Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-11 / 109. szám

1987. május 11 Kelet-Magyvorauf 7 motoros EB nyíregyházi elő­döntője. NSZK-beli, csehszlovák és lengyel sikerek után végre a hatodik futamban — har­madszori ismétlésre — ma­gyar futamgyőzelemnek tap­solhatott a mintegy ötezer szurkoló, a miskolci Újhelyi Sándor ért először át a cé­lon. A másik magyar, a sze­gedi Nagy Róbert két máso­dik hely után a 12. futamban végre győztesként hagyta ma­ga mögött a négy kört. Nehéz lenne kiemelni va­lamelyik futamot, hiszen vé­gig izgalmas, nagyszerű csa­tákat láthatott a publikum. Talán a 15. futam hozott kü­lönösen parádés motorozást, ebben az akkor még két hét­pontos Újhelyi és a csehszlo­vák Hadek is rajtolt. Újhe­lyi a rajt után belülről hú­zott el a nyugatnémet Heh- lert 'mellett, majd a követke­ző kanyarban ugyanígy hagy­ta el a vetélytárs Hadeket is, és három pontú szerzett. Ki­válóan motorozott Nagy Ró­bert is, és amire csak keve­sen és titkon számoltak: az A Nyíregyházi Volán DSC Zalka Máté utcai pályáján jóval a verseny előtt elkez­dődött a program. A nézőket táncosok szórakoztatták, ám a depóban nyolc nemzet 16 fiatal salakmotorosa a szoká­sos verseny előtti elfoglalt­ságokkal töltötte el az időt: utolsó állítások a gépeken, öltözés, eligazítás ... Aztán röviddel háromnegyed tizen­egy után felcsapódott a rajt­szalag, az első futammal kez­detét vette az egyéni salak­Díjkiosztás után Üde színfolt a depóban — és a helyszínen sokan látták — ez a lány kitűnő motorsze­relő is... Vaspapucsosok látványos viadala wm Porzik a nyíregyházi salak. (Farkas Zoltán felvételei) „Sportélmény és szervezés szempontjából egyaránt ki­váló verseny volt-’ — foglal­ta össze röviden véleményét a vasárnapi EB-elődöntőről Pospisil úr, a nemzetközi szö­vetség ellenőre. A vége után kezdjük az elejéről, hogyan is alakult a magyarok szem­pontjából nagyszerűen sike­rült verseny. Salakmotoros Európa-bajnoki futam Nyíregyházán elsőséget a két magyar fiú­nak különfutamban kellett el­döntenie. Miként a közép­döntőbeli szereplést biztosító 5—8. helyeket is, amelyekre négy kilencpontos versenyző vívott nagy harcot. A különfutamok előtt tom­bolahúzás váltott ki, mérnem versenyizgalmakat, a fődíj egy Jawa moped volt. Nem tűnt úgy, mintha a két magyar fiú előre megbe­szélte volna az elsőség kér­dését (sokan vélekedtek így a lelátón). Újhelyi rajtolt jobban, és végül nagy küz­delemben nyerte az elsőségért rendezett különversenyt, így az elődöntőt is. A második különfutam tétje az volt, hogy a negyedik helyezett csak tartalékként indulhat majd a csehszlovákiai Zarno- vicében rendezendő közép­döntőben. Ez végül a bolgár Petranov sorsa lett. összességében kiváló, iz­galmas és változatos viadalt láthattak a szurkolók, nem várt, de megérdemelt ma­gyar sikerrel. Jól szerepeltek a csehszlovákok is, mindhá­rom versenyzőjük továbbju­tott. A vártnál gyengébb tel­jesítményt nyújtottak a szov­jetek és lengyelek, (csak egy- egv versenyző jutott tovább), az osztrák Bössner hozta for­máját, a két nyugatnémet fiúnak nem jött össze. Az egyik bolgár alig maradt el a teljes sikertől, míg a ju- goszlávok csak a mezőnyt telték teljessé. Egyéni salakmotoros EB- elődöntő. Nyíregyháza, 20 fu­tam, 5000 néző, vezetőbíró: Koroknai Jenő. 1. Újhelyi Sándor, 2. Nagy Róbert 13— 13. 3. Forgács (csehszlovák) 12, 4. Kalina (csehszlovák) 10. 5. Bössner (osztrák) 10. 6. Drabik (lengyel), 7. Kurgus- kin (szovjet), 8. Hadek (cseh­szlovák). 9. Petnanov (bolgár) 9—9 ponttal. Mán László r,— ^ K M [sport] A világ sportja BUENOS AIRES: Cesar Luis Menottit. az ar­gentin labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitá­nyát, a Boca Juniors jelen­legi szakvezetőjét az argen­tin főváros egyik kórházába szállították, miután a neves szakember görcsökre, rosszul- létre panaszkodott. NÁPOLY: Nápoly ünnepel. Az olasz labdarúgó-bajnokság vasár­napi fordulójában a dél­olasz város csapatának a Fio- rentina elleni l:l-es döntet­len is elég volt, hogy egy fordulóval a befejezés előtt első legyen. A klub 61 éves történetében először sikerült a bajnoki cím megszerzése, amelyben nagy szerepe volt az argentin világbajnok Die­go Maradonának. hiszen hét­ről hétre tündökölt együtte­sében. A San Paolo stadion­ban 85 ezer néző köszöntötte az új bajnokot, s az egész városban órákon át tartott az ünneplés. Délben néptelen a sikátoros utca. Nyíregyháza — Riviéra, Kacér­kodott velünk az áprilisi idő­járás, amikor autóbuszunk — fedélzetén 19 mokány, serdülő labdarúgóval — 1700 km-es út­jára elindult, hogy 48 órás uta­zás végén, álmosan, zsibbadó végtagokkal megérkezzék a tava­szi melegbe, az olasz Riviéra egyik tengerparti városába — Imperiába. Utazásunk derekán az osztrák —olasz határon szolgálatot telje­sítő vámtisztviselő alaposan szemügyre vette autóbuszunkat, betűzte a rajta lévő feliratot: NYVSSC. ,,Merre mennek?” ,,Imperiába, az olasz Riviérára, a tenger mellé.” ,,Jó utat. me­hetnek!” Autóbuszunk továbbin­dult Tarvisióból. Irány: Kiviére dei Fiori, a nemzetközi serdülő labdarugótorna, amelyen a mie­ink mellett hat olasz és egy sváj­ci csapat indult. A nagy forgalmú Imperiában minden a vendégekért történik. Hatalmas reklámok, a világhírű partszakasz kényelmét, az üdü­lést hirdetik, csakúgy mint a Cinzanót, a Fiatot, a pizzát. . . Csapatunk milánói fogadása is olaszos volt. Salamina KJccardo úr, a helyi labdarúgó-szövetség egyik vezetője pizzával várt ben­nünket, másnap velünk autóbu­Nyíregyházi labdarúgókkal Olaszországban Kolostorban a szpari ifik ,,Porto Maurica mintegy száz év­vel ezelőtt egyesült bnegliával. A települést az Impero folyó sze­li ketté. A közelmúlt felmérése szerint ez a járás Olaszország leggazdagabb vidéke.” Olaszhonban járva, jó alkalom a labdarúgás felől érdeklődni. Fabricio Lancza a helyiek játé­kosa magyarázza: — Quanti anni hai? (Hány éves vagy?) ■ A Bambino tisztelettudóan vá­Az olaszok azt vallják: „Ha labdarúgás nem lenne, fel kellene találni. Ez a játék az engesztelődés, a megértés sportja.” Szép aforizma. Ha akarjuk, elhihetjük. Ne vitas­suk, higyjük el. Itália a labdarúgás Mekkája!... szozott Imperiáig. ö mondta: „Bár jól megépített a Milánó— Genova közötti autópálya, ve­lünk jön, nehogy eltévedjünk. Itáliában olykor az ördög sem alszik.” Az út végén kifizettük, a sztrá­da használatáért járó sokadik tízezer lírát, ami számokban ma­gas, lényegében néhány fagy­laltra lenne elegendő. „Scusi, signore mi sa dive dov’é . . .” ..Bocsánat uram, meg tudná mondani, merre van a Giuseppi- ni kolostor?” . . . Itt jelölték ki ugyanis szállás­helyünket a rendezők, itt fo­gyasztottuk el az első makaró­nit, majd a többi olasz ínyenc­séget, amellyel számunkra ked­veskedtek. A kolostorban min­dent megkaptunk — és megtud­tunk —. amire kíváncsi az em­ber. Herczku, Babicz, Szűcs és társaik olyan természetességgel ették a délben felszolgált rákot és polipot, mintha azt odahazá édesanyjuk tálalta volna. Futottak mellettünk az autók a szálláshely és a sportpálya kö­zötti úton, a tengerparti sztrá­dán. A belváros gyorsan bejár­ható, nem így a kikötő, amely­nek partszakasza több kilomé­ter. Néhány hét múlva már hem­zsegnek itt a fürdőzők a tenger­parti homokban. Egymás után több kőmóló vezet a vízre, kö­rülöttük tiszta tollú sirályok. A városka villanyvilágitású di­ákpályáján három napon keresz­tül hatalmas csata zajlott. Az olasz labdarúgás korosztályelitje között a Como és a Torino já­téktudása kiemelkedett a me­zőnyből. Balszerencsénkre ép­pen ez utóbbiakkal hozott össze a sors az első fordulóban. A torna nem nélkülözte az olaszos ceremóniát. A csapatok tagjait a Palazo del Communában — városházán — dr. Giovanni pol­gármester fogadta. Az esemé­nyen mi is szót kaptunk, a ve­lünk lévő tolmács — Liza néni — valami ilyesmit mondott a városháza dísztermében: ..Tisz­telettel köszönjük a meghívást, a szeretetet, amellyel körülvesz­nek, s azt, hogy meghívtak ben­nünket.” A nyíregyházi srácok égő szem­mel bámulják a tengert. A csa­pattag Tanka Gyuri meg is jegy­zi : „Ha sokáig nézem. biztos, hogy tengeribeteg leszek!” A víz csendes és félelmetes. Bel­jebb hatalmas hajók közleked­nek. A környék ősi pompáját, nö­vényzetét leírni legfeljebb meg­kísérelhetem. Mert mit is írhat földi halandó egy olyan vidékről, amelyet Riviéra del Fiori-nak, a virágok tengerpartjának is­mernek. Az emberek szívélye­sek, de zárkózottak, az itt élő­ket liguroknak nevezik. Egy or­vosi és egy poéta Nobel-díjas született ebben a gyönyörű vá­rosban. A pálmák övezte utcá­kon megtalálható a sikátor és a modern építészet. A Marseille— Milano közötti vasútvonal való­sággal kettészeli a várost, az üzletek kirakata előtt robog az expressz. A narancs- és citrom­fák éppen érlelték termésüket, a tengeren vitorlásverseny zajlott. A szomszédos San Remo az olasz Riviéra legelegánsabb helye — virágközpont, játékkaszinói vi­lághírűek. Végig, ameddig a szem ellát virágok, pálmák, na­rancsfák, szállók, sziklák, lige­tek — ez Riviéra. Hogy is tart­ják a feljegyzések? — említette az Imperiában élő Soltész Kata­lin középiskolai tanár, aki val­lástörténetet tanít a helyi isko­lában, s a Riviéra jó ismerője. laszol. — Még csak tizenegy, de amíg nem válunk ismert játékossá, szüléink biztosítanak anyagi hát­teret a játékhoz. Később, jön az egyesület és leigazol bennünket. — Mennyit edzettek? — öt edzést tartunk egy hé­ten, minden gyakorlat labdával történik. A hét végén mérkőzé­sek vannak. Az utcán embernagyságú posz­terek a leghíresebb olasz futbal­listákat reklámozzák, a Como— Napoli mérkőzés alatt a tévé előtt ült az ország jelentős része. A lepedőnagyságú újságok olda­lakat szentelnek egy-egy mérkő­zésnek. Talán felesleges feltenni a kér­dést Itáliában: ,,Le piacé lo sport?” (Szereti ön a sportol?) A válasz: ,,Siü” (Igen!) „Milyen volt, hol laktál, mii* láttái...?” Akár lemezre lehel­ne venni: mindenkitől ezt kér­dezik. amikor hazalátogat kül­földi útjáról. Az én válaszom: „A virágok tengerpartján jár­tunk.” Kovács György Imperia, az olasz Riviéra tengerparti városa. (A szerző felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents