Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

1987. június 8. Kelet-Magyarország 7 Egészséget mindenkinek! Keresik, akarják a jobbat Az ÁISH létrejöttével a diáksport szerves részévé vált a magyar sportmozgalomnak. Ezzel megvalósult a sport ál­lami irányításának — a diák­sportot, a szabadidősportot és a versenysportot egyaránt magába foglaló — egységes rendszere. Annál is lényege­sebb ez, mert — mint tudjuk — az MSZMP -is programjául tűzte ki: „Egészséget minden­kinek 2000-re!” Molnár Annamária írásának megszerkesztése, egyeztetve a megyei prog­rammal. — A diáksport ügye elmoz­dult tehát a holtpontról? — Véleményem szerint igen! Ezt nemcsak abban lá­tom, hogy létrejöttek a szer­vezeti keretek, hanem abban, hogy mindenütt keresik, ku­tatják, akarják a jobbat! Ha ez így lesz, akkor eljutha­tunk azokhoz az elemekhez, amelyeket közösen képvise­lünk az egészséges életmódra nevelés, illetve gyermekeink egészséges felnőtté válása ér­dekében. Kovács György A magyar—svéd Bücs szemével Mit mondott Verebes? ***\*&> Szerda délután sokan ültünk a televízió képernyője előtt, és szurkoltunk az olimpiai labdarúgó-válogatottért. Közöttük Bücs Zsoltért, aki a magyar—svéd találkozón először hallgatta címeres mezben a Magyar Himnuszt. A szerdai siker után csü­törtökön újabb erőpróba várt Zsoltra, iskolai vizsgá­kat vett sikerrel. Ezt köve­tően beszélgettünk. Hogyan értékeled szerdai játékodat! — Az első félidőben kap­kodtam, nemigent ment a játék. Igaz nem sok labdát kaptam, pedig sokszor mo­zogtam üresbe. Szünet után már jobban ment, volt né- hály jó passzom. Viszont egész mérkőzésen teljes erőből küzdöttem, ezért a végére egy kissé elfárad­tam. Az első félidőben akado­zott a magyar csapat gépe­zete, mit mondott a szünet­ben Verebes József? — Két dologra hívta fel a figyelmet. Arra, hogy Gás­pár kirúgásai után jobban figyeljünk oda a labda megszerzésére, és a másik pedig az volt, hogy tartsuk a földön a labdát, játsszunk, kényszerítőzzünk. Milyen érzés volt a Him­nuszt hallgatni, mire gon­doltál? — Csodálatos. Eszembe jutott Szilvasi Pista bá, ő mondta még a Szpari ifi Ill-ban, hogy bennem van a válogatottság. Természe­tesen minden labdarúgó ál­ma ez, nagyon örülök, hogy sikerült, és remélem lesz folytatás. Miért kellett bujkálni a meccs előtt a játékoskijáró- ban? — A játékvezető túl szi­gorúan vette a stoplikhosz- szúságára vonatkozó sza­bályt, és néhány srácot visszaküldött cipőt cserél­ni. Ezért, akik ezt észrevet­tük, úgy lopakodtunk el mellette. Mi a program az elkövet­kező időre? — Még két forduló van hátra a bajnokságból (az egyiket szombaton már le­játszották, szerk.). Ezt kö­vetően néhány napot Ro- zsályban, szüleimmel töl­tök. Ügy néz ki, a Lokival játszunk is egy meccset a rozsályi csapattal. Utána egy kis vakáció lesz, majd júliusban edzőtábor a vá­logatottnak. W M 1SPORTJ Űj szerelés a. tsz-től A Népstadi­onban is nyerni akarnak Hat autóbusz már megtelt A negyedik „felfutás” Kalló kupalázban Két vasat tartott egy tűzben ősszel a Nagy kallói KSE megyei I. osztályú labdarúgó-együttese. A jó bajnoki sze­replést és sikert a kupában. Mindkét vasat jól melegítet­ték, hiszen a bajnokságban már biztos az ezüstérem és be­jutottak a Szabad Föld Kupa döntőjébe. Azóta szinte kupa­lázban ég a kallói labdarúgás. Stopper a zsinóron A két villámlány, balról Mádai Mónika, mellette 60 méteres résztáv. Stopperrel Molnár István, be­futó Molnár Tamás. A program megvalósulása csak a rendszeres testmozgás általánossá válásával képzel­hető el. Az eddigi „tunya", elkényelmesedett életvitelt azonban egyszeri elhatáro­zással igen nehéz megváltoz­tatni. A testmozgás, sporto­lás iránti igény belsőből fa­kadó szükségességére is ne­velni kell. A nevelést pedig a legkönnyebb a gyermek­korban elkezdeni. — Mi várható a DSE-k és a DSK-k működésétől? — kérdeztük Molnár Annamá­riát, Nyíregyháza város diák­sportbizottság elnökét. — Az iskolai sportmunka jobbulását várjuk valameny- nyi területen, elsősorban a tömegek bekapcsolása a fon­tos feladat. A városok diák­sportbizottságai hivatottak arra, hogy az iskolai ver­senyrendszert kidolgozzák, szervezzék, az alsó tagozattól az érettségiző diákig. Hogy végül milyen tartalommal töltik meg egyes iskolákban a sportprogramot, az az ot­tani tanároktól, diákoktól és nem utolsósorban az igazga­tótól függ. — ön, mint Nyíregyháza első számú diáksportvezetője, miben tud segíteni? — A városi diáksportbi­zottság javaslatot tehet a DSE-nek a működéssel, ver­senyzéssel kapcsolatosan. Itt kívánom megjegyezni, ha az iskoláknak, illetve a testne­velőknek, diákoknak jó ötle­tük, javaslatuk van, örömmel fogadjuk, kérjük, hogy küld­jék el részünkre. Ezen túl­menően működtetnünk kell az MDSZ helyi versenyrend­szerét, egyeztetni az esemény- naptárt, összehangolni a lé­tesítmények kihasználását, véleményezni a központi tá­mogatásra javasolt pályáza­tokat. — Ez a városi DSB kere­tein belül hogyan valósul meg? — Diáksportbizottságunk megtartotta első összejövete­lét, ahol a városi és város környéki diákok nyári spor­tolási lehetőségeiről is szó esett. Kidolgoztunk egy sza­badidő- és sportprogramot, amelyben többek között rend­szeres túrák, kirándulások szerepéinek, de lesznek isko­lai csoportos sportfoglalkozá­sok is, ahol valamennyi lab­dajátékban lehetőség nyílik. Ezenkívül lesz úszástanfo­lyam, vízi tábor és sok egyéb érdekes, hasznos foglalko­zás ... Az elmondottakból kitűnik, hogy bizottságunk minden tagja igyekszik ki­venni részét a munkából. A különböző programok lebo­nyolításán kívül sok felada­tunk lesz a nyáron, egyik súlyponti kérdés az 1987—88. tanévi városi és város kör­nyéki diákolimpia versenyki­— Óriási sikernek köny­veljük el azt, hogy idáig ju­tottunk — tudom meg a klub elnökétől, Vas Miklóstól. Ügy vélem, a fiúk teljesítmé­nye még az NB III-as kál­iói „aranycsapat” sikereit is felülmúlja. A siker kollektív, a csapat mellett a vezetés, a szurkolók is részesei a dön­tőbe jutásnak. A Nyírség Tsz adta új sze­relésben lépnek majd pályá­ra a fiúk a fináléban. Bizta­tásban bizonyára nem lesz hiány, hiszen eddig hat autó­busz már megtelt jelentke­zőkkel, de igény esetén még indítanak. A szakvezetés bi­zakodik. — Mikor Vágó Zolit leiga­zoltuk, már bíztunk abban, hogy a kupában jól szerepe­lünk — mondja Orosz Já­nos szakosztályvezető. Az MNK-ból balszerencsés kö­rülmény között csak bünte­tőkkel estünk ki. A döntőbe jutásért kiírt selejtezőn vi­szont már egyértelmű cél volt a továbblépés. A Nép­stadionban is nyerni aka­runk. A játékosokat feldobta a siker és nagyon készülnek. Ez meglátszik az edzésláto- gatáson is, többen járnak rendszeresen, mint koráb­ban. — Nagyon jó a szellem, a hangulat a csapat házatáján — közli Viszokai László csa­patkapitány. Mivel a jövő évi kupából már kiestünk, néhány idősebb játékosnak ez a mérkőzés lesz az utolsó nagy lehetőség. Ennek meg­felelően bizakodunk, és min­dent megteszünk majd a si­kerért. Az ellenfél Csorvás együt­tese, a Békés megyei bajnok­ság résztvevője. Egyik baj­noki találkozójukat meg­szemlélték a nagykállóiak, és úgy vélik, a látottak alapján egyenrangú ellenfelek csa­táznak majd a döntőn. Ger- liczki János edző már szere­pelt a Népstadionban, 1953- ban az MTH-válogatott tag­jaként. Most olyan kispadon ülhet, amelyet már világhí­rű trénerek koptattak. — Játékosként felemelő érzés volt szerepelni^ a Nép­stadionban. és edzőként sem lesz kevésbé — ígv az edző. A bajnokság már lefutott, hiszen az ezüstérmet nem veszithetiük el. így nyugod­tan készülhetünk a döntőre, csak erre koncentrálunk. Fel­térképeztük az ellenfelet, sok a magas játékosuk, de nem erősségük a feiiáték. Egyéb­ként a csapat kénes arra. hogy ne mi alkalmazkodjunk az ellenfél játékához, hanem ők a mienkhez. Mi azt fog­juk játszani, amit a bajnok­ságban is. Bár a döntőbe ju­tással már túlteljesítettük a tervet, nem laktunk jól, és nyerni akarunk. A csapat nagy igazolása Vágó Zoltán volt. Az NB I-et is megjárt kitűnő csatár egy- re-másra rúgdossa a gólokat igazi erőssége a gárdának. O már játszott a 1 magyar Wembleyben, még a Békés­csaba játékosaként. — Nagyszerű érzés a Nép­stadionban pályára lépni — mondja. — Már beszéltem a srácoknak arról, mennyire feldobja az embert. Alig vár­juk, hogy jöjjön a mérkőzés, és remélem, mi leszünk a győztesek. Egy jó hét és június 17-én megtudjuk, sikerül-e folytat­ni a szép hagyományt. A nagyecsediek után feiberül-e újabb szabolcsi együttes ne­ve a Szabad Föld Kupa dí­szes serlegére. Rövid haját meg-meglebbenti a szél, miként ideális teniszalka­tát takaró, fehér ruhácskáját is. .Ütései nyomán felcsattan a taps, egy-egy jól helyezett tenyerese, bátor játéka joggal arat sikert. Bágyi Kinga Nyíregyházán la­kik. Alig néhány méterre attól a pályától, amely évek óta tulaj­donképpen fémjelzi a megye- székhely teniszsportját. Hogy a kislányból teniszező lett, abban bizonyára közrejátszott. hogy Kinga — rakettal a kezében — gyakran megjelent a stadionban. „Kétségtelenül a nagy tehetsé­gek egyike a női mezőnyben” — hallom a még mindössze 15 éves versenyzőről, nem az első, nem is a második szakember szájából. „Csak __” Bagoly Csilla. — Számomra az a szakosztályi igény — magyarázta az atlétikai pályán Molnár István, az NYV- SSC vágta- és • gátfutóinak edzője —, hogy a 16 évesnél idősebb, csak minőségi szintet elérő versenyzőkkel foglalkoz­zam. Jelenlegi tanítványaim, Hrács Piroskát kivéve, aki szü­lési szabadságon van, 17—21 év közöttiek, és ez nagyon jó arány. De ugyanakkor óriási kihívás is a sportág részéről, hogy tudják tartani és fokozhassák eredmé­nyeiket. Mint minden edző, én is telhetetlen vagyok, szeretném ha ők érnék el a rekordokat. Papp, Kiss, Moraveczné, Deák, Bottyán, Szabó, Petrika, Hrács. Erről a ,,csak”-ról kívántam beszélgetni vele. Am Kingát nem könnyű meg­találni. Hol Nyíregyházán, hol pedig más városban versenyez. A stadioni tenisztelep lelátóján ültünk le társalogni. Éppen ed­zési szünet volt, látszott rajta, jólesik számára egy kis pihenés. — Fáradt vagy? — Egy kicsit elfáradtam, egy teljes órát megállás nélkül ját­szottam. — Ahhoz képest, hogy mindjárt pályára lépsz, nyugodtnak lát­szol. Sohasem izgulsz? Megvonja a vállát, szerényen, halkan, mondhatnám félénken válaszol: — Rendszerint csak akkor, amikor meglátom magam előtt az ellenfelet. De aztán hamar elmúlik a szorongás. Edzőm gyakran mondja — főleg nehe­zebb mérkőzések után —, hogy erősen fogtam az ütőt.. . — Vajon mi ennek az oka? — Talán a rutinhiány — dönti el rövid gondolkodás után. — Tulajdonképpen összetett dolog ez, hiszen a rutinhiányt is ma­gyarázni kell valamivel — bö'ki ki végül. — Tizenöt éved nem elég ma­gyarázat? — Félek, hogy nem! Ügy ér­zem az idén talán játékban is sikerül előbbre lépni. Az elmúlt hetekben két verse­nyen diadalmaskodott. Imponáló biztonsággal nyerte a megyei, majd a felnőtt területi versenyt. A sportoló fejlődésének előfel­tételei nélkül nehéz boldogulni, Szépen sorban azok a neves nyíregyházi atléták, akik Molnár István versenyzőiként szereztek elismerést a szabolcsi klubnak. Huszonegy éves munka eredmé­nyeként idén a harmincadik ta­nítványa is magára öltheti a cí­meres mezt. 1966-ban a Seregi, Bánfalvi, Váiradi, Molnár négyes kezdte a minőségi atlétika fel­lendítését a megyeszékhelyen. Az azóta kissé kopaszodó, pocakos Molnár István ellenzős sapkában, melegítőben, nyakából hosszú zsinóron lelógó stopperrel tölti mindennapjait a futókör szélén. — Ez a negyedik felfutásom — folytatta. — Ugyanis az utóbbi 3 évben álltam, türelmesen vár­még a legnagyobb tehetségnek is. Kinga — aki 1981-ben kezdett el teniszezni — szereti sportját, kész áldozatot vállalni érte. A napi edzések végén, a hét vé­gén versenyei vannak. — Most a csapatbajnokság a legfontosabb, vissza kell jutnunk az élvonalba. Később a vidék­bajnokság, majd az OB jelent­heti az igazi megmérettetést szá­momra. Bágyi Kinga, az NYVSSC ezüstjelvényes versenyzője, a magyar női ranglista 69. helye­zettje. Erénye a bátor támadójá­ték, röptében, fonákban azonban még fejlődnie kell. Szeretne jó versenyző lenni. Edzője: Machán Frigyes, versenyzői ideáljai: Ste­fi Graf és Wilander. „Civilben” a nyíregyházi Krúdy Gyula Gim­názium I. B osztályos diákja, ta­nulmányi eredménye: kitűnő. Tanulás — tenisz. „Ügy gondo­lom, mindkettő belefér az elkép­zelésekbe. Naponta edzés, a töb­bi idő a tanulásé.” — A tenisz mellett melyik sportágat kedveled? — Szeretem az atlétikát, azon belül a magasugrás híve va­gyok ... ' Terveiről, ál: iáiról beszel: — Idei célom: a serdülő vidék­bajnokság dobogós helyeinek egyike, az országos bajnokságon pedig a legjobb 8 közé kerülni. Jó lenne részt venni a nemzet­közi Nyírfa Kupán, előbbre lép­ni a felnőtt rangsorban. (K. Gy.) tam, hogy felfusson egy gárda. Most szerencsém is volt, hogy ez a csoport összejött, mert eny- nyi jó versenyző még nem ké­szült az irányításom alatt. Te­hetséges,ek, bízom bennük, de ugyanakkor vigyáznom kell ar­ra is, hogy úgy tudjam foko­zatosan növelni a terhelésüket, ami nem vezet sérüléshez. Lássuk a csapatot, amely lá­togatásunkkor az emelkedőt gyűrte. Molnár Tamás, aki je­lenleg katonai idejét tölti, de eredményei ugyanúgy beszámí­tanak az NYVSSC-hez, mint ’d- dig. Számára az év legnagyobb eseménye a birminghami Ujú- sági EB, ahol éremesélyesként rajtol 400-on. Ezen kívül nem esélytelenül pályázik a felnőtt 4X400-as váltótagságra. „Ügy érzem, bennem kioltha- tatlan a versenyszellem. Ha kell bármilyen számban kiállók, bár­kivel a győzelemért. Az ifi BB- n és a többi versenyen is ez hajt. Csak ne lenne mindig be­melegítés, azt nagyon utálom. Meg az sem kellemes, ha egy kemény résztáv után kapkodnom kell a levegőt és úgy tolom vissza a gyomrom a helyére.” (Molnár Tamás) Mádai Mónika a DVTK-ból Iga­zolt át az elmúlt évben. Jó ta­nuló, jó sportoló cím birtokosa, tanulmányi átlaga 4,44. Felnőtt válogatott kerettag 100, 400-on és a váltókban. „Még nem mindig hiszem el, hogy képes vagyok jobb ered­ményre. Egy adag akaraterő jól jönne bármikor. Ezt most főleg a júliusi zágrábi Universiade előtt kölcsönözném. (Mádai Mó­nika) Daku Mónika számára egy év­vel szülése után, főiskolai ta­nulmányai mellett, a felnőtt I. osztályú szint elérése és váloga­tott kerettagság a cél. Nagy Csaba 10,8-as 100-zal és 22,2-es 200-zal stabil ifjúsági válogatott. A Békéscsabáról érkezett Hur- sán Editet utánpótlás, míg az if­júsági korú Potyók Juditot szin­tén a legjobbak között veszik számításba. Szakács Attila és Deák Mónika egyesületi színek­ben a váltót erősíti. Bagoly Csilla 12,17-es 100-zal kezdte az évet, ha ezt a tempót tudja tartani... „Sokat kell még dolgozni a jó eredményért. Amit Pista bácsi mond, azt mindig szeretném teljesíteni, bár néha nem hiszi el, hogy annál azért kevesebbet bírok.” (Bagoly Csilla) — Nekem az az elvem, hogy mindig akad vállalkozó szellemű gyerek — mondta Molnár István —, aki a sikerért megtesz min­dent. Gk ilyenek. Velük pedig hosszú ideig lehet még dolgoz­ni a feljebb jutásért, a nemzet­közi eredményekért. Ehhez most már nekünk kell megfelelni. Máthé Csaba Mán László Tizenöt évesen a felnőttek között Bágyi Kinga tenyeresei Az álmok olykor megvalósulnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents