Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

1987. július 20.

Kelet-Magyarország

3

Az olyasó kérdésére

Bürget Lajos fómunkatárs yálaszol

Á változás lépései

az okos gazdálkodásra gondolna.

Az utóbbi másfél évtized átrendezte az egész világgazdaságot. Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen körülmények között a magyar népgazdaság talpon maradt, azonban mit sem ér a büszkélkedés, ha közben el 'kell ismernünk, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem igazodtunk megfelelően a változó helyzethez, nem javult kellőképpen nemzetközi verseny- képességünk, a világon leértékelődött a magyar produktum.

A kibontakozási program felvázolta a tennivalókat, s nyíltan megmondja, hogy illúziók kergefése nélkül, csakis a jobb munkával érhetünk el eredményeket. Az tehát nem lehet tovább gyakorlat, hogy a jó vállalatoktól, szövetkezetektől elveszünk, csakhogy a rosz- szak megmaradjanak. Nemrég elhangzott az ország- gyűlésen, hogy a költségvetés hatalmas deficittel küszködik, nyilván ez sem maradhat így. A változtatás egyik — minden embert kellemetlenül érintő —, de pillanatnyilag legalább a költségvetési hiányt csökkentő „eredménye” bizonyos áruk, szolgáltatások árának emelése. S ne legyünk szemérmesek: még nem értünk a mostani intézkedésekkel sem az út végére. Azonban ez kell a változás megindításához, hogy a vállalatoknál maradjon annyi pénz — az új vállalati adórendszer is ezt' támogatja —, amelynek révén megindulhat egy stabilizációs, majd kibontakozási szakasz.

„A gazdasági kibontakozáshoz eredményesebb termelőmunkára, a teljesítmények és a jövedelmek jobb összehangolására, a teljesítményen alapuló differenciálásra, igazságos közteherviselésre és hatásos szociálpolitikára van szükség” — hangsúlyozza az állásfoglalás.

Jajgat, sír a tikkadt mező...

ARNVÉKKÁ VÁLT REMÉN VEK

Szál már és Bereg vidékén egy-egy viszonylag száraz esztendőben dörzsöli a kezét a gazda: nem vitte el a víz a termést, megtelnek a magtárak. Talán éppen eme köztudatba ivódott jelenség miatt a homoki gazdaságokban akad, aki úgy gondolja, de jó most arrafelé. Pásztor Miklós, a szatmárcsekei Haladás Termelőszövetkezet elnöke az az ember, akinél dühösebb, csalódottabb és keserűbb nemigen akad se közel, se távol.

— Tavaly 8,4 tonnát adott a tengeri, ami errefelé — azt hiszem — ok a büszkeségre. Ebben az esztendőben a sikeren felbuzdulva 700 hektárt vetettünk be, és majdnem fél tonna műtrágya hatóanyagot adtunk ki alá. Még egy hónappal ezelőtt is úgy tűnt. megnyerjük, az utóbbi hetekben azonban árnyékká váltak a reményeink.

Árnyék ugyan nemigen van a csekei határban, különösen így délidőn. Csak a sajátunkat látjuk Tóth Bertalan fő- agronómussal a lábaink alatt. Tanácsos egy-egy pillantást odavetni, nehogy bokánk törjük a hatalmas repedésekkel behálózott kőkemény talajon

„Furulyázik” a kukorica — féltenyérnyi repedések a sorok között.

— Itt az ártérben a tíz tonnát döngettük volna, ha jön vagy 80 milliméter eső — kesereg a poros, zöld leveleket szemlélve. — Most virágzik a címer, de így eső híján hiányos lesz a termékenyülés.

A kis csövecskék végén ott a fénylő bordópiros angyalhaj, a szálak vége már kezd vágottdohányszínt ölteni és porladozni. A főagronómus elmeséli, miként célozták meg a tíz tonnát. Nem bíztak mindent a természetre.

sókolj meg — zúgta a

E_ fülembe a szúnyog.

— Egy csók és én királykisasszonnyá változom. Csapunk egy görbe estét.

Azonmód fültövön vágtam magam. A szúnyog elpusztult, nálam harangoztak. Félálomban baromi nagyokat tudok ütni. Volt úgy, hogy hasonló szúnyogirtás után napokig zúgott a fejem, csengett a fülem. Kész önrongálás.

Az éjszakai kalandomat elmondtam kertszomszédomnak, Stohaneknek. Szegény most bottal jár. Leesett a cseresznyefáról. Még a mentők is kiszálltak hozzá, nyílttörés ürügyén.

A cifrán faragott csont- szipka volt az oka, amit Stohanek mindig a farzsebében hord. Történt, hogy mikor Stohanek bő három méter zuhanás után megfeneklett az édes anyaföldön, • a farzseb kirepedt. A szipka kibuggyant a repedésen és

Csók a szúnyognak

összekenödöit néhány

agyonnyomoit túlérett cseresznye sárpiros tevétől.

Ezt a csontot látta meg a Stohanek üvöltésére a hetedik szomszédból átrohanó asszony. így hívta a mentőket:

— Gyorsan jöjjenek! ösz- szetörve, vérbefagyva fekszik egy férfi a fa alatt... Igen, igen ... Láttam a véres csontját.

A mentőorvos nem esett le a fáról. Azonmód tisztázta a helyzetet, de biztos, ami biztos, kivizsgálásra beszállították Stohaneket. Emlékeztetőül kapott egy alapos gyomormosást. Most tehát kedvenc szomszédom, botjára támaszkodva hitetlenkedik:

— Arról már olvastam valahol, hogy egy béka a

csók után sirállyá változott. De hogy egy szúnyogból királylány legyen!? Jól tette, hogy agyoncsapta. Manapság annyi a szélhámos. Erről jut eszembe, nincs véletlenül egy bőrlyukasztója? Az újabb szorításhoz már nincs elég lyuk a de- réküvemen.

Nézem Stohaneket. Körmérete nem változott, ugyanaz a háj és sörpocak, mint tegnap, és azelőtt. Mondom:

— Nekem itt ne vicceljen Stohanekkém. Jobb húsban van, mint hét másik. Gondolom, megviselte a fára mászás, a zuhanás, és a gyomormosás, de semmit sem fogyott.

— Majd fogok. Tudok, amit tudok, mert az én fülembe nem holmi vérszívó

nőstény szúnyogok döngi- csélnek. Én a lényegre kagylózom. Benzin, pékáru, cigaretta, háztartási energia! Mond ez magának valamit?

— Semmit. Ellenben azon töprengek, mi van akkor, ha az a szúnyog, amit agyoncsaptam, igazat mondott. Talán mégiscsak meg kellett volna csókolnom.

tohanek úgy néz rám, JP mintha mondaná: „Én estem le a cseresznyefáról és ez lett az ütödött.” De nem mondja, holott lehet, hogy igaza van. A mai helyzetben királylánnyá csókolni egy szúnyogot, több mint köny- nyelműség. Hát győzném én energiával? Arról nem is beszélve, hogyha szúnyogként falánk volt, királylányként mennyit zabálna. Ó, drága paszuly! Vagy arról most nincs szó?

Seres Ernő

— Ilyen magas átlagoknál már a finomságokra kell ügyelni, csak úgy lehet feljebb srófolni a termés meny- nyiségét. Tavaly például rájöttünk, hogy Rábával vetve a keréknyomban nem kél jól a kukorica. Szétszedtük a tizenkét soros cikló vetőgépeket két hatsorosra és MTZ- vel vontattuk. Pusztán ezáltal fél tonna a javulás. Lenne, — teszi hozzá lemondóan.

A dűlőutak némelyikén la- vórnyi kis tócsákat kerülgetünk. Pusztán bosszantásként esett némi eső szombat hajnalban. Az elnököt az borította ki, hogy Naményból jött haza aznap este, és látta, ott mennyivel több esett. A főagronómus látván késő délután a levegőt sűrűsödni, nem nagyon aludt, hátha megjön a várva várt áldás. Aztán szombaton pirkadatkor fél öt és öt között háromszor indult el valami kis zápor, összesen egy millimétert hozott. Íme mekkora története van egy milliméter csapadéknak azon a vidéken, ahol akadt már esztendő 1000 milliméter esővel is. Pásztor Miklós egyébként akkurátus ember. Pontos kimutatása van arról, hogy júniusban miként esett tíz alkalommal 25,9 milliméter csapadék.

— Van saját mérőeszközünk, amellyel regisztráljuk az időjárás eme jelenségét, de én hivatalos adatot használok mégis, a vízügy mérőállomásáét

Nincs okunk kételkedni tehát a lehetetlennel határos számokban és információkban. A határ pedig önmagáért beszél. Mit beszél? Jajgat, sír a tikkadt mező. Még a gyomok közül is csak némelyik mélyen gyökerező bírja szuflával. A folyondár eszelősen virágzik, beborít mindent rengeteg apró tölcsérével, felfut a kukoricára és fojtogatja az amúgy is áléit szárat. A búzában a pipitér és az acat borzas feje zöl- dell. Kénytelenek két menetben aratni sok helyen, hogy a kombájnok boldoguljanak.

Az őszi árpával mindenesetre végeztek. A töltés közelében egy hatalmas — errefelé szokatlan a 100 hektár egyben — területen bálában a szalma. Ütemesen hordják a tehergépkocsik, az MTZ-re szerelt gólya szakszerű mozdulatokkal rakja csinosra a járműveket.

— Ide szudáni fű jön másodvetésnek, azért igyekszünk — világosít fel Tóth. Bertalan. — Igaz, hogy az eke még nem megy bele, de hát az nem lehet, hogy sohase jöjjön már az az eső. Ha erre számolnánk, akkor vége lenne a gazdálkodásnak, (ésik)

m* artuk a meleget, az- y tán több is jött, mint amennyi kellett volna. De egyelőre még működik a város, bírja a terhelést. Bár a vízmű már a csúcshoz közelít — jó lesz takarékoskodni. Üdítő van bőven, a sörkedvelők is több márkából választhatnak. Sajnos — mint lapunk más oldalán részletesebben értesülhetnek olvasóink — a tartós tej kevés, a hagyományos pedig többnyire nem tart ki másnapig, jobb, ha azonnal felforraljuk.

A város parkjai, pázsitjai kezdenek kiperzselőd- ni — a locsolóvíz kevés. Tálán érdemes volna más forrásokat is igénybe venni, mint a távvezetéken érkező drága ivóvizet. Remek ötlet volt a nemesebb fák mellé kitenni a kis magyarázó táblákat, de számba kellene venni azt is, mit lehetne tenni, hogy legalább ezek az értékes fák megérjék az őszt. Mert azon még csak- csak lehet gondolkodni, hogy pázsitot, egynyári virágot olcsóbb újratelepíteni, mint amennyibe most az öntözés kerülne. De a fiatal fák. netán a megjelölt nemes növények esetében már aligha állhat egyenlőségjel.

Sajnálom csobogóinkat is — most kellenének a legjobban.. . A lányok ügye (a sétálóutcában) meg már egyenesen túlírt. Bár azt hiszem, az még hiányzik, hogy név szerint megírjuk: ki készítette tavaly a szép szobor- kompozíció kiegészítő részeit, s felvette-e érte a teljes árat. Ne csak a művész nevét tudja mindenki.. .

Nézem a város külföldi vendégeit, a turistákat. Talán kicsit kevesebben vannak, mint tavaly, más az összetétel is. Mégis jó lenne, ha a város jobban gondolna rájuk. Kevés a városhatárban lévő üdvözlő tábla. Kellene még néhány jobban eligazító transzparens, felirat. Eltűntek vendéglőinkből a többnyelvű étlapok, de talán a programajánló tablókon sem ártana néhány rövid utalás a rendezvényekre egy-két ismertebb idegen nyelven. Hiányolom a kis táblácskákat is, amelyek tudatják: „Itt x idegen nyelven is beszélnek”. Mert nyelvet tudók vannak, de miért titkoljuk? M. S.

E

n sem örülök az áremelésnek. Különösen az olyannak, amelynél lemérhető, hogy az életszínvonal csökkentésére irányul. Ezzel a véleménnyel nyilván nem vagyok egyedül. Könnyű lenne szavalókórust is szervezni, amely felháborodottan tiltakozik. Hogy mégis óva intek ettől, az nem a félelemből, hanem a reális gondolkodásból adódik.

A mostani bejelentés — egy új kormányzati irányítás első népszerűtlen intézkedése — fájdalmas, de szükséges lépés volt. Egy rövid mondat igazolja jogosultságát a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási ' programjából: „Az elosztás nem előzheti meg az anyagi fedezet megteremtését.” Márpedig mi, magyarok ezúttal egyre inkább az adósságainkból éltünk, olyanok voltunk, mint a rossz háziasszony, aki újabb és újabb kölcsönökkel próbálja megteremteni a tünékeny egyensúlyt, ahelyett, hogy

R

á kell döbbennünk, hogy nincs más út, példamutatóan dolgoznunk kell, eredményt elérni, mert különben tovább romlik a helyzetünk, legfeljebb az újabb áremelések döbbentenek rá, hogy nem tettünk meg mindent a változtatás érdekében. Márpedig, ha átmenetileg vállaljuk is — mert vállalnunk kell — a nehéz lépéseket, abba nem törődhetünk bele, hogy a helyzet tovább romoljon.

Lányi Botond

Köszönöm kérdezőim bizalmát. Igaz, a kérdések egy részét oda továbbítottam, ahol azokra válasz helyett intézkedés születik. Különben érezhető, hogy igen sokan nem tudják: ügyükben egy tanácstag, netán egy lakóbizottsági tag is jobban tudna intézkedni. Kár, hogy a bizalom hiányzik, s apró- cseprő, igazán nem közügyekkel is az újsághoz fordulnak. Így bármennyire is sajnálom, íagallylevágási ügyben nem tudtam, de nem is akartam intézkedni, hasonlóan mellőztem a nyári strandi illemhelyekkel kapcsolatos ügyeket is.

Viszont szívesen foglalkozom a 18-799-es számról telefonáló kérdésével: miért nem irtják a szúnyogokat a Tisza • partján?

— Engem Nyíregyházán is csípnek. Nem tudom elfogadni, hogy anyagi okok miatt nem irtják, hiszen az a sok ide-oda röpködő iskolarepülő, mely a légteret ugyancsak zajjal veri fel, hasznosan is fogyaszthatná az üzemanyagot, közben egy kis permetet szórva az inkriminált tájakra.

Gere Sándor azt kérdezi, hogy cserépkályhaügyben lesz-e változás, mert jelenleg a Nyíregyházi Kommunális Szolgáltató Vállalat határidői megbízhatatlanok, várni kell, míg jön valaki.

— Nos, aki tudja, hogy a szolgáltatások esetében immár a megrendelőnek is van joga, a rendelést felvevő pedig a munkaidő-kiesés miatt anyagilag is felelőssé tehető, az feltehetően érvényesíti is jogát.

Egy kérdező azl tette szóvá, hogy miért nem tart nyitva szombaton a NYlRTOURIST, holott az ilyen napokon sok a turista, most van a népművészeti vásár, illetve kiállítás stb.

— Sajnos kérdésére nem tudok válaszolni, mert az iroda válaszra illetékes vezetője évi szabadságát tölti — a Balatonnál.

Tiszaadonyból Balázsi Ferenc írt, kérdezvén, hogy hogyan lehet az, hogy a faluban van III. osztályú presszó, de nincsen IV. osztályú egység.

— Nos, hála az istennek, hogy csak harmadosztályú van, s fogy a csehók száma. Minden kulturált ember örül

annak, hogy magasabb színvonalú helyekre járhat. Aki építkezéshez, lagzihoz akar vásárolni italt, az menjen boltba. Az olcsóbb, bár ami az én véleményemet illeti, éppoly egészségtelen, mint a kocsmai áru.

Nem tudom, miért névtelenül kérdezi valaki, hogy lesz-e művészmozi Nyíregyházán?

— Olyan helyet keres az olvasónk, ahol a szavai szerint korrekt és intelligens emberek is megnézhetnék az igényes alkotásokat. Ehhez any- nyit, ha sok korrekt és intelligens ember megy bármelyik moziba, akkor ott jó lesz a hangulat és a közérzet. Különben terveznek ilyet, bár én magam részéről nem túlságosan kedvelem azt, hogy drága pénzért keveseknek vetítsenek.

Bánszki.András kérdésére válaszolva :

— Nem lesz Shell-kút Nyíregyházán. Különben ha megfigyelte, az A FOR-kutak szolgáltatásai is jelentősen bővültek, s a konkurencia hatására már egészen magas szinten elégítik ki a vevőket. Különben azt hiszem, a jövőben jó lesz megbarátkozni azzal, hogy az import bizonyos értelemben beszűkül majd, főleg olyan területeken, ahol nem föltétlenül indokolt külföldi áru, termék forgalmazása. Ezt megértjük, hiszen a sok probléma megoldásához ez is hozzájárulhat.

Több olvasónk szóvá tette, hogy Nyíregyházán immár a város belterületén is megjelentek a fürdo- ruhások, a buszon is találkozni velük. I

— Ehhez annyit: a megye- székhely nem fürdőhely, valóban, gusztustalan látvány ez, fölösleges, és remélhetően a rendőrhatóság is intézkedik. Hasonló módon gusztustalanok a félpucér autóvezetők is. Főleg, ha férfiak.

Cjra kérdés volt, mondhatni kulturális kérdés. miért nem csobognak a bronzlányok?

— Nos, erről a kútról külön véleményem van. A szobor jó, a technika nem megy. így aztán szárazon maradnak szegény fürdőző lányok. Remélhető, hogy lesz egyszer valaki, aki vízre bírja a Zrínyi utcai csobogót, bár az eddigi erőlködéseket látva pesszimista vagyok.

Mint látható, nyári kérdések voltak túlnyomó többségben. Talán a meleg is okozta, hogy a közérdekű érdeklődés alábbhagyott. Ezért itt arra a személyes kérdésre is válaszolok, hogy mik az én nyári terveim, hogyan telnek ezek a hónapok.

— Kis megszakításokkal dolgozni fog- k. nyaralni nem megyek, dolgozom egy videofilmen és — mint telefonálónk is megjegyezte — sétáltatom a kiskutyám.