Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

■'S hátán kát. Az elmúlt idő alatt nem lettünk újságírók, de közéleti szemléletünk vál­tozott, politikai látásmó­dunk aktívvá fokozódott. Azzal a reménnyel kö­szönünk el a stúdiótól, hogy jelentkezhetünk ha­marosan a Kelet-Magyar- ország oldalain az új haj­tásokkal, melyeket a bi­zalom küldi az olvasó- szerkesztő asztalára. Itt mondunk köszöne­tét a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a KISZ Megyei Bizottsá­gának, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának, a megyei művelődési köz­pontnak a stúdió munká­jához nyújtott személyi és anyagi feltételek biz­tosításáért. ikéziünk becsület- Ezután a munka, a ne­mim, okulni és dől- heze rajtunk múlik. Jó kezek és elmek Iták gondolatain- Sáfrány Tivadar Csendártalom Míg ezrek szórakoznak a badtéri előadásokon, ert­eilen: miért elégedetlen­ek az a néhány közelben 5? Győzzük meg őket...) viharos erejű szél vé- iüvít az utcán, aztán bele­lik a sudár fenyőerdőbe, örökzöldek méltóságtelje- fogadják a hívatlan vén­ét, ott marasztalják és a ■velek úgy társalognak ve­reint a garatba zúduló bú- ’.emek. Egy karcsú nyírfa galomra inti a megijedt yákat — valamit súg ne- Elhallgatnak. A vízparti s nyárfák a türelmetlenül ező hullámokat faggatják: ujs ... mizujs ... Csend . Csak a természet zabo- inkodik, ügyet sem vet a edrendeletre. Tíz óra el- t: ki gondol rá, hogy le e halkítani? Az ifjúsági k most néptelen. Kinyíl- az ég zuhanyrózsái: eső íeti a bokrokat. A beton üvényen a vihar szinteti- ira szól. A fényorgona az 51 viliódzik, miközben ha­ras szólót dübörögnek az iök. Hatásukra sztepp- norban úsznak a vízcsep- szerte a parkban és a kon túl. Valahol lustán csöpög egy csap. ő nem él­vezi ezt a stílust. Más mű­faj ... Aztán elhallgat: vala­ki tekert egyet a nyakán. Csend. Csak a vihar. Érthe­tetlen, tompa, félelmetes ... idegesítő. Egész nyáron így lesz? A csap gazdája elhatá­rozza, tárgyal a szomszé­dokkal: ha egy-két nap múl­va is pusmorognak a fák, ak­kor kivágnak néhányat a parkban. A bokrok is nagy zajt csapnak. Ami még csak nem is igazi zaj. Nem emberi fülnek való. Hangfogót kell tenni az öreg prímás hege­dűjére. Már a természet sem természetes: munkát ad. Ak­kor inkább jöjjenek a dübör­gő popzenekarok, mert ők hozzák a csillagfényes esté­ket. És viszik el az álmot... Cserearányromlás tapasztal­ható az üzleti életben — mondja a bekapcsolt rádió ... Egy frissen rúzsozott szi- pókájú szúnyoglány döbbenti rá, hogy modern világban él és az itala Pepsi, Vodkával. Bár önkéntes véradó, most nem ad. Talán, ha hallaná a szúnyog szirénénekét... Va­lahol egy nyitva felejtett ab­lak dörren. „Hazajöttél?” — kérdezi álmosan az asszony. Nem. Csak a csend. Vihar közbeni csend — válaszo\a. Lefekszik, a fejére húzza pár­náját. Álmodozik. Reggel ta­lán jó idő lesz és a fűszálak között majd egy tücsök gyan- tázza vonóját, melyet aztán hiába nyüstöl, hiszen 80 de­cibelhez szokott fülünk botja sem fog mozdulni. Minden­esetre dobok egy kerek tí­zest a tücsök kalapjába. Ta­lán elhiszi, hogy értem őt. Farkas Béla „Szökött" hulladékok A leisebzett környezet Minden település. lakóinak gondja a keletkezett hulla­dék, és szemét elhelyezése. Ez a gond a nagyvárosokban fokozottan jelentkezik. Nyír­egyháza most próbálja be­gyógyítani a korábban kör­nyezetén ejtett selbst, ugyan­akkor az új hulladéklerakó helyen már környezetkímé­lőbb elhelyezést próbál meg­valósítani. A régi, már felhagyott hul­ladéklerakó területe, sajnos, továbbra is a város takar­gatni való része. Igaz, mér nem a hatalmas füstoszlo­paival, guberálók seregével hívja fel magára a figyelmet. Jelenleg a vékony földtakaró alól kiálló betontörmelék, szemétkupacok, gumiihulla- dék, és égetett műanyagok szaga emlékeztet a térség hajdani céljára. E terület újrahasznosítására a város­nak esztétikai és környezet- védelmi okokból igen nagy szüksége van. Sajnos az ismert gazdasági gondok nem teszik lehetővé a tervezett tereprendezés, és erdőtelepítés teljes végrehaj­tását. Társadalmi összefogás­ra van szükség. ,Természete­sen itt a lakosság tevékeny segítségén kívül a város üze­meinek, gyáréinak támogatá­sára és földmunkagépeinek teljesítményére is szükség van. Ha a társadalmi összefogás eredménye egy telepített er­dő, és gondozott ápolt zöld­terület lesz, akkor megszűnik az illegális hultadékkihordás is erre a területre. A jelenlegi hulladéklera- kőhelyen már a -lerakott hul­ladékot talajréteggel azonnal betakarják, így a tárolótér fel töltésével együtt megindul a hulladék komposztálása. Sajnos a gondosság ellenére is látszik már a telep kör­nyezetromboló hatása. A le­rakóhely közelében a fasorok tele vannak a szél által oda­hordott papírokkal, mű- any agt-asakokkal. Messziről tarka az erdő széle ettől a „szökött” hulladéktól. A sze­mélyzet, és a kerítés távol- itartja a guberálókat. A lera­kott hulladék és a talajréteg /közé a talajvíz védelmére Betanít réteg kerül. Ezt az anyagot a terület egy elkerí­tett részén ömlesztett, és zsá- ikölt állapotban tárolják. A /több százezer forintot képvi­selő anyag — kitéve az idő­járás viszontagságainak — napról napra veszít környe­zetvédelmi, és anyagi -értéké­ből. Kábái László Vízfolyás. Vízfolyás?? Szia! Hogy vagy? — Szia! De régen találkoz­tunk! Habár alig több mint fél éve végeztünk, nekem nagyon hosszúnak tűnik ez az idő. Kösz, jól vagyok, taní­tok egy nagyközségben. Nem mondom, van munkám bő­ven. Képzelheted, cikluson­ként 58 óra, ehhez jön még a szakkör — irodalmi szín­pad — ami azt is jelenti, hogy minden ünnepség az enyém. S az a rengeteg dol­gozat! Szinte mindig késés­ben vagyok, azért igyekszem. Ezután jön még a felkészülés az órákra, mert anélkül még­sem megyek be egy órára sem. S persze az igazgatónő látogatásai is indokolják ezt. Akkor már hozzáolvasok egy kis szakirodalmat, keresek az anyaghoz valamit a zene és képzőművészet köréből... Szórakozás?! Ugyan, ne bolondozz! Számomra a falu az iskolával egyenlő, szinte alig voltam valahol. Ez ami­att is van, mert az utóbbi időben kicsit romlott a hely­zetem. A szolgálati lakásból ki kellett költözni, mert más célra hasznosítják, s kaptam helyette egy tantermet egy cserépkályhával. Borzasztó, mennyit kell vele bajlódni. Néha este tízig is elkopácso- lok, s csak azután jöhet az iskolai munka. Alig várom már az igazi jó időt. A ter­mészet gyönyörű ébredése jelenti számomra, hogy nem kell végre fűteni. Gyakran gondoltam arra, hogy elmegyek innen. Hívtak már két nagyobb városba is, jóval kedvezőbb feltételekkel. De ... szóval, tudod egy ötö­dikes osztályt kaptam, s végig szeretném vinni őket nyolcadikig. Nagyon ara­nyosak. Harmincötén vannak. Én tanítom nekik a magyart, oroszt, s így nagyon sokat vagyunk együtt. Minden ap­ró-cseprő gondjukkal hoz­zám szaladnak. Olyan, mint­ha harmincöt gyerekem len­ne. Szóval, úgy érzem, mégis maradok, és az is biztos, hogy a tanítás is marad ... Lejegyezte: Minya Károly Ázt hiszem, hogy minden kornak meg­van a maga divatja. Ez alól nem mentes az emberi be­széd sem. Napi kommuniká­ciós kapcsolataink sem nél­külözik a divatos szavakat, mint például manapság az /adóreform, ami összetett szó és magában foglalja a hoz­záadott értékadót és a sze­mélyi jövedelemadót. Ez utóbbival kelék-fekszem és azt hiszem, korántsem csak a divat miatt. A tömegkom­munikációs eszközök sűrűn magyarázzák, hogy e rendel­kezés nem ellenem, bérből ■élő átlag polgár ellen irá­nyul, hanem a láthatatlan jövedelmeket kívánják ezál­tal láthatóvá és egyidejűleg adóztathatóvá tenni. Hallgatom hát esténként és reggelenként, esetenként de­lienként a megnyugtatásomra irányuló magyarázatokat és kételyeim támadnak. Arra gondolok: vajon a lassan hi­vatalossá váló paraszolven­cia (hálapénz, baksis stb.) mértékét hogyan lehet majd felmérni és megadóztatni ? Töprengéseimben eljutottam odáig, hogy miként fogja az adóellenőr forintosiítanii a névjegyeket, illetve azokat a fecniket, amelyet a hálás pá­ciens ad, ha a „kedvezmé­nyezettnek” majd szüksége lesz kőművesre, ácsra, bádo­gosra. Természetesen mindez nem az én gondom. Gondol­kodjanak majd azdk, akiket az adók behajtásával meg­bíznak. Dr. Bányai Istvánná A lövedék Egy ötlet utóélete Akácfátyol H a közel egyhónapos ké­séssel is, de ismét nyí­lik az akácfavirág. A nyár elejére szorult tavaszi virágozott húsos, fehér fürt­jei szinte teljesen beborítják a fákat, átható jellegzetes il­latuk édeskésre fűszerezi a környék levegőjét. Nyílik az akác, kedves virágaim egyi­ke. Nagyokat szippantok il­latából, miközben érzékszer­veim furcsa játékaként szám­ban napsugárfényű mézcsep- pek ízét érzem. Egyszerre csodálom és szánom a szür­késbarna, ráncos törzsű, gör­csös ágú akácokat, ezeket a sokáig haszontalannak hitt fákat, Alföldünk hűséges nö­vényét. Csodálom pompáját, s szánom, mert ha leveti menyasszonyi ruháját, is­mét megfeledkezünk róla. Sajnos, az utóbbi időben túl gyakran fordul elő velünk is, hogy az ünnepek múltával könnyen beleszürkülünk a hétköznapokba. Poncsák László Két jelöltből titkos szava­zással fogja megválasztani az iskolai KISZ-bizottság (IKB) titkárát, sőt az egész IKB-t a Széchenyi Közgazdasági Szakközépiskola KlSZ-tagsá- ga a jövő évtől kezdődően. (Az ötletet az adta, hogy az április elsejei diáfcigazgatót így választottuk meg, s az a választás nagyon megmoz­gatta az iskola életét.) Ez is egy határozata a Széchenyi­ben nemrég tartott KISZ- küldöttgyűlésnek. Azt hi­szem, ezt a módszert a többi iskolában. is bevezethetnék. Több más érdekes téma is a küldöttgyűlés elé került: az iskalaújság és -rádió el­hanyagolt helyzete, a marx­ista diiálkakadémia iránti ér­dektelenség, a KlSZ-alap- szervezetek differenciált ér­tékelésének igénye, a tanul­mányi verseny feleslegessé- ge, ifjúgárddsták , ellátása, fölösleges vetélkedők szerve­zése, politikai vitakörök új és egyben jobb rendszere. (Ez azt jelenti, hogy az isko­lában havonta egy alkalom­mal, egyidőben 3—4 közér­dekű témában előadást tar­tanak, akár meghívottak, akár diákok.) Egyedül — mint fontos kérdésről — a tagság passzi­vitásáról nem esett szó. Ho­lott ez magán a küldöttgyű­lésen is érződött, hiszen a 37 résztvevőből mindössze 10— 12 küldött szólalt fel. A pasz- szlvitás az egész KISZ álta­lános problémája most. Nem vdlnia helytelen, ha tényleg csak az aktív K-ISZ-tagokat hagynék meg. Nem kellene félni attól sem, ha ennek kö­vetkeztében egy-egy iskolá­ban a tagság aránya akár 20 százalékra csökkenne. Vagy: iha már bizonyított a tagje­lölt, akkor kellene felvenni (régebben ezt Killián-próbá- nak hívták). * Van egy ismerősöm, aki KISZ-tagnak mondja magát, ha valamilyen rendezvényt szerveznek és azon így részt vehet. Bezzeg, ha már vala­mit neki kellene megcsinál­ni, akkor tagadja, hogy KISZ-tag. Ezt ő mesélte ne­kem, nevetve. Nekem nem volt kedvem nevetni. Gyöngyösi Szabolcs Közel 42 és fél éviig pihent békésen a földben, míg egy szorgos bácsi ásója meg nem zavarta nyugalmát. Körülbe­lül 10 centiméter hosszú, ki­csit rozsdás. Látszólag ve­szélytelen, ócska vasdarab, de már oly sokszor derült ki az ilyen „ócskaságokról”, hogy veszélyt, tragédiát hor­doznak magukban. Ez jutott a bácsi eszébe is, és elvitte az illetékes helyre. Ott fel­írták az adatait és hazaküld- ték a lövedékkel együtt, hogy majd intézkednek. Annyiban ez meg is történt, hogy a megtalálót lakásán felkeres­ték, és úgy találták, hogy a lövedék tárolása az erkélyen veszélyes, a pincébe kell le­vinni. Ott várja további sor­sát. Ezt várja a bácsi is. aki nem gondolta volna, hogy ilyen sok gondot okoz majd neki ez a kis lőszer. Talán már levonta azóta a tanulságot: nem kell a kert­ben 'tavasszal ásni! Magyar László 1987. június 13. Q O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents