETTŐ, NÉGY NÉLKÜL. Sóstói KISZ-iskola szabadtéri: EGY ZSARU BORÉÉRT. Előadások kezdete: 21 óra! TANULMÁNYÚTON EURÓPA ÉKSZERDOBOZÁBAN Lovashadsereg a színpadon A harminctagú magyar delegáció érkezéséről pár nappal korábban közlemény jelent meg az ottani helyi újságban. Az érkezés pontos idejét és helyét megjelölve így értesítették azokat a dánokat, akik szívesen látnák otthonukban a magyarokat baráti vendégségre, ismerkedésre. Nem akartak a mieink hinni a szemüknek: nyolcvan dán jelentkezett . . . Ez volt az első élménye a többiekkel együtt Pribula Lászlónak, a kisvárdai művelődési ház igazgatójának. Az általános tapasztalatok között elsőként említi az ország tisztaságát: nem véletlenül emlegetik Dániát Európa ékszerdobozának. A mi számunkra egyszerűen elképzelhetetlen, milyen életmódot folytatnak: sem házaikat. sem intézményeiket nem zárják kulcsra-lakatra és a nyitottság jellemzi személyes kapcsolataikat is. Ami pedig a szakmai programokat illeti, azok között is akadt bőven meglepetés. Pél- dául a színházi előadásokon. Az egyik helyen egy hatalmas hegyoldalból képeztek ki teraszos nézőteret, ezeket a placcokat foglalja el egy pléddel a család, megterítenek, és előadás közben itt költik el vacsorájukat — akár meleg ételt is, és ha a darab cselekménye engedi, időnként be-bekiáltanak a szereplőknek, biztatják a harcosokat stb. Csoportunk egy historikus játékot tekintett meg Dánia alapításának történetéből. Hogy mi volt a színpadon?! Lovashadsereg, ökörhajtás, ökörsütés, csata- jelenetek, fellépett vagy kétszáz szereplő. Dániában a népfőiskolái képzés specialitása, hogy a színházakban profik és műkedvelők együtt szerepelnek. Maga a népfőiskola egyébként a mi ismereteink szerinti közművelődést pótolja, különféle pártok és gesztorok menedzselik, diplomát nem ad, de fontos a szerepe a műveltség állandó gyarapításában. Nagy tömegeket mozgat meg, igen széles körű résztvevőinek tábora, és a kialakult gyakorlat szerint a népfőiskolák tagjai részvételi díjat fizetnek a különféle kulturális szolgáltatásokért — olyan ez, mint nálunk például egy szabó-varró tanfolyam, vagy a nyelvoktatás a TIT-nél. Vajon mit „importált” mindezekből Pribula László és mit fog Kisvárdán felhasználni? Nem véletlen, hogy éppen Kisvárdáról is delegáltak a magyar csoportba népművelőt, hiszen, itt korábban jól ötvöződött az amatőr színjátszómozgalom a profizmussal. öt éven keresztül itt működött egy országos jelentőségű színjátszó tábor, amiből „kinőtt” azután a Kisvárdai Várszínház profi társulata. (Erről egyébként Pribula László Dániában előadást tartott.) A hivatásos társulat megerősödésével valahogy megfeledkeztek ac amatőrökről, most a dán tapasztalatok után újra visszatérnek az amatőrök mozgalmának gondozásához. És még egy „importcikk”: folyamatban vannak a tárgyalások dán művészeti csoportok illetve kisvárdai együttesek majdani csere- kapcsolatának kialakításáról. B. E. Nyolcezer óra a víz alatt
