Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

1987. július 18. ^ HÉTVÉGI MELLÉKLET Vallatják a hegyeket A NOBEL-BÉKEDÍMS ELIE WIESEL Barlangos városok Nem csupán veszélyes, de szép is Térképészek a Francia-bányai táborban. Egyáltalán nem véletlen, hogy az idén a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat július 3. és 12. kö­zött központi feltáró és kuta­tó táborát a Budai-hegység­ben, Szépvölgy és a Rózsa­domb térségében, az említett terület észak-nyugati részén lévő úgynevezett Francia-bá­nya udvarára telepítette, hi­szen a fővárosban már több barlangot is feltártak a ku­tatók. Ezek közül az első nagyobb méretűt, a Pál- völgyit a század elején fe­dezték fel, míg a legutóbbira 1984-ben bukkantak a Jó- zsef-hegyen egy lakótelep építésekor. Még két dolog ugyancsak szerepet játszott abban, hogy a magyar bar­langászok választása ebben az évben a szóban forgó te­rületre esett. Tekintettel ar­ra ugyanis, hogy 1989-ben Budapesten rendezik meg a Barlangkutatók Nemzetközi Szövetségének (az UIS-nak) a X. kongresszusát, ez a mos­tani tábor a felkészülés egy jelentős állomása lesz. A má­sik nagyon kézenfekvő indok pedig az, hogy az elmúlt években a Budai-hegység eme tájának fokozott beépí­tésével egy sor építésföld­tani, környezet- és termé­szetvédelmi probléma vető­dött fel. Feltáró munkájuk­kal ezek enyhítéséhez szeret­nének hozzájárulni a bar­langok kutatód. A eddigi ismeretek szerint a Rózsadomb és a Szépvölgy alatt már jelenleg is mintegy 20 kilométernyi barlangjára­tot tartanak nyilván. De va­lószínűleg — a szakemberek becslése szerint — még leg­alább 10 kilométer a feltá­ratlan járatrendszer hossza. A tábor résztvevői, csaknem száz barlangász, azt a célt tűzték maguk elé, hogy a le­hető legpontosabban feltér­képezik — több kiindulási pontról megközelítve —, a még fel nem derített járato­kat. Mindennek pedig azért van igen nagy gyakorlati je­lentősége, mert a mélyben megbúvó üregek, mint arra már volt is példa, és nem­csak a fővárosban, rendkívü­li módon veszélyeztetik az építkezéseket, valamint a közműhálózat épségét. Hi­szen, ha a létesítmény egy nem ismert föld alatti üreg fölé épül, akkor az óhatatla­nul, előbb vagy utóbb, ki- sebb-nagyobb mértékben, de kárt szenved az idők folya­mán. Azonban az sem jelent kisebb veszélyt, mely a tér­ségben lévő közműhálózatot fenyegeti, mivel a talajadott­ságok miatt itt több csőtö­résre lehet számítani. Ez pe­dig nemcsak a szennyvízel­vezetést, a víz-, illetve a gáz­ellátást teheti bizonytalanná, hanem a talajba beszivárgó szennyvíz a környezetet is károsíthatja. Persze a barlangok nem csupán veszélyt és bosszúsá­got okozhatnak az emberek­nek, hanem gyönyörködtet­hetnek is bennünket, sőt klímájuk a szervezet számá­ra egyenesen jótékony, gyó­gyító hatású is lehet. A fő­városban ilyen barlang pél­dául a Szemlő-hegyi — jára­tainak kutatását ugyancsak tovább folytatják a tábor ideje alatt a szakemberek —, ennek klímája a vizsgálatok szerint alkalmas a légzőszer­vi betegségek gyógyítására. (cs) Á Holocaust szerzője máramarosszigeti Á bostoni ogyotem humán tanszékén dolgozik Ojs&ghir: ........... Oslóban a norvég uralkodó jelenlétében át­nyújtották a Nobel-béke - díjat Elle Wiesel ameri­kai iró-publicistának, aki műveiben elsősorban ta zsidóknak a nácizmus alatt elszenvedett üldöz­tetésével és emberi jogi kérdésekkel foglalkozik.” Máramarossziget egyik félreeső utcájában áll egy sötét márvány emlékmű, amely héber és román nyel­ven emlékezik 1944 tragédi­ájára: sok ezer zsidó vallású magyar állampolgár utolsó útjának kezdetére és a vég­állomásra, a náci megsemmi­sítő táborokra. Több mint tizenötezren pusztultak el a gázkamrákban a városból, így Elie Wiesel hozzátartozói is, szülei és három leánytest­vére. Nem tudták eltemetni halottaikat. A Nobel-békedíjas Elie Wieselről aránylag keveset tudunk. Harminc könyve je­lent meg, de magyarul csak kisebb hírlapi közleményeket ismerünk tőle. A Holocaust írója. Mint kisgyermeket depor­tálták szülővárosából 1944­Restár Sándor: ...Tanulok (FIAMNAK — MILÁNNAK) hegedülni tanulok a vonót már elég feszesen tartom csak nehezen mozgatom rajta a hegedűt balettozni tanulok most jön értem a mentő kórházba visznek és begipszelik a lábamat korcsolyázni tanulok már elzártam a radiátort és beöntöttem a szobába tíz vödör vizet úszni tanulok a parton felirat „MÉLYVÍZ — CSAK ÚSZÓKNAK!” de én nem félek — még nem tudok olvasni ben, átélte a táborok minden szenvedését. Az örökre nyo­mot hagyó emlékek miatt nem tért vissza szülőföldjére Buchenwaldból (csak később, látogatóba), egy gyermek- csoporttal Párizsba került. A legkülönbözőbb foglalkozások közben újságíró lett, francia nyelven kezdett írni. Fran­cois Mitterrand biztatására írta meg a La Nut (Az éjsza­ka) c. önéletrajzi dokumen­tumregényét. (Ezt még jid­dis nyelven.) Egy évtized múlva jelent meg az És a vi­lág hallgat című könyve. Az­óta franciául, néha angolul ír. Magyarul tud, csak ritkán van alkalma magyarul be­szélni. Segít, ahol tud. „író lévén: a szavakkal. Az emlékezés, a tanúskodás, az örök emberi törvényekre figyelmeztetés szavaival.” Másik témája a chászidizmus. Ennek szenteli a Souls On Fire (Lelkek a tűzben) című művét. 1963 januárjáig „menekült” státusa volt, majd balesetet szenvedett, azóta New York­ban él, a bostoni egyetem általa vezetett humán tanszé­kén dolgozik. Nemrég a Nemzetközi Ho­locaust Bizottság elnökévé választották. Ö közvetítette a széles zsidó tömegek til­takozását Reagan elnöknek a Fehér Házban, amikor a II. világháború befejeződésé­nek 40. évfordulóján az el­nök ellátogatott Németor­szágba, és felkeresett egy katonai temetőt, ahol SS-le- gények sírjai is találhatók. Ny. K. Júniusban lázban tartotta a világot, a francia Népfront Kormány győzel­me, melynek miniszterelnöke Leon Blum lett. A győzelmet sztrájkhullám is követte s a megrémült nagytőkések igyekeztek külföldre menekíteni pén­züket. Szerepel Nicaragua is a hírek­ben, miszerint Somosa tábornok veze­tésével a felkelők, már az elnöki pa­lotát ostromolták. Eljutott hozzánk a Palesztinái arab—zsidó összetűzések híre is. Megyénkben és városunkban a főbb események között szerepel, a hesseni hercegi pár látogatása A jakon, ahol lakodalomba vettek részt. Megnyílt a Bujtosi fürdő, ahol a felnőttjegy ára: (hétköznap délig, kabinnal) 30 fillér, az ifjúsági jegyé: 20 fillér, a gyerek­jegyé 10 fillér. Ám, a hónap elején elég hűvös az idő, legalábbis ezzel ma­gyarázták a könyvnap sikertelenségét, ahol gyenge volt a bevétel. Megtörténtek az első tragédiák is a folyókban, mert Dévai József 11 éves Aranyosapátiba való gyereknek, már csak a holttestét vetette partra a viz. Szabályozni kellett a fagylalt árusítást „nem érintkezhet a fagylaltárus keze közvetlenül a fagylalttal és az ostyá­val”. Közlekedési baleset történik Kó- tajnál — kisiklott a vonat. Erről írtak a lapok... Nyár -1936 Üjfehértó mellett egy tanyán 25 ara­tómunkást temetett maga alá a pajta, senki nem halt meg, de súlyos sérültek voltak. Vass Sándor Kótajban csépelt, kigyulladt a ruhája, bizony a vizes hordóba ugrott, hogy megmeneküljön. Bogdán Ferencnek 300 métermázsa búzája lett tűz martaléka. Az evangélikus reálgimnázium vi­szont ünnepelt, 75 éves lett ebben az évben az intézmény, a fiatal és öreg diákok együtt emlékeztek erre az ese­ményre. Júliusban a nemzetközi élet­ben előtérbe került a spanyolországi polgárháború, ahol az ellenforradal­márok Franco tábornok vezetésével rátámadtak a fiatal köztársaságra^ Majd pedig az olasz — abesszin vi­szony alakulása lett elsődleges. Me­gyénkben vitathatatlanul az aratás és a meleg a fő esemény. Két év rossz termése után rekord eredményeket vártak a gazdák a bú­zaföldeken. Az Egyesült Államokban, ugyanakkor pedig katasztrofális a ter­més. Kedvezőek a külföldi vásárlások: Ausztria és Hollandia is bejelenti vá­sárlási igényét a magyar búzára. Meg­határozták a legalacsonyabb árat, mely Nyíregyházán 13 pengő 20 fil­lér. Az aratással balesetek is jártak, A nagy melegben a strandon elfo­gyott: 6000 liter ásványvíz, 800 liter sör, 300 liter fagylalt. A Sóstóra járók hiányolták a telefont a strand terüle­téről. A hőséget 20 percig tartó vihar követte, mely súlyos károkat okozott. Ugyanakkor, Kiss Lajos múzeumigaz­gató felolvasást tartott a Rádióban a dinnyecsőszökről. Felvetődött a nyír-_ téti református templom freskói feltá­rásának gondolata. A szerelem is áldozatokat követelt, többek között: egy nagykállói kerék­gyártó „viszonzatlan, ám nem re­ménytelen” szerelme miatt a vonat alá vetette magát. A Nagyvárad című lap felröppentet­te a hírt, miszerint Marlene Dietrich magyar származású lenne. Csehszlo­vákia pedig bejelenti, hogy nem indul a berlini olimpián, mert olyan német plakátok jelentek meg, melyek meg­csonkítva ábrázolták államukat. Riczu Zoltán A Látó-hegyi barlang aknája. (Hauer Lajos felvételei). KM URSULA HÖING: „Orosz mese”

Next

/
Thumbnails
Contents