Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
1987. június 27. Q ÉLETképek I. rész W Irta: Czine Gáspár Rajzolta: Kertész Sándor A világ öt körül kezd kibontakozni a sötét öleléséből. Lassan elbocsájtja a föld az eget, majd a hajnali nap sugarai kiűzik az álmot a koránkelők szeméből... Még csak négyre jár az idő — Lónyát is az éjszaka sötétje, s csöndje borítja még. Ám sok házból emberek lépnek az utcára már, s puha léptekkel, tisztelve az alvók nyugalmát, a buszmegálló felé igyekeznek. Bereg. Aki járt mér megyénk e tájegységén, tudja mit jelent e szó: a természet érintését, törékeny falvakat, a múlt megható nyomait, csupaszív embereket. De aki közelebbről is ismeri ezt a vidéket, az mást is tud. Hogy minden évben kisközségnyit fogy lakossága, s akik maradnak, egyre öregebbek. Hogy nincs elég munkahely, így a fiatalok kénytelenek máshol keresni boldogulásukat. Hogy — amint a hivatalos iratokban áll — „Vásárosnamény és vonzáskörzete halmozottan hátrányos terület”. De vajon mit jelent ez „aprópénzre váltva”? Mennyi emberi küzdelem és remény rejlik e tárgyilagos megállapítás mögött? Az alább felvillanó arcok erről adnak hírt. S Nem egészen egy óráig tart az út, s mire Naményba érnek, megtelik a jármű. Ki ide, ki oda siet dolgozni a város néhány ipari üzeme közül, melyeknek minden második dolgozója napi ingázó. Megbecsülik munkahelyeiket — tisztában vannak értékével. Tudják, hogy 1980 óta nem települ ipari üzem a környékre, sőt több létszám- csökkentésre került sor. Válasszunk ki valakit közülük! Mondjuk ezt a fiatalembert. Simon Miklósnak hívják, 22 éves, érettségizett géplakatos, az ÉRDÉRT vá- sárosnaményi faforgácslap gyárában. veredik haza. Persze nem minden fiatal megy el. A gu- lácsi Kosa Alajos, gépszerelő-technikus, műszaki előkészítőként dolgozik a faforgácslap gyárban. Tavaly előtt nősült, egy tíz hónapos kislány édesapja. Ö is naponta ingázik, de legalább nem jár két műszakba — reggel ötkor indul a busza, s délután háromra ke- Négyezer forintot keres havonta, felesége pedig — aki bolti eladó és most éppen gyes-en van — háromezret. Ez bizony kevés, kivált hogy kétezret rögtön a postára kell vinni, törlesztendő OTP-tartozásaikat. Még szerencse, hogy lakásgondjuk nincs — az apósa házában élnek. ff Ol Mivei a pénz. , hogy megéljenek^ jutni. Álla- j veinek, hol; segítenek i nagy szükségé lenne'a pénzre — incs még lakása, s jövendőbelije sem hoz házasságba. Igaz, Lónyán potom áron hoz- ^zá lehetne jutni egyhez, hisz sok az elhagyott vagy lakójahalt ház. De milyen jövő vár itt rá és családjára? Maradna az ingázás, meg a kilátástalan kuporgatás. És ha olykor valami szórakozásra várnának? Nincs rá lehetőség a faluban — habár, ahogy fogy a fiatalság, igény sem ... amit keresnek, csak arra elég, igyekeznek mellékjövedelemhez tokát nevelnek, kertet műegyikük, hol másikuk szüleinek a ház körüli munkában. Elmegy hát. Apósáéknál laknak majd, de többet fog keresni. Óvónő menyasszonyával úgy látják, jobb lesz így. Pedig szereti a Bereget — e táj táplálta gyermeki eszméletét, ez számlálta férfivá érésének éveit... Ijjf Nincsenek nagy terveik. Szeretnének még -1 egy gyermeket, és értük akarnak dolgozni. Csak az fáj nekik, hogy úgy tűnik, ők sem tudnak majd többet nyújtani számukra, mint amennyit ők kaptak a szüleiktől... isi „Annak idején hárman mentünk el a faluból Nyíregyházára szakközépiskolába, és csak egyedül jöttem vissza” — csengenek fülembe Kosa Alajos szavai, ahogy munkatársát, az Ilkről bejáró Tóth Istvánt hallgatom. Dohogásának oka nyilván sok hozzá hasonló szakembert bosszant, s bizonyosan közrejátszott abban, hogy az a két fiatal nem jött vissza a Beregbe. kit A foglalkoztatási gondok egyik forrása, hogy a munkaerőkínálat szerkezetileg sem felel meg a beregi üzemek, szövetkezetek keresletének — az elhelyezkedni kívánók jelentős hányada iskolázatlan, szakképzetlen. Különösen jellemző ez a népesség több mint százalékát kitevő cigánylakosságra. V Nem’érdemes itt tanulni,— mondja mert úgy sem lehet használni a megszerzett tudást. A cégek támogatják ugyan a tanulókat, de a magasabb képzettségnek megfelelő munkát nem mindig tudnak adni. Hogy csak a magam példáját említsem: a műhelyből egyszerre ketten tettük le a technikusminősítő vizsgát, s a társam még mindig a műhelyben dolgozik. Én is úgy lettem műszaki előkészítő, hogy odatettem bizonyítványomat a főnök elé. A pénzről már nem is beszélek ! Hetvenöt óta vagyok a I gyárban — itt is tanulóskod- Itam — s most huszonnégy Iforint az órabérem. Tavaly Iki akartam menni Tengizbe, Ihogy keressek valamit, de a I menyasszonyom miatt maradtam. Ó egyébként most fog érettségizni Kisvárdán, de még nem tudjuk, mihez fog kezdeni. Pedig dolgozni kell neki, mert nem tudom majd eltartani. Elmennek? Gondolkodtunk már ezen, de ahhoz is pénz kellene ... im Jellege folytán Naményban a FEFAG fa- feldolgozó üzeme — közkeletű elnevezés szerint a Ládagyár — az, amely viszonylag sok szakképzetlen dolgozót foglalkoztat, bár termékértékesítési nehézségek miatt mostanában itt is nemet mondanak annak, aki munkát keres. HS A húszéves Lakatos Zoltán az üzem 128' cigány dolgozójának egyike. Rakodólapokat állít össze havi 4500 forintért. Élénk szemű, értelmes szavú fiú. — Én nem érzem magam cigánynak! — tiltakozik, mikor megtudja, mi járatban vagyunk. Az ő s további három beregi fiatal sorsával a következő részben ismerkedhetünk meg. Délelőttösök, s Vásárosnamény, mely megélhetést ad nekik, harmincöt kilométerre van a falutól, amely otthonuk. jjj] De térjünk vissza kiválasztott emberünk- ^ höz. Lessük meg gondolatait! Nősülni készül, és búcsúzik szüleitől, két öccsétől, barátaitól, munkatársaitól — a Beregtől. Nádudvaron telepszik majd le feleségével. Miért? Van indoka bőven: ha délelőttös, hajnali négykor indul és negyed négyre ér haza, ha meg délutános műszakban dolgozik, déltől éjjel fél tizenkettőig van távol otthonról. Unja már az utazgatást, de közelebb nem tud elhelyezkedni. Ráadásul a pénzzel sem elégedett — öt éves szakmunkás és 21 forint 50 fillér az órabére. Ebből, akárhogy számolgatja, alig tud valamit félKM HÉTVÉGI MELLÉKLET
