Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. július 23. Lakótelepi SE Biztató kilátás Fényes Elek, a város történetének egyik múlt századi krónikása így ír a Sóstóról: „A fürdő az erdő alatti Sóstó nyugati partján egy kis szegényes vidéken elegendő vendég- és fürdőszobákkal, tánc- és íekézőtermek- kel és egész kényelemmel ellátva, amely tá­voli vidékekről is sikerrel látogattatik bete­gek és egyéb mulató vendégek által.” Jósa András, megyénk nagy alakja, a múlt századi gyógyítás ki emelkedő egyéni­sége a sziksós tó vizének szinte mágikus gyógyerőt tulajdonít, amely szerint az meg­gyógyít „gönvénykórfcól, csúatól, köszvénytől, idült izzadmánytól és egyéb, virágnyelven úgynevezett véribetegségektől...” Sóstó történetéről a következőket olvas­hatjuk Kuknyó János tollából ;a Nyíregyházi Útikalauzban: „A Sóstó — a XV. században még Igrice néven említik — a Nyírség haj­dani nagy számú tavai közül a kisebbek kö­zé tartozik, mely a lecsapolást szép termé­szeti környezete és előnyös földrajzi fekvése miatt kerülte el. Létrejötte a Nyírségnek a jégkorszak utáni felszíni fejlődésével ma­gyarázható, amikor a térszínt lassú kiemelke­dése következtében a tájon átfolyó vizek a Nyírség peremére szorultak és a szárazon maradt folyómeder-maradványokat a futó- homokot kergető szél feldarabolta, tagolt, la­pos meredekké formálta. E folyómaradvá­nyok szél által is kiszélesített szélvájta me­dencéiben az utóbbi csapadékosabb évezred­ben a vizek összegyűltek, általában nagy fe­lületű, de kis átlagmélységű tavak sokasá­gát hozták létre. Nyíregyháza határa külö­nösen gazdag voltak tavakban, a város is­mertebb tavai voltak például a Bujtos, az Igrice, az ököritó, Nyírjes-tavak, a simái Szik tó az Ele-tó, Nyirjes-tavaik, a simái és a Sóstó. A részleges, vagy teljes lecsapo­lást a Sóstót kivéve egy sem kerülte el.” A szerző ezután-egy 1784-ben készült ka­tonai térkép alapján elmondja, hogy Sóstó egykori ősi természetes alakja a maitól lé­nyegesen különbözött. A tó alakja több, je­lentős mederrendezéssel formálódott, ezek között is meghatározó volt az 1931-ben vég­zett kotrás, mélyítés, amikor a két meden­cét és a szigetet kiképezték, a környező mo­csarak jelentős részét feltöltötték, illetve a tavaktól elválasztották. A sóstói tó kotrása és mélyítése ma is állandó feladat, a víz minőségét pedig rendszeres vízcserékkel szükséges óvni. A tó a benne lévő sóról kap­ta a nevét. Kuknyó szerint a környező ta­vak közül mindig is kitűnt a tó magas nát­riumsó koncentrációjával, sziksó tartalmá­val. Az ősi tó lapos partjain nyáron nagy területen virágzott ki a sziksó, a glaubersó és a nátriumhidrokarbonát. Ezt valaha össze­gyűjtötték és >a XVII. század végétől b tó északi végén működő „szódagyárban" dolgoz­ták fel. Az évente 5—6 mázsa szóda és salét­rom kezdetben a fürdőzésnél jelentősebb jö­vedelmét biztosított a városnak. A régi Sóstó igazán hangulatos szállodája most ünnepelte (?) 75. évfordulóját. A szá­zadelő eklektikus stílusjegyeit viselő hotel régi korok hangulatát őrzi és egyáltalán nem véletlen, hogy éppen Krúdy Gyula ne­vét viseli. Az író édesapja is sokszor 'mula­tott a nyírségi dzsentrik társaságában ezen a különös hangulatú, sok virtust megélt für­dőhelyen. Így vall Sóstóról: „Jó hely volt vir- rasztsáihoz a sóstói fürdő. Itt általában a tölgyfák bogarai, a nagy bajszú cincérek mentek aludni. Szép, muzsikus duhaj-világ volt a Sóstón, mert az úri emberek nem spóroltak az erkölccsel. A kis sóstói fürdő­ben robbant ki minden virtus a magyarból, ami szép megmaradt számára apáiból. Ha nem volt kártya, volt leányszöktetés, vagy velencei éj a tavon. A kártya izgalmáért v kárpótolták a nevezetes párbajok, amelyek olyan gyakoriak voltaik, hogy Elek Gusztáv ezredes, aki ez idő tájt az ország első pár­bajsegédje volt, egész nyarát kénytelen volt Nyíregyházán tölteni, hogy az összegyülem- Iett 'lovaglás ügyekeit lebonyolítsa." A sóstói éjszakák mulatságaihoz a zenét Benczi Gyula cigányprímás és zenekara szolgáltatta. Persze nemcsak lecsúszott föld­birtokosok és duhaj katonatisztek tanyája volt á Sóstó. A fürdő és a strandolás első­sorban az úgynevezett polgári rétegek szó­rakozása volt. Itt gyűltek össze a város ipa­rosai, kereskedői és más foglalkozású polgá­rai strandolni, napozni, s az egykori kádfür­dőben tisztálkodni, fröccs vagy sör mellett üzletelni, beszélgetni, vagy éppen kártyáz­ni és a cigánnyal huzattal Milyen szépek is voltak a sóstói majáli­sok! Ma még sokan élnek, akik gyerekko- ruk minden májusát ott töltötték a sóstói kisvasútól lomás előtti nagy tisztáson. Dienes Isván —r- Nyíregyháza egyik legújabbkori történetírója — szerint „A város összes isko­lása szülők és rokonok kíséretében, minden­féle intézmény és hivatal felsőbb és alsóbb rangú képviselőinek jelenlétében és a vá­ros, a környék összes cigányzenekarának szüntelen muzsikálása mellett gyalog vonul­tak végig a városon és az erdőn ki a Sóstó­ra. Sátrak alaltt ült, gyepen heverészett az­nap az egész város. Díszes közebéd volt, az üres városban hivatalszünet. Igazi pogány­A most hatvanéves sóstói ssékelykapu. Nemrégiben felújították. módra ünnepelték meg az ősi tavasz ünne­pét ...” Bárha fel tudnánk eleveníteni ezt a gyö­nyörű népünnepélyt! Sóstó ma nem elsősorban hideg tóvá miatt kapta meg a gyógyfürdő rangját, hanem gyó­gyító hatású termálvizéért. Érdékes ennek is a története. Nyíregyházán az ötvenes évek második felében a Káliói úton kezdtek geo­lógiai fúrást olaj után kutatva. Olajat ugyan nem Háltak, de a MÁV-megálló szomszéd­ságában feltört az 50 fok körüli hévíz. A környékbeliek mindjárt felfedezték araiak gyógyhatását, idős asszonyok kúrálták benne reumás lábaikat, s vödörszám vitték fürdeni, vagy inni a gyógyhatású vizet. Valakik az­után úgy döntöttek, hogy berobbantják a kutait. Neves geológusok viszont kimutatták, hogy ha a Kállói úti forrás termálvizet ered­ményezett, akkor Nyíregyháza a La másutt is lehelt nyerni gyógyító vizet. Szerencsésen találkozott e vélemény a megye és a' város akkori vezetésének óhajával. Megfúratták tehát Sóstón a hideg strand és az erdő öle­lésében a kutakat, s valóban: a hajdúszo- boszlóihoz hasonló termálvíz buzgóit fel! Megindult a városszeretet megannyi forrása is. Az üzemek munkát ajánlottak fel, a la­kosság téglajegyeket vásárolt. Az első kút mintegy ezer méter mélységből hozta fel ,a kloridokban és karbonátokban-gazdag vizet. A hatvanas évek végére már négy kút dol­gozott, s ad szólta is percenként kétezer li­ter, jód- és brómtartalmú — s bizonyos ra­dioaktivitású — gyógyvizet, amely belgyó­gyászati, nőgyógyászati, mozgásszervi és lég­ző betegségek kezelésére kitűnően alkalmas. A víz ivókúrára való felhasználását sokszor és sokan javasolták. Lapunk is -többször emelt szót ennek érdekében, de sajnos mind­máig nem került sor a sóstói gyógyvíz palac­kozására, amelyre pedig nagyon nagy tenne az igény mind a megyében, mind megyén­kén kívül, s amelyet kihasználatlanul hagy­ni két évtizeden át: káros luxus. A víz ugyanis hörghurut, gyomor- és epebántal- mak, s más betegségek gyógyítására is ki­váló. Szólhatnánk még a szép és gondozott park­ról, ia sétányokról, amelyek több botanikai érdekességet is rejtenek, a Dienes István ál­tal 1927-ben készült szép faragású székely- kapuról, a sóstói szobrokról, a Sóstót körül­vevő nagyerdőről, a víztoronyról és a volt kádfürdőről (amely immár 11 éve véglegesen bezárt, erőteljesen megrongálódott, de a sor­sát eldönteni még mindig képtelenek az il­letékesek! De a Svájci- a Szeréna-lakról, a vállalati üdülök soráról, a kisvasúiról — itt is elhanyagoltan áll a sokáig működött iga­zán romantikus közekedési, eszköz, a villa­mos —, a gazdagodó múzemofaluról, a fcul- túrparkról, az idegenforgalmi létesítmények­ről, s nem utolsósorthan a mind virágzóbb egyéni építési kedv számos szép gyümölcsé­ről, de ezt a- Nyíregyházi Élet hasábjain még külön-külön is megtesszük. Sóstó holnapjáról kellene néhány szóit szólni. Régen túlvagyunk ugyan Lukács Ödön mintegy száz évvel ezelőtt leírt sorai­ban ábrázoltaktól, amikor arról beszél, hogy Sóstófürdő országos névre volna hivatva, mint a Nyírség legkisebb oázisa, egyik gyógyhatású specialitása, dg,az csak pang és tengődik. Forgalma is, híre is vlan már, mégis egy rendkívül fontos és biztató hír érkezeit hozzánk: egy nyugati vállalkozó tőkéjével, nyugati kivitelezésben épülő sóstói gyógy­szálló létesítéséről folynak előrehaladott 'tár­gyalások. Hogy milyen sikerrel, hamarosan eldől. Ha létrejön a megállapodás, a termál­fürdővel szembeni kilátó háta mögötti terü­let adna otthont a gyógyhoíelnek, amely kultúrájával is bizonyosan nagy húzóhatást fejtene ki a helyi vendéglátósra, de az ide­genforgalom általános fellendülését jelente­né, s nem kevés pluszjövedelmet és még foglalkoztatást is jelentene egyben. Bízvást mondhatjuk: Sóstó igazi története kezdőd­hetne el ezzel; a nyírségi oázis betóthatatla- nul gazdag korszaka. Szurkoljunk hát, hogy így legyen. Kopka János Kövérek vagyunk, lusták, meg szégyeüő- sek. Kétségtelen, van munkánk is, a mun- kaidnő túl is, iami nem éppen serkentő ah­hoz, hogy p'luszmozgást végezzünk. Ha mind­ez így összejön, akkor jön a magyar városi életforma, amit sokan nyakon öntenek a jól bendősítő sörrel, s aztán elégedetten le­ülnék a televízió élé. Nos, ez nem rémálom, ez a valóság, ami egyáltalán nem szolgálja testi épülésünket, egészségünket, vagy ha úgy tetszik, nem ez a hosszú élet titka. A városokban azonban jó idő óta van egy má­sik vonulat is. Lelkes, mi több, megszállott emberek és okosak kezdték hozzá ahhoz, hogy megmozduljunk, hogy a lakótelepek be­tonja között, a városszéli telepeken kicsalo­gassák a mozogni vágyókat. Nyíregyházán a hatvanas évek elején kezdődött a kispályás focival, ami aztán nőtt, növekedett, egyre több üzemet mozgatott meg. De hát ez a foci volt csupán, lényegében sönmeccsek so­rozata, ami mégis több volt a semminél. A mai, korszerűnek mondható tömegsport­koncepciót Nyíregyházán megelőzték a sport hivatásos vezetői. Ez megnyilvánult abban, hogy serkentették az üzemeket, támogatták elképzeléseiket, bővítették ezek hatáskörét, nyújtottak, iha szerényen is, anyagi támoga­tást. Így aztán nem véletlen, hogy a papír­gyár, a HAFE, a Taurus nemcsak az üzem­ben dolgozóknak kínálta a mozgás, a test­edzés lehetőségét, de egész városrészekre ki­terjedően hívta, várta és fogadta az embe­rekét. Ez a hatás terjedt aztán tovább, és mozdította ki a holtpontról a lakótelepek helyzetét is. Ma Nyíregyházán és vonzás- körzetében 59 szabadidős sportegyesület mű­ködik, hétezer taggal, s rengeteg szakosztály- lyafl. A bázisok .bővültek, az üzemeken kí­vül a támogatósok között ott találjuk a népfrontot, a lakótelepi pártszervezeteket, az MHSZ-t, tömegmozgalmak és futások ese­tében a Vöröskerésztét. Igen példás a me­zőgazdasági főiskola segítsége, ami azt ered­ményezte, hogy ez az intézmény lett a sza­badidős sport módszertani központja. Sajnos a testnevelési tanszékkel is rendelkező ta­nárképző sehol nincs, ők élik életüket az elefántcsont toronyban. Ha a Jósavárost nézzük, akkor azt látjuk, itt húszezer ember sportolási, szabadidős mozgási kérdéseit kellene megoldani. Mű­ködik itt is egyesület, nem is akármilyen. Vannak kerékpárosok, akik járják a me­gyét, van kispályás foci, természetjárás, asz­talitenisz, teke, a jósavárosi napok szerve­zője is a sport vólt, s gerincét ma is az ilyen események alkotják. Itt minden szak­osztályban működőnek orvosi igazolása van. Hogy mennyi a leg, azt pontosan nem lehet tudni, de biztos, hogy kétszáznál több. Van szuperlelkes szervező, aki mozgató, s főleg a gyermekek, fiatalok körében ér el eredmé­nyeket. Itt és másutt is az a tapasztalat, hogy a lakótelepi SE tagsága főleg fiatal, 60 —70 százalékban gyermek, de rajtuk keresz­tül lehet eljutni a felnőttekhez, egyre jobb hatásfokkal. Évente ők is, mint minden &E 10 ezer forintos támogatást kapnak, társa­dalmi elnökségük önálló, határozott, tevé­keny. A Szamuelyn most alakul a sporteegyeső­iét. Nyolcvan-százhúsz ember tevékenyke­dik, főleg a természetjárás népszerű. Az, hiszen a legolcsóbb, ami ma nem mellékes szempont. Az Örökösföldön az iskola torna­terme kínál helyet a mozgásnak, s élnék is vele. Itt bontakozott ki az egyik legnépsze­rűbb, s a jövő szempontjából jelentős moz­galom: a szülők és gyermekele közös vetél­kedője, amolyan NDK-mintára. Ha ez fe.i- líjdi'k, minden lakóterületen megpróbál­koznak vele, majd városi döntő is lesz. A Ságvári kertváros se maradt le. Itt a túra­motorosok vannak sokan, országjárók, sok kulturális programon vesznek részt. Munká­jukat jelentősen támogatja a Taurus egye­sülete. Az üzemi támogatást élvezik a bor- bányaiak is, ők a papírgyári háttér biztos tudatában szervezhetik programjaikat. Nyírszőlősön a népfront, a görög plébá­nos és az MHSZ a helyi tömegsport mozga­tója. A focitól a lövészetig, a természetjárás­tól a sakkig mindenben ott találjuk — s ez a kivétel! — a felnőtteket. Hogy mindez ne véletlenül történjék a városban, a tanács kü­lön főelőadót is alkalmaz Páka Imre szemé­lyében, aki csak és kizárólag a szabadidős sport szervezésével, segítségével foglalkozik. Jogos a kérdés, milyen feltételek vannak, A lakótelepeken a dühöngök jelentik a fő területet. Ezeket most a városi stadion ve­szi át, s társadalmi segítséggel működteti. Kár, hogy túl sok a beton mindenütt. De léteznek a nyitott pályák, így például a vasutaspályán nyugdíjastorna is lesz, az idő­sek kérésére, de a papírgyári, o Taurus-pá­lyák is rendelkezésre állnak. Okos lenne, ha a SZÉSE-pályából diákpályát csinálnának, ezzel a város 20 ezer iskolása kapna 'külö­nösen jó lehetőséget. De színitér az erdei tornapálya, a természetjáróknak a sóstói er­dő és az egész megye. Ez a felsorolás szebb, mint a valóság, hiszen a feltételek nem ilyen egyértelműek. De az elv az, hogy itt ne ver­senysportot űzzenek, a mozgás a fő, az, hogy a fotelből keljünk ki. És Itt eljutottunk a lényeghez. A szabad­idős sport nem verseny, bár lehetnek időn­ként versenyjellegű események is. 'Egy ház­tömbkörüli biciklibajnokság, egy kispályás, lépcsőházak közötti foci, egy jó utcafoajnok- ság, egy családi vetélkedő mindenképpen színfolt, van alap a jutalmazásra is. A vá­rosi sportvezetés sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy az emberek naponta vagy fussa­nak 20—25 percet, vagy ússzanak 300 mé­tert, vagy kerékpározzanak egy jó félórát, semmint öldöklőén versenyezzenek. Itt kell áttörni egy bizonyos társadalmi előítéletet, mely ma is mosolyog a futón, s kicsit lesaj­nálja azt, aki fut, biciklizik, úszik az egész- séggért, az életéért. Márpedig ez a világon természetes, akár a nyugatnémet, holland vagy amerikai példát nézzük is. Kétségtelen, s ezt a szakemberek is elis­merik, hogy a jelenlegi szakasz nem a sport fellendülő ága. Ez kihat a szabadidős elfog­laltságra is. De a reményt nem szabad fel­adni, az embereket meg kell győzni arról, hogy a rendszeres, céltudatos mozgás az éle­tet hosszabbítja meg. Érdekes megfigyelés, hogy ott, .ahol az emberek napközben is fi­zikai munkát végeznek (Borbánya, Nyírsző­lős, kertségi területek) sokkal könnyebben mozdulnak meg szabad idejükben, mint a kőrengeteg lakói. Az is látható, hogy vi­szonylag kevés a sportoló nők száma, az egyesületek zömében a férfiak tevékenyked­nek. Tulajdonképpen a nyíregyházi szabad­idős sportprogramokat társadalmi aktivisták szervezik, irányítják, igazán önzetlenül. Ez jó, hiszen egy-egy területen a .társadalmi szervekkel együttműködve otthonosan mo­zognak a lakótársak között. Sajnálatos vi­szont, hogy a tanárképző főiskola sok hall­gatója, elsősorban a testnevelés szakosok se nyári időben, se máskor nem láthatók, ho­lott ez nekik akár gyakorlat is lehetne. Kár, hogy mondjuk la tőlük légvonalban 200 mé­terre eső Jósáig se jutnak d, holott nyáron lenne itt munkájuk bőven. Jó viszont, hogy a lakótelepi egyesületek támogatósára szánt pénz folyamatosan növekszik, ami a legjobb beruházás, hiszen az az ember egészségének szolgálata, a közösségszervezés legnagysze­rűbb útja ezen a területen a sport. Tegyük hozzá: az ésszerűtlen művelődési ház-rend­szer kizárja, hogy ilyen helyek is szervezők legyenek, így a grundutánzat a lakótelepen még a legjobb megoldások közé sorolható. A tendenciák tehát jók. Most már a lakó­kon múlik, hogy kihasználják-e az adott le­hetőséget, teremtenek-e újat, élnék-e azzal, hogy mozogjanak. A város ezt minden erő­vel segíteni igyekszik, s széles demokratiz­mussal nyit teret minden törekvés előtt. Egy kicsi mozgás... A Nyírség oázisa, B. L. Jósaváros, 5. sz. iskola: indulnak a lakótelepi gyerekek a kerékpáros túrára. *

Next

/
Thumbnails
Contents