Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. június 25. Lakás, víz és társai Kommunális programok Várostörténet Lukács Ödön intelmei Tavaly volt pontosan száz esztendeje, hogy megjelent „Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története”. A Jóba Elek könyvnyomdájában nyomtatott kötet megrendelési ára 2, bolti ára 3 forint volt, s a város szép, színes címerével díszített belső címoldalon azt is tudatták az olvasóval, hogy „a tiszta jövedelem a nyíregyházi református egyház nőnevelési céljaira fordíttatik ...” Nem véletlenül, hiszen a könyvet Lukács Ödön nyíregyházi református lelkész, felső-szabolcsi esperes írta. Lukács Ödön mindössze 53 évet élhetett meg, s halála után 91 évvel állított most neki emléktáblát a nyíregyházi református egyházközség. Ez a férfiú volt ugyanis a Kálvin téren lévő református templom építtetője, jeles prédikátor, népművelő és Nyíregyháza első történetírója egyszemélyben. Az elso monográfia Mindenképpen méltó az utókor hálás megemlékezésére. Emléktáblájának leleplezésénél ott voltak tisztelői, utódai, Berecz János, a Központi Bizottság titkára, valamint a megye és a város első számú vezetői. A jeles eseményre felfigyelt az ország is, hiszen ezen a napon tartották Nyíregyházán az ünnepi könyvhét országos megnyitóját. A városi privilégium kihirdetésének idén ünnepeljük a százötvenedik évfordulóját. Ez alkalommal is megemlékezhettünk Lukács Ödönről, mégpedig azzal, hogy megjelenésének 101. évében, egész vászonkötésben, a megyei-városi művelődési központ nyomdájának kitűnő termékeként megjelent várostörténeti munkájának hasonmás kiadása. Merkovszky Pál a kiadvány végére írt jegyzetében így méltatja ezt az alapvető várostörténeti munkát: „Bármennyire igaz, hogy a történelmi forráskritika az elmúlt száz évben fejlettebb, árnyaltabb, mondhatni kritikusabb lett, mégiscsak Lukács Ödön volt az első, aki összegyűjtötte és feldolgozta az akkor rendelkezésre álló okleveles és egyéb várostörténeti dokumentumokat. Megalkotta ezzel az első várostörténetet összefoglaló monográfiát, amit azóta minden várostörténész ősforrásként használ fel munkájában ... Ennek a monográfiának a megírásakor még nem voltak alapos résztanulmányok — legfeljebb szórványos feljegyzések —, és a levéltári anyag is feltáratlan volt. Mégis, Lukács Ödön nekifogott és tisztességgel megcsinálta Nyíregyháza történetének első összefoglalását.. Tisztelet, együttérzés Merkovszky azzal folytatja gondolatmenetét, hogy e nagy jelentőségű munkát a városalapító és Nyíregyházát felvirágoztató, többségében tirpák lakosság iránti tisztelet, mélységes együttérzés jellemzi. (Lukács Ödön maga is a nép gyermeke volt, Szat- márban született egy szamossályi református lelkész fiaként, majd pataki diák lett. A vflág iránt érdeklődő, nagy műveltségű, sok nyelvet beszélő ember 27 éves korában lett Nyíregyháza református lelkésze. 1873-tól kezdődően három évig a Szabolcs című nyíregyházi újságot is ő szerkesztette. Tagja volt a városi képviselő testületnek és a megyei törvényhatósági közgyűlésnek. Halála után a vármegye alapítványt fett emlékére, melynek kamataiból a nyíregyházi főgimnázium kiváló tanulóit jutalmazták. Egy bizonyos: nem érdemtelenül, hiszen Lukács Ödönnek és főművének rendkívüli szerepe volt és van ma is a várostudat alakításában.) Tőle tudjuk meg Nyíregyháza város 1618 óta hivatalban lévő hivatalnokainak és képviselőinek nevét, ugyancsak azt, kik voltak a város polgármesterei 1838-tól, hadnagyai, kapitányai 1837-től, városi jegyzői 1745-től, ügyészei 1824-től, tiszti gyámjai 1841-től, s országgyűlési képviselői 1848-tól. Értékes adatok ezek, még akkor is, ha a szerző alábbi szimpatikusán szerény megjegyzését is elfogadjuk: „. .. e névsort az általam felkutatott adatokból szedtem össze, illetve a város levéltárában semmiféle ily feljegyzést nem találtam, minnél fogva e névsor itt-oít hézagos.” A könyvből már jó néhányan és sokat idéztek, s fognak bizonyára idézni. Nemcsak azért, mert a város életének jeles dátumai megkövetelik, hanem mert a szerző máig is korszerű gondolkodás- és leírásmódja is erre, biztatja az utókort. A 101 éves könyv — hasonmás kiadásban. Német, tót, oláh, ruthén... Már maga a függelék is rendkívül érdekes a ma emberének. Mely szerint: „Nyíregyháza lakosai száma az 1880. évi népszámlálás szerint 24 102. Ezek közül magyar: 13 534; német: 389, tót: 8678; oláh: 13; ru- then: 10; Horváth-szerb: 6, egyébb: hazai nyelvű 11; külföldi nyelvű: 66; Zsidó nyelvű: 1395 (Tóth = szlovák, oláh = román, ru- then = ruszin. A szerk.) A felekezetek a következőleg vannak képviselve: Ág. ev. (evangélikus) 12 640 ...” Az akkori olvasási szokásokat ismerve ma szinte elképzelhetetlen erőfeszítésre késztette a szerző azokat, akik könyvét megvásárolták, s el is akarták olvasni. Persze kevesen olvashatták, hiszen éppen tőle tudjuk: az akkori 24 ezer városlakó több, mint fele se írni, se olvasni nem tudott. Így most még aktuálisabbak azok az ajánló sorok, amely- lyel A jövő programja című fejezetében Verne Gyulaként lépett az olvasó elé, s megpróbálta felidézni a távoli jövendőt: vajon az a város, amely néhány évtized alatt viharlépéseket téve haladt előre, fogja-e bírni tovább is az iramot? „Lesz-e alábbi tervezgetéseimnek valami sikere, méltatják-e azt némi figyelemre azok, kik e város ügyeit fogják vezetni a jövőben?” Érdemes megnézni, mire int minket, utódokat, már csak azért is, mert intelmei aktuálisak. Használjuk ki a kedvező alkalmat és az emelkedés, felvirágzás lehetőségeit önerőnkből teremtsük meg. Városunk számolja fel az okszerű gazdálkodás, különösen a gyümölcstermelés terén "meglévő elmaradottságot. Tanulmányozza a környék jól működő kertgazdaságait, lakói járassák a szaklapokat. „Vajha sikerülne egy mezőgazda- sági tanintézet kieszközlése városunkban a kormánytól!” — kiált fel. Szükség lenne egy gazdasági egylet felállítására, a tudomány vívmányait a népbe átültetni sürgős kötelesség. Szorgalmazza az okszerű gyümölcs- termesztést, a népnevelést, kellő számú iskola és oktató előteremtését, egy közművelődési egylet felállítását. A nők számára kézműipar kifejlesztését javasolja, ehhez iskolát. Gőzmalom, közraktár, nagyvendéglő, gőzfürdő építését sürgeti, ami szerinte egyáltalán nem luxus, hanem jövedelmező befektetés’. nOlyan yárost teremtsünk../1 „Végre is oda kell törekednünk, hogy városunkban mindenki megtalálja pénzéért a kellő kényelmet, ellátást és pontos kiszolgálást. Ne feledjük, hogy egy-egy befolyásos ember jó véleménye, rokonszenve egy fejlődő város iránt többet ér egy font aranyénál...” Egyáltalán arra ösztönöz: olyan várost teremtsünk, amelyben sok tehetős ember kap házat, lakást szerezni..., ahol van olyan múzeum, ahova a városunk múltja iránt érdeklődőket bevezethetjük. Lukács mester figyelmeztet: ápolni kell a város és a megye közötti összetartozandóság érzését, hogy a megye szívének tudja a székhelyét. Felhív a város szépítésére, bel- terek sétánnyá alakítására, ízléses rendezésére. Jövőtervezésében jelentős helyet kap egy állandó színház létesítése, a jó és tiszta ivóvíz bevezetése, a Sóstói út kövezése, a sóstói közlekedés megoldása — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Még arra is kitér, hogy városunk egykori' nagynevű birtokosairól nevezzen el utcákat, tereket. ...Az ott felállított szobrok előtt az utód nemzedék, s az ide .térő idegen könnyen képes lesz olvasni városunk viszontagságos történetét, ezzel mintegy bizonyítani, hogy lelkesedni tudunk a múltért, s kiművelt érzékkel bírunk a művészet, a történelem iránt. .. Látnoki szavak, meggondolásra és cselekvésre hívók . . . Kopka János Nyíregyháza látványos fejlődése az 1960— 65-ös években kezdődött, el. Ebben az időszakban a lakosság száma 60 ezer volt, a lakásállomány 18 ezer. A város közművesí- tettsége kezdetleges volt, víz csak ott volt, ahol a család megoldotta, a szennyvíz a földbe szivárgott, a közterületek karbantartását kézi munkával végezték, a szemétszállítás a város többszintes beépítésű részére korlátozódott. Az 1965—70-es években a lakásépítés ütemének fokozódása magával hozta a kommunális szolgáltatások megteremtésének igényét is. A városrészék átépítése — az Északi alközpont kialakítása, Jósaváros építésének megkezdése —, valamint a korszerűbb építési technológia feltételként szábta meg a * közművek kiépítését, és az üzemeltetési feltételek biztosítását. Ebben az időszakban kezdődött meg a városi egységes víz- és szennyvízhálózat kiépítése, a szükséges tisztítótelepekkel és a távhőrendszer létrehozása. A többszintes építkezések miatt jelentősen nőtt az intézményes szemétszállításba bevont lakások száma. A köztisztasági, illetve szemétszállításoknál már gépek váltják fel a kézi erőt. A városfejlesztési igények a .tömegközlekedésiben is alapvető változást követeltek, mert a villamos megszüntetésével a városi tömegközlekedést autóbuszokkal kellett megoldani. Az 1970—75-ös években továbbra is a dinamikus Lakásépítésekhez igazították a fejlesztést, mert az új lakásokat ki kellett szolgálni, de a régi városrészek bekapcsolása is nagyobb ütemben történhetett. Már ebben az időszakiban jelentkeztek a fejlődés árnyoldalai is. A korábban kiépített központi telepek — vízmű, szennyvíz, távfűtőmű — nem voltak alkalmasak a nagymértékű fejlesztés kiszolgálására, ezért kapacitásbővítést kellett végrehajtani. Az elosztórendszer korábban csak az egyes városrészek kiszolgálására épült, és így a városi főgerinchálózat kiépítését meg kellett kezdeni. Az ivó- vízhálózat bővítésével — mivel a szennyvízhálózat kiépítési üteme jelentősen elmaradt — újább kommunális feladat a feká- lia-, illetve szennyvízszikkasztás fejlesztése is helyet követelt magának a város kommunális programjában. Az 1975—80-as években jelentkeztek a legnagyobb feszültségek a kommunális ellátás területén. A városban — elsősoriban a lakótelepekre, illetve városközpontra korlátozódva — magasan ellátott területek, míg a város külső részén, de sok esetben még a városközpontokhoz közel eső területeken is ellátatlan városrészek voltak. J980—85-ös években a feszültségek csökkenni kezdtek. Elsősorban a magánerőre alapozva jelentősen javult a vezetékes vízellátásba bevont lakosok aránya. A perem- kerületek — Borbánya, Sóstóhegy, Ságvári tglep — vízellátása társulati formában készült el. A városi tanács a Közterületfenntartó Vállalat megalapításával az erőforrásokat koncentrálta, és lehetőségeket teremtett az eszközök fejlesztésére. Növekedett az intézményes szemétszállításba bevont lakások számia. Ebben az időszakban a további fejlesztések akadálya a szennyvízelhelyezés volt. Megkezdődött az új városi szennyvíztisztító telep és az eh/hez kapcsolódó gerinchálózat építése. Mi a helyzet jelenleg? Ami az ivóvízellátást illeti, a víztermelői kapacitás az elmúlt tíz év alatt 20 ezer köbméterről 50 ezerre nőtt, a vízhálózat hossza 190 kilométer helyett a 250-et is meghaladja, s a lakásállomány 85 százaléka rá van kapcsolva a városi hálózatra, vagy közkutak látják el. A cél, hogy a Vili. ötéves terv során a külterületeken élőik is jó vizet kapjanak. Megalakult a mandai, a felsősimái, a nyírjes-tanyai társulat, ha jóváhagyják majd a város általános rendezési tervét és a Kisteleki szőlő sorsa is eldől, akkor ott is társulat szervezhető, miként Sóstóhegy külterületein is. Korántsem ilyen jó a helyzet a csatornázásban, illetve a szenn}'vízelvezetésben, hiszen a tisztítókapacitás 24 ezer köbméterről mindössze 30 ezerre nőtt, a hálózat hossza is alig emelkedett 33 kilométerrel. Ha a bekapcsolt lakások száma duplájára — 8500- ról 19800-ra — nőtt is, akkor is csupán any- nyit sikerült előbbre lépni, hogy a lakótelepek többszintes házait sikerült a szennyvízhálózatba ‘bekapcsolni. A számokból látható, hogy tovább nyílt a közműolló és ez hovatovább tarthatatlan állapot, mert szeny- nyezziük az élő vízfolyásokat, a talajba szivárgó szennyvíz elfertőzheti a rétegvizeket, ezért kell a tanácsnak és a lakosságnak is nagyabb erőfeszítéseket tenni, hogy minél több lakást lehessen a hálózatra kapcsolni. Most négy hálózatépítés folyik társulásos formában, de hiába ad hozzá pénzt a tanács és a SZAVICSAV, még így is próbára teszi a lakosság teherbíró képességét. Még 1975-toen is csak ötezer lakásban volt távhő, tíz év alatt azonban közel 13 ezerre nőtt, s tulajdonképpen mindenhová eljutott, ahol többszintes házakat építettek. A legnagyobb mértékben a gázhálózat növekedett a városban. Az 1975-ben még 18 ezer köbméter gáz helyett tíz év múlva már 113 ezer köbméter fogyott, közel háromszorosára nőtt a hálózat hossza és a bekapcsolt lakások száma is megduplázódott. Az idén 41 utca >1820 lakásába juthat el a gáz, s talán ennél is többe jutna, ha nem kellene egy kicsit fékezni a tempót, mert bár a bővítés többnyire a lakosság pénzéből történik, a támogatás is jelentős közpénzt igényel. Ugyanis a gerinc állami pénzből épült, az érintett utcák lakóinak csak a helyi elosztóhálózatot kell megépíteni. Nemigen lenne kerek a kommunális ellátásról szólni a hulladékszállítás, a veszélyes és a folyékony hulladékok elhelyezése, a közterület- és parkfenntartás nélkül. Ezek ugyanis alaposan befolyásolják az ember hangulatát, sőt a szemételhelyezés — különösen a veszélyes hulladékok elhelyezése — egészségi állapotunk romlását is eredményezheti. Ami a hulladékszállítást illeti, Nyíregyházán tulajdonképpen mindenünnen elhordják a szemetet, ahol út van, ahol megközelíthetők a lakások. Mivel a Közte- rületffenntartó Vállalat szállítójárművei avultak, így újább területek bevonására csak akkor vállalkozik, ha oda úgynevezett nagy konténereket helyezhet ki, de enyhítene a helyzeten az is, ha a lakosságnak megfelelő mennyiségű gyűjtőedénye lenne. A borbányaiak örömére végre megszűnt a város szélét csúfító és állandó füstöt, illetve bűzt árasztó szeméttelep, az új telepen pedig — bár hiányzik néhány fontos létesítmény — lényegesen jobb feltételeket teremtettek a szemét fogadására. Két-három év múlva azonban már újabb tárolókat kell kialakítani és korszerűsíteni kell a vállalat szállítókapacitását. A környezetvédelmi előírások szigorításával, az ipari technológiák fejlődésével egyre nagyobb gond városunkban az úgynevezett veszélyes kategóriába sorolt hulladékok elhelyezése. Annak ellenére, hogy jelentős mérgező anyagot tartalmazó hulladék nem keletkezik a városban, az olajos szennye- zettségű, vegyi szennyezettségű hulladékok elhelyezése nincs megoldva. Az elhelyezés megoldása a vállalatok, illetve a termelők feladata. Az elkészített tanulmányterv, szerint körülbelül 15—18 milliós költséggel lehet a biztonságos fogadás feltételeit biztosítani. A legpraktikusabb, ha a beruházást a KÖZTÉR Vállalat valósítja meg, és megemelt elhelyezési díj alkalmazásával biztosítja a befektetett pénz megtérülését. A közművesítettség, illetve a „közműolló” növelésével fokozódott a veszélyes hulladékok elhelyezésének gondja. A Kommunális Szolgáltató Vállalat a Pazonyi út mentén kialakított fogadóteleppel a legalapvetőbb feltételeket sem tudta biztosítani. Az elmúlt .években ideiglenes létesítményekkel a telep körülményeit javította, azonban a szükséges feltételek biztosítása körülbelül 5—5,5 millió forint beruházást igényelne. Nem teljes a kép a közterületek és parkok állapotának megemlítése nélkül. Az igazság, hogy az kiállja az idelátogatók és a helyiek kritikáját. Ma ugyan kevesebb jut a közterületek fenntartására, mint öt évvel ezelőtt, szervezési intézkedésekkel, hozzáértő és lelkes munkával mégis sokkal szebb a város, mint korábban volt. A hivatalos vélemény is ‘az — a városi tanács testületé állapította meg —, hogy a Közterületfenntartó egyre inkább a közterületek felelős gazdájává válik. És ez a megállapítás nem is akármilyen elismerés. Balogh József Mindennapos nyári*kép Nyíregyházán: locsolnak a „Köztér” emberei. I _4 ______
