Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

1987. június 1. Kelet-Magyarország Az olvasó kérdésére Seres Ernő főmunkatárs válaszol Tapasztaltam, nagy fába vágja ma az a fejszéjét, aki fejszét, kisbaltát, kapát, ka­szát, és más hagyományosan használt mezőgazdasági esz­közöket akar vásárolni. Nó­rák Mihály nagyhalászi la­kos személyesen járt bent a szerkesztőségben, táskájában egy megkopott, csorba kerti kapával. Mint elmondta, ed­dig 150 forintja bánja az utazgatást, de kapát sehol sem kap. „Nem értem, télen miért nincs hólapát, nyáron kapa. Azt írja az újság, mondják a televízióban, óv­juk a természetet, védjük a környezetet, ahol lehet ne használjunk vegyszert. Hall­gatok az intő szóra, a ker­temben én vegyszert nem használok, de ha nincs ka­pa, mit tegyek? A hiány nem a kereskedők miatt keletkezett. A gyártás akadozik. A hazai iparnak, úgy tűnik, nem kifizetődő a kerti szerszámok készítése. De akkor mi legyen a sok ezer házikerttel, hobbitelek­kel, háztáji gazdasággal? Er­re a kérdésre nem tudok vá­laszolni. Talán az illetéke­sek ... Balázs Gyula nyíregyházi olvasónkat az érdekelte, hogy hol van most az a Karaván Klub, amelynek már öt éve tagja, eddig fizette a tagdí­jat és szeretné fenntartani továbbra is a kapcsolatot, de most nem találja őket. Való­ban átszervezés volt, vezető­ségválasztás, de a klub léte­zik, irodájuk most Nyíregy­házán a Tanácsköztársaság tér 6. szám alatt van, tele­fonszámuk 11-838. Liberótéma az, amit dr. Dobi Sándor nyíregyházi la­kos levélben írt meg. Ez méltó a szó szerinti közlés­re: „Megjelent a Liberó pe­lenkabetét, ami, azt hiszem, kisgyermekes családok kö­rében rövid idő alatt nép­szerű lett. Eredetileg 60 pe­lenka volt egy csomagban 140 forintért. A gyártó cég — miután látta, hogy a termék kelendő — forgalomba ho­zott egy újabb csomagolást, de ebben már csak 46 darab van és az ára természetesen 140 forint. A tv egyik ripor­tere az illetékessel riportot készített és az „illetékes” azt mondta, szerinte ez nem ár­emelés, hiszen az új csomag­ban extra a minőség. Amióta a csökkentett pél­dányú Liberó megjelent, a régi tartalmú csomagot az üzletekben még véletlenül sem lehet kapni. Ne tegyük lóvá az embereket... Következzék egy kis bota­nika. Szabó István nyíregy­házi nyugdíjas örvendezett a / telefonba, hogy kedvére va­lók azok a táblácskák, ame­lyeket a közterületfenntartók a parkok fáihoz, bokraihoz kitaláltak. Sohasem hitte volna, hogy ennyire gazda­gok vagyunk fafélékben. Szép kort megélt már, de akácon, tölgyön és hársfán kívül aligha tudna más fát nevén nevezni. Most megvál­tozott a viszonya a fákkal, mert tudja, melyik az egy- bibés galagonya, a nyári or­gona, a puszpáng, a császár­fa. Ellenben zavarja, hogy a Korona előtt ott vannak a tél által elpusztított tuják, elszáradva, megbámulva. Za­varja a városképet. Ki és mit árulhat a Hatzel téri piacon? Ezt a kérdést többek nevében egy névtelen levélíró tette fel. Történt ugyanis, hogy május 23-án a piaci ellenőr néhány árussal összepakoltatta portékáját és távozásra kérte őket. Az ügyben a piac és a vá­sárgazdálkodási irodától kér­tem felvilágosítást. Közölték, tanácsi közlöny szabályozza az árusítás rendjét. A lista hosszú. Egy azonban tény, mivel a Hatzel térről van szó, ott bárki eladhatja hasz­nált cikkeit. Egyébként sé­relmekkel az iroda vezetőjét kell megkeresni és ha jogos a panasz, ott orvosolják. Mikor lesz gáz Nyíregy­házán, az Alkony és Naple­mente utcában? Erre a kér­désre Kovács István, a váro­si tanács műszaki osztályve­zetője válaszolt. A gázvezeték építése és az ezt követő bekötés ma­gánerős formában valósul majd meg. A tervek elké­szültek, a kivitelezés előké­szítés alatt van, de a végre­hajtás időpontja még nem biztos. Volt a levélben az Alkony és Naplemente ut­ca lakóitól egy másik kérdés is. A Tiszavasvári út jobb oldalát mikor parcellázzák? Két-három év múlva. A te­lekárakat csak akkor hatá­rozzák meg. Szögyényi Csaba nyíregy­házi olvasónk írta: az év március 1-jén kijelölték OTP- lakásra. Jelenleg a tanácsi támogatás és vállalati hitel elbírálására vár. Az OTP- től viszont kapott egy fel­szólítást, hogy 8 napon belül mutassa be az iratait. A le­vélíró kérdése: köteles-e az OTP a tanácsi támogatást és a vállalati kölcsönt megvár­ni? Választ Szabó Lászlóné, az OTP előadója adott. Meg­várják az ügyek elintéződé- sét, de Szögyényi Csabának a kért iratokkal mindenkép­pen jelentkeznie kell és nyi­latkozni a hitelt és a támo­gatást illetően. Ez a levélíró személyes érdeke, különben az OTP-nél nem tudják el­dönteni, hogy az ügyfél igényt tart-e a lakásra és egyáltalán miért késik. ... --------....------ ------- -------------------------------i— -T—-------^ / ^ ^ ' ............-- -i,. Nyugatiak minősítik a KÖZGÉP hegesztőit Márkás pajzsok Ritkán állnak nyugati mér­nökök stopperrel a kezükben, dolgozó magyar szakmunká­sok háta mögött. A Közúti 'Gépellátó Vállalat nyíregy­házi telepén pedig ez tör­tént. Hogy megértsük, miért uta­zott ide az NSZK-beli Duis- burgból két hegesztésspecia­lista mérnök, meg kell is­merkednünk a KÖZGÉP nagyvállalati stratégiájának némely vonásával. Ahol export, ott bér Mindenekelőtt azzal, hogy a termelési értékét milli­árdos nagyságrendben szá­moló cég elhatározott szán­déka: növeli a tőkés export­ját. Erre ösztönzik azok a szabályozók, amelyek a bé­rek növelésének, illetve el­fogadható szinten tartásának feltételéül állítják a dollár- export emelését. A bérek karbantartásáról pedig nem akartak lemondani. Bányászati védőpajzsokat a vállalat két üzemében, Bu­dapesten és Nyíregyházán gyártanak. E termékek egy része megállja a helyét, igé­nyes tőkés piacon is. Ez idá­ig azonban meglehetősen közvetett módon kerültek ki Nyugatra az áruk. — A bányászati berende­zéseket mi a Veszprémi Szén­bányák Vállalatnak adtuk el, természetesen forintért — mondta Mazug Ernő, a nyíregyházi telep vezetője. — Ezeknek egy részét a megfe­lelő termékekhez kapcsolva, ők értékesítették tovább, fő­ként az NSZK-ba, konverti­bilis valutáért. Így a mi cé­günk exportált ugyan, de csak közvetett módon. Ezért a nyugati üzlet előnyeiből nem részesültünk. Á veszprémi láncszem Hogy a KÖZGÉP a saját kasszájába irányíthassa a konvertibilis pénzeket, a köz­vetett kiszállításokat közvet­lenekké kellett átalakítania. Rájöttek: ezen a vonalon — a lehetséges legnagyobb üz­leti korrektség mellett — mellőzniük szükséges a veszprémi partnert, a veszp­rémi láncszemet. Közvetlenül azonban per­sze ez úgy értendő, hogy a megfelelő külkereskedelmi vállalaton keresztül, csak ab­ban az esetben szállíthat­nak, ha a fogadó ország szakemberei minősítik a ter­méket, a bányászati pajzsot, megvizsgálják a munkavég­zés feltételeit, illetve a ma­gas minőségi követelmények teljesítésére szakmailag al­kalmasnak találják a mun­kásokat. azaz a hegesztőket. Ilyen szakmai minősítő vizsgát szerveztek az emlí­tett két német mérnök ellen­őrzése és kívánsága szerint Nyíregyházán (és Budapes­ten) a közelmúltban. A me­gyeszékhelyen lévő telep 14 kijelölt hegesztője közül ha­tan megfeleltek a legmaga­sabb követelményeknek is. Lakatos Árpád minősítő hegesztő szerint: — A néme­tek azt követelik meg az embertől, hogy úgy dolgoz­zon, mint egy automata: időn belül, pontosan, úgy, hogy abban hiba ne legyen. Én ott előttük tompa varra­tot csináltam. Azt is mérték közben: milyen meleg a le­mez. — Nem égettük meg a te­lepet. szóval nem kellett szé­gyenkezni miattunk — mond­ta Varga Béla, ugyancsak minősített hegesztő. — Nyu­godtan elfogadhatják a mun­kánkat az NSZK-ban. ahogy eddig is elfogadták. Több valuta Most már csak az a kér­dés: a népgazdaság nyert-e ezen az egészen? Nem csak pusztán arról van-e szó, hogy bizonyos konvertibilis valutaszerzést ezentúl nem az egyik, hanem a másik vállalat írhat jóvá magának, miközben a bányászati paj­zson egészében véve nem jön be több nyugatnémet márka, dollár az országba? A kérdésre a válasz: az NSZK-ban máris több érté­kesítési csatorna látszik meg­nyílni annál, mint amennyi korábban volt. Sok jót. több üzletet, esetünkben több va­lutát eredményez az, ha egy vállalatnak közvetlen (köz­vetlenebb) kapcsolata van a piacával. A pozitív minősítés — amelyet saját országból való szakemberek végeznek el — óhatatlanul bizalmat ad az adott állam vásárlási szán­dékkal fellépő cégeinek. A hírek szerint angol szakem­berek is fontolóra vették a KÖZGÉP bányászati beren­dezéseinek, munkásainak, te­lepeinek minősítését. Némely brit cégnél ugyanis most sem ismeretlen a vállalat bá­nyászati pajzsa. Sztancs János Szabolcsiak Csillebércen Szépen szerepeltek a sza­bolcsi iskolások a Ma­gyar Üttörők Szövetsége és az Országos Takarékpénz­tár által meghirdetett „Ismét a takarékosságról” című ha­gyományos irodalmi és kép­zőművészeti pályázaton. Az ország minden részéből be­küldött pályamunkák közül harmincat emelt ki a zsűri, köztük négy Szabolcs-Szat- marban született. Bagics Mó­nika nyírpazonyi, Gyureskó Zoltán kálmánházi. Kőhalmi Krisztián nyíregyházi és Pa­pik Gabriella fényeslitkei ál­talános iskolás jutalmul tíz napot tölthet a nyáron a csil­lebérci úttörőtáborban. Számolunk. Van, aki csak fejben, mások gépi segítséggel, kalkulálunk egyedül és családi kaláká­ban. Bár még odébb van a döntés, de a társadalmi vita során nyilvánosságra került variánsok alapján igyekszünk előre ugrani az időben és valamiféle képet alkotni magunknak arról, hogy miként alakul a jövedelmünk, a megél­hetésünk az új adózási rendszer bevezetése után. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen bár­mennyire is érti az ember, hogy az ország nehéz helyzetében bizonyos lé­péseket meg kell tenni, s hogy egyszer véget kell vetni a gazdasági önámí- itásnak is (ráfizetéses gyá­rak, termékek dotálása), — azért nem ugrálunk örömünkben a plafonig. Bizony a jövőben minden eddiginél jobban meg kell fontolnunk, miből meny­nyit keresünk, s hogy a keresményből hova, mennyit költhetünk. Van­nak persze aggályaink: vajon sikerül-e megtalál­ni a módszert ahhoz, hogy mindenki a valós jövedel­me után adózzék! Vajon meglátja-e az adóhatóság azokat a pénzeket is, amik nem bérjegyzéken, hanem másféle borítékban csúsz­nak egyesek zsebébe, ter­mészetesen a személyi szám mellőzésével. Pénz­ügyminiszter-helyette­sünk a szombati Népsza­badságban sejtetett né­hány elképzelést ezzel kapcsolatban és a nagyobb családok védelmére, — so­kan remélik, hogy a most folyó társadalmi vita so­rán, a még meglévő kéte­lyekre is kikristályosod­nak a válaszok, (a. s.) Mwt a legszebb asszony... vándorútoii a méhészek H ázigazdának lenni jó. Elég baná­lis ez így, és a há­ziasszony hiába gondol most a hús árára, én is tudom a szólást misze­rint „Akármilyen kedves vendég, három napig un­tig elég” le kellett írnom, mert ma­gamat is meglep­tem a házigazda­ság jó örömével. Tartozom a ma­gyarázkodáshoz műsorelőzetessel. A Magyar Rádió Bartók-adója „Ott, ahol a kis Túr si­et beléje" címmel egy mintegy fél­órás, vagy akár annál is hosszabb összeállítást su­gároz majd júni­usban. Az adás pontos idejét nem tudom, de vendé­gem volt Kispista István, a rádió nyugalmazott fő­munkatársa, Ró­zsa Ferenc-díjas újságíró. Régen jár erre, és mert a riportok készí­tője ő, ez is a mesterséghez tar­tozik, noha nem olyan látványos: mivel régen járt Szabolcs-Szat- márban, megkeres­te a lapunk má­tészalkai szerkesz­tőségét, hogy mi­előtt dolgozni kezd, tájékozód­jék egy kicsit. Kispista Istvánt, ha személyesen nem is, de a mű­soraiból sokan is­merik. Falurádió szinte nem volt nélküle, ii^nep, hétvége se na­gyon riportjai nél­kül. ízes, szép be­széde, ember- és természetszerete­te annak is isme­rős, aki a szerző­ket sohase jegyzi meg. Beszélgettünk. Erről a tájról, szatmári. beregi falukról. arról, ahogyan az embe­rek ezen a törté­nelmi emlékekben gazdag vidéken élnek. Érdeklődése, cso­dálkozása jól­esett, és beszélge­tés közben döb­bentem rá, hogy a vendég rácso­dálkozik arra is, ami nekünk itt élőknek természe­tes, amiről számon sem tartjuk, hogy tudjuk. Valami igazsága van hát a mondásnak, hogy a világ leg­szebb asszonyát is megunja valaki. Évekig mesélünk egy külföldi útról, vagy egyszer lá­tott hazai tájról, egy kellemes ta­lálkozásról vala­hol messzi ide­genben, mert na­ponta látható, vagy megkereshe­tő . természetes, hogy van. Mesél­tem magunkról, mert erre kértek, és szégyen nélkül beismerem, hogy én lettem közben gazdagabb. El­gondolkoztató, hogy mennyi elér­hető, nekünk is járó, de sohasem számon tartott le­hetséges öröm kö­zepette élünk. H ázigazdának lenni jó. Kispista István kollegám, bár ezt nem be­széltük meg, el­utazás előtt még- egyszer megkere­sett. Beszélt a fa­lukról, az embe­rekről, e folyók szabdalta tájról. Ráfeledkező jó örömmel, mint aki talált valamit, ami neki örökre szép lesz. Bartha Gábor ja után a méhészek hazatér­nek, s ahol csak lehetséges, a rétek mellé települnek, hi­szen a mezei virágok kiváló mézet kínálnak. Érthető a lelkesedés, hiszen a méz fel- vásárlási ára nőtt, a körül­mények javultak, érezhető, hogy a világpiac érdeklődik a magyar méz iránit. Igjy az­tán a gazdák és méhek szor­galma jó hasznot ígér. Nyilvánosság a gazdaságban Könyv a reformról Alig hűltek ki a székek a salgótarjáni konferencia szín­helyén, ahol a fiatal közgaz­dászok a magyar reformfo­lyamatról, a lendületről és a megtorpanásról és á dilem­mákról tanácskoztak, de máris napvilágot látott erről egy könyv. Kiadója a Magyar Ifjúság, című ifjúsági hetilap. A mű címe: Nyilvánosság a gazdaságban. A cím — igen találóan, nemcsak egy igényt, de a kibontakozás feltételét is magában foglalja. A könyvben megtaláljuk Berend T. Iván tanulmányát, Reformok a szocializmusban címmel. Itt olvashatjuk Vissi Ferenc A gazdaságirányítás 1968-as reformja, Faluvégi Lajos Kényszerpályán a gaz­daság, Pulai Miklós Növeke­dés vagy stagnálás. Nagy Imre Jövőnk a tét című elő­adásainak szövegét. Az elő­szót Gubcsi Lajos, a Magyar Ifjúság főszerkesztője, a köz­gazdasági tudományok kan­didátusa írta. A lektorok. Nagy Imre és a megyénkben született Szórádi Sándor, a KISZ KB titkárai. 3 fy.. ‘..A SZERKESZTŐI oooooooo A múlt hét utol­só napjaiban me- gyeszerte útnak indultak a méhé­szek, hogy a leg­jobb legelőre, az akácosokba vigyék kaptárjaikat. Így történt ez Tarpán is, ahol a szakcso­port 28 tagja ke­rekedett fel, hogy Szabolcsbáka kör­nyékén verjen ta­nyát. Mint a cso­port vezetője, Ko­vács Béla elmond­ta: most két hét szép, esőmentes meleg idő kellene. Az akác sok jót ígér, s nem kizárt, hogy az idén kivá­lóan gyűjtenek majd a méhek. Érdekesség, hogy ebben az eszten­dőben nőtt azok­nak a termelőszö­vetkezeteknek a száma, melyek fi­zettek a méhé­szeknek azért, hogy kitelepülje­nek a kertekbe. Az alma beporzása ugyanis akkor az igazi, ha a szorgos méhek végzik. Mindenütt igen gondosak voltak a gaz­daságok, hiszen ebben az időben csínján kell bánni a vegyszerrel, hogy a gyűjtöge- tők kárt ne szenvedjenek. Az alrnavi rágról gyűjtött mézet kipergették, s az igen jó ho­zamot mutat. Az alma és az akác szezon-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents