Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20. Kelet-Magyarország 3 Adóreformról —mindenkinek III. Mennyit fizet a lakosság? Az adóreform a vállalati adózáshoz hasonlóan a lakos­sági adózást is alapvetően" módosítja, az utóbbit a sze­mélyi jövedelemadó beveze­tésével. E téma ismertetését kitérővel kezdenénk, éspedig annak felvetésével, miért nem volt eleddig személyi jö­vedelemadózás ? Hajdan, az ötvenes évtized elején az volt az ideológia és az elképzelés, hogy az álla­mi-szocialista szektor a gaz­daság egészére kiterjed, a magántevékenység fokozato­san összezsugorodik, majd megszűnik, a személyi jöve­delmek keletkezését közpon­tilag lehet szabályozni, nem lesz tehát szükség a jövedel­mi arányok utólagos, adóval történő korrigálására. Ugorjunk^ át néhány évti­zedet: napjainkban a társa­dalmilag hasznos magánte­vékenység minden formája legális és támogatott; a szo­cialista szektorban dolgozó 4,8 millió munkavállaló kö­zül mintegy 600 ezren ren­delkeznek másodállásból, mellékfoglalkozásból is jöve­delemmel; mintegy 1,6 mil­lió embernek — többségük szövetkezeti tag — van ház­táji és kisegítő gazdaságból származó jövedelme. EGYHARMAD NEM ADÓZIK A személyi jövedelmeket ma már egyre kevésbé lehet a kiáramlás fázisában sza­bályozni, és a nagymértékű jövedelemeltéréseket a lakos­sági adózás nem képes mér­sékelni. (Az érvényben lévő lakossági adózás státusok­hoz — írók, képzőművészek, kisiparosok, magánkereske­dők — és jövedelmi jogcí­mekhez kapcsolódik, nem te­szi lehetővé a jövedelmek összevonását, a teljes jöve­delemhez igazodó progresszió érvényesülését.) Másrészt: a munkaviszonyból származó jövedelmek — összegükre va­ló tekintet nélkül — adómen­tesek. Ilyen tehát a jelenle­gi helyzet, amelyet tovább bonyolít a láthatatlan jöve­delemszerzés — borravaló, hálapénz — elburjánzása. A személyi jövedelemadó bevezetésének egyik indíté­ka tehát a jelenlegi hetero­gén, s alig áttekinthető la­kossági jövedelemadóztatás korszerűsítése, egységesíté­se, másrészt a vállalati adó­bevételek csökkenésének el­lensúlyozása, pótlása. Más kérdés, hogy az új adónem a jövedelemarányos tehervise­lést kívánja előmozdítani. A személyi jövedelemadó­zás és az általános forgalmi adózás egymástól elválaszt­hatatlan. (Nemcsak abban az összefüggésben, hogy az utóbbinak kell pótolni a vál­lalatoktól származó adék csökkenését.) A személyi jö­vedelemadó-konstrukció ab­ból indul ki, hogy a vállala­tok által kifizetett, a bérhez kapcsolódó adókat ezentúl a munkavállalóknak kell ki­fizetni, azok bérét, fizetését, keresetét bruttósítani kell. Ez azt jelenti, hogy a jelen­legi nettó béreket megeme­lik áz egységes mértékű nyugdíjjárulékkal és a fize­tendő jövedelemadóval. (A bruttósítás mintegy 60 mil­liárd forintot vesz igénybe.) A jelenlegi — ismét csak a júniusi — elképzelések sze­rint a bruttósított jövedel­mek sávonként emelkedő adókulcsok szerint adóznak. Évi 48 ezer forintig a szemé­lyi jövedelmek adómentesek. Az emelkedő adókulcsokat (20 százaléktól 60 százalékig) meghatározó jövedelemsávok plafonjai: évi 66, 90, 114, 144, 180, 240, 360, 600 ezer forint. Amennyiben a személyi jö­vedelemadózás „alapszabá­lyai” — 48 ezer forintig adó- mentesség további 12 ezer forintra adókedvezmény, rög­zített adósávok és kulcsok nem változnak, a szocialista szektorban dolgozóik több mint egyharmada nem fizet személyi jövedelmi adót. A BRUTTÓSÍTÁS ÉS A SAVOK Körülbelül egynegyede ke­rülne a 66—90 ezer forintos jövedelmi sávba, egyhatoda a 90—114 ezresbe, mintegy 20 százaléka'az ennél magasabb jövedelmi sávokba. Tételez­zük fel, hogy az együttes sze­mélyi jövedelem 78 ezer fo­rint, amiből adómentes 48 ezer forint, adóköteles 30 ezer forint, mely 25 százalé­kos kulccsal, 7500 forinttal adózik. A személyi jövedelemadó­zás részleteivel ma még nem érdemes behatóan foglalkoz­ni, mert változhatnak. Ha sor kerül a véglegesítésre, bőven lesz idő a betanulás­ra. (Év közben majd ugyanis a munkahelyek vonják le a személyi jövedelemadót, s az adóhivatallal való éves elszá­molásra csak a különböző forrásokból származó jöve­delmek összesítése után, te­hát már 1989-ben kerül sor. Addigra mindenki adószak­értő lehet.) A személyi jövedelemadó­zás bevezetésének még jócs­kán vannak tisztázatlan elvi­gyakorlati kérdései. Kezdjük a bruttósítással. A szocialis­ta szektorban a nettó jöve­delemnek számos eleme van: alapbér, túlóra, prémium, nyereségrészesedés. Mire ter­jedjen ki a bruttósítás, csak az alapbérre, fizetésre, avagy a szocialista szektorból, a főmunkahelyről származó jövedelem minden elemére. Továbbá: a bérhez kapcso­lódó elvonások megszűnése elegendő fedezetet biztosít-e a bruttósításhoz. Az például bizonyos, hogy a bérprefe­renciákat élvező vállalatok­nak a bruttósítás gondot okoz majd. (A költségvetés által finanszírozott intézmé­nyeknél — egészségügy, ok­tatás-kultúra, közigazgatás, államigazgatás — a költség- vetésnek kell vállalnia a bruttósítás költségeit.) To­vábbi tisztázandó kérdések: mi legyen az úgynevezett honoráriumokkal, tiszteletdí­jakkal, fellépti díjakkal, szakértői díjakkal? Ezeket nem bruttósítják? TÁRSADALMI ÉRZÉKENYSÉG Másmilyen problémakör a személyi jövedelemadózás és az infláció kapcsolata. A sze­mélyi jövedelmek nominális összege az infláció — reál­jövedelem-csökkenés köze­pette is — adóprogressziót idézhet elő. Ezt elkerülendő, vagy az adókulcsot, vagy a jövedelemsávokat időnként módosítani, helyesbíteni kell. A személyi jövedelemadó a társadalmilag igazságos köz­teherviselés megvalósítását, az ahhoz való közelítést ígé­ri. A szocialista szektor — általában a vállalatok, intéz­mények — főállású dolgozói vonatkozásában a jövedelem­arányos közteherviselés meg­oldható — ez azonban nem azonos a társadalmilag igaz­ságos közteherviseléssel, amit a családi jövedelemadózással lehet elérni —, más területe­ken azonban problematikus lesz. (Például háztáji gazda­ságból származó jövedelmek elbírálása, adózása.) A dol­gozó társadalom többségére, a kereső nyugdíjasokra is kiterjedő jövedelemadózás közepette a végletekig élező­dik a társadalom érzékeny­sége a láthatatlan és a kon­junkturális jövedelmek meg­adóztatása iránt. A tehó- tapasztalatok azt valószínűsí­tik, hogy a személyi jövede­lemadózás bevezetéséhez nem lesz könnyű megszerez­ni a társadalom megértését, egyetértését. G. I. Az érdekek taktikája De nem erről híres ez a kicsi, hatszázlelkes falu. Ha­nem lakóinak összefogásá­ról. Az elmúlt öt évben any- nyi társadalmi munkát vé­geztek, hogy négyszer is ki­tüntették őket. A tavalyi munka elismeréseképpen, most a napokban vették át a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának oklevelét és a megyei tanács elismerését. Az oklevél sem akármi, de amiből igazi hasznot húz a falu: 300—300 ezer forintot kaptak mindkét helyről. Ez maga a csada tégiájuk lett volna, amiből következik, hogy taktikai megbeszélés se kellett. Ügy tűnt, mintha mi többet for­dítottunk volna arra, hogy a vendéglátás zavartalan, friss, gazdag legyen, s köz­ben a lényegi kérdések a háttérbe szorulhatnak. Tisztában vagyok azzal, hogy a japán és a magyar mentalitás különbözik. Ne­kik több a kitartásuk, nem várják, nem sürgetik a gyors sikert. Ha úgy tetszik, bennük több a keleti meg­fontoltság, s lényegesen ke­vésbé izgatja őket a látvá­nyos körítés. Mindezek el­lenére is lehetne tőlük ta­nulni. A kereskedés hiva­tás és életforma, megtűz­delve számos művészi elem­mel. Mi barokk módon ke­reskedünk, a japánok puri­tánul. Az eredmények in­kább őket igazolják. A má­sik: a felkészültség. Tár­gyalni csak olyanoknak szabad, akik saját területü­kön verhetetlen ismeretek­kel rendelkeznek. Az is­meret több, mint az isme­retség. A mikor később a japán úrral beszélgettem, ő így fogalmazott: „Tá­jékozódunk, hogy a legal­kalmasabb pillanatban lép­hessünk. Az idő fontos, de sürgetni az eseményeket nem szabad, az gyengeség­re vall.” A jó üzlet kölcsö­nös érdekeket elégít ki. Ezért is jó figyelni, mások hogyan csinálják. Legalább saját érdekünk lebegjen ilyenkor a "szemünk előtt! (bürget) Nehezen kideríthető, hogy az itt élőnek mi ókoz bol­dogságot, de aki irtózik a cipőpucolástól, elégedett em­ber lehet ezen a tájon. Mert sárba nem kell lépnie. Az eső után gyorsan szárad a homok, s betonjárda kígyó­zik minden utcában. Csak a múlt esztendőben több, mint négy és fél kilométer hosz- szú járdát építettek — kizá­rólag társadalmi munkában! — Amit ennek a kicsi falu­nak a lakói művelnek, az maga a csoda — állítja a Nyírbélteki Közös Községi Tanács elnöke. Csík Mi­hály. — Tavaly is hajszál hí­ján ötmillió forintnak meg­felelő társadalmi munkát vé­geztek az ott élők. Hulladé­kot gyűjtöttek, rendben tar­tották a határsávot... Igaz, van egy elöljárójuk. Vékony Sándor, akiből minden falu­ban elkelne egy. Mert ahogy ő szervezni tud ...! Az ömbölyi elöljáró ma­gas, őszülő férfi, éppen va­lami zöldes szert kever lent a kertben, az uborkáját ké­szül lepermetezni. Ám jöt­özv. Kovács Albertné tünkre nyomban félbehagyja a munkát, mondván, nem szaladnak el azok az uborka­tövek. — Hogyan fogadják az elöljárót, ha megjelenik a házaknál, hogy a hétvégén társadalmi munka lesz? — Ki így, ki úgy! — ne­vet Vékony Sándor. — A többség már tudja, ha be­megyek valahová, abból már munka lesz. Vannak persze néhányan, akik a legszíve­sebben elzavarnának, de nem teszik. Nagy szégyen lenne az a falu előtt, ha pont ő húzná ki magát a közös munkából. De hát erről ne is beszéljünk. Az ilyeneket egy kezemen meg tudnám számolni. Kemény fából faragták Mindjárt a szomszédban csendes, tiszta kis porta. Ko­vács Albertné régen özvegy­asszony már, egyedül él. Lá­nyai valahol Pest környé­kén, haza-haza látogatnak ám a járdaépítésbe mégsem lehet őket befogni. Kovács- né előtt pedig széles beton­csík. — Tudtam én, hogy nem kerülnek ki engem a falu­beliek! — nyitja az ajtót. — Hozták az anyagot, a férfi­emberek pedig lebetonoztak. — Mennyibe került ez a gazdának? — Ó, semmibe. Csak egy kis sört vettem, meg főz­tem egy ebédet. De sokan még azt se fogadták el! Sétálunk a falu főutcáján. Délelőtti csend. Az éjjel esett, szárítkoznak a fenyő­fák. Gyantaillat, rigófütty. S közben ismerkedem Vé­kony Sándorral, e különös emberrel. Volt egy súlyos balesete, később egy még sú­lyosabb műtétje, s több, mint egy évtizede leszázalé­kolták. Ám őt kemény fá­ból faragták . .. Most? Fel­sorolni is sok. mi mindent vállalt magára. Mint tudjuk, ő az ömbölyi elöljáró, de tag­ja a nagyközségi tanácsnak, s a végrehajtó bizottságnak, ő; a helyi népfrontelnök, s az önkéntes határőrök veze­Az erdő a házak közé lopakodik majorból! Mert Omboly csak a földosztás óta létezik. Ad­dig gróf Károlyi István ura­dalmi központja volt itt. Ki­lencévesen már negyedkom- mencióért dolgoztam, de mi­kor Kisömbölyre költöztünk, akkor sem fordult jobbra az életünk ... A kérdés: „És most?" — fölösleges. A faluban nem­rég újították fel a vendéglőt és a boltot, hamarosan hoz­zákezdenek a vízmű építé­séhez. A falu lélekszámúnak apadása megállt, egyre több fiatal építkezik helyben. Még akkor is, ha gond azért van itt is bőven. Mondjuk a kul- túrház, melyet nemrég zá­rattak be, mert életveszé­lyessé vált. Ennek helyreho­zatala, s a vízműhálózat megépítése bizony nem kis terhet ró az ömbölyiekre. Némi központi támogatást is remélnek persze, de igyekez­nek keveset bízni a véletlen­re. Ismerik a mondást: „Ma­A japán úr, láthatóan a kereskedelmi kül­döttség vezetője a moszkvai Hotel Mezsduna- rodnaja előcsarnokában ki­osztotta a hat férfinak a fénymásolt papírt. Egy ná­la maradt. Ezt követően felszólította kollégáit: nyi­latkozzanak, fűzzék az ol­vasottakhoz meglátásaikat. Pár perc múlva sorban je­lentkeztek, mondták a vé­leményüket. Az úr jegyze­telt. Láthatóan egy tárgya­lási táktika körvonalait vá­zolta. Az egy-egy terület szakembere pontosan, rövi­den, tárgyszerűen mondta adalékát. Az egész nem tar­tott 10 percig. Azután mé­lyen meghajoltak egymás felé, s a hivatalos aktus után kedélyesen beszélget­tek. Nagyon tetszett ez a jele­net. A pontos, a jó munka érződött itt, a biztonság, a jártasság, a locsogás helyett a gyors információcsere. Ta­nítani kellene, hiszen sok­mindenre fény derült a je­lenetből. Először is az: a hat japán úr egy-egy terü­let specialistája volt. A he­tedik komolyan támaszko­dott véleményükre. Pilla­natok alatt kész volt a .sáptézis. A véleménycse- wlfi&Wntésre érett magatar- rfast alakított ki. Mindez nem kevés. Főleg akkor, ha ezzel szembeál­lítom a magyar külkerese- ket, akik a Szabolcs-Szat- már bemutatkozik kiállítá­son korántsem voltak eny- nyire felkészültek. Kiállí­tóink se büszkélkedhettek azzal, hogy tárgyalási stra­V ______________________ Tréfán György tője, tagja a nagyközségi pártbizottságnak, elnöke a bélteki áfész intéző bizottsá­gának ... — Nem sok, ez egy kicsit? — Kitelik az időmből — nevet. Egy sereg kitüntetés tulaj­donosa. de egyet hiányol: azok, akik igazán sokat tud­nának tenni az Ombolyhoz hasonló kis településekért, bizony többet is megfordul­hatnának itt. Nemcsak akkor, amikor átadják az oklevele­ket. I vízmű következik Már benn járunk a falu főterén, mikor leszáll mel­lettünk egy férfi a biciklijé­ről. — Te, Sanyi! Intézhetnél nekem egy kis sódert, l«t^v tonoznám a disznóólamaf'*-- mondja. — Tudom én, hogy kifi­zetnéd, de hogy gondolod? A többiektől vegyem el? Csendesen mosolyog a hal­lottakon Tréfán György is, aki kannával a kezében jár­kál a kerítés tövében, locsol­ja a kétnapos betonjárdát. — Dehogy gondoltuk mi régen, hogy ilyen kis csinos falu lesz egyszer Zsuzsánna­Vékony Sándor gad uram, ha szolgád nincs". Eddig sem cselekedtek más­képp. Balogh Géza Nem kelt cipőt pucolniuk Ha történetesen meghir­detnének egy versenyt a megyében, hogy melyik falu fekszik a legszebb helyen, talán Omboly vinné el a pál­mát. Gyönyörű nyírségi táj, meredek domboldalak, s amerre csak a szem ellát, mindenütt akác- meg fenyő- erdők, a fák egészen a há­zakig nyomulnak. „Magad uram, ha..." AZ ERDŐK ÖLÉN: ÖMBÖLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents