Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. június 20. Szatmér gyöngyszeme: Cseke Féltégla helyett fehérítő Élő lesz a történelem ' Honismereti tábor Nyíregyházán Több mint tíz esztendővel ezelőtt érlelődött meg az a gondolat, hogy diákok részé­re megyei honismereti tábort szerveznek. 1976-tól áldozat­kész pedagógusok, muzeoló­gusok, levéltárosok, mozgal­mi vezetők irányításával minden évben megrendezik a szőkébb pátria történeti múltja és népélete iránt ér­deklődő középiskolás fiata- talok és úttörők találkozóját. A tábornak az eddigiek során Vásárosnamény és Nyíregy­háza adott helyet. A honismereti táborok a szákmai képzésen túl a kü­lönböző tárgyakkal, eredeti dokumentumokkal váló köz­vetlen találkozás, a szemé­lyes élményszerzés révén je­lentős mértékben erősítik a résztvevőkben azokat az ér­zelmi szálakat, amelyek a szülőföldhöz, a hazához kö­tik őket. Nem sablonok szerint, ha­nem mindig az adott környe­zet vagy intézmény szem­pontjából gyakorlatilag is hasznos munka .elvégzésére szerveződnek e táborok. Az elmúlt esztendőkben a részt vevő diákok nagy értékű történeti és néprajzi anyagot gyűjtöttek, amelyek a Jósa András Múzeum és a Beregi Múzeum anyagát gyarapít­ják. A táborlakók közül többen szép eredményeket értek el az országos diáknapok ren­dezvényein Sárospatakon, néprajzi, helyismereti pálya­munkával, a nyelvjárási gyűjtőpályázaton, az „ifjú népművész pályázaton”. A megyei néprajzi és honisme­reti pályázat ifjúsági tagoza­tán is évről évre szerepelnek a volt táborozok. A résztve­vők közül többen már egye­temisták, főiskolások, és itt értek el szép eredményeket a honismereti munkában. Csak úgy lehet igazán sze­retni a hazát, ha ismerjük történetét, fejlődésének állo­másait, a nép sikereit és ku­darcait. S ehhez a nagy egészhez hitelesítő jelleggel kapcsolódik az ölelésnyi kör­nyezet, a legszűkebb táj is­merete, a hagyományok föl­tárásában való aktív részvé­tel. A diáktáborok résztvevői mentik a még föllelhető érté­keket, gyűjtik a múlt tár­gyait, hagyományait, a szak­emberek pedig földolgozzák, rendszerezik, elemzik azokat. Megismerni múltunkat, je­len valóságunkat, hogy job­bításán fáradozhassunk — legyen ez útravaló s vezérfo­nal a június 22-én kezdődő XII. megyei honismereti tá­bor résztvevőinek is, akik ez­úttal az ifjúsági szervezet és Nyíregyháza várossá válásá­nak történetével ismerked­nek, valamint a névadási kultusszal foglalkoznak. Orosz. Szilárd alapítvány a Himnusz szülőföldjén Példátlan az eset, ami Szatmárcsekén történt, azaz, ha jelzővel illetjük, sokkal inkább illik rá az, hogy pél­dás. Az idegen fölkereste az iskola igazgatóját és 10 ezer forintot adott át neki. Gyor­san szétszaladt a hír a kis faluban, az emberek azt ta­lálgatták, mi az oka. hogy egy pesti vendég épp a cse- kei gyerekek között osztja szét a pénzét? Mi is ennek jártunk utána. — Teljesen váratlanul ért, ami történt — idézi fel az eseményeket Vámosi Károly iskolaigazgató. — Megjelent itt Dancsi Lajos. Bemutatko­zott, és közölte, hogy alapít­ványt kíván tenni, 10 ezer forintra. Abból tíz éven ke­resztül ezer-ezer forintot ajánl fel azoknak a gyere­keknek, akik a legtöbbet tesznek a Kölcsey-hagyomá- nyok ápolásáért, illetve a falu értékeinek őrzéséért. Később tudtam meg, hogy régóta visszajár már Cseké- re. Dancsi Lajos, a Budapes­ten élő vegyész a Kőbányai Gyógyszerárugyár egyik la­borjának vezetője, 45 éves, saját megfogalmazása szerint „talán sem a felső, sem az alsó tízezerhez” nem tarto­zik, a havi fizetése pedig a nyelvpótlékokkal együtt sem sokkal több, mint az alapít­vány összege. A csekei foga­dóba annak megnyitása óta visszajár, mintegy 10 éve, családjával, barátaival. Igen elgondolkodtató a válasz, amit tőle kérdéseinkre kap­tunk. — Semmiféle rokonom stb. nincs arrafelé — közöl­te levelében. — Szeretünk a gyerekekkel fürödni a Tiszá­ban, Túrban, elmenni a Pe­tőfi-, Móricz-, Kölcsey-, Rá­kóczi-. Bajcsy-Zsilinszky-em- 1 ékekhez, élvezzük a falu és a táj viszonylagos háborítat­lanságát. — Mi vezetett az alapít­vány felajánlására? Él ben­nem egy Kölcsey-kép: egy­részt a csekei magányban is a pozsonyi diétára tekintő „közösségi ember”, másrészt a vátesz, aki a Zrínyi két énekében a nemzeti tragédi­át is megjósolta. De nem vagyunk-e valamennyien kis­sé „Kölcseyk”? Közelebbről: szerettem volna tenni vala­mit az egész faluért és a Kölcsey-kultusz ápolásáért egyszerre — ezért tettem alapítványt. Ez csak kicsi összeg, de lehetne magja egy ..Szatmárcseke barátai”-moz- galomnak. (Például van őr­ségi baráti kör.) De mi történt az első év­ben, az alapítvány első ezer forintjával? Fontolgatták: kutatómunkát,. hagyomány­őrző témájú pályázatot dí­jazzanak vele? A jövőben ezt teszik majd, de most, először, közfelkiáltással egy látványosabb megoldás mel­lett döntöttek: szavalóver­senyt hirdettek, amire az egész falut meghívták. Leg­alább két kötelező fCölcsey- verset is el kellett fnondani. Jelentős az iskola’ hagyo­mányőrző munkája — és a jövőben még sokkal többet kívánnak ezzel foglalkozni — amit a június 23-i nap meg­annyi eseménye is igazol. Szatmárcsekén találkoznak kedden a hagyományőrző út­törők, akik az orsz^f -v.. n részéből sereglenek oda, hogy megismerkedjenek Szat­már gyöngyszemével. Az is­kolai kórus és a fúvószene­kar köszönti a vendégeket, majd bejárják a falut, leró­ják kegyeletüket Kölcsey sír­jánál, azután pedig Zsófi néni házánál, vagyis a he­lyi népművészeti „múzeum­ban” megkóstolják az ere­deti szatmári szilvából ké­szült lekváros kenyeret. Ta­lálkoznak azok leszármazot­tai val, akiknek egykor Köl­csey felolvasta, „kihirdette” művét: „Himnusz a magyar nép zivataros századaiból” címmel. Van egy szép hagyomány a faluban: szilveszterkor, éj­fél előtt összegyűlik a falu apraja-nagyja, és amikor az új esztendőt jelezve meg- kondul a harang, közösen éneklik: Isten áldd meg a magyart! Csekét minden magyarnak látni kellene! Baraksó Erzsébet Az az idő már elmúlt, mi­kor fáradságot nem kímélve féltéglával súrolták divato­san kopottra a farmernadrá­got a fiatalok. Manapság — mikor az előre koptatott a divat — ilyesmivel nem kell vesződnie a vásárlónak. — Volt rá példa, hogy új farmereket adtak be hozzánk koptatásra. Intenzív fehérí­tővel mostuk ki a ruhadara­bokat, de Budapesten kőkop­tatást is vállalnak. Ehhez különleges kövekkel dúsítják a mosólevet. Mi egyelőre még nem alkalmazzuk ezt az eljárást — tájékoztat Baj­áik Andrásné, a Nyírségi Pa­tyolat Vállalat műszaki igaz­gató-helyettese. 15 tonna ruha Az újabb szolgáltatások — mint a szőnyegszegés, a bőr­és szőrmetisztítás vagy a szemfelszedés — mellett el­sősorban mosást és vegytisz- títást végeznek a Patyolat központi üzemében. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hány kézen és gépen megy keresztül, amíg a gyűrött szennyesből szépen vasalt, tiszta ruha lesz. — Mielőtt gépbe kerül a holmi, eltávolítjuk belőle a különböző foltokat és kitisz­títjuk az erősen szennyezett gallérokat — sorolja Jávor Pálné üzemvezető. — Ez any- nyit jelent, hogy havonta át­lagosan 15 tonna ruhaneműt kell egyenként átnézni. Háziasszonyok a megmond­hatói, milyen nehéz a kávé-," a gyümölcs-, a rozsda-, vagy a ragasztófoltok eltüntetése. Érthetően ehhez kell a leg­nagyobb szakértelem a Pa­tyolatnál is. — Csupán a gyakorlaton múlik, hogy már ránézésre tudom, mitől származik a Hoiom-viszem" százfelé szennyeződés. Például a kóla belekeményedik az anyagba, a ragasztó hártyát húz rá, az enyv darabosra repedezik rajta — magyarázza Nadzon Györgyné foltkezelő szak­munkás. — A pecséteket spe­ciális szerekkel távolítjuk el. Otthon persze nekem sem ilyen könnyű. A boltokban általában csak B6 folttisztító kapható, ami rendszerint ma­ga is foltot hagy. Beleéghet a gomb... Van, amivel még ők sem boldogulnak. A beszáradt ét­olajat például szinte lehetet­len eltávolítani. Akár étolaj, akár más csöppén a ruhára, tanácsos minél előbb tisztí­tóba adni! Nem véletlenül kérik azt sem a megrende­lőktől, hogy vegyék le a gom­bokat a ruhaneműkről. — Vegytisztításkor oldó­szerben mossuk ki a holmi­kat. 'Előfordul, hogy a vegy­szer feloldja a gombot, s az szinte beleéghet az anyagba — folytatja Jávor Pálné. — Sőt, akad más gondunk is. Sokan úgy hozzák be a ru­hákat, hogy kivágták belő­lük a tisztítási útmutatót. Ilyenkor nehéz eldönteni, milyen eljárással dolgozzunk. A butikban árusított model­lekhez gyakran eleve nem is adnak kezelési utasítást. Ilyen okok miatt megtörté­nik, hogy nem vállalhatjuk a tisztítást. — Ezt a dzsekit kénytele­nek vagyunk visszaküldeni •— veszi át a szót Rekettyéd Zoltánná szakmunkás. — Mű­Szabadság a ruhagyárban Már hagyomány a Vörös Október Férfiruhagyárban, hogy akik a termelésben dol­goznak, egyszerre kapják meg nyári szabadságukat,. Idén július 13-tól augusztus A tárgyalóteremből Ittasan a volánnál Ittas járművezetés vétsége miatt a Nyírbátori Bíróság Mészáros Sándor teremi la­kost 8000 forint pénzbünte­tésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Nyíregyháza belvárosában, a Zrínyi Ilona utcán hajtott szeptember 3-án Mészáros egy Wartburggal. Mellette ment segédmotorkerékpárral T. András. Mészáros azonban elvesztette uralmát a kocsi fölött, a motorost leszorította az úttestről, majd a Vörös­hadsereg út elején, a parko­lóban megállt. A sérült autó, a motorháztető alól ki tóduló gőz feltűnt az ott szolgálatot teljesítő rendőröknek, akik a gépkocsiból kiszálló férfit igazoltatták és megszondáz­tatták. Kiderült, hogy Mé­száros ittasan vezetett, véré­ben 2,65 ezrelékes alkohol- koncentrációt mutattak ki. A rendőrök a szondáztatás után Mészáros Sándor veze­tői engedélyét azonnal elvet­ték, de ő ennek ellenére még aznap a Luther háztól elment autóval a Virág utcáig. Mészáros Sándor a Nyír­bátori Bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtott be, me­gyei bíróságunk azonban az ítéletet helybenhagyta. Bl A. szőrme béléssel készült, ami összemegy a mosásban. Nem tudunk mit kezdeni az egyik kabáttal sem. Bőrszegély dí­szíti, így sem mosni, sem vegytisztítani nem lehet. Csak harminc mosás A gondos körültekintésnek köszönhető, hogy nagyon ke­vés a reklamáció: csupán ez­relékekben fejezhető ki a megrendelések számához vi­szonyítva. — Legkevesebb gond a mosással van, pedig ez a na­gyobb tétel: 40—42 tonna ru­hát mosunk átlagosan egy hónap alatt — magyarázza Jávorné. — Persze gondunk ezzel is van, például a bér- ágynemű-kölcsönzéssel. Az utóbbi években rengeteget romlott a garnitúrák minő­sége. Elvileg ötven mosást kell kibírnia egy ágynemű­nek, ám az újabbak legfel­jebb harmincat viselnek el. Egy kisebb szobára való lepedőt, paplan- és párnahu­zatot selejteztek ki a napok­ban a központi üzemben. Géprongy lesz belőle. Ezek helyett újakat kell vásárol­ni, mert itt a szezon: nya­ranként a táborozások miatt megnő a kereslet a bérágy­neműk iránt. Amennyire lehet, a válla­lat is terjeszkedik. Most pél­dául a szatmári tájakat jár­ják a szakemberek, s tár­gyalnak a hozom-viszem szolgálat bővítéséről. Ha min­den jól megy, év végére csak­nem száz községbe jutnak el így a Patyolat szolgáltatásai. (H. Zs.) 1-ig szünetel majd a munka a nyíregyházi gyáregységben. A több, mint félezer lány és asszony közül jó néhányan pi­hennek vízparton ezen a nyá­ron a vállalat szervezésében. A VOR minden évben leg­alább tucatnyi helyen bérel üdülőket az IBUSZ közvetí­tésével. Idén többek közt Ba- latonzamárdiba, Gödre, Bu­dapestre, Hajdúszoboszlóra utazhatnak a ruhagyáriak. A bérelt helyeket július máso­dik felében kifejezetten a nyíregyházi gyáregység dol­gozói számára tartják fenn. Nagy az érdeklődés a lehető­ségek iránt. Jelenleg már csak 1—2 üres szobát tudnak ajánlani a jelentkezőknek. Míg a félezernyi munkásnő pihen, a tmk-sokra és a ta­karítókra a szokásos nyári karbantartás vár a gyárban. A múlt évben nagyobb fel­újítás történt a nyíregyházi üzemben, ezért most csak ki­sebb munkákra van szükség. A takarítás, s a gépek tisztí­tása,'karbantartása terv sze­rint 50—60 ezer forintba ke­rül. Kocsival... Tétova, vak öregember áll a járdaszegélyen. Min­den bizonnyal át szeretne menni a túloldalra. Fehér botját magasra tartja, ám nem mer kockáztatni. Egy fiatalember szegődik mel­léje, elindulnak. Jobbról, balról szabad az út, de a köszvényes lábak nem bírják az iramot. Lassan haladnak. Az imént még nem lá­tott Mercedes veszedelme­sen közeledik, csikorogva fékez. Gazdája durván szól a lehúzott ablakon: — Nem látják, hogy ko­csival vagyok?! — De, látjuk — felel a fiú —, csak azt nem tud­juk, hogyan kapott jogo­sítványt! S nem tudjuk mi sem, kik e jelenet szemtanúi vagyunk a 12-es busz egyik megállójánál... (daróczi) Virágok az út mentén: bodza, pipacs, kamilla, jázmin. (E.E.)

Next

/
Thumbnails
Contents