Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-12 / 110. szám
1987. május 12. Kelet-Magyarország 3 Áz év lakóházai — helyett... Esztétikim és finkcié EGYRE TÖBB A SZÉP ŰJ LAKÁS városokban- falvakban egyaránt,' némelyiket látva arra gondolunk: ez bizonyára sikerrel indulhatna „Az év lakóháza” pályázaton. Éppen ezért furcsa, hogy a legutóbbi pályázatra megint kevés volt a jelentkező, sőt, a bíráló bizottság egyiket sem találta alkalmasnak a cím odaítélésére. Mi lehet vajon az oka, hogy a nagyarányú építkezések ellenére ilyen kevés, mindössze hat tervet nyújtottak be elbírálásra. Ráadásul éppen az idén nem indokolt ez a csekély érdeklődés, hiszen a megyei tanács építési osztálya talán soha nem fejtett ki annyi propagandát a pályázat népszerűsítése érdekében, mint most. A felhívás kibocsátásán túl külön tájékoztatót tartottak a magán- tervezőknek, és igyekeztek biztatni a szerényebbeket; pályázzanak bátran, hiszen hátrányuk nem származik belőle. Felvetődik az okok boncolgatása közben az építtető esetleges elzárkózása is, hiszen nem mindenki szereti mutogatni javait, amelyek adott esetben, egyik-másik palotánál valóságos vagyont jelentenek. Érdemes volna mindezek ellenére tovább vizsgálni, hogyan lehetne az eddigieknél érdekeltebbé tenni a -tervezőmérnököket és az építtetőket, mert szép házakat látunk a környezetünkben, és nem biztos, hogy azok a tervek kerülnek a zsűri asztalára elbírálásra, amelyeknek oda kellene kerülniük. TANULSÁGOS LEHET mindazok számára, akik a jövőben jelentkezni kívánnak, milyen pályázatok érkeztek, és azokat hogyan minősítette a bíráló bizottság. A zsűrizés alatt elhangzott szakvélemények azt tükrözték: a megyei építészeti illetékesek a Szűkebb hazánk, a Felső-Tisza vidékének építészeti hagyományaiból merítő, azt továbbgondoló megoldásokat fogadnák szívesen, és azt szeretnék javasolni az építtetőknek, a tervezőknek és a kivitelezőknek; kerüljék a hagyománytól, anyagtól és építészeti gyakorlattól erősen eltérő formákat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne törekedjenek új ötletek kidolgozására, hiszen Nyugaton is azt lehet tapasztalni : az „építészeti forradalom” jegyében a leg- meghökkentőbbnek is nagy a sikere. Jó lenne viszont a vetélkedésnek, rivalizálásnak elejét venni, amire különösen a falvak szolgáltatnak példát: ha a szomszédnak három tornya van, nekem hat lesz. Kezd eluralkodni a fölösleges monumentalitás, akkora házak épülnek, ami már-már meghaladja az emberi léptéket — ott is, ahol szó sincs több generáció együttmaradásáról — és a legszömorúbb az a helyzet, amikor az látható, hogy a jómód nem találkozott az ízléssel. AMI AZ IDEI PÁLYÁZATOKAT ILLETI: mind az építtetők, mind a tervezők megpróbáltak újszerű, olykor egyedi megoldásokat kitalálni, változó éredmény- nyel. Tetszetős, igén tisztességesen elkészített házat vett szemügyre a zsűri a sóstóhegyi Úttörő utcában, de nem talált olyan megoldásokat, amelyek miatt „Az év lakóháza"’ címet kiérdemelhetné. További két családi ház és egy társasház tervezői és kivitelezői részletei sem vívtak ki egyöntetű elismerést. Mint arról lapunk gyorshírében a bizottság döntése után beszámoltunk, Az év lakóháza címet nem tudták kiosztani, két pályázatot azonban dicséretben és jutalomban részesítettek. Az orosi Cifra-fasori családi ház alaprajzi elhelyezésével tűnt ki, sikerült a teret oly módon kialakítani az épületben, hogy szerves kapcsolat létesült a természettel, alkalom van családi együttlétekre, bár a csaknem öt méter magas nappali méreteit a bizottság nem minden tagja minősítette pozitív megoldásnak. Élénk vita alakult ki a Korányi út Sipkay Barna utca sarkán álló ötlakásos sorházról, főként a tetőszer- kezet íveiről. Végül a lakásbelső és a funkció formai összhangja miatt ez a lakás kapta a másik díjat — kár, hogy kicsi a konyhája. Nem kerüli el a bizottság tagjainak figyelmét, hogyan lehet lakni az épületet, milyen életfunkciókat hogyan szolgálnak a terek, milyen lehetőség ván harmonikus, nyugodt, jól szervezhető családi életre. Zavaróan hatnak a kihasználatlan terek, az áttekinthetetlen térkapcsolatok, vagy ha nincs az épületnek olyan „lelke”, amely központnak tekinthető. Zaklatott a hangulat olyan lakásban, amelyben minden helyiségben más és más a fali és padlóburkolatok anyaga, színe, formája, anyaga. Növelik viszont a kiegyensúlyozott komfortérzetet a természetes anyagok, a fa, a nemes burkolatok, gyapjú, vagy szőttes textíliák. Mindezekre számos jó és kevésbé szerencsés példát találtak a szemle alkalmával. A PÁLYÁZAT CÉLJA nyilván az orientálás: olyan épületek népszerűsítése, amelyek példák lehetnek. Ha már megvan a pénz, épüljenek minél ízlésesebb házak, esztétikum és funkció találkozásának jegyében! Ehhez az kellene, hogy „nagyobb port verjenek fel” a meghirdetők. A minisztérium jelenlévő képviselője elmondta: terveznek továbbképzéseket az építészeknek, ahol erre a pályázatra is nagy figyelmet fordítanak, jót ígér az is, hogy a jövőben „besegít” az építőművészek szövetsége. Ezeken túl megfontolandó Bán Ferenc tervezőmérnök javaslata: a helyi tanácsok egyes szolgálati lakásokat azzal a szándékkal építhetnének fel — orvosoknak, tanároknak stb. —, hogy azok egy-egy településen egy ideig, fél évig berendezve „kiállítóhelyként” látogathatók volnának, ahová minél több csoportot el kellene vinni. Mert a felépült lakóház példájánál nincs jobb reklám! Baraksó Erzsébet CSEHSZLOVÁK EXPORTRA készítenek tízezer női divattáskát kétféle változatban a Budapesti Bőrdíszmű Szövetkezet nagykállói telepén. Nyeles Jánosné a kész táskákat csomagolja fóliázó gépen, (császár) U ** nnepi hangulat volt vasárnap Apagyon. Az Ámi Lajos tiszteletére meghirdetett mesemondóverseny megyei döntőjén sokan keresték fel a községet. A szervezők reggeltől estig tartó programot kínáltak. Sokan nézték meg Smidth Sándor fafaragó népművész kiállítását, de a délutáni, zenés műsoroknak is sok hallgatója akadt. Mint ismeretes Ámi Lajos, a nagy mesemondó, aki közel 300 népmesét tartott fejben, Apagyon halt meg. Tóth János, a közös községi tanács elnöke elmondta, hogy a mesemondóverseny megrendezését több szempontból is fontosnak tartották. Egyrészt Ámi Lajos és meséinek híre nemcsak Európába, hanem a tengerentúlra is eljutott, nálunk viszont alig ismerik. De örültek annak is, hogy ezzel a versennyel felelevenednek azok a népmeséi értékek, amelyeket ő mentett meg az utókor számára. A Hazafias Népfront megyei bizottsága azonnal a község segítségére sietett a verseny megszervezésében. Csermely Tibor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának ititkárhelyettese erről a következőket mondta: — A népfront a művelődés politikájában csak ritkán akar önálló akciót kezdeni. De a nyelvi és magatartáskultúra fejlesztése és javítása feladataink közé tartozik. Az Ámi mesemondóversenyt nagyon jó kezdeményezésnek tartottuk, amely a szép kiejtés terjesztése mellett jól szolgálja a hagyománykutatás és -őrzés nemes feladatát is. Nagy öröm, hogy ilyen sok résztvevője volt ennek a versenyek. J ól jártak, akik vasárnap és a megye különböző pontjain szervezett elődöntőkön nem sajnálták az idejüket, hogy meghallgassák a résztvevőket, mert a népművészetnek az utóbbi időben e kissé elhanyagolt ága, a mesemondás e mozgalom által talán új lendületet kap. (bodnár) Levél nyomán Érdemes méhészkedői? „Az utóbbi időben többször olvastunk lapjukban a méhészetről, szakcsoportjaikról. Bevallom őszintén, engem is kecsegtet ez a foglalkozás, de vajon mik a szabályok, követelmények?” — érdeklődik levelében egyik olvasónk. Mivel hasonló kérdéssel máskor, mások is fordulnak hozzánk, ezért úgy véltük, érdemes tollhegyre tűznünk a kínálkozó témát. Jóllehet a méhészkedés a világ egyik legjámborabb foglalatossága, mégis előfordulhat, hogy — ha a méhész nem tartja be az előírásokat — a szorgos rovarok békétlenséget okoznak a szomszédok között. Jó tudni — A szabályokat egy 1969- es MÉM-rendelet rögzíti — teszi elém a szóban forgó dokumentumot Kapcsos Sándor, a megyei méhész szaktitkár. — Eszerint nem szabad méhészkedni háztömbök között, és többlakásos házak udvarán, közös használatú kertjében is csak az összes bérlő, illetve tulajdonos beleegyezésével lehet felállítani a kaptárokat. — A túlnyomó többség természetesen a saját kertjében, telkén szeretne méhészkedni. Mire kell ügyelni? — Például arra, hogy a szomszéd ingatlanától, azaz a telekhatártól legalább négy méterre, a közúttól pedig, az út melletti vízelvezető árok külső szélétől számítva legkevesebb tíz méterre helyezze el a méhcsaládokat. Akkor is van mód a méhészkedésre, ha a telekhatártól számított négy métert nem lehet betartani, de ilyenkor legalább két méter magas tömör kerítést kell emelni, ami deszka, vagy élősövény is lehet. Ezt egyébként indokolt esetben a közút védelmében is előírhatja a tanács, akkor is, ha különben ott meg volna a szükséges tízméteres távolság. — Olvasónk is kérdezi levelében, másokat is érdekelhet, hogy saját telkén a szomszéd köteles-e vajon megengedni a raj befogását? — Igen, viszont ha ezzel a méhész kárt okoz, mondjuk letapossa a veteményt, akkor ezt a kárt meg kell téríteni. Perben a permetezés miatt A viták leggyakoribb forrása a permetezés; köztudomású ugyanis, hogy bizonyos növényvédőszerek. gyomirtók károsak a méhekre. — Közéjük tartozik a gyakran szóba kerülő Uni- fosz is. Ez a szer bizonyos gázt fejleszt, amely 60—70 centiméteres magasságban hat, és ha olyan területet kezelnek vele, ahol a méhek által látogatott növények éppen virágoznak, abból sok baj származhat. Volt is ilyen peres ügyünk, a szomszédban használt Unifosz miatt több méhcsalád elpusztult a mélyebben fekvő részeken. Egyébként a rendelet értelmében a méhekre veszélyes szerekkel tilos permetezni azt a területet, amelyen a méhek által látogatott növények virágoznak. Sőt. ahol különben nincs virágzó haszonnövény — de van virágzó gyom, ott a permetezés előtt gyomtala- nítani kell. — A nagyüzemek gondot fordítanak-e erre? — Igen. Kivételnek számít az az eset, amivel mostanában foglalkozom. Helikopteres gyomirtást végzett Borsodban az egyik termelőszövetkezet. Ezt követően számos méhcsalád elpusztult a környéken, a tulajdonos a gyomirtást okolja a bekövetkezett kárért. A méhekben ki is mutatták a kárt okozó vegyszert, viszont a növényekben nem ... Igaz, pár napos késéssel vettek mintát, és közben esett is. Egyéb bonyodalmak is vannak, úgy hogy még nem lehet tudni, kinek a javára dől el végül az ügy. — Sokan panaszkodnak, hogy az atkák valósággal megtizedelik a méhcsaládokat. — A Varroa-atkáról van szó, amelynek első hulláma a nyolcvanas évek elején vo— Nem csodálatos itt? ... — súgtam a feleségemnek. — Lassan pirkad ... az ég egészen piros... A feleségem összehúzta magán a kabátot. — Csak ne lenne olyan hideg .. „ — Téli reggel, mint a képeskönyvben — folytattam —, jó hogy ilyen korán kijöttünk ... — Kitől kaptad tulajdonképpen a tippet? — kérdezte a feleségem. — Klaustól..." — Tényleg idillikus kis hely ... Nagyon tetszett a feleségemnek. Klaus nem túlzott. — Télen, nyáron... és még nem zsúfolt... Csak néhány bennfentes ismeri... nult át a mi vidékünkön, akkor még kisebb károkat okozva Záhony, Tiszaszent- márton környékén. Eleinte sajnos nem vettük elég komolyan, most viszont már rendelkezésünkre áll az úgynevezett Varrescens füstölőcsík. amelyet, talán kevesen tudják, Baktalórántháza mellett, Flóra-tanyán, a Hunga- ronektár ottani méhészeti telepén gyártanak. Ennél hatásosabb eszköz egyelőre nálunk fejlettebb országokban sem áll rendelkezésre, de ha időben és szakszerűen alkalmazzák, akkor védelmet jelent, ha nem is százszázalékosat. Most is megéri Ennyi gond-baj hallatán óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, érdemes-e még méhészkedni? — Érdemes — oszlatja el kétségeimet Kapcsos Sándor. — Az elmúlt év egyenesen rekordtermést hozott, 823 tonna mézet vásároltak fel a megyében. Ennek zöme akácméz, ma is ez a legkeresettebb. A tőkés országokban is szívesen veszik, pedig ott a sötét mézek hagyományosak, például a fenyőméz. Szóval a mi akácmézünk ma is szinte korlátlan mennyiségben, jó áron eladható. A tisztást a magas fák egészen körülveszik, sem az autóútról, sem a tó felöl nem lehet ide látni. Azonkívül a kocsival egészen közel hajthatunk ... — És biztos, hogy a magaslesen nincs senki... ? A feleségem aggódva nézett körül. — Ilyen korán biztosan nincs.. . igyekeztem megnyugtatni. — Muszáj volt ilyen korán idejönni? — csóválta a fejét a feleségem. — Még meg sem reggeliztünk . .. — Igen ... néztem figyelmesen a tisztást —, tudod, hogy a be- és a kirakodás sokszor tovább tart, mint gondolnánk... és nem akartam hiába... S feltehetően így lesz a jövőben is, aminek viszont az az egyik feltétele, hogy a kiirtott akácfák helyére mielőbb újakat telepítsenek. Tudniillik megnőtt az akác fájának is a becsülete. Szerencsére gyorsan növő. öt év után már virágzó fáról van szó. amely a mi vidékünk homokos talaját különösen kedveli — most még más megyéből is az itteni akácosokba hozzák a méhcsaládokat, amikor elkezdődik az akácvirágzás. Sajnos, ez az esztendő nem ígérkezik olyan sikeresnek, mint a korábbiak: a kemény tél megviselte a megyében található 40 ezer méhcsaládot, nagy veszteségekkel számol a mintegy másfél ezer méhész. Ráadásul a tavasz is késett, így az idén nagyon kell szorgoskodniuk a méhecskéknek, hogy begyújtsák saját téli táplálékukat, no meg szerény hasznot is hozzanak gazdájuknak. Gönczi Mária Pótkocsik Baktalórántházáról A nyíregyházi Mezőgép V. baktalóránitházi gyáregységében készülnek a mezőgazda- sági üzemek által keresett MBP 6,5-ös típusú mezőgazdasági pótkocsik, amelyekből az év első harmadában 400 darabot készítettek és szállítottak az Agroker Vállalat megrendelésére. — Pszt... — emeltem fel az ujjamat figyelmeztetően. — Hallgasd csak ... — Minden csendes ... — suttogta a feleségem. — Itt... — Nevetnem kellett. — Csak a varjú ... vagy kettő... Még néhány percig a kocsiban maradtunk. — Semmit sem látni, semmit sem hallani... — vélte végül a feleségem —, tényleg nagyszerű tipp volt... — Ugye? — ragyogott fel az arcom. — Ez a csend itt... Ügy látszik tényleg mi vagyunk az egyedüliek ... Kiugrottam a kocsiból.. • Nagyszerű... Senkinek nem is kell látnia... Rajta ... ! Eddig a tisztásig kocsival csak tíz perc. A szeméttelepig csaknem egy órát kellett volna utazni. Harald Rómaikat Á titkos tipp Mesékre pedig szükség van
