Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-14 / 164. szám
1987. július 14. Kelet-Magyarország 3 Öbölütés E '" rtetlenkedő arccal jár-kel kis kertjében Károly bácsi. Hozzá van szokva, hogy a siligó homokon nem nagyon terem sok minden, de tavasz végén és nyár elején a sűrven jövő üde záporoktól buja zölddé vált szőlő és zöldség. Minden szál egy-egy ígéret. Most pedig — lassan két hete már — agyonperzsel mindent a hőség. Nyoma sem maradt a sok víznek, elpárolgott, az öreg reményeivel együtt. Előbb méltatlan kifejezésekkel illette /az időjárásban Péter-Pál óta beállt pálfordulást. Amíg csak hervadoztak a levelek. Az értetlenkedés, ami manapság uralja arcát, a katasztrófának szól. Ö úgy hívja: öbölütés. A szó onnan ered, hogy csak egészen forró nyári napokon és csak kis öblökben, a nagy táblák forró szellő sem járta öbleiben válik olyan ájulttá a hőség, hogy elpusztul minden. Itt a lugasok mellett a borsó, a zöldbab már száraz, még az egyébként türelmes ribizli is feladta, fonnyadtak, halványak a bogyói. A tök levele ernyedten laffog, a két tő csemegekukorica selymes sárga — élettelen, levele furulyává sodródva, mint... ... mint szerte a megyében szinte valamennyi kukoricatáblában. Takács Lajos, a Szamos menti Állami Tangazdaság közgazda- sági igazgatóhelyettese tanúja lehetett az utóbbi hetekben jó néhány különleges időjárási „produkciónak". — Eszenyőn — szatmár- csekei földjeink feküsznek ebben a határrészben — hatalmas jégeső vágott végig a napokban, de ezelőtt is jó sok csapadék volt. Gyönyörű kukoricát vert tarrá, a kalászosokat pedig egyszerűen kicsépelte. A Krasznán erről, a homokvidéken pedig lángol a levegő. A rozs mindenesetre napok alatt váltott zöldből érett szőkébe, most már azonban apad a kalászban a szem. Búza és árpa egyaránt elvesztheti súlyának ötödét, értékének negyedét. Az aszott szemek hektolitersúlya, ezáltal béltartalma válik könnyűvé, értéktelenné. Lehet-e valamit tenni egyáltalán . . . Ilyenkor kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érzi magát az ember. — Eszenyőn újravetettük a rongyos levelű kukoricát, és ha az új is kikéi, megerősödik, a kettő együtt már kiad egy kis szilázsnak valót — ismerteti a válságprogramot. Takács Lajos. — Ami már érés előtt állott a kalászosokból, abból nemigen lett semmi. Amiben láttunk egy kis zöldet még, azt besilóztuk. Mindez azonban csak tűzoltás, mentjük, ami menthető. Inkább a hosszabb távú program az, ami figyelmet érdemel. Meg akarunk szabadulni azoktól a földjeinktől, amelyek tulajdonságaik folytán leghamarabb érzik meg az időjárás szélsőségeit. Szántóink több . mint felét erdősítjük. Az talán nem szárad ki. N i szárad ki, mi nem... A lónyai csatorna partján nem volt ideje elvénülni a hanyag gazda lekaszálatlan füvének. Mellig érő száraz gurdaly vált belőle. Csak a tűz bele ne kapjon a szé- j lébe. Károly bácsi néhány j szőlőlugasa között még a j kövérke nevű sok mindent • kibíró gyom töve is kiszá- ; radt. „Kemény idő ez a lágy emberekre” — mon- • dögatja. Tényleg az, nagy j megpróbáltatás. Mégis: már arra gondol, miként tesz i majd valami egyebet a ki- j száradt kórók helyére, ha végül megnyílnak az ég csatornái. Ésik Sándor Idegenforgatag tó egészen /kellemes hely, és a többi és a többi ... Legutóbb pedig egy fiatal szociológus házaspár töltött el viszonylag hosszabb időt a megyeszékhelyen. Az csak természetes volt, hogy nem mulasztották el a Titel utca megtekintését, tervezgettek egy guszevi kirándulást, a „jelesebb" szórakozóhelyek esti hangulatába is belekóstoltak — hiszen szakmájukhoz, érdeklődési körükhöz tartoztak ezek a megfigyelések. Színszűrős szemüveget viszont nem hoztak magukkal, így nem csupán a söté- tebb árnyalatokat érzékelték. Azon persze nem csodálkoztam, hogy igen hiányos ismeretekkel. elképzelésekkel érkeztek a megyébe, a városba. Sőt, még örültem is neki, mert minden, ami tetszett, így még jobban rögződhetett bennük. (Csak egy példát erre: meglepve nyugtázták, hogy Nyíregyháza központja mennyire hangulatos és szép.) Csupán három emberről esett szó, de hasonlók még ezerszámra vannak. Az ő tapasztalataik pedig — főként, ha mi. a vendéglátók is felnövünk végre a feladathoz — már komoly erőt jelentenek; magukkal viszik a jó híreket, a szép élményeket is. Ha ez így megy tovább, csak-csak omladozik végre az előítéletek fala. Papp Dénes Péntektől Szeleden A szegedi Dóm téren a hétvégén kezdődnek meg a 29. szabadtéri játékok. A nyitódarab Rostand „Cyrano de Bergerac” című verses drámája lesz. A következő hétvégén a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestjét tartják a Dóm előtti színpadon. Július utolsó hétvégéjén Verdi Rigolettóját játszák, augusztus 14-től pedig — nyolc egymást követő estén — Schönberg—Boublil alkotása, a Nyomorultak című, musical lesz műsoron. mköszönet a Ma- MC gyár Televízió- * nak. Nem csi- gázta tovább nézőit vasárnap este, beérte azzal, hogy csupán két és egy negyedórát közvetített a „Katasztrófa földönégen” című ideggubancoló filmalkotásból. Kimaradt ugyanis a legidegfe- szitőbb rész, amelytől lehet, hogy néhány ember nem bírta volna tovább cérnával. Mi most — tudva, hogy a látvány nélkül nem annyira sokkoló — felidézzük a katasztrófának azt a kicsúcsosodó- sát, amit a tönkreizzadt nézők végül is nem láthattak. A reptér előtt derült ki, hogy olyan megpróbáltatás vár a félholt legénység repülőjére, amit a világon még egyetlen gép sem úszott meg szárazon: szemerkélt az eső. Az aggódó főpilóta nyugodt hangon közölte társaival a fenyegető így neki a baloldali sugár hajtóműve t állította le a főpilóta, aki változatlanul aggódó arckifejezéssel gondolt bele jövőjük- be. vég közeledtét: ugye tudjátok, hogy a földrengés tönkretette az ablaktörlőt? A stewardes majdnem elájult, de uralkodott magán, nehogy páni- . kot keltsen. A negyedpilóta tudta, hogy most ő következik. A középső motor szívótorkát a kollégák már nagyon össze járkálták. Már feltűntek Se- remetyevó fényei, amikor az operatőr közölte a rendezővel, hogy kívülről nem tudja fényképezni a főpilóta aggódó arcát a rácse- pergett esőtől. A negyedpilóta érezte, hogy igyekeznie kell. Nekifeküdt a menetszélnek és apró, kínos léptekkel küzdötte előre magát a síkos gép- törzsön. Villámok cikáztak, a szél örvénylett és üvöltött. Aztán végre odaért. Ráhasalt a meggyötört gép orrára, vérző kezével elővette zsebkendőjét és maradék erejével letörölte a szélvédőn vé- gigcsorgó vízcseppe- ket. Béniről a főpiló- ta aggódó arckifejezése tűnt elő, az, amelyik még az előző filmszerep óta sem múlt el. Hátrább a kollégák és a ste- wardesek rakosgattak edényeket a plafonról befolyó esővíz alá. Egyszerű konyhai eszközök voltak, és csak némelyik juttatta eszünkbe magát a filmet. Akadt köztük monumen tál is. (és> — Hallom, Haji idegeskedik. Pedig megkapja időben az alkatrészt — szól a röpke, országúti beszélgetés, egy szembejövő kocsira villantottunk rá, gyors információ- csere az építésvezetővel. Haji, azaz Hajagos János hegesztő csoportvezető valóban ideges. Éppen kocsiba szállt, menne a szerelőkért. Ugyanis ha nem csinálják meg a csőhajlító gépet, akkor félóra múlva megáll a tudomány. Vásárosnamény előtt, az ilki határ homokbuckáin keresztül botladozik a gázvezeték. Bármennyire alföldi terepet hittek, itt bizony hajlítani kell a csöveket ahhoz, hogy idomuljanak a dimbes- dombos terephez. Nem irigylem a hegesztőket. Van, aki kettős áldást kap fentről. Egyrészt a nap süt tizedma- gával, másrészt éppen a cső alsó részét hegeszti, hanyatt- fekve, a szikraesőtöl védekezve tűri a meleget, amit még az a technológiai szabály is erősít, hogy a csövet hegesztés előtt 130 fokosra melegítik. — Már 26 éve csinálom, megszoktam ... — mondja az egyik hegesztő. Nagy Sándor. őszre már jón a gáz Neki még közelebb van az utazás, Kunszentmártonba való, de a hegesztőbrigád többsége zalai. Mit tegyenek, amikor nem az ottani mezőkről lehet gázhoz jutni, hanem a Szovjetunióból érkezik a csőkígyó, hozza a légnemű energiát. A Kőolajvezeték Építő Vállalat történetének legnagyobb szabású munkáját vállalta el, amikor hozzákezdett tavaly ősszel a Beregdaróc és Hajdúszoboszló közötti 123 kilométeres 800 milliméter átmérőjű gázvezeték megépítéséhez. Alig egy év a határidő, a fűtési szezonra már várják a vezetéken az energiát. — Most már jobban állunk, bírjuk a tempót — tájékoztat kísérőm, Gálek Zsolt építésvezető. Vásárosnamény — pontosabban - Gergelyiugornya — túlsó végére tartunk, ahol a legelőn csövek garmadája áll glédában, a tíz-tizenkét méteres darabokat hegesztik ösz- sze a bázison, hogy a vonalon ennyivel is könnyebben Munkában a szigetelőgép. csöveket, a másik az oldaldarus traktorral emeli. — Az apám hozott ehhez a vállalathoz — mondja Talabos József. — Megszoktam, a család, a tízéves és a nyolcéves gyerek is megszokta ezt a tempót. Mert á dekád után legalább egyben vannak a szabadnapok. Bátorban pedig ilyen jól fizető, helyet nem találni. A gázvezeték-építés különleges gépeket kíván. Különösen az ilyen, milliárdos munka, ahol szükség van a pontosságra, biztonságra, hiszen a föld alatt 63 atmoszférás ' Hegesztés a cső alatt. (A szerző felvételei) boldoguljanak. Olyan a tempó, hogy egy nap többet haladnak, mint amennyi cső gyártására a Dunai Vasmű képes. Emiatt adódott egy kisebb lemaradás. — Három nappal hamarabb jöttünk vissza a dekád- szabadságról, csak hogy menjen a munka — említi Bodnár Gábor hegesztő. Szabadnapok egyben Ő Tolcsváról érkezett, segítői között nyírbátoriak vannak. Az egyik illeszti a nyomással áramlik majd a gáz. Kállósemjén-Péterhalom- tanya felé kerülünk. Látni, hol metszi majd az utat a vezeték. Itt már a földmunkákat végzik; betakarják a megsebzett földet. Sürget az idő — Arra voltam kíváncsi, mennyire érték utol a szigetelőket — magyarázza az építésvezető. — Mert ha egyszer lemaradnak . .. Segített a nyújtott, az éjszakai műszak, nem túl mesz- sze feltűnik a csőszigetelő csapat. Négy daru tartja a csövet, gép kenf bitumennel, tekeri rá a szigetelőanyagot, hogy utána máris a kiásott árokba fektessék. — Egy nap akár 1200 métert is haladhatunk — mondja a csoportvezető. Győri Sándor. — Kell a teljesítmény, sürget az idő. A vezetéképítőket is bántja a nagy meleg, de ilyenkor legalább folyamatos lehet a munka — leszámítva egy-kél géphibát. Estére pedig ott vannak a nyíregyházi IBUSZ- lakások, reggel pihenten szállhatnak a buszokra, amelyek a folyton változó munkahelyekre viszik őket. Lányi Botond Monumen tél is Még ha nem is annyian, mint szeretnénk — és ameny- nyi vendéget megérdemelne a megye —, de azért jön az idegen. A Nagy Nyári Utazgatások ideje errefelé is sokan elvetődnek. Már az idegen beszédre sem kapjuk fel annyira a fejünket, az pedig teljesen megszokottá vált, hogy egy-egy szebb vidékünkön egymást érik a kirándulók. Ez jó, ennek örülnünk kell. (Más kérdés, hogy a fogadtatás színvonalán még jócskán akad javítanivaló.) Miért mondom, hogy örüljünk az idegenforgatagnak? Válasz gyanánt hadd idézzem fel két friss élményemet. Annak idején az egyetemi kollégiumban sokat vitatkoztam egy fővárosközeli lánynyal, aki a Szabolcs szó hallatára csak egyféleképpen, szájhúzással tudott reagálni. S hiába tartottam kötelességemnek minden egyes alkalommal, amikor egy általa is elismert, e tájékról szármázó, vagy éppen itt élő neves- ségről esett szó, hogy megjegyezzem: ő is innen indult .. . Barátnőm mindezt legfeljebb a szabályt erősítő kivételként könyvelte el. Megingathatatlan volt hitében: ha Szabolcs-Szatmár, akkor sötétség. Mit tagadjam, időnként elragadott az indulat, s a vitát — méltatlan módon — egy-egy cifrasággal zártam. A lány ugyanis még soha nem járt ezen a vidéken. Egészen az idei nyárig. Két napig sem volt vendégem, idő és autó sem volt, hogy elvigyem a legszebb helyekre, mégis alapvetően változott meg a vélekedése. Hogy itt nem is csak homok van mindenfelé, hogy milyen szépek a falvak, hogy ez a SósSzabadtéri játékok Gálek Zsolt építésvezető, aki fiatal feleségével együtt vándorol.
