Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

1987. július 23. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Rongyos ház Folyt, nem köv.? V á roskozmet i ka Ekkora szégyenfolt a város kapujában! Nézze uram ezt a házat, úgy néz ki, mint a rongyos koldus: cafatokban csüngnek róla a festékdarabok. Hogy tűrheti ezt egy ilyen szép település, mint Nyíregyháza? A kérdés néhány hónapja hangzott el Nyír­egyházán a Petőfi utca 18. számú ház előtt, ahol a reggeli és a késő délutáni, kora esti órákban ezrek jönnek, mennek a pályaud­varra, a belváros felé buszon, gyalogosan egyaránt. Tény: a „Szindbád” söröző fölötti emeletek láttán valóban sírni lett volna ked­ve az idegennek. Szerencsére mindezt már múltidőbe tehetjük, mert dolgoznak rajta a szakmunkások, új ruhát kap ez a saroképü­let, s nem csúfítja a megyeszékhelynek ezt a nagyforgalmú részét. Kereshetnénk persze az okokat, mi veze­tett oda, hogy rekordidő alatt így tönkre menjen egy épület (mint sokan tudják, né­hány éve újították íel ezt a házat), de nem nehéz a titok megfejtése: a rossz technoló­gia, a hányaveti munka következtében állt elő ez az idillikusnak egyáltalán nem nevez­hető kép. Nemrég országosan is visszhangot keltett, hogy Nyíregyházán, ha nem megy szép szó­val, a kényszer eszközeivel is igyekszik a ta­nács megfiatalítani, megszépíteni a magán­házakat. Azt már kevesebben tudják, hogy az ingatlankezelő és szolgáltató vállalatot is „kényszerítheti” a tanács hasonló módon. Különben a nem magán tulajdonban lévő in­gatlanok karbantartása, felújítása, tatarozá­sa már évek óta tervszerűen történik Nyír­egyházán. Sajtóorgánumok is számtalanszor adtak hírt már látványos sortatarozásról, vagy közismert az újságból a „Pincétől a padlásig” cím. (A vállalat valóban a talpá­tól a fejebúbjáig teljesen felújít bizonyos épülettömböket.) A helyzet mégsem ilyen egyszerű. Van a tanács ötéves tervében is egy erre illő rész, az IKSZV ötéves terve is részletesen rögzíti, hol van szükség teljes felújításra, karban­tartásra, állagmegóvásra. De szükség esetén a tanács soron kívül is elrendelhet — kvázi kényszeríthet — tatarozásra, mint például történik ez most a Széchenyi utca és a Ma­karenko utca sarkán lévő épületnél. Tudni kell, hogy mindez nem filléres ügy. Gondol­junk csak arra — miért ne tennénk kirakat­ba a szépet is —, hogy mennyi gonddal és pénzzel járhatott együtt az Északi körút né­hány kockaházának sikeres felújítása. (Ille­tékes helyről való információ: ezt a mun­kát tovább folytatják a jövőben.) De éppen a kiinduló példaként felemlített Petőfi úti „rongyos ház" mutatja, hogy gyakran kell felrúgni az évekre lebontott tervet is, mert az élet nem várt dolgokat produkál. Egy kis tatisztika a teljesség kedvéért: Nyíregyházán ia legutóbbi nyilvántartás sze­rint 4679 összkomfortos, közel 1900 komfor­tos, 308 félkomfortos, csaknem 700 komfort nélküli és 59 szükséglakás tartozik az IKSZV fennhatósága alá, ezen túl pedig a nem la­kásbérlemények száma is meghaladja a 930- at. Ez a fajta részletezés persze mit sem árul el a városképről, hiszen előfordul, hogy kül­sőleg lényegesen tetszetősebb egy komfort­nélküli bérlakás, mint a belül összkomfor­tos épület. Szakmai körök véleménye szerint a felso- -olt bérleményeknek csaknem 20 százaléka íalaszthatatlan felújításra szorul, ami ter- nészetesen érinti a városképet is. És mi a íelyzet? A VII. ötéves tervben Itery szerint '2 épület 638 lakását — mint legszüksége- ebbet — rögzítették felújítani, ám ez mini- nálisan 171 milliót igényel. Ezzel szemben rre a célra csupán százmillióval kevesebb ll rendelkezésre. Nyilvánvaló tehát, hogy zelektálni szükséges még a legsürgősebb .etek között is. (Erre helyszíni vizsgálódás­ig készült fényképfelvételek is szolgálnak, belőtt döntenek a felújításról, nagyobb ösz- zegü tatarozásról.) Nem egy-két ember ké- ye-kedvétől függ, hogy a város mely ré­tén mely épületeket újítanak fel: minden agyobb munkához testületi döntés születik végrehajtó bizottságban, s az évenkénti szokásos” munkákat is egyezteti a vállalat műszaki osztállyal. Óhajtani tehát nem elég csupán, hogy szé- ítsük meg a házakat, ahhoz tetemes pénzre in szükség — mondja egy szakember. Majd hozzáteszi: és- ez még mindig nem elég. Mi sem volna könnyebb, mint egy-egy főút mentén lévő kopott épületet kívülről szép színekkel beborítani — ahogy egyesek mond­ják, kihúzni a „szemöldökét”, kifesteni, a „száját”, egy kis krémpúdert rakni rá. Ez csak felesleges pénzkidobás volna. Hiszen egy-egy felújításnak nagyon fontos szakaszai vannak: feltárni, hol, milyen gondok vannak, a pénzfedezet birtokában a leggazdaságosab­ban megterveztetni, s majd megszervezni a kivitelező kapacitást. Különösen megnehezült a felújítás ügye az elmúlt év januárjától, amikor életbe lépett az új, rendkívül szigorú műszáki előírás, amely a hőszigeteléstől a nyílászárókon át az elektromos és a gépi berendezésekig igen kemény feltételeket szab, s ezek valósággal falják a pénzt. Tehát valójában ami végül a városképet alakítja egy-egy felújításnál, sor- tatarozásnál, az már jóformán az i betűn a pont, az egyik kisebb tétel. Az a nehéz, amíg az elavult ajtókat, ablakokat kicserélik, amíg az elektromos vezetékeket korszerűvel cserélik fel. Ha most ehhez hozzászámítjuk, hogy az épületek közül mind több és mind gyorsabban öregszik, s hogy a felújításra — mint minden más kiadásra szánt összeg pe­dig évről évre kevesebb, akkor máris tisztán áll előttünk a nagy ellentmondás. Mint városképet alakító vállalkozás, külön említést érdemel a tetőtér-beépítés, az eme­letráépítés. Nyíregyházán 1985 Ravaszán az Arany János, Árpád út és Toldi út által ha­tárolt tömbben vágtak neki 26 ilyen tetőtéri lakás kivitelezésének az „ikszvsek”. Előtte természetesen vizsgálniuk kellett, hogy ér­demes-e beépíteni a tetőteret, hogy meg- .van-e a kellő statikai biztonság, milyen a te­tőszerkezet állapota, milyen a zárófödém te­herbírása, milyen építészeti és gépészeti kér­désekkel kell megbirkózni (víz, gáz, szenny­vízelvezetés), s miután a paraméterek vi­szonylag kedvező képet mutattak, csak ak­kor láttak munkához — az ott lakók nem kis bosszúságára, hiszen nekik el kellett vi­selniük a „csatatér" minden kényelmetlen­ségét, ráadásul, amikor leszedték a tetőt, jött Medárd és a negyvennapos esőzés. Lakások áztak el, volt amikor térdig érő esővíz állt a tetőn. De szerencsésen végződött ez a vállal­kozás, nem kellett kiköltöztetni több mint 173 családot, miközben az ő lakásukat is fel­újították. Persze, hogy milyen a külső megjelenés, az nem csupán a kivitelezőtől függ, hiszen — mint köztudott — a felújításokhoz van Nyír­egyházának is egy úgynevezett színtérképe, ahol minden utcának megvan a maga színe. (Ezt a színtérképet egyeztették a műemlék­felügyelőséggel.) Amikor egy épületet felújí­tanak, a végső stádiumban a városi főépítész mondja meg, milyen színű legyen a fal, mi­lyenek legyenek az ablakok. Néha el kell térni valamelyest a színtérképtől, hiszen nem kapható mindenkor a megálmodott szín­hez az alapanyag. Nyíregyházán tetőtér-beépítéssel — eme­letráépítéssel 55 lakást alakított ki az IKSZV. Ezek „utcáról nézvést” is szépek, kel­lemesek. Mint hírlik, még az idén befejezik a Petőfi úti épülettömb megfiatalítását, meg­szépítik a Zrínyi Ilona utcai házasságkötő te­rem homlokzatát. (Speciális munkákat igé­nyel.) Javőre egyik legnagyobb vállalkozá­suk, mely a belvárosra igen kedvező hatás­sal lesz, o Zrínyi Ilona út és Kossuth tér sarkán lévő épület teljes belső és külső fel­újítása. Az elmondottak után vegyes érzése támad­hat az embernek. Eddig sem volt elég pénz, a jövőben még kevesebb jut erre az igen fontos munkára. Mit lehet tenni? Vah már példa kiútra is. Nyíregyházán a Béke Ház­ban, illetve a Kossuth utca 1. szám alatt, az egykori poros, pókhálós, galambtemetőként funkcionáló padlásterekből fiatal házasok önerőből gyönyörű lakásokat alakítottak ki, s lakják le a befektetett pénzt az évek so­rán. Jó volna felmérni, hány ilyen lehetőség adódna még a megyeszékhelyen! Ez nem csupán családok lakásgondját oldaná meg, bizonyára kedvezően változtatná az elénk táruló városképet is. Ipari övezeteink Az utóbbi 30—40 évben voltak olyan idő­szakok, amikor csak a legszükségesebbekre jutott. Volt időszak, amikor egy-egy telepü­lés vagy városrész arculatának megváltozta­tása jószerint csak tervezői, kivitelezői kapa­citás kérdése volt. Most újból olyan idősza­kot élünk, amikor a filléreket is nagyon meg kell becsülni. A legjobb bizonyíték erre, hogy voltak olyan évek, amikor Nyíregyháza általános rendezési terve — bár mindig huzamosabb időre készült — évtizedekig mértékadó volt ha fejlesztésekről, változftia tűsökről szó esett, legutóbb pedig már egy ciklust is alig bírt ■ki, noha hosszú, alapos munka előzte meg elkészítését. Csak azt nem tudták előre ké­szítői, hogy oly hamar változik — hátrá­nyunkra — a gazdasági helyzet. Igazodás a lehetőségekhez Emiatt kényszerült a tanács új általános rendezési terv készíttetésére, olyanéra, amely mostani helyzetünk, lehetőségeink tükre és amely nagyobb mértékben kény­szerül a lakosság pénzére alapozni, mint ed­dig bármikor. Most az iparterületről ejtünk szót, amely azok számára is fontos, akik a következő években új munkahelyre várnak, s azoknak is, akik hosszú évek óta szeret­nék tudni: vajon épül-e környezetükben valamilyen gyár, vagy feloldják-e ott a ti­lalmat, hogy ők is építkezhessenek., A gazdaság növekedése, a város társadal­mi változásai, a megsokszorozódott város- építési lehetőség főleg a hetvenes évekre te­hetők. A* munkásság száma gyarapodott, ami a város népességszerkezetének átalakulását eredményezte. Űj üzemek, gyárak épültek, javult a város foglalkoztatási helyzete, mely a migrációs folyamatok felerősödéséhez ve­zetett. A városba történő beköltözések, valamint a területátcsatolások következtében, a lakó­népesség 26 900-zal, 32,1 százalékkal nőtt 1970-től 1981-re. Ezzel a nagyarányú növe­kedéssel az ország nagyvárosai között az egyik legdinamikusabban fejlődő települé­sévé vált. Ez a növekedés, mely az évtized első éveiben évi 2—3,5 ezer volt, később meghaladta az évi 3—3,5 ezret, három for­rásból tevődött össze. A legszámottevőbb rész — mintegy 43 százalék — a vándorlá­si nyereségből adódott. Közel 33 százalékát . adta a természetes szaporodás, és körül­belül 24 százalékát tette a városkörnyéki te­lepülések idecsatolásából származó gyarapo­dás. Az ipartelepítés, valamint a meglévő ipar bővítésének eredményeként az ágazatban foglalkoztatottak száma 5000-rel, 44,6 száza­lékkal emelkedett. A nagyarányú létszámbő­vítés az extenzív iparfejlesztésnek tudható be, mely a VI. ötéves terv időszakára már nem volt jellemző. 1971-től 1980-ra 42 szá­zalékkal emelkedett az ágazatban foglalkoz­tatottak száma, 1981-től 1985-ig már csak 1,9 százalékkal. És ez az arány ezután in­kább csökkenni fog. mm Üzemek a belvárosban Csökken, mert nincs pénz. Sem iparra, sem állami lakásokra, így vált egyértelmű követelménnyé a város fejlesztésén dolgo­zókkal szemben: ha már lakást nem adhat­nak, legalább telket adjanak, hogy minél többen építkezhessenek saját erőből. És le­hetőségeit adjanak azoknak a családoknak, akik valamikór a város szélére települtek, aztán mintha átok sújtotta volna őket, sem továbbépíteni, sem elmenekülni nem tuditak. Az építésre nem kaptak engedélyt, az elme­nekülés pedig amiatt volt lehetetlen, hogy külterületnek számító telkükért — éppen mert nem minősíthető teleknek —, jószerint nem kaptak volna semmit. E családok hűségét, kitartását most úgy tűnik, megjutalmazza az élet, hiszen a vá­ros általános rendezési tervének készítésére adott megbízás már azt a követelményt tá­masztja a terv készítőivel szemben, hogy tárja fel az építési lehetőségek bővítésének tartalékait, a- területrendezési tervek kar­bantartása során pedig oldja fel az idejét­múlt kötöttségeket. Nyíregyháza régi üzemei ma már a bel­városiban vannak. Menjünk csak végig gon­dolatban a Tokaji úttól az Alimatárolóig, s olyan üzemeket találunk, mint a MEZŐGÉP, a Fémmunkás, az AFIT, a húsipar, a kon­zervgyár. Nem ők jöttek be város belse­jébe, a-város terjesztette ki határát, s ma már körülölel más iparterületeket is. Gon­doljunk csak a Jég utca környékére, ahol a Tempó, a bútoripari szövetkezet található, hiszen előttük-mellettük a Bujtös, de örö­kösföld már mögéjük telepedett. Említhetjük a még .nagyobb :— területében és jelentőségében is — iparvidéket, a Derko­Angyal Sándor Tetőtérlakások ac Arany János ntcán. Ipari övezet a gumigyár környékén. vits utca környékét. Amikor az Univensu, a gumigyár, ,a vasipari szövetkezet idetelepült, csupán a Fridmann-telep házai alkották a környéket, ma pedig a Ságvári-lakótelep több ezer családnak jelenti az otthont. Nyíregyháza legújabb és legnagyobb ki­terjedésű ipari övezete a Déli ipartelep. Ez a terület akkor lett ipari övezetté, amikor még sok pénz volt, s így minden közművet oda tudott vezetni a város, ezért nem volt nehéz letelepedni szándékozó ipari üzeme­ket találni. Ekkor költözött oda zsúfolt he­lyéről a HAFE, ebben az időben épült a pa­pírgyár, itt kaptak helyet a nagy területet igénylő nagykereskedelmi lerakatok, ide tele­pült a városból a SZÁÉV építőanyag-telepe, mert itt könnyű volt továbbfejleszteni az előregyártást, ezért kért magának itt he­lyet az abban az időben létrehozott KE- MÉV is. És költözött a VAGÉP, mert a Szovjet­unióból behozott teherautók nullszervizéhez nagy területre volt szükség, de a korábbinál nagyabb helyet igényeltek a gékocsijavítás műhelyei is. Az iparterület pedig nőtt, ter­jeszkedett, átért Borbányáig, kiterjeszkedett a Káliéi útig, s a posta üzeme már az ÉP­SZER vállalatig ér. Jelképes összekapcsolás Mintha csak a közművek jelenlétét akar­ná igazolni: az egész ipartelepet közrefogja a gáz. A Debreceni út felől a TIGÁZ zárija a sort, a Kallói úton pedig a gázpalackozó üzem működik, s ezek már jelképesen ösz- szekapcsolják az ipart a lakossággal. A pa­lackozóüzem egyértelműen a lakosság szá­mára termel, de a vezetékes gáz sem csák az ipart segíti, hanem Nyíregyháza lakásai­nak egy jelentős részét gázzal fűtik már. Azt mondja-a hosszú távú terület- és tele­pülésfejlesztési koncepció, hogy Nyíregyhá­zán a lakásszükséglet hosszú távon 15—18 ezer darabban irányozható elő. Fő célul az elmaradottság csökkentését, az országos át­laghoz történő felzárkózást jelöli — mind el­látottságban, mind a minőségi mutatókban. A mennyiségi lakáshiány megszüntetését 1995- rg tartja kívánatosnak elérni, s ez azt jelent­hetné, hogy a hosszú távú tervidőszak utolsó harmadában már az igényekhez igazodó mi­nőségi fejlesztés lehetne a cél. Lehet, hogy a szerényebb lehetőség köze­lebb viszi egymáshoz a mennyiségi és a mi­nőségi célok elérését, hiszen — bár a terv csak egy, másfél éve készült — már látszik, hogy csak akkor lehet 15—18 ezer lakást épí­teni, ha ebbe jobban bevonjuk a magán­erőt és lehetőséget teremtünk a családi há­zak építésére. Sok családi ház épült sok évvel ezelőtt például a Kisteleki szőlőben, s amikor ipar­területté jelölték ki a Tünde utca környékét, megkeseredett a Kisteleki. szőlőben, lakók szájaíze. A rejtett kis utcák kinyíltak, job­ban szem elé kerültek, s amikor megszigo­rították az engedély nélküli építkezéseket és nagy bírságokat szabtak ki miatta, az itt élők jelentős része fizetett. Aki pedig tiszte­letben tartotta a rendeleteket, csak nézte, ho­gyan avul szeme láttára a ház, mert helyére újat nem építhetett, s még csak nem is bő­víthette azt. Laza beépítésű lakótelep Az új rendezési terv jó hírt jelent majd az itt élőknek. Jót, mert mivel újabb ipari üzemek telepítésére egyelőre nincs kilátás, minden bizonnyal lehetővé teszik majd, hogy a városnak ez a Késze valóban városrész le­gyen. Ha létesítenek is egy véderdőt az ipa­ri üzemek és a mostani, méginkább majdani lakótelep között, a Kisteleki szőlő a tervezők és a tervek szerint egy laza beépítésű lakó­terület lesz. Ehhez természetesen a tervnek még el kell készülni', s jóvá kell hagyni azt a tanácsnak. Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents