Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. július 23. Lakótelepi SE Biztató kilátás Fényes Elek, a város történetének egyik múlt századi krónikása így ír a Sóstóról: „A fürdő az erdő alatti Sóstó nyugati partján egy kis szegényes vidéken elegendő vendég- és fürdőszobákkal, tánc- és íekézőtermek- kel és egész kényelemmel ellátva, amely távoli vidékekről is sikerrel látogattatik betegek és egyéb mulató vendégek által.” Jósa András, megyénk nagy alakja, a múlt századi gyógyítás ki emelkedő egyénisége a sziksós tó vizének szinte mágikus gyógyerőt tulajdonít, amely szerint az meggyógyít „gönvénykórfcól, csúatól, köszvénytől, idült izzadmánytól és egyéb, virágnyelven úgynevezett véribetegségektől...” Sóstó történetéről a következőket olvashatjuk Kuknyó János tollából ;a Nyíregyházi Útikalauzban: „A Sóstó — a XV. században még Igrice néven említik — a Nyírség hajdani nagy számú tavai közül a kisebbek közé tartozik, mely a lecsapolást szép természeti környezete és előnyös földrajzi fekvése miatt kerülte el. Létrejötte a Nyírségnek a jégkorszak utáni felszíni fejlődésével magyarázható, amikor a térszínt lassú kiemelkedése következtében a tájon átfolyó vizek a Nyírség peremére szorultak és a szárazon maradt folyómeder-maradványokat a futó- homokot kergető szél feldarabolta, tagolt, lapos meredekké formálta. E folyómaradványok szél által is kiszélesített szélvájta medencéiben az utóbbi csapadékosabb évezredben a vizek összegyűltek, általában nagy felületű, de kis átlagmélységű tavak sokaságát hozták létre. Nyíregyháza határa különösen gazdag voltak tavakban, a város ismertebb tavai voltak például a Bujtos, az Igrice, az ököritó, Nyírjes-tavak, a simái Szik tó az Ele-tó, Nyirjes-tavaik, a simái és a Sóstó. A részleges, vagy teljes lecsapolást a Sóstót kivéve egy sem kerülte el.” A szerző ezután-egy 1784-ben készült katonai térkép alapján elmondja, hogy Sóstó egykori ősi természetes alakja a maitól lényegesen különbözött. A tó alakja több, jelentős mederrendezéssel formálódott, ezek között is meghatározó volt az 1931-ben végzett kotrás, mélyítés, amikor a két medencét és a szigetet kiképezték, a környező mocsarak jelentős részét feltöltötték, illetve a tavaktól elválasztották. A sóstói tó kotrása és mélyítése ma is állandó feladat, a víz minőségét pedig rendszeres vízcserékkel szükséges óvni. A tó a benne lévő sóról kapta a nevét. Kuknyó szerint a környező tavak közül mindig is kitűnt a tó magas nátriumsó koncentrációjával, sziksó tartalmával. Az ősi tó lapos partjain nyáron nagy területen virágzott ki a sziksó, a glaubersó és a nátriumhidrokarbonát. Ezt valaha összegyűjtötték és >a XVII. század végétől b tó északi végén működő „szódagyárban" dolgozták fel. Az évente 5—6 mázsa szóda és salétrom kezdetben a fürdőzésnél jelentősebb jövedelmét biztosított a városnak. A régi Sóstó igazán hangulatos szállodája most ünnepelte (?) 75. évfordulóját. A századelő eklektikus stílusjegyeit viselő hotel régi korok hangulatát őrzi és egyáltalán nem véletlen, hogy éppen Krúdy Gyula nevét viseli. Az író édesapja is sokszor 'mulatott a nyírségi dzsentrik társaságában ezen a különös hangulatú, sok virtust megélt fürdőhelyen. Így vall Sóstóról: „Jó hely volt vir- rasztsáihoz a sóstói fürdő. Itt általában a tölgyfák bogarai, a nagy bajszú cincérek mentek aludni. Szép, muzsikus duhaj-világ volt a Sóstón, mert az úri emberek nem spóroltak az erkölccsel. A kis sóstói fürdőben robbant ki minden virtus a magyarból, ami szép megmaradt számára apáiból. Ha nem volt kártya, volt leányszöktetés, vagy velencei éj a tavon. A kártya izgalmáért v kárpótolták a nevezetes párbajok, amelyek olyan gyakoriak voltaik, hogy Elek Gusztáv ezredes, aki ez idő tájt az ország első párbajsegédje volt, egész nyarát kénytelen volt Nyíregyházán tölteni, hogy az összegyülem- Iett 'lovaglás ügyekeit lebonyolítsa." A sóstói éjszakák mulatságaihoz a zenét Benczi Gyula cigányprímás és zenekara szolgáltatta. Persze nemcsak lecsúszott földbirtokosok és duhaj katonatisztek tanyája volt á Sóstó. A fürdő és a strandolás elsősorban az úgynevezett polgári rétegek szórakozása volt. Itt gyűltek össze a város iparosai, kereskedői és más foglalkozású polgárai strandolni, napozni, s az egykori kádfürdőben tisztálkodni, fröccs vagy sör mellett üzletelni, beszélgetni, vagy éppen kártyázni és a cigánnyal huzattal Milyen szépek is voltak a sóstói majálisok! Ma még sokan élnek, akik gyerekko- ruk minden májusát ott töltötték a sóstói kisvasútól lomás előtti nagy tisztáson. Dienes Isván —r- Nyíregyháza egyik legújabbkori történetírója — szerint „A város összes iskolása szülők és rokonok kíséretében, mindenféle intézmény és hivatal felsőbb és alsóbb rangú képviselőinek jelenlétében és a város, a környék összes cigányzenekarának szüntelen muzsikálása mellett gyalog vonultak végig a városon és az erdőn ki a Sóstóra. Sátrak alaltt ült, gyepen heverészett aznap az egész város. Díszes közebéd volt, az üres városban hivatalszünet. Igazi pogányA most hatvanéves sóstói ssékelykapu. Nemrégiben felújították. módra ünnepelték meg az ősi tavasz ünnepét ...” Bárha fel tudnánk eleveníteni ezt a gyönyörű népünnepélyt! Sóstó ma nem elsősorban hideg tóvá miatt kapta meg a gyógyfürdő rangját, hanem gyógyító hatású termálvizéért. Érdékes ennek is a története. Nyíregyházán az ötvenes évek második felében a Káliói úton kezdtek geológiai fúrást olaj után kutatva. Olajat ugyan nem Háltak, de a MÁV-megálló szomszédságában feltört az 50 fok körüli hévíz. A környékbeliek mindjárt felfedezték araiak gyógyhatását, idős asszonyok kúrálták benne reumás lábaikat, s vödörszám vitték fürdeni, vagy inni a gyógyhatású vizet. Valakik azután úgy döntöttek, hogy berobbantják a kutait. Neves geológusok viszont kimutatták, hogy ha a Kállói úti forrás termálvizet eredményezett, akkor Nyíregyháza a La másutt is lehelt nyerni gyógyító vizet. Szerencsésen találkozott e vélemény a megye és a' város akkori vezetésének óhajával. Megfúratták tehát Sóstón a hideg strand és az erdő ölelésében a kutakat, s valóban: a hajdúszo- boszlóihoz hasonló termálvíz buzgóit fel! Megindult a városszeretet megannyi forrása is. Az üzemek munkát ajánlottak fel, a lakosság téglajegyeket vásárolt. Az első kút mintegy ezer méter mélységből hozta fel ,a kloridokban és karbonátokban-gazdag vizet. A hatvanas évek végére már négy kút dolgozott, s ad szólta is percenként kétezer liter, jód- és brómtartalmú — s bizonyos radioaktivitású — gyógyvizet, amely belgyógyászati, nőgyógyászati, mozgásszervi és légző betegségek kezelésére kitűnően alkalmas. A víz ivókúrára való felhasználását sokszor és sokan javasolták. Lapunk is -többször emelt szót ennek érdekében, de sajnos mindmáig nem került sor a sóstói gyógyvíz palackozására, amelyre pedig nagyon nagy tenne az igény mind a megyében, mind megyénkén kívül, s amelyet kihasználatlanul hagyni két évtizeden át: káros luxus. A víz ugyanis hörghurut, gyomor- és epebántal- mak, s más betegségek gyógyítására is kiváló. Szólhatnánk még a szép és gondozott parkról, ia sétányokról, amelyek több botanikai érdekességet is rejtenek, a Dienes István által 1927-ben készült szép faragású székely- kapuról, a sóstói szobrokról, a Sóstót körülvevő nagyerdőről, a víztoronyról és a volt kádfürdőről (amely immár 11 éve véglegesen bezárt, erőteljesen megrongálódott, de a sorsát eldönteni még mindig képtelenek az illetékesek! De a Svájci- a Szeréna-lakról, a vállalati üdülök soráról, a kisvasúiról — itt is elhanyagoltan áll a sokáig működött igazán romantikus közekedési, eszköz, a villamos —, a gazdagodó múzemofaluról, a fcul- túrparkról, az idegenforgalmi létesítményekről, s nem utolsósorthan a mind virágzóbb egyéni építési kedv számos szép gyümölcséről, de ezt a- Nyíregyházi Élet hasábjain még külön-külön is megtesszük. Sóstó holnapjáról kellene néhány szóit szólni. Régen túlvagyunk ugyan Lukács Ödön mintegy száz évvel ezelőtt leírt soraiban ábrázoltaktól, amikor arról beszél, hogy Sóstófürdő országos névre volna hivatva, mint a Nyírség legkisebb oázisa, egyik gyógyhatású specialitása, dg,az csak pang és tengődik. Forgalma is, híre is vlan már, mégis egy rendkívül fontos és biztató hír érkezeit hozzánk: egy nyugati vállalkozó tőkéjével, nyugati kivitelezésben épülő sóstói gyógyszálló létesítéséről folynak előrehaladott 'tárgyalások. Hogy milyen sikerrel, hamarosan eldől. Ha létrejön a megállapodás, a termálfürdővel szembeni kilátó háta mögötti terület adna otthont a gyógyhoíelnek, amely kultúrájával is bizonyosan nagy húzóhatást fejtene ki a helyi vendéglátósra, de az idegenforgalom általános fellendülését jelentené, s nem kevés pluszjövedelmet és még foglalkoztatást is jelentene egyben. Bízvást mondhatjuk: Sóstó igazi története kezdődhetne el ezzel; a nyírségi oázis betóthatatla- nul gazdag korszaka. Szurkoljunk hát, hogy így legyen. Kopka János Kövérek vagyunk, lusták, meg szégyeüő- sek. Kétségtelen, van munkánk is, a mun- kaidnő túl is, iami nem éppen serkentő ahhoz, hogy p'luszmozgást végezzünk. Ha mindez így összejön, akkor jön a magyar városi életforma, amit sokan nyakon öntenek a jól bendősítő sörrel, s aztán elégedetten leülnék a televízió élé. Nos, ez nem rémálom, ez a valóság, ami egyáltalán nem szolgálja testi épülésünket, egészségünket, vagy ha úgy tetszik, nem ez a hosszú élet titka. A városokban azonban jó idő óta van egy másik vonulat is. Lelkes, mi több, megszállott emberek és okosak kezdték hozzá ahhoz, hogy megmozduljunk, hogy a lakótelepek betonja között, a városszéli telepeken kicsalogassák a mozogni vágyókat. Nyíregyházán a hatvanas évek elején kezdődött a kispályás focival, ami aztán nőtt, növekedett, egyre több üzemet mozgatott meg. De hát ez a foci volt csupán, lényegében sönmeccsek sorozata, ami mégis több volt a semminél. A mai, korszerűnek mondható tömegsportkoncepciót Nyíregyházán megelőzték a sport hivatásos vezetői. Ez megnyilvánult abban, hogy serkentették az üzemeket, támogatták elképzeléseiket, bővítették ezek hatáskörét, nyújtottak, iha szerényen is, anyagi támogatást. Így aztán nem véletlen, hogy a papírgyár, a HAFE, a Taurus nemcsak az üzemben dolgozóknak kínálta a mozgás, a testedzés lehetőségét, de egész városrészekre kiterjedően hívta, várta és fogadta az emberekét. Ez a hatás terjedt aztán tovább, és mozdította ki a holtpontról a lakótelepek helyzetét is. Ma Nyíregyházán és vonzás- körzetében 59 szabadidős sportegyesület működik, hétezer taggal, s rengeteg szakosztály- lyafl. A bázisok .bővültek, az üzemeken kívül a támogatósok között ott találjuk a népfrontot, a lakótelepi pártszervezeteket, az MHSZ-t, tömegmozgalmak és futások esetében a Vöröskerésztét. Igen példás a mezőgazdasági főiskola segítsége, ami azt eredményezte, hogy ez az intézmény lett a szabadidős sport módszertani központja. Sajnos a testnevelési tanszékkel is rendelkező tanárképző sehol nincs, ők élik életüket az elefántcsont toronyban. Ha a Jósavárost nézzük, akkor azt látjuk, itt húszezer ember sportolási, szabadidős mozgási kérdéseit kellene megoldani. Működik itt is egyesület, nem is akármilyen. Vannak kerékpárosok, akik járják a megyét, van kispályás foci, természetjárás, asztalitenisz, teke, a jósavárosi napok szervezője is a sport vólt, s gerincét ma is az ilyen események alkotják. Itt minden szakosztályban működőnek orvosi igazolása van. Hogy mennyi a leg, azt pontosan nem lehet tudni, de biztos, hogy kétszáznál több. Van szuperlelkes szervező, aki mozgató, s főleg a gyermekek, fiatalok körében ér el eredményeket. Itt és másutt is az a tapasztalat, hogy a lakótelepi SE tagsága főleg fiatal, 60 —70 százalékban gyermek, de rajtuk keresztül lehet eljutni a felnőttekhez, egyre jobb hatásfokkal. Évente ők is, mint minden &E 10 ezer forintos támogatást kapnak, társadalmi elnökségük önálló, határozott, tevékeny. A Szamuelyn most alakul a sporteegyesőiét. Nyolcvan-százhúsz ember tevékenykedik, főleg a természetjárás népszerű. Az, hiszen a legolcsóbb, ami ma nem mellékes szempont. Az Örökösföldön az iskola tornaterme kínál helyet a mozgásnak, s élnék is vele. Itt bontakozott ki az egyik legnépszerűbb, s a jövő szempontjából jelentős mozgalom: a szülők és gyermekele közös vetélkedője, amolyan NDK-mintára. Ha ez fe.i- líjdi'k, minden lakóterületen megpróbálkoznak vele, majd városi döntő is lesz. A Ságvári kertváros se maradt le. Itt a túramotorosok vannak sokan, országjárók, sok kulturális programon vesznek részt. Munkájukat jelentősen támogatja a Taurus egyesülete. Az üzemi támogatást élvezik a bor- bányaiak is, ők a papírgyári háttér biztos tudatában szervezhetik programjaikat. Nyírszőlősön a népfront, a görög plébános és az MHSZ a helyi tömegsport mozgatója. A focitól a lövészetig, a természetjárástól a sakkig mindenben ott találjuk — s ez a kivétel! — a felnőtteket. Hogy mindez ne véletlenül történjék a városban, a tanács külön főelőadót is alkalmaz Páka Imre személyében, aki csak és kizárólag a szabadidős sport szervezésével, segítségével foglalkozik. Jogos a kérdés, milyen feltételek vannak, A lakótelepeken a dühöngök jelentik a fő területet. Ezeket most a városi stadion veszi át, s társadalmi segítséggel működteti. Kár, hogy túl sok a beton mindenütt. De léteznek a nyitott pályák, így például a vasutaspályán nyugdíjastorna is lesz, az idősek kérésére, de a papírgyári, o Taurus-pályák is rendelkezésre állnak. Okos lenne, ha a SZÉSE-pályából diákpályát csinálnának, ezzel a város 20 ezer iskolása kapna 'különösen jó lehetőséget. De színitér az erdei tornapálya, a természetjáróknak a sóstói erdő és az egész megye. Ez a felsorolás szebb, mint a valóság, hiszen a feltételek nem ilyen egyértelműek. De az elv az, hogy itt ne versenysportot űzzenek, a mozgás a fő, az, hogy a fotelből keljünk ki. És Itt eljutottunk a lényeghez. A szabadidős sport nem verseny, bár lehetnek időnként versenyjellegű események is. 'Egy háztömbkörüli biciklibajnokság, egy kispályás, lépcsőházak közötti foci, egy jó utcafoajnok- ság, egy családi vetélkedő mindenképpen színfolt, van alap a jutalmazásra is. A városi sportvezetés sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy az emberek naponta vagy fussanak 20—25 percet, vagy ússzanak 300 métert, vagy kerékpározzanak egy jó félórát, semmint öldöklőén versenyezzenek. Itt kell áttörni egy bizonyos társadalmi előítéletet, mely ma is mosolyog a futón, s kicsit lesajnálja azt, aki fut, biciklizik, úszik az egész- séggért, az életéért. Márpedig ez a világon természetes, akár a nyugatnémet, holland vagy amerikai példát nézzük is. Kétségtelen, s ezt a szakemberek is elismerik, hogy a jelenlegi szakasz nem a sport fellendülő ága. Ez kihat a szabadidős elfoglaltságra is. De a reményt nem szabad feladni, az embereket meg kell győzni arról, hogy a rendszeres, céltudatos mozgás az életet hosszabbítja meg. Érdekes megfigyelés, hogy ott, .ahol az emberek napközben is fizikai munkát végeznek (Borbánya, Nyírszőlős, kertségi területek) sokkal könnyebben mozdulnak meg szabad idejükben, mint a kőrengeteg lakói. Az is látható, hogy viszonylag kevés a sportoló nők száma, az egyesületek zömében a férfiak tevékenykednek. Tulajdonképpen a nyíregyházi szabadidős sportprogramokat társadalmi aktivisták szervezik, irányítják, igazán önzetlenül. Ez jó, hiszen egy-egy területen a .társadalmi szervekkel együttműködve otthonosan mozognak a lakótársak között. Sajnálatos viszont, hogy a tanárképző főiskola sok hallgatója, elsősorban a testnevelés szakosok se nyári időben, se máskor nem láthatók, holott ez nekik akár gyakorlat is lehetne. Kár, hogy mondjuk la tőlük légvonalban 200 méterre eső Jósáig se jutnak d, holott nyáron lenne itt munkájuk bőven. Jó viszont, hogy a lakótelepi egyesületek támogatósára szánt pénz folyamatosan növekszik, ami a legjobb beruházás, hiszen az az ember egészségének szolgálata, a közösségszervezés legnagyszerűbb útja ezen a területen a sport. Tegyük hozzá: az ésszerűtlen művelődési ház-rendszer kizárja, hogy ilyen helyek is szervezők legyenek, így a grundutánzat a lakótelepen még a legjobb megoldások közé sorolható. A tendenciák tehát jók. Most már a lakókon múlik, hogy kihasználják-e az adott lehetőséget, teremtenek-e újat, élnék-e azzal, hogy mozogjanak. A város ezt minden erővel segíteni igyekszik, s széles demokratizmussal nyit teret minden törekvés előtt. Egy kicsi mozgás... A Nyírség oázisa, B. L. Jósaváros, 5. sz. iskola: indulnak a lakótelepi gyerekek a kerékpáros túrára. *
