Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. június 1. „Anyukat álmodtam maiamnak.., Állami gondozottakkal — a gyermeknapon A beszélgetés nehezen indul. Ké­szültek az otthon­ban is a gyermek­napra. A pedagó­gusaik szüleik he­lyett is, érdekes programokat szer­veztek. A legtöb­ben már rájöttek, milyenek is való­jában a szüleik. Tudják ezt az eszükkel, de a szí­vük hinni szeret­né, hogy az ő szü­leik mások, szépek és jók, csak vala­mi megmagyaráz­hatatlan tragédia miatt hozták őket ide az otthonba ... — öten va­gyunk testvérek, mindannyian más­más intézetben élünk. Apu börtön­be került, anyu, úgy tudom, más­sal él. Ott nekünk nincs helyünk — Mező Ildi végtele­nül szomorú ar­cán látszik, ő szé- gyelli, hogy így alakult a család sorsa. — Anyu volt itt kétszer már, meglátogatni, de arról szó sem esett, hogy hazavinne. Most, hogy hamarosan befe­jezem az iskolát, a vásáros- naményi varrodában szeret­nék elhelyezkedni, hogy kö­zelebb legyek anyukámhoz... László Vera megkapóan szép lány, fiús arca cimfotó lehetne valamelyik divatlap­ban. De a sorsa? Putnoki, bár ott csak öntudatlan hó­napjait töltötte. Óvodásként Balkányban, később Cégény- dányádon, Debrecenben, a nyíregyházi gyermekvédő in­tézetben, majd itt a gyer­mekotthonban érezhette ma­gát otthon. — Én még fényképről sem ismerem a szüléimét. Fogal­mam sincs, merre járnak, mit csinálnak, milyenek. Bár anyám szokott írni — három év alatt két levelet — tette hozzá Tóth Barnabásné ott­honvezető. nyolcadikos és a Vöröskereszt segítségével Szakolyban, a szociális foglalkoztatóban ta­lál munkát és újabb otthont. Mursa István ismeri a csa­ládját, bár, a lánytestvére Kisújszálláson szintén álla­mi intézetben nevelkedik. Gyálon élő szüleinél ntár va­kációzott, de a sorozatos ve­szekedések miatt jobban érezte magát az állami ott­hon melegében. Jaskó Attila féléves korától intézetben él. — Egyszer eljött ide az anyukám és hozott egy táb­la csokit, de apuról nem szólt. Ügy tudom, anyu vi­rágokkal foglalkozik. Dudics Csaba 9 éve lakik az intézetben és egyszer meg­próbálta az intézményes ott­hont a családra felcserélni, öt hónapig bírta a szülőknél Pesten, utána ő kérezkedett vissza: jobb neki itt... „Szeretnék egy rendes anyát" fekete, bár én még levelet sem kaptam tőlük, nemhogy eljöttek volna! — sóhajt Or- gován Irén, aki az állami gondozás mellett még mara­dandó testi hibával is kény­telen megküzdeni. Most Mennének ők haza, de nem olyan otthonra vágynak. Hát milyenre? — Járatnám a gyermeke­met óvodába rendesen, olyan férjem lenne, aki nem viszi el a pénzt és nem iszik és nem adnám a gyermekeimet intézetbe — ide hatójuk ne­vét írhatnám, mert mind­egyikük ezt állította. — Jó itt nekünk, mert mindenünk megvan, de otthon szabadok lennénk. És én nagyon sze­retnék egyszer vidám lenini — ez Mező Ildikó vágya. Meg még az — amire öten bólintanak könnyeiknek meg­álljt parancsolva: szeretné­nek egy rendes anyukát... Tóth Kornélia- Szerencse, hogy nem voltak otthon... Összedőlt egy ház Visszajött az intézetbe — Akkor láttam először igazi apukát, amikor a ba­rátnőmet meglátogatta az apja. Biztosan az enyém is magas, barna hajú, inkább MÁTÓL A POSTÄN Utalvány levelezőlap A Magyar Posta június elsejé­től utalvány levelezőlap néven új szolgáltatást vezet be. Buda­pesten 15, vidéken pedig 124 vá­rosi postahivatalban árusítanak a szolgáltatás keretében 100. 500 és 1000 forintos címletű levelező­lapokat. Ezek, mint pénzt he­lyettesítő eszközök, bármely postahivatalban készpénzre válthatók, vagy postai külde­ményként feladhatók. A címlet szerinti ellenértéket a címzett­nek a postai kézbesítő vagy bármely postahivatal készpénz­ben kifizeti. Az utalvány levelőlap hasonló alakú, mint a postautalvány, s ugyancsak három részből áll: a feladóvevény a feladónál ma­rad, az úgynevezett szelvényt a cimzett kapja, a harmadik rész pedig a postáé. Az utalványokat — értékükön felül — egységesen 10 forintért lehet megvásárolni, ez a díj a postai kezeléssel összefüggő va­lamennyi költséget magában foglalja, így tehát feladáskor vagy beváltáskor külön díjat fi­zetni nem kell. Az esetleges kü­lön szolgáltatásokat — mint pél­dául expressz, tértivevény — természetesen meg kell fizetni. Az elrontott vagy tévesen meg­címzett levelezőlapot a posta ki­cseréli. (MTI) Nem mindennapi esemény borzolta fel a kedélyeket má­jus 27-én délután Nyíregy­házán. összedőlt a Katona u. 11. szám alatti ház. Szeren­csére senki sem tartózkodott benne. — A házon kívülről semmi sem látszott — mondja öz­vegy László Józsefné, Katona utca 8. szám alatti lakos. Kívül vagy öt éve tataroz­ták. Az eseten az egész utca csodálkozik. Nagyon rendes öreg bácsi lakott benne. Megyek a másik szomszéd­hoz, Csernyik Lászlónéhoz. — A ház főbérlője, a 87 esztendős Szalai Sanyi bácsi ebéd után le szokott pihenni — közli. Most, nagy szeren­cséjére, a szerencsétlenség idején éppen a városban volt. A Katona utca 9. szám alatt Hepp Ferencné szemé­lyében szemtanúra bukka­nok. — Itt voltam — emlékezik. A kertben a vejemmel a 11. számú ház közelében lévő palántákat nézegettük. A ve- jem azt mondta, meg kellene őket locsolni. Egyszer csak a ház utca felőli sarka két he­lyen megrepedt, és már zu­hant is. Hatalmas puffanás hallatszott, majd akkora por­felhő támadt, hogy nem lát­tam az udvart. Megdermed­tem. A vejem riasztotta a szomszédokat, majd a romok közé ment megnézni, Sanyi bácsi nem került-e alá. A ház udvar felőli része épen ma­radt. Én megnéztem, hogy a konyhaajtón rajta van-e a lakat. Szerencsére ott volt, ami azt jelezte; Sanyi bácsi elment hazulról. Amikor ha­zajött, vigasztaltuk. Egy má­sik szomszédnál aludt. A Nyíregyházi Városi Ta­nács műszaki osztályán Nagy Károly építési csoportvezetőt kerestem fel. — A történteket Szalai Sándortól tudtuk meg. El­mondta, 30—40 éve lakik a házban. A régi, elavult, alap nélküli épületen kívülről nem látszott rendellenesség, de belül már tátongtak repe­dések. Ö nem szólt senkinek, élt benne nyugodtan. — Mi lesz ezután? — kér­dezem. — Szalai Sándort ideigle­nesen szociális otthonban he­lyezzük el, szeptembertől pe­dig Nyíregyházán, az öregek otthonában fog lakni. A ház Miskolcon élő tulajdonosát köteleztük az épen maradt helyiségek elbontására. Cselényi György Legyen meghittebb, kedvesebb Tornyos a foghíjon Aki Nyíregyházán él, is­mer csaknem minden utcát, házat, minden foghíjat. A város épp olyan neki, mint a saját fogsora, érzi, hogy itt-ott sürgősen pótolni kel­lene. Az üres telkek láttán gyakran felmerül a kérdés: mikor építik be a foghíja­kat? A Felszabadulás útja és a Nyírfa Áruház közti terüle­ten áll majd az Állami Biz­tosító kupolás épülete, szem­ben a kiskörúti sávházzal — mondta Veres. István, Nyír­egyháza város fiatal főépíté­sze. — Bár a tervvel még gondok vannak, előrelátható­an 1988 végére már fölépül a több bejáratú, kis tornyok­kal díszített székház ... Az Iskola utca és a Fel- szabadulás utca sarkán lévő foghíj beépítésének lehetősé­geit még fontolgatják. Az el­gondolás szerint íves sarkú, nem túl magas épület kerül majd ide. Alsó részében üz­letek, felső három szintjén lakások lesznek. A megyei művelődési köz­ponttal szemben, a Dózsa György utca, Véső utca, Sza­badság tér által határolt részre U-alakú, háromszintes épületegyüttest terveztek. Itt kap helyet a Hungária Biz­tosító és a Pénzintézeti Köz­pont. Ezt a magas homlok­zatú épületet — nem titkol­tan —, tájékozódási pontnak is szánják az építészek. A Nyíregyházára vonattal érkezők azonban nem a bel­város foghíjait látják meg először, hanem a Petőfi ut­ca, Széchenyi utca sarkán lé­vőt. Az ide elképzelt magas tetős épület a nemrég tataro­zott, erkélyes házhoz fog si­mulni, formájában is haso­nulva hozzá. A konzervgyárral szemközt talán már az évtized végén emeletes, földszinti üzlethe­lyiségekkel teli épületek fog­nak magasodni. Ä szabadké­zi rajzra nem négyszögletes, Az Állami Biztosító új székhazának rajza. sivár házakat álmodott a tervező, hanem íves, csúcsos, kerek részletmegoldásokat — és ez a fajta építészeti el­képzelés csaknem minden újonnan felépített lakótömb­re, intézményre jellemző lesz. A városi építészetben egy­re nagyobb tért hódítanak a természetes építőanyagok. A házakat újra vakolják, a si­vár .betonépületek színt és melegséget kapnak. Üjra fel­tűnnek a rég elfeledett ma­gastetők, kistornyok, ovális ablakok. Kedvesebb, meghit­tebb lesz a város ezekkel az új épületekkel — mondta Ve­res István. A tervek nagyon szépek, és ha a jövőben megvalósulnak, a várost még szebbé teszik. Ám még foghíjak rontják a mai városképet... Tóth M. Ildikó június 1-től Gyorsabb közlekedés a főutakon A módosított KRESZ-sza- bályok 1987. június 1-től au­tóúton az eddigi 80 kilomé­ter helyett 100, autópályán 100 helyett 120 kilométeres sebességet engedélyeznek a személygépkocsiknak. Továb­bi változás, hogy a motor­kerékpár-vezetőknek is enge­délyezett a személygépkocsi­kéval azonos legnagyobb megengedett sebesség lakott területen kívül. Az ország­úton változatlanul 80 kilo­méter maradt a sebesség. A sebességhatárok vissza­állításának nem az volt a célja, hogy mindenkit és min­den körülmények között na­gyobb sebesség kifejtésére ösztönözzön. Szeretnénk, ha a gépjármű- vezetők nem felednék: autó­pályán és autóúton bizonyos manővereket az általánosan megnövekedett sebesség kö­rülményei között még na­gyobb körültekintéssel kell végrehajtani. (Előzés, be- és kiválás, követési távolság tartása stb.) Gondolni kell arra is, hogy nem minden itt közlekedő jármű vezetője szándékozik vagy képes a megengedett legnagyobb se­besség lehetőségét igénybe venni, és ezért a biztonság érdekében nagyobb „együtt­működésre” van szükség. A gépjárművezető a kö­rülmények mérlegelése alap­ján maga dönt, de ennek a döntésnek következményei vannak vagy lehetnek. Fülöp János rendőr alezredes, az MKBT titkára Ítélet született Daskó And­rás ügyében. Mint arról la­punk pénteki számában már beszámoltunk, bíróság elé került a nyíregyházi kettős gyilkos, aki február 7-én élettársának, Péterfi Mik- lósnénak oltotta ki az életét, majd másnap Péterfiné édes­anyját, Gyekis Erzsébetet öl­te meg. A lezajlott tárgyalásokon a bíróság tizenkilenc tanút hallgatott meg. A vádlott és a tanúk vallomása alapján a tényállás tisztázódott, így a május 29-i tárgyaláson sor kerülhetett a perbeszédekre. Az ügyész a tényállás ismer­tetése után indítványozta a bíróságnak, hogy Daskó cse­lekményét minősítsék több emberen, részben különös kegyetlenséggel, aljas indok­ból elkövetett bűntettnek. A különös kegyetlenséget azzal indokolta, hogy a vádlott Gyekis Erzsébeten igen nagy számú sérülést okozott, mi­előtt megfojtotta, így az idős asszonynak átlagot megha­ladó fájdalmat kellett halála előtt elszenvednie. Az „aljas indokból” minősítést arra alapozta, hogy Daskó a má­sodik emberölést azért kö­vette el, mert attól félt, hogy Gyekis Erzsébet keresni fog­ja majd a lányát — vagyis A tárgyalóteremből Életfogytig börtön, kettős gyilkosságért célja más bűncselekmény leplezése volt. Jelenleg hatályos törvé­nyeink alapján emberölés miatt határozott ideig, illet­ve életfogytig tartó szabad­ságvesztés-büntetés, vagy ha­lál szabható ki. Az ügyész életfogytig tartó szabadság- vesztést javasolt. A védelem Daskó töredel­mes, feltáró jellegű beisme­rő vallomására alapozott. Hangsúlyozta, hogy Daskó előző házasságában tisztessé­ges férjnek, családapának bizonyult. Nem fogadta el az ügyész minősítését, mely sze­rint a második bűnesetek-» ményt' a vádlott aljas indok­ból követte el. Szerinte Gye­kis Erzsébetet a férfi pánik­ban ölte meg, mert meg­ijedt, mikor az asszony se­gítségért kezdett kiabálni. Kérte, hogy a bíróság a cse­lekményt csak több emberen elkövetett emberölésnek mi­nősítse, mert a különös ke­gyetlenség egyértelműen nem állapítható meg. Határozott idejű büntetés kiszabását kérte, arra tekintettel, hogy van remény a vádlott alko­holizmusából való kilábalás­ra, a normális életvitel visz- szaállítására. Megyei bíróságunk Daskó Andrást több emberen, rész­ben különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt, mint visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítél­te és elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Daskó András és védője a jogi mi­nősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése érdeké­ben a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett. B. A. Fafaragó pincér Aki már járt Dombrádon a Tisza parti Vigadó csárdá­ban vagy a nagyközség kis­vendéglőjében, találkozha­tott egy vékony, fekete hajú pincérrel. Sok dicsérő be­jegyzés van a vásárlók köny­vében róla. Nem tétlenke­dik, ha nem kell felszolgál­ni, ha kevés a vendég: elő­veszi a kését, egy darab fát és farag. Sokan megcsodál­ták, hogy milyen ügyesen kezeli a kést, a fát. — Minden nyáron a Tisza- parti vendéglátóhelyre kap­tam felszolgálói beosztást mint pincér. Itt nyaralt 1981- ben Tóth Feri bácsi, aki né­pi fafaragó, kisvárdai lakos. Tőle tanultam meg a fafara­gás elemi fogásait, a fa is­meretét és szeretetét. Kezdet­ben tányérokat, botot, kép­keretet, cukortartót farag­tam otthoni díszeknek. Majd megpróbálkoztam a szobrá­szattal is. Női aktokat, Szé­chenyi mellszobrát és most egy japán szerzetest faragok — mondta Szvák Imre, a fa­faragó pincér. Nős, két gyermek apja. Most várják a harmadikat. A legutóbbi termelési tanács­kozáson megkapta a „Legud­variasabb, a legkulturáltabb felszolgáló” elmet a vele já­ró pénzjutalommal. Meg is érdemli. Szabó Endre Milyen az anyukád, apukád? Ugye, minden gyerek le tudja írni a szüleit, még a tulajdonságairól is pontos ké­pet fest. De mit mondjon az, aki életében még soha nem találkozott egyik szülőjével sem? Azok, akik az állam gon­doskodását élvezik színié születésüktől fogva, s akikben csak szép álomként él valamilyen szülőkép. A nyíregyhá­zi Szarvas utcai kisegítő iskola és nevelőotthon 260 isko­lás körül igyekszik otthont teremteni. Mező Ildikót, Lász­ló Verát, Orgován Irént» Mursa Istvánt, Jaskó Attilát és Dudics Csabát kérdeztük: milyennek képzelik el a szülei­ket?

Next

/
Thumbnails
Contents