Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
i Slorno-gyijteaény érintetlenül fennmaradt értéke lyét, s hosszú élete során több gyarapítja az egyre is- :rtebb, látogatottabb házi ízeumot. Ö is megszerzi a ményseprö mesterlevelet, de nár a festészetnek és a res- jrálási munkának szenteli ■tét. A gyűjtemény örököse továbbfejlesztője — a leg- íbbi időkig — ifjabb Storno renc harmadik fia, Storno ibor iparművész lett. A Stor- -gyüjtemény a magyar his- •izmus egyetlen, érintetlenül ínmaradt értéke. 1983-ig magángyűjtemény- nt működött, ekkor megvádolta az állam a külföldön i örökösöktől. A Storno-ház soproni Fő tér kétemeletes rokk külsejű palotája, mely- k falai között a nagy ma- ar király, Corvin Mátyás is :ott 1482—83 telén, amikor is daival Bécs ellen vonult, átyás király itt töltötte 1482 rácsonyát, itt ünnepelhette születésnapját is.) \ ház a második világhábo- t követően állami tulajdon t, a gyűjtemény utolsó sop- íi örököse, Storno Gábor ír bérlőként lakott benne. Az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kirendeltsége 1982-ben fogott hozzá az erősen megrongálódott ház helyreállításához. Közben — 1983-tól — folyt a Storno-gyűj- temény anyagának leltározása, tudományos feldolgozása, a bútorok, az iparművészeti remekek, a festmények, faliképek restaurálása: Megvalósult a soproni muzeológusok álma is, kialakult Sopron központjában egy egységes várostörténeti gyűjtemény. Itt található — a Fabrí- cius-házban — a város történetét az őskortól a 17. századig bemutató kiállítás; a Storno-ház első emeletén pedig a város 17. századtól napjainkig tartó fejlődéséről látható hely- történeti gyűjtemény. A második emeleten helyet kapott Storno-gyűjtemény, a művészettörténeti ritkaságok gazdag tára ugyanakkor bepillantást enged a múlt század második felében élő gazdag vidéki polgárság életébe is. A lakások berendezéseit korabeli fényképek alapján állították össze a múzeumi szakemberek. Pintér Lajos: Hegyi ének Bezárt ajtó a világ. Lelakatolva a csillagos ég is: a Tejút csillogó vaslánc, vaspánt. Fekszem a fekete ég alatt hason. Fekszem a réten, füvek testvére, két könyéken, nézem, ahogy a repülő gépek, sugárzó szitakötők vagy a szárnyanött, mérgezett kések szállnak fejem fölött az égen. Fekszem a füvön, fönn a hegyen, fönn a margarétás réten. Füvek testvére, támaszkodom: szétvert arcom, szétvert öklöm vermében rejtőzködik el mélyen. Bezárt ajtó a világ. Lelakatolva a csillagos ég is: a Tejút csillogó vaslánc, vaspánt. Fekszem a fekete ég alatt hason. Májusi éjszaka. Virágot bont: gyertyáit gyújtja a gesztenyefa, nézem. Virágzó gesztenyék: fények, remények. A szatmári táj szerelmese Egy amatőr festő Szálkáról Érdemes megnézni Autók, mozdonyok a múzeumban \z 1885-ös Országos Ipar- íllítás és a Milleneumi be- itató után a budapesti Vá- iligetben számos épület mait kihasználatlanul, s a sok ékes összegyűjtött kiállítási ggyal ugyancsak kezdeni llett valamit. A liget szelén t egy kupolás épület, ahol MÁV összegyűjtötte a kiál- isoJcról visszamaradt vasút- hajómodelteket, tárv írógép e- ;. Ez volt a mai Közlekedé- Múzeum őse, amelyet 1899. jus elsején avattak fel. V kás múzeum a II. világhá- ■úig alig változott Abban az •ben a MÁV oktatási kabi- íként is használta az épüle- : az 1:5 arányban kicsinyí- t szerelvények — amelyek ágviszonylatban is ritkasóg- s számítottak — igen alkalmak voltak a szemléltetésre. V háború alatt bombatalálat e az épületet. Szerencsére a értékesebb modelleket még lombázások előtt sikerült tonságba helyezni. A fel- b adui ás után a Fővárosi lőcs le akarta bontatná a ro- s pavilont, de végül is a zlekedési és Postaügyi Mi- zt^rium úgy döntött, hogy lemes felújítani. Az ötvenes ík végén megkezdődött a iztematikus helyreállítás, és lyűjteménji kiegészítése. Így közlekedési Múzeum a régi yén nyithatta meg újra ka- t 1966. április 2-án, 3000 [yzetméter alapterületen. 964-bgn a MÁV-tó! a KPM te át a múzeum kezelését, ittől kezdve már nemcsak úti, hanem minden. más Jekedési anyagot is gyűjte- kezdtek. Ekkor alapozták g a ma már tekintélyesnek ndható utakat, hidakat, a és vasúti, valamint a légi és a városi közlekedést bemutató gyűjteményeket. Ebben az időben hozták létre a tudományos kutatómunka alapjául szolgáló könyvtárat és az archívumot is. Az eredeti épületet hamarosan kinőtte a múzeum. Ekkor újra a MÁV segített: a múzeum rendelkezésére bocsátott egy raktárépületet, ahol az éppen be nem mutatott anyagot tárolhatták, s ahol egy restaurálóműhelyt is be lehetett rendezni. A múzeumépület bővítésére ekkor még nem nyílt lehetőség, arra azonban igen, hogy vidéken úgynevezett fiókkiállításokat hozzanak létre, így került Párádra a kocsimúzeum, Nagycenkre a Széchenyi Emlékmúzeum és a vasúti skanzen, Kiskőrösre pedig a közúti múzeum. Mátészalkán, az állomás mellett, a helyi vasutasok segítségével rendbe hoztak egy régi mozdonyt és vasúti kocsit — ez utóbbiban vasúttörténeti kiállítást rendeztek be. Pakson szintén van vasúttörténeti kiállítás a régi állomás épületeiben és vágányain. Budapesten két kihelyezett bemutató van: a Deák téren a Földalatti Vasúti Múzeum, és a Petőfi Csarnokban a repüléstörténeti kiállítás. A múzeum legújabb vállalkozása az az épületbővítés volt, amely öt évig tartott, és idén tavasszal fejeződött be. A napokban megnyitott múzeum kiállítási területe 2000 négyzet- méterrel gyarapodott. Így a mintegy 13 ezer tárgy és 100 ezer fotó korábbinál nagyobb részét láthatja a közönség. „A rajzolást és festést munkaidőmön túl, önszorgalomból és nagy szeretettel csinálom. Sok a tennivalóm. A magyar táj szépségét, lí- raiságát, gazdag hangulati hatását szeretném megörökíteni.” — így vall magáról Tarr János, a Mátészalkán élő festő kiállításának nyomtatott meghívóján. Az amatőr festő pontosan jellemzi önmagát. Több mint három évtizedes munkássága során tevékeny alkotónak bizonyult: ezernél is több képet festett. Képein a szabolcs- szatmári táj változatos arcát örökíti meg lírai megfogalmazásban. A festő szabadidejében kis Babetta-motor- ján járja szűkebb hazáját, és csillapíthatatlan szorgalommal rajzolja vázlatfüzetébe a szelíd szatmári erdőket, a bokrokkal tarkított Kraszna- partot, az akácfákkal megkötött homokdombokat, a magukra hagyott tanyákat, a didergő, pusztuló fákat, az évszakról évszakra megújuló tájat, hogy később végleges formában örökítse meg őket. Szívesen fest akvarelleket, de temperával, zsírkrétával vagy tussal is gyakran dolgozik. Kísérletező festő Tarr János: mindig újabb és újabb kifejezésmódot keres. Előszeretettel használ sötét tónusokat, és — sajátosan — képein ritka az emberábrázolás. Mátészalkán, az áfész klubtermében rendezett tárlatán is, amelyen mintegy harminc festményét mutatja be, most is kiforrott festőként lép a közönség elé. Festményei lakóhelyén kívül már a megye több településén rendezett kiállításokon is szerepeltek,' rendszeresen részt vesz a megyei őszi és téli tárlatokon, és művei a legjobbak között az országos amatőrtárlatra is eljutnak. Tarr Jánosnak csak részben adatott meg, hogy művészi iskolában sajátítsa el a festészet mesterségbeli fogásait. Pedig festői pályafutása kedvezően indult. 1948- ban a „Fényes szelek” elragadják a Csengerben tanuló általános iskolás fiút. Iskolai rajzait oly szépen készítette el, hogy tanárai Budapestre, a képző- és iparművészeti gimnáziumba irányították. A felvételin megállta a próbát, a falusi gyerek csakhamar becseppent a pezsgő fővárosi életbe. — Ott ébredtem rá igazán, hogy a művészet milyen csodálatos világ. S megismerkedtem a művelődés történetének alapjaival, és megtanítottak arra is, hogy a festés nem fényképezés, hanem több annál. Három évig járt gimnáziumba, amikor sajnálatos módon „megszöktették” onnan. A nyíregyházi moziüzemi vállalat egyik akkori munkatársa meglátta, hogy milyen ügyesen használja az ecsetet, és elcsábította — a Béke mozihoz, tanuló festőnek. A kísértés nagy volt, szép fizetést ígértek neki, bár a képzőművészeti gimnázium igazgatója próbálta rábeszélni, hogy legalább érettségizzen le, de hiába. Tarr János meggondolatlanul cselekedett. Felcsapott moziplakát-rajzolónak. Természetes, hogy a törés után nehezen tudott talpra- állni. Amatőr szakkörökben igyekezett később tudásának hiányosságait pótolni. — Nagyon sokat jelent nekem, hogy alkotótáborba is eljuthatok. A tuzséri illetve tiszavasvári alkotótelepeken olyan technikát leshetek el, amire én esetleg, csak évek múltán jönnék rá. — Sokat segítenek a nyíregyházi művészek, Balogh Géza, Bényi Árpád, Horváth János és Huszár István. Tarr János elmondja, hogy viszonylag gyorsan fest. De ezt több órás töprengés illetve vajúdás előzi meg. Ritkán elégedett a művével, sokszor eldobja a mások által már késznek hitt, jónak ítélt képet. — Sokszor elégedetlen vagyok magammal. Ha este megfestek egy képet, alig várom, hogy reggel legyen, hogy nappali fényben újból lássam. Ha kiállja a próbát és a családomnak is tetszik, csak akkor tartom meg — mondja. Alkotómunkájában nehézséget okoz, hogy szakmabeli segítségre városában nemigen lel. Bár a városi szak- szervezeti bizottság igyekezett a festészet művelőit összefogni, valahogy mégsem sikerült. Tarr Jánosnak megélhetési gondjai is vannak, dekoratőrként kevés fizetést kap, ezért címfestőként igyekszik keresetét kiegészíteni ... — Csak akkor érzem magam boldognak, ha képeket festhetek. Reménykedem, hogy képeimmel talán örömet szerezhetek embertársaimnak. Bodnár István 1987. június 27. Q Q
