Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-25 / 148. szám

1937. június 25. Kelet-Mag^arország — Nyíregyházi Élet 3 Szíveskedjünk permetezni Fehér plakát Az út menti fák némelyikének törzsén fehér plakát hirdeti: rajaik az amerikai fehér­szövőlepke első nemzedéke. Remélhetőleg csak innen tudhatja meg a városlakó eme biológiai esemény bekövetkeztét, és nem a lombokon megjelenő szöszös szövedékről, amelyben vígan lakmároznak és híznak a zöldessárga hernyók. Karantén kártevő ... A szaknyelvi kifejezés átment a közhaszná­latba, és senki nem vitatja az ellene való védekezés fontosságát. Azaz ... Eltérő szorgalom — Sajnos soha nem elég az a figyelem- felhívás, amit az ügy érdekében megteszünk — tájékoztat a nyáreleji helyzetről Szikora Andrásné, a városi -tanács termelés-ellátás- felügyeleti osztályának vezetője. — Talán abban van a probléma nyitja, hogy a táp­lálékként és élettérként szóba jöhető zöld­felület tulajdonosai különböző viszonyban vannak a szóban forgó fákkal. A kiskerttu­lajdonosok szorgalma, gondossága és kert- szerelete eltérő, némely közterületek pedig illyen szempontból majdhogynem gazdátla­nok, végül is nekünk, a tanácsnak kell gon­doskodnunk róLa. Az ilyen közterületek — ebbe értendők a parkok, az utak fái — általánydíjas szerző­dés keretében a Közterületfenntartó Válla­lat által védetnek meg, a tanács költségére. Ezzel nincs is baj, mert könnyű megfigyelni, koncentrált gépösszpontosítással gyorsan megpermetezni, megsemmisíteni a kárté­kony pillangó hernyóit. Gond inkább a kis­termelőkkel, a kiskerttulajdonosokkal van, pontosabban lehet. A túlnyomó többség ugyanis nem várja meg a figyelmeztetést. A Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás ka- i.mténosainak felhívását: szíveskedjenek lepermetezni a 'fertőzött fákat, ellenkező esetben bírságolunk, sőt feljelentést teszünk. — A kritikus időszakban sor"a járjuk az egész várost, sőt a város környéki mellék­és dűlőutakat, valamint a társult községek utcáit is — fejti ki módszerüket Molnár Jó­zsef zárszolgálati — ez a karantén magyar neve — felügyelő. — Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk azokra az útvonalakra, amelyek a városon keresztül tranzitnak szá- mítanaik. Gondolok itt a négyes városon be­lüli szakaszára, a naményi és záhonyi, va­lamint a tokaji és debreceni útra. Itt egy­szerűen nem fordulhatnak elő az út men­tén hernyófészkek. Országos érdeket veszé­lyeztetnek, a teljes gyümölcsexportot. Mondhatnánk, hogy hol van még az al­ma ... Az még tényleg odébb van egy év­szakkal, de tudjuk, hogy a köszméte már megindult. És igaz, hogy a városkörnyéki barackfákon összesen nem lesz egy vagon­nal, de azért a többi gyümölcs érése is sor­ba követi egymást őszig. A védekezést tör­vény írja elő, ezt betartani mindenkinek kötelessége. A karantén felügyelők — mi­ként azt tavaly a városban nyolc esetben, a megyében pedig 15-ször magcselekedték — büntetnek, ha elhanyagolt fákkal találkoz­nak. Helyszíni bírságként azonnal kiróhat­nak ötszáz forint bírságot, amennyiben a felszólításnak nem tesznek eleget valahol. Nem alkalmazzák azonban rögtön a törvény ilyen súlyos szigorát. Először csak jóindu­latú figyelmeztetés hangzik el, hogy egy-egy ágat el kell távolítani. Ha azonban már tar­rá rágott fákat látnak, és nyilvánvaló ha­nyagságot, akkor nem riadnak vissza a (maximum) 500 forintos bírságolástól. Ha valakire még ez sem hat, azt kötelességük feljelenteni. A növényvédelmi szabálysér­tés pedig háromezer forintba is kerülhet az elkövetőjének. Másoké is tönkremegy — Találkozunk visszaesőkkel — folytatja Molnár József. — Olyanokkal is, akik min­den évben fennakadnak az ellenőrzésen. Pe­dig nem csak saját magát hozza kényelmet­len helyzetbe az illető, hanem a szomszéd­ját, vagy akár a fél utcát. így nem lehet csodálkozni, ha hívásra megyünk ki. Senki sem köteles eltűrni, hogy más hernyója másszon az ő fájára. Vagy — nagyobb al­más esetében — néhány tízezer forint érté­kű mäkZek alma exportja hiúsuljon meg. A város környékén a legtöbb nyűg és gond az orosi út két oldalán akad az ame­rikai fehér szövőlepkével. Csak résziben ma­gyarázza ezt a tény, hogy errefelé nagyon . sok a kent, hiszen van ennyi Nyírszőlő irá­nyában is. Nagyon szem előtt van és mesz- szire „világit”, egy-egy hernyófészek. Jó 'élettér is a kártevőknek, rengeteg a gyümöl­csös. Résen kell lenni: védekezés a kiskertben. Azokon a helyeken, ahol semmilyen esz­közzel nem lehet rábírni a területet birtokló állampolgárt a permetezésre, jön a végső eszköz: a kényszervédekezés. Ez pedig nem más, mint hatósági rendelkezésre elvégzett permetezés, természetesen a tulajdonos költ­ségére. Ezt a pénzt aztán a tanács egyenes adó módjára hajtja be. Szerencsére ilyesmire a közelmúlt esztendőkben nem került sor, korábban azonban igen. Legjobb a megelőzés A tanács illetékes osztálya és a zárszol­gálati felügyelet tehát minden eszközzel — ennek megfelelően sikerrel — akadályozza meg a szövőlepke felléptét és eléri vissza­szorítását, ha megjelent. A növényvédő ál­lomás szakemberei mindazonáltal legfonto­sabb eszköznek a megelőzést tartják. Aki csak egy kicsit is törődik környezetével, az nem tűri el, hogy a gusztustalan hernyófész­kek-eluralkodjanak a kertjén. Felmérésük szerint közel a teljes védekezés, de legalább a nyolcvan százaléka, mechanikai lehet, egy kis figyelemmel. Vagyis azzal, hogy a meg­támadott ágat lenyessük, és elássuk, vagy elégetjük. Ha pedig olyan erős fertőzésről van szó, amit már gradációnak hívnak a szakemberek, akkor kiváló és mindenkinek hozzáférhető, emberre veszélytelen, mégis nagyhatású szerek állnak rendelkezésre. A Ditrifon, a Decis és a Chinetrin száz száza­lékos hatású. A tanács és a Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás pedig még idejében felhívja mindenkinek a figyelmét a már em­lített plakátokon, de még a lapunkban el­helyezett előrejelzésekben is arra, hogy el­érkezett a permetezés ideje. — Az idén különben nem kell számíta­nunk valami kimagasló rajzásra és kárté­telre — mond valami vigasztalót is a ka­rantén főfelügyelő. — Vizsgálataink szerint 1979 és 1983 között elenyészően kevés volt a szövőlepke, az utána következő száraz me­leg nyarakon viszont nagyon emelkedő irányzatot figyeltünk meg. Ennek három évi tetőzése után most leszálló ágat tapasz­talunk. Nem lehet ugyan tudni, hogy milyen lefolyású lesz a nyári rajzás, az őszit még kevésbé, így csak egyet lehet tenni: nem lankadó figyelemmel résen lenni. Vannak egyébként olyan vizsgálataink is, amelyek a város más és más részeit külön külön érté- i kelik. Ezek alapján tudjuk, hogy a mostani rajzás ereje Borbánya térségében várható a legerősebbnek. Akik tehát errefelé laknak, vagy itt van kertjük, készülhetnek a kár­tevő megjelenésére. „Karanténos jó tanácsok" — Az amerikai fehér szövőlepke egyéb­ként nem az egyetlen, bár kétségkívül a legveszélyesebb kártevő, amely veszélyez­teti exportérdekeinket — tér ki Molnár Jó­zsef végül más kártevőkre is. — A törvény, ami reá vonatkozik, érvényes még egy sor más „ellenségünkre” is. Ugyancsak kötele­ző a védekezés a kaliforniai pajzstetűre, a burgonyabogárra, hogy csak a mostanában előforduló legfontosabbakat említsem. Ezek­ből hí elegendő egy darabot megtalálni az exportládában, és visszadobják az egész szállítmányt. A külföldi országoknak elemi érdeke, hogy semmiképpen ne kerüljön be hozzájuk, olyan károsító, amely még ott nincs, vagy csak kevés számban. Magyaror­szág a bejövő áruval éppilyen szigorú. Erre mi is ügyelünk és szigorunk éppen olyan, mint az otthonival szemben. A legszigorúbb azonban a kistermelő és a kerttulajdonos saját magával lehet, és ezzel tanujelét adhatja {igényességének, kulturált­ságának is. Mind a tanács, mind a karan­tén hatóság képviselői elmondták, hogy az elmúlt esztendőkben jelentősen javult az ilyen irányú munka színvonala. Ez nagyon örvendetes, de nem jelenti azt, hogy mun­kanélküliség fenyegetné a karanténosokat. ’• v ' ■ • • ■ ' «' ■ Esik Sándor összetéveszt h ©tét lenek Tájékoxódási pontok Nyíregyháza városképe sokkal szegényebb lenne már, ha nem találkozhatnánk Bán Ferenc Ybl-díjas építőműviész alkotásaival. Már-már jelképpé nőtt a megyei városi mű­velődési központ, mellette a kezdetben ké­telkedő is megszokta a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa épületét, a színészházat — bár tetejét illetően hiányokat érzünk — igen jól a térbe illőnek tudjuk. A borbányai ka­tolikus templom egy mind jobban növekvő családi lakótelep bejárati kapujaként is fel­fogható. Az építőművész sok munkájától magát távol tartó, s éppen ezért igen tár­gyilagos magyar művósztársa, Makovecz Im­re így írt egy cikkében: „Bán Ferenc építé­szetének színvonala európai mércével mér­hető. Érzékenysége, tájékozottsága messze meghaladja a hazánkban megszokott szín­vonalat.” Ennek tudatában illesszük nyír­egyházi művei sorába a tanácsi továbbkép­zési központ épületét is, mely a Sóstón lát­ható. Bármelyik épületét vesszük is vizsgá­lat alá, az Világos: rendhagyóak, korántsem kapcsolódnak azokhoz az elképzelésekhez, melyekét az átlagember egy-egy épületről vall. Volt, aki kicsit ironikusan így szólt: a nyírségi homokon virágzik a japán építé­szet. Más a művelődési ház láttán kiáltott fel: íme, a Pompidou-központ! Ez az ember viszont nem tudta, hogy a művelődési ház terve már régen elkészült, amikor a pári­zsi épületet tervezni kezdték. Az viszont négy év alatt felépült, míg Nyíregyházán 12 év múlt el, míg Bán Ferenc tervéből valóság lett.' (Hadd tegyem hozzá, az erede­ti tervet alaposan megnyirbálták, pénzügyi okokra hivatkozással.) De lett légyen a kri­tikus bármilyen, ironikus vagy rosszindula­tú, irigy vagy megértő, egy tény maradt: építészmérnök fiatalok egész hada járt rendszeresen Nyíregyházára, hogy Bán-ter­veket, -épületeket tanulmányozzon, aminek fő óka nyilván az volt, hogy művészünk „európai mércével” mérhető, rendkívüli. Mint ilyen, nyilván nem könnyen talált megértésre szakmán belül is, de főleg a megrendelők, az értetlenek, a kivitelezők nézték ferde szemmel a szokatlant, az újat. A tervező, az építőművész ugyanakkor nem adta meg magát. Ha mátészalkai vagy kis- várdai, vagy éppen tiszavasvári tanácshá­záról esett szó. ragaszkodott azokhoz a mű­vészi eszményeihez, melyek vezérelvként irányítják. . Egy-egy város nem lehet meg tájékozó­dási pontok nélkül. Ezt tudja jól a tervező is. Éppen ezért, amikor középületre kap megbízást, s ahhoz teret, igyekszik olyat alkotni, ami megfelel ennek az elvárásnak. A megyei városi művelődési központ pél­dául a város közepén, de mégis összekötő­ként a Bujtos felé, formájával és tömegé­vel pontosan ilyen funkciót is betölt. Ez' majd különösen akkor lesz mindenkinek egyértelmű, ha kinyílik a tér, a Szabadság tér és a Véső u'toa lebujai helyett olyan épületegyüttes alakul ki, mely karakteressé teszi a környéket. Gondoljuk el, hogyan tá­rul majd az emberek elé a Krúdy mozi, a művelődési központ, az SZMT-székház, a megyei könyvtár épületegyüttese, lényegé­ben a város kulturális centruma!. Ha ezt si­kerülne megfelelő ‘térkompozícióval össze­kötni, hozzá megfelelő infrastruktúrát ki­alakítani, akkor itt valóban egy olyan köz­pont jöhetne létre, mely páratlan lenne Magyarországon. A művelődési házat sokan nem értették. Kezdetben igen nagy ellenér­zéseket is kiváltott. Ma már el se tudnánk képzelni nélküle a várost. A hídalak, a két lábon álló épület már külsejével is elárulja, hogy mi lehet benne, s ugyanakkor egy ka- tedrális látványának érzetét is kelti ben­nünk. Hogy a kivitelezése meglehetősen gyenge, hogy sók minden, így a lift is hi­ányzik, hogy a funkció közben zavarokról is beszélhetünk, az nem a tervező számlájá­ra írható. Gondoljuk el: csaknem másfél évtizedig fúrták, faragták, módosították a tervet, építették magát az épületet. A szakszervezeti székház közvetlen mel­lette, szanált területen, adott programmal és költséggel épült, olyan elvárással, hogy a művelődési házzal együttest, városi teret 'képezzen. Nem tagadható, hogy az eredeti tervet a szakszervezetek többször módosí­tották, hiszen nekik volt egy kialakult el­képzelésük, hogy legyenek az irodák, egy nyaktag és ezután a nagyterem, amit bér­be is lehet adni. Ez aztán eldöntött sok mindent. A megoldás kétségtelen meghök­kentő az első látásra. Itt is találkozunk az­zal, hogy a szerkezet uralkodóan látszik. Tulajdonképpen ez egy lerombolt piramis érzetét kelti, s ez is lett volna a cél, ami akkor valósul meg teljesen, ha az eredeti elképzelés létesül. Nem kisebb vitát kavart a belváros egyik legeredetibb épülete, a színészház. Igaz, az építő, de a leendő lakó is berzenkedett, hi­szen itt háromszög alaprajzú szobákat is ki* alakítottak, de mint kiderüli, ez jól rendez­hető. Az épület építése közben bántó vál­toztatásokat eszközölték, ami nem vált a ház javára. Sajnos az épület nem csatlako­zik a környező házakhoz, ez azonban abból adódik, hogy a város által korábban elkép­zelt környezet nem alakult ki. A színészház ennek ellenére rövid idő alatt kedves lett a városban élőknek, s már korántsem kísér­te' olyan zaj, mint a korábbi Bán-épülete­ket. A borbányai templom egyenesen köz­kedvelt lett a város szélén, ami köszönhető annak, hogy modernsége ellenére is köz­érthető, egyszerű elemei szépen megépít- hetőek voltak. Ma már a város kapujában állva a korszerű építészet első katonájaként köszönthetjük. Mint e rövid, s korántsem szakszerű fel­sorolásból látható: Nyíregyháza az ő révén rendelkezik olyan házakkal, illetve középü­letekkel, melyek egyéniségek, erősek, szo- borszerűen meghatározzák azt a teret, aho­vá készültek. Bán saját erős egyéniségéi tette át ezékbe a modern épületekbe, vállal­va azt is, hogy sókan bírálják, nem szeretik, de talán éppen az ő épületei révén jutnak közelebb a mai építőművészethez. Neki mindig olyan feladat jutott — kivétel egy tervnek megmaradt tömbbelső —, ahol sza­bad téren kellett valami fontosat megalkot­ni, olyan épületet, mely nem kapcsolódott semmihez. Talán ennek is köszönhető, hogy minden egyes épülete kísérlet, s csak ez a kísérleti jelleg kapcsolja össze a kész épü­letek. Ma már a Bán-épületek jól felismer­hetőek, a különbözőség ellenére is stílus­jegyei vannak, csalhatatlanok. Olyan korban élünk, amikor új technika van jelen, újak az anyagok, s főleg új és -más szellemi színvonal és igény ás jelen van. Ezt természetesen az építőművész sem hagy­hatja figyelmen kívül, akkor se. ha sokan nem értik meg. Bán Ferencnek szerencséje van, mert már a középnemzedék is felfogta: az amit csinál, lehet, első pillanatra szokat­lan, de korszerű, s egy más szépértékkel mérve a szép normáinak is megfelel. Ennek a következménye, hogy ma már egy-egy épület, melyet ő tervezett, jelkép a város­ban, szignálnak választja a városi televízió, ezek kéredzkednek a képes levelezőlapok­ra, ezék mutatják Kulcsár Attila sárga és piros házai mellett a város nyitottságát. Egy korábbi nyilatkozatában mondta Bán Ferenc: „Természetesen a posztmodern is hatással van rám, bármennyire szidják, megpróbálom beépíteni elemeit, azokat, me­lyek nekem tetszenek. Közben nem akarom feladni a korábbi módszereimet sem. Álta­lában, hogyha nehéz probléma megoldása előtt ált az ember, a problémák rákénysze­rítik, hogy minden fajta hatástól elvonat­koztasson. Amin tegnap talán még bosszankodtunk, azt mára megszokjuk, holnapra megszeret­jük. Holnapután pedig büszkén mutatjuk mindenkinek. Ezek az épületek már Nyír­egyháza szerves részei, olyan tájékozódási pontok, melyek mással össze nem téveszt- hetőek. Ennél nagyobb elismerés aligha jut­hat építőművésznek, aki keze nyomát rajta hagyja egy fejlődő, változó, modernizálódó, magát európainak valló városon. Ha igaz, hogy minden épület üzen a jövőnek, akkor Nyíregyházán vállalhatjuk, hogy a jövőbe küldött jelek között ilyen középületek is vannak. Bürget Lajos Az ország valamennyire is jelentős városai közül már csak Nyíregyházának nem volt sportcsarnoka.'Most lesz. Képünk: a bujtosi szabadidőközpontot ábrázolja maketten.

Next

/
Thumbnails
Contents