Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

1987. július 18, O# hogy lehet ETANI/V í o íol ikő Samunak mesélt: )íron értéktelen földet s aztán két kezével a köveket, feljavítot- jt. Ilyen ember volt. án filozófiája, a tran- nus mennyire volt 1, más kérdés; az bi- iogy. a román király iyar kormányfő ural­ma helyett valamilyen demok­ratikus köztársaságról álmo­dott. Helytállása a nehéz időkben példa az utókor számára. Élet­művét jól illusztrálja — a szó szoros értelmében — Sas Pé­ter Képeskönyve. Székely András ANGOK m Vitéz Ferenc Utóhang Férfi. Törzse erős, ám gyökerét víz mossa s ágai is kopaszok már. Egyszerre két világban él. Itt szobrot emel a vágynak, ott várja, hogy élet szálljon valahonnan a kőbe. De az Isten nem szól. Egyszerű férfi, kinek annyi a bűne, hogy árnyékába húzódtak a gyöngék és elesettek . . . épp amikor bimbózott sok fiatal nő teste. Most itt áll bortalanul, kenyértelenül s asszonytalanul — könyörtelenül. Á bolgár szabadság apostola Vaszil Levszki Gyakorta emlegetjük, mennyi hasonlóság, rokon- vonás van a magyar és bol­gár történelem között. Közös harcaink a gyakran közös ellenség ellen, azonos jelen­ségek — bár időbeli eltolódá­sokkal a társadalmi-gazda­sági és kulturális fejlődés­ben. Sokat tudunk már azo­nosságainkról, kevesebbet el­téréseinkről, d^ történészeink dolgoznak, s így ismereteink is gyarapodnak. Most a bol­gár történelem egyik hazánk­ban kevésbé ismert alakjáról szólnánk születésének 150. évfordulója kapcsán. Vaszil Levszki ö, akit ha­zájában csak a szabadság apostola’-ként ismernek. Mi­ért van az, hogy a bolgár Petőfi' Hriszto Botev neve már nálunk is ismert, míg a kis túlzással talán bolgár Kossuth'-nak is nevezhető Vaszil Levszki neve jófor­mán csak a Kelet-Európa történetével foglalkozó histo­rikusok körében ismert, de még ott sem eléggé? Mulasz­tás ez, mindkét részről Az évforduló talán hozzásegíthet a törlesztés elkezdéséhez. Ki is volt Vaszil Levszki? „A bolgár nemzeti forrada­lom nagy ideológusa, politi­kusa és szervezője", „Bulgá­ria fia és a világ polgára" 150 éve, 1837. július 18-án született Karlovóban, a bol­gár földek középpontjában fekvő kézműves-iparos köz­pontban. Huszonnégy éves koráig a közeli Szopot mo­nostorában volt diakónus. 1861 után került kapcsolatba a felszabadító mozgalommal, s aktív részt vállalt a török iga lerázására irányuló for­radalmi kísérletekben, A hat­vanas évek végétől a bolgár felszabadító mozgalom leg­nagyobb ideológusa és szer­vezője. Fáradthatatlanul dol­gozott a belföldi forradalmi szervezet kiépítésén. 1872 de­cemberében Lovecs városá­ban árulás folytán a törökök kezére került. Szófiában bí­róság elé állították, ’ halálra ítélték és 1873. február 19-én a város határában felállított bitófán végezte be életét. Élete történetét íme rövid pár mondatban is el lehet mondani. Ebben állna hát nagysága? Nem, nem csak életében, hanem és elsősor­ban élete művében. A XIV. század végén más balkáni népekhez hasonlóan a bolgárok is török rabság alá kerülnek. A bolgár földeken közel félévezreden keresztül Vaszil Levszki katonai török rezsim elnyo­mása ellenére elkezdődik a polgáriasodás, megjelenik a nemzeti burzsoázia, elkezdő­dik a nemzet kialakulása, s mindez egy pezsgő gazdasá- gi-iparosodási, művelődési­szellemi fellendülés, nekibuz­dulás kíséretében. Jelentős kézműves központok alakul­nak ki, izmosodik a világi közoktatás, megindul az iro­dalmi élet, megteremtődnek a bolgár nemzeti képző-, színház- és zeneművészet alapjai. A szellemi pezsgés egyik jelentős területe volt az egyházi felszabadulási mozgalom, mely 1870-ben az­zal ért véget, hogy a bolgár pravoszláv egyház kiszakadt a konstantinápolyi pátriárka fennhatósága alól. A török rabság évszázadai alatt a bolgárok szinte szün­Hriszto Botev Vaszil Levszki fölakasztása Édes hazám, te, anya egyetlen, mért remegsz gyászban, kínban és könnyben? Téged is, varjú, átkozott szellem, kinek halála károgtál szörnyen? O. tudom, rab vagy, rab haza, árva, sorsod: a kínban elfeketedni. Szent a te hangod s hangzik hiába, pusztába jajgatsz, oltalom semmi. Zokogj csak! Látom: áll a bitója, — Szófia mellett hirtelen nőtt fel, s függ az egyetlen hű fiú róla lemérhetetlen szörnyű erővel. Károg a varjú, végzetet harsog, farkasok s kóbor ebek vonítnak, forrón az istent esdik az aggok, asszonyok sírnak, gyermekek rínak. Zendül a téli kegyetlen ének, tövises ágat szélvihar forgat, zord idő, jajszó, — megölt remények gyötrelme jéggel szívedre toriad. (Nagy László fordítása) áll fenn a török hódoltság, a gazdasági megrekedés, a tár­sadalmi visszafejlődés és a kulturális rezignáció kora. A XVIII. században, különösen annak második felében — Görögországhoz, Szerbiához és Havasalföldhöz hasonlóan — Bulgáriában is elkezdődik a nemzeti megújhodás, az új­jászületés kora. A feudális­telen politikai és fegyveres harcot folytattak felszabadu­lásukért. A török hódoltság első évszázadaiban ez a harc néhány jelentős, de sikerte­len felkelésben nyilvánult meg. A XVIII. századtól fő­leg a meg-megújuló orosz— török és osztrák—török háborúkhoz fűzik remé­nyeiket. A XIX. század fo­lyamán erősödik részvéte­sözben ma éjjel togy korosodom, többször — fel- smeretem. Nem előle, mint nap- pi, gondjaim el- »amtól, amikor ■ését nincs időm leülni mellé. S n sincs. Álma- isz elmúlt éve- yarlóságaiba is. i s beleizzaszt. akán is egy ta- Item, ahol majd am. Ifjú házas­indult el, ami- is magányos es- len étkébe, a a szomszédok Délevalót. Mózsi pedig konyhai •e egy hónapi y kezdhettem el >mat. zör megfordu- ban, mint meg­érni nem bíró ár honvágya, lelkiismeretem- dk énemmel, álom. Vágyaim >gatják, felróni k így tudják. minden más, azon a tanyán. r hipermodern, i, teraszosan ki­lakunk. Az ak- téglós, egyszín­űit. Két család lakott benne, csodálatosan szépen. Ma is áll, üresen, mint a többi. Álmomban a szomszédom — akihez átmen­tem a feleségem után, aki öt­ven forintot kölcsönkérni ment, mert új életet kezdtünk most is — még különb épü­letben lakott. Nem mentem be, lévő irodában, hol vannak a gyerekek, hol az iskola? Mert sehol senkit nem látok, egy lélekkel nem találkozom, bár ift bolyongok mióta, hogy ta­nítsak ismét, mint egykor. Az iroda sem a régi. Valami szür­ke, rideg épület. Félve men­tem be. Ilyet régen éreztem, a magtárt, benne Károly bá­csit, aki oly sokszor megdarál­ta disznóimnak a máiét, és vamot sem vett. Azt a lánykát, akit a cséplőgépnél ismertem meg, mint ellenőr, aki letöröl- gette. tisztán tartotta a má­zsát, ennivalóval kínált, és erősítette bennem a hitet fe­Felébredéseim mert kívülről látva alig felis- merhetőnek, idegeneknek tűn­tek. Akkor is itt laktak, azo­nos épületben, mint mi. Gyak­ran áthívtak magukhoz név­napokra, disznótorra, vagy mentem én, útiköltségekre köl­csönkérni, hogy elutazhassak feleségemhez, aki hónapokon át a klinikán feküdt, gyermek- áldásra várva. Elköltöztek ők is, ki közelebbre, ki távolabb­ra, felszámolták a tanyát. Jár­tam többször feléjük, hívtak is, gyerekeik (volt tanítványa­im) ballagására, lakodalmára — még csak be sem néztem hozzájuk. S hogy nem győztem várni feleségemre, álmaimban át­gyalogoltam a régi gyümölcsös helyén nőtt bozóton, az isten­telen durva, nagy árkon, hogy megkérdezzem a túlnon csak kezdő kamaszkoromban, beilleszkedésem legelején. Az irodában egy hosszú asztalt álmodtam, papírnyelvű ki- sebb-nagyobb gépekkel, s melléjük csak egy-két embert, számokkal, adatokkal teli pa­pírok fölé hajolva. Akkor fa- szulápos, nyílt tornácú, barát­ságosan csalogató volt az iro­da. Benne csevegésre, mosoly­gásra is ráérő könyvelő, ad­minisztráló nőkkel, tanyán la­kó telepvezetővel, s fiatal ag- ronómusokkal. Reggelente a teraszon eligazításra váró munkások, csupa ismerős. Most rám se hederítettek, nem ismertek. Továbbmentem hát. Ki, az iroda mögé. Azt kerestem, azt hajtottam, ami­ben itt régen éltem, amit akkor láttam. A körtefákat, a gye­pes játszóteret, a kisvasutat. leségem és leendő kisgyere­kem hazajövetelére. Találkoz­tam vele sok év után, s hogy arca megtört özvegyé, nem vonzó már, nem voltam képes megismerni. Kerestem Irénke nénit is, az egykori könyvelőt, aki lapá­tot, seprűt, sport, vaságyat írt ki részünkre a gazdaság rak­tárából. Járt ide ki akkor a központ­ból egy nagyfőnök, aki mar­ta, valósággal falta az embe­reket. Egyszer rám is rámacsa- rított. Bizonyára ezt álmod­hattam tigrisnek. A minap ab­lakzörgést álmodtam. Az éjje­liőr kért bebocsátást, mert fel akarta falni. Neki csak a moz­gása. a panyókára vetett nagy- kabátja volt ismerős. Jóska bácsi lehetett, aki gyalog járt ki szülőfalumból, hozta a sü­teményt meg az üzeneteket anyámtól. Rég a temetőben fekszik. Felesége él, egyedül, magányosan. Amikor haza-ha- zamegyek, ritkán nyitok rá ajtót, hogy üzenetet vigyek én is neki a világból, a szívem­ből. Akkor Zsiga bácsi, az agro- nómus kért egyszer-kétszer menedéket tőlem, mert jött a főnök. Azóta is, ha meg-meg- lát, hozzám szalad, nyakamba borul s mondja: Bélám... Bélám ... Beteg, nem adhat mást. De ahogy adja, a csilla­gos ég összes kincse nem pó­tolhatja. Sokszor elfutok háza előtt anélkül, hogy beugranék, hogy megírnám már azt a kérvényt, amire kért. Pedig ő segített ki almafagallyal, fasorirtási lehetőséggel, mi­kor egy fikarcnyi tüzelőnk sem volt. Aztán nagy dörgést, villám­lást álmodok. Azt, hogy egye­dül vagyok, félek. Kiugrók a teraszra, jönne már valaki! S nagy suhanás: az almafák fe­lett Laci komám, a régi pará­déskocsis vágtat-úszik el, be­teggel, mint egykor feleségem­mel annyiszor, az orvoshoz. S ismét felriaszt lelkiismere­tem ostora: hallottam, házat épít, sóhajtozva, izzadva és egyedül. Nem is olyan messze ide. Megyek. Makay Béla lük a görög és szerb felsza- j badító mozgalmak küzdel­meiben. A század második 1 felében a külföldön szerve- j zett szabadcsapatok, légiók I betörésétől remélik a szabad­ságot meghozó felkelés kitö­rését. A nemzeti forradalom, a felszabadító mozgalom fej­lődésében minőségi új sza­kaszt jelent Levszkinek az a felismerése, hogy a bolgárok­nak maguknak kell felkészül­ni a szabadság kivívására. Ezért lát hozzá, s végzi éve­ken át fáradhatatlanul, nagy leleménnyel a belföldi, bol- I gárországi forradalmi szerve­zet kiépítését. Az országot I átfogó, viszonylag sűrű össze­esküvői hálózat, a helyi for­radalmi bizottságok főleg a I dolgozó rétegek képviselőit tömörítik, de Levszki a csor- badzsiknak, a bolgár burzso- j ázia e sajátságos képviselői­nek is szerepet szán a sza- j badság kivívásában. Sőt a j külföldi, elsősorban havasal­földi gazdag bolgár emigrán­sokra is számít a nagy nem- j zeti ügy megvalósításában. A nemzeti felszabadító mozgalom új alapokra helye- j zésével, a belföldi forradalmi bizottságok hálózatának meg- ’ szervezésével, s a jövendő bolgár társadalmi berendez- : kedés alapelveinek kidolgo- * zásával Levszki nagyot alko- j tott. Nem érte meg a „közös forradalmat”, de 1876 áprili­sában kitört az a felkelés, amely közvetve bár, de még­is meghozta a bolgár szabad­ságot. A törökök Krupp- ágyúival szemben az áprilisi felkelők vaspántokkal össze­fogott cseresznyefatörzsből készült ágyújukat szegezték, a felkelést vérbefojtották. de a bolgár kérdés megoldása már halaszthatatlan maradt. S 110 évvel ezelőtt kitört az orosz—török háború, amely a bolgárok számára végül is meghozta a felszabadulást, az önálló államiság újraállítását. S talán az sem véletlen, hogy az új bolgár alkotmány korá­nak egyik legdemokratiku­sabb alkotmánya lett. Ebben Levszki eszméinek hatása is benne van. S a Dimitrov ál­tal 1935-ben a Komintern VII. kongresszusán megfogal­mazott népfrontpolitika gyö­kerei is Levszki eszméihez nyúlnak vissza. Mindez még alaposabb tanulmányozást igényel. S végül Levszki embernek í is nagy volt. Bátor volt és rét- ; tentJietetlen, a konspiráció nagy művésze. Szerette az : életet. Szeretett dalolni, szi­laj lendülettel vetette magát j a körtáncokba, kedvét lelte, ; ha a templomi kórusokban énekelhetett. De rendkívül kiegyensúlyozott volt, sze- , rénysége és nemes aszketiz- j musa is közismert. Ezek a tulajdonságai határozták meg már-már legendás bátorsá- 1 , gát. Bátorsága — történelmi bátorság: szakítani a régi dogmákkal és megalkotni egy ri új világ eszméit; bátorsága^ — poltikai bátorság: szem- j beszállni egy hatalmas biro- ; dalommal és annak még ha- ' talmasabb pártfogóival, s vé- gül személyes bátorság is: ! állandóan rejtekhelyeken, 1 üldöztetve élni és sértetlenül ! kikerülni a legnehezebb hely- ! zetekből is. Talán e tulajdonságai mi­att lett Vaszil Levszki az egyik legnépszerűbb törté­nelmi személyiség Bulgáriá­ban. A bolgár gyermekek még alig ejtik ki az első „ma­ma” szót, máris halinak Levszkiről. Később az isko- ; lafolyosó falán találkoznak ] képével, remegő térdekkel ; szavalják Vázov róla írt vers- í sorait. S mire felnőnek, a j legjobbak őt választják ma- | guknak eszményképnek. De Vaszil Levszki nem­csak a bolgároké. Neve ma még kevésbé ismert. De iga­zuk van azoknak, akik isme­rik életművét és azt állít­ják, ha egy nagyobb or- j szágban élt volna és egy is­mertebb nyelven írt volna, I akkor ma nevével a XIX. század legnagyobb szabad-' ságharcosainak sorában ta­lálkoznánk. L. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents