Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

2

Kelet-Magyarország '

1987. május 9.

„R még megmenthető gyermekekért”

Az enberség forintjai

Befizették a brigádjutalmat

Megható felajánlásról kaptunk hírt a közterület-fenntartó vállalattól. Ignácz Já- nosné a Bessenyei György nevét viselő, háromszor arany fokozattal kitüntetett kollektíva nevében elmondta: a

múlt évi munkájukért kapott brigádjutalmat felajánlották egy pénzalapra. „A még megmenthető gyermekekért” — ezt a nevet adták akciójuknak. Az az elgondolásuk, hogy egy állandó pénzalapot létesítenének külföldi gyógyászati eszközök vásárlására, gyermekek külföldi kezelésének, műtétéinek finanszíTelefonon az AIDS-ről

Az egész világon, így hazánkban is növekszik az AIDS-vírussal fertőzöttek száma. Emiatt a világ számos országában pánik- hangulat uralkodik. Hazánkban ez a pánikhangulat nem indokolt, mivel egészségügyünk felkészült a betegség gyors terjedésének megakadályozására. Ennek ellenére komolyan kell vennünk az AIDS-kórt és mindent meg kell tenni a megelőzésre. A megelőzést nagymértékben szolgálja az egészségügyi felvilágosítás, a betegség természetének megismertetése. Mivel az utóbbi időben megyénk lakossága körében igen nagy érdeklődés tapasztalható az AIDS-be- tegséggel kapcsolatban, hazánkban harmadikként (Budapest és Szeged után) május 12-től bevezetik az

AIDS-telefonügyeletet. Minden hét keddjén 16,30—18,30 óra között kérdéseket lehet feltenni az AIDS-ről a 18—015-ös számon. A válaszokat dr. Szabó Péter megyei szak- felügyelő szakfőorvos, az orvostudományok kandidátusa és munkatársai adják.

rozására. Mint a Vöröskereszt aktivistái, ezt a felhívást a mozgalom decemberben sorra kerülő VII. kongresszusa tiszteletére tették.

A Bessenyei György szocialista brigád 3600 forintot ajánlott fel a napokban megtartott ünnepélyes tanácskozáson. A Tessedik Sámuel szocialista brigád tagjai fejenként száz, összesen ezer forinttal csatlakoztak hozzájuk. A Szamuely Tibor nevét viselő közösség szintén ezer, a Május 1. szocialista brigád 2600 forintot szavazott meg a nemes célra. Már egyéni felajánlások is történtek: Gáva András sofőr saját pénzéből fizet be az akcióra.

Talán mondani sem kell, hogy lányok, asszonyok az akció elindítói. Valamennyiük kisgyermeket nevel és tudja, milyen pótolhatatlan űr, ha a kicsi egészségét nem tudják visszaadni. Hegyeket mozgat meg a jó szándék, amikor egy-egy kisgyermeknek külföldi klinikán, méregdrága pénzért adhatják meg a gyógyulás reményét. Egy ország összefogására láthattunk szép példákat az elmúlt időben.

De a puszta jó szándék kevés. Sok, rengeteg pénz kell hozzá, hogy egyáltalán lehetőséget teremtsenek a gyógykezelésre más országban. Éppen ezért gondolták a közterület-fenntartónál dolgozó nők, hogy biztonságot adna, ha egy állandó pénzalapot hoznának létre, amelyre nemcsak a vállalatnál, hanem a megyében, sőt az ország más részein élő kollektívák és magánszemélyek fizethetnék be jó szándékú forintjait. A tervük: csekkszámlát nyitnak, addig viszont a Vörös- kereszt városi vezetősége kezeli a pénzalapot, a Nyíregyháza, Benczúr tér 3. alatti székházukban lehet csekket kérni a befizetésekhez.

Tóth Kornélia

Sóstóra érkezik a Lord

Hosszú ideje játszik már együtt a Lord együttes, de nagyon sokáig kevésnek bizonyult vitathatatlan tehetségük — nem sikerült országos érdeklődést kelteniük. Érdekes riportkömyv örökítette meg harcukat az elismertetésért, a vidékiségböl adódó hátrányok ellensúlyozásáért. A szombathelyi zenészek hamarabb arattak sikereket a szomszédos Ausztriában, semmint a hazai hanglemezgyártónál felfigyeltek volna rájuk. Azóta a hagyományosabb rockzenét játszó Lord végre megjelentethette első nagylemezét, s a stílus kedvelői előtt már népszerű zenekarnak számit. Május 9-én, szombaton este bemutatkoznak a nyíregyházi közönség előtt is a sóstói Ifjúsági Parkban. A koncert háromnegyed nyolckor kezdődik — előzenekarként a helyi Spirit együttes lép a színpadra.

Jó reggelt, Nyírség!

Péntek, május nyolcadika. Az óra háromnegyed ötöt mutat. Hűvös az idő, nyolc fokot mérnek. A szél északi. Fagyos a leheleté: a fagyosszentek előjele ez. Lusta fellegek lógnak az égen, köztük éppen

hogy utat talán magának a felkelő nap. Még minden csendes, a város sem ébred. Útnak indulunk — tetten érni az ébredő Nyírséget.

A 23-as kilométerkő mellett 5 óra 03 perckor még álmosan indul a párbeszéd: nemrég ébredt a riporter, és az első hajnali riportalany — Molnár László.

— Fél hatra megyek a görögszállási Biogal-lerakathoz, ott dolgozom mint géplakatos — mondja. Kiderül, hogy nőtlen ember, aki innen a Szalpadságbokorból jár két műszakos munkahelyére, évente megtesz jó kétezer kilométert két keréken.

— Délután pihenni fog?

— Dehogyis, vár a kertem, hatszáz ölön van egy kis krumplim, kukoricám.

Amint a kerékpáros eltávolodik tőlünk, sötétkék munkaruhájának gallérjára tüzel az első napsugár.

öt óra tíz. Fázósan, kabátját összehúzva igyekszik Virányos felé Magyar János. Siet, hogy elérje a Belegrád- ra induló vállalati buszt.

— Hatra megyek minden reggel, s ehhez bizony jó koGrósz József

rán kell kelni. De így a jó, hiszen délután kettő húszkor befejezem a munkát, s aztán hoznak haza. Szüleimmel lakom, van egy kis gazdaságunk, ott is akad munka bőven. A reggeli felkelést megszoktam, de nem tagadom, ez a mai hűvösség nem örvendeztetett meg. Nézze, fázik a fán a virág, fázik a növény is ...

Veres Ágnes és Oláh Marianna

Tiszanagyfaluban a tsz-major őrbódéjában már várja a váltótársát Gyuricza László — nagybátyját, Sándort, aki átveszi a szolgálatot. Az óra öt óra 20-at mutat.

— Eseménytelen volt az éjszaka — kezdi köszönés után. — Csak a hideg, az volt kegyetlen, főleg a szél. Este álltam szolgálatba, most egy kis pihenés következik, mondjuk tízig, aztán ott a ház körüli munka.

Gyuricza autózúgást hall. Kutyája is hegyezi a fülét. Jön a rendész. Felhúzza az őr a sorompót. Aztán az órájára néz. A nap feljött, az idő tiszta. Gyuricza szemén látszik: kialvatlan. Jó őr.

5 óra 35 perc. Még be nem pucolt ház, szépen körvonalazódó nagy porta Grósz Józsefé, a nem egészen 30 esztendős tiszanagyfalui fiatalemberé. Itt a korai kelés az állattenyésztő falusi ember ősi kötelességei közé tartozik.

— Nézzenek szét nálam, most még csak 16 tehén van itt, de lesz 30 is — mutatja gazdaságát a vendégszerető

A tárgyalóteremből

Nem volt seprűjük...

Két szomszéd. Kovács József alkalmi munkás és Boros József rokkantnyugdíjas ügyében hozott ítéletet a mátészalkai bíróság. Mindketten többször voltak már büntetve, elsősorban vagyon elleni bűncselekmények miatt.

Múlt év november 18-án Kovács és Boros úgy határozott, hogy szükségük van egy kerékpárra. Természetesen nem vásárlásra gondoltak, hanem arra, hogy majd valahogy szereznek. Nyakukba vették a várost, bejárták több ház udvarát. Végül Kovács a Ságvári utcán, egy pincében találta meg „álmai kerékpárját”. Hogy hozzájusson, kénytelen volt a pincerekesz lakatját lefeszíteni. Nemcsak a kerékpárt vitték el, hanem jól felpakoltak még befőttekből, tojásból. A sértettnek összesen 4374 forint kárt okoztak.

Kovács nemcsak a kerékpárok iránt érzett ilyen vonzalmat. Kerítésdrótot is lopott egy magánkereskedőtől, két alkalommal, 6850 forint értékben. Valószínű, hogy saját céljaira akarta felhasználni, mert a nyomozás

során megtalálták lakásán a drótot. Magnósrádiót is lopott, december 3-án egy magánházból. Az idegen lakásba úgy jutott be, hogy ’ betörte a bejárati ajtó üvegét.

December 19-én a két szomszéd beállított egy ismerősükhöz: „kézikocsi kellene, mert seprűt viszünk a piacra eladni!” A jóhiszemű ismerős odaadta a kézikocsit — amire aztán keresztet is vethetett. Kovácsnak és Borosnak nem volt se pénze, se seprűje. A kocsi arra kellett, hogy legyen mit eladni.

A két elkövető hamar kézre került. Kovács Józsefet előzetes letartóztatásba helyezték. A bíróságon mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre ítélték, valamint elrendelték a büntetés letöltése utáni szigorított őrizetét.

Boros József mint többszörös visszaeső halmazati büntetésül 1 év és 6 hónap szabadságvesztésbüntetést kapott. Mindketten kötelesek az okozott károkat kamatostul megtéríteni. Az ítélet jogerős.

B. A.

gazda, aki ugyan szobafestő, de kilenc éve az állattenyésztés hozza a család számára a megélhetést, a boldogulást. Feleségével együtt a hajnali munkához, a fejéshez készülődik.

— Meg lehet élni a tehéntartásból, de az az igazság, hogy hiába az állami támogatás, ha a cukorgyártól nem kapok répaszeletet.

Hat óra van. A rakamazi állomáson a peronon csak a bátrak vannak. A hűvös bekergette az embereket a váróterembe. Két fiatalt — ők még nem tudnak fázni! — kérdezünk: hová lesz az utazás? Veres Agnes és Oláh Marianna készségesen mondja:

— Kereskedelmi szakmunkás- képzőbe járunk, Nyíregyházán. Még pár perc, és itt a hat-ötös gyors. Az egyik héten iskola, a másikon gyakorlat, otthon, Gá- vavencsellőn. Korán kelünk ilyenkor, amikor a vonathoz kell jönni, negyed ötkor ébredünk, hiszen ide busszal, innen vonattal — szóval hosszú. Hogy délután mit csinálunk? — háromra érünk haza, és tanulunk.

Szépek, fiatalok, s ha így mosolyognak, majd a boltban, biztosan fellendül a forgalom ...

Negyed hét felé jár az idő, amikor Szabolcsban a tejcsarnok elé érkezünk. Ekkor ér oda kerékpárján Becske- házi Istvánné tizenkét liter tejjel. A csarnokos, Vasi Károlyné mér, s a tej a tartályba kerül.

— Hatkor nyitunk, ilyenkor kezdődik a reggeli csarnokiás. Sajnos, kevés a tej. Most meg különösen bajban vagyok. Csak fél fázis van, a

Balogh Ferenc

vihar miatt áramszünet volt az este is. A tévét se tudtuk nézni, de ez a kisebb baj. Engem a tej izgat, mert nem hűt kellően a masina. Mire összegyűlik a tej, akkor várom, hogy elvigyék. Van, amikor Rakamaznak kell, de kér a tejipar is. így aztán otthon, amíg hajolok a csirkével, jószággal, kerttel, figyelem, mikor jön a tartálykocsi.

Hat óra harmincegy. Harminchárom éve révészkedik Balogh Ferenc. Régen a ven- csellői, s már 13 éve itt, a balsai kompnál, ö az, aki

ezen a pénteken még minket, az ébredés pillanatait megleső újságíróknál is sokkal korábban kelt: három

órakor talpon volt, hogy első utasait átvihesse a borsodi partra.

— Négy órakor ketten jöttek át, ők mindig az elsők. Egy ember a cipőgyárba, egy meg a kenyérgyárba ...

Amint beszélgetünk a révész munkájáról, begördül kompjára egy rakamazi „törzsvendég”. — Legalábbis hetenként egyszer itt vagyok — tájékoztat Ling János kistermelő. Megmutatja a Zsuk rakományát: csirkét visz át Borsodba, jó tizenkét éve jár át a komppal.

A túloldalon, a borsodi parton három diáklány, a pataki tanítóképző főiskola elsőévesei integetnek a közeli kompnak. — Vizsga előtt tanulunk, pihenünk. Hétfőn oroszból kollokválunk — mondja Csáki Katalin és plédbe burkolódzó társaival, Ferenc Krisztinával és Üjváry Máriával együtt a víz fölé emelkedő parti magaslatra telepszik.

Az első vásárlókkal érkezünk a hétórai nyitásra a ven- csellői kis ABC-be. Tóth Ferenc, aki pénteken szabadnapos, a kezében egy kis cédulával jön. Az asszony írta fel a vásárolnivalót: Kaffa

kávét, Hypót, kenyeret.

— így jobb, ritkán járok boltba, az ember még elfelejti — mondja a tsz állat- gondozójá —, aztán meg üveget is hoztam vissza, kell kóla is, meg patront is cserélek.

Iski Sándor (Fotó; B. L.)

Bartók László, a boltvezető elégedett. A rendelt áru megjött, friss a kifli, a kenyér, a tej, sütemény is érkezett elegendő, és vevői is vannak, jóllehet a szomszédban ott a konkurens magán- kereskedő.

— Kapaszkodni kell, már nem egyedül vagyunk a piacon — mondja —, így aztán fontos, legyen mindig áru.

— Meg mindig mosolyogni is kell — szól a beszélgetésbe Timku Sándor nyugdíjas, aki rendszeresen itt vásárol. — így, ha van áru, meg jó szó, itt tartunk ki — fejezi be a gondolatot.

Hét óra huszonöt. A nap már utat talált magának a felhők között. A Szabadság Tsz „repülőterén” tétlen az égiszekér. A szél túl nagy, ma aligha lesz felszállás. Pedig a búza vegyszerezése van napirenden. Ugyanakkor a műtrágyaszórók nem tétlenkednek. Iski Sándor, Cserpák Mihály és Fehér István rakodnak. A legelőre kell kiszórni a nitrogénműtrágyát.

— Jól jött az eső a múlt napokban — magyarázza Iski —, most egy kis csendes idő kellene. Rajtunk nem múlik semmi, amit a kései tavasz elvett, visszapótoljuk. Mára 50—60 hektárt irányoztunk elő, meg is lesz.

Villanások voltak ezek arról, miként ébredt a Nyírség északnyugati része. Ahogy az óra haladt előre, úgy népesedett be a falu, határ. Es amikor 7,30-kor a rádió nyíregyházi adásában Kolláth Adrienne azzal búcsúzott, hogy még mindig 8 fok van, s 14 várható, s hogy Mihály napja van, már minden mozgásban volt, az országúton egymást érték a kocsik, s a bokortanyákról is elindultak az iskola felé a nebulók. Jó reggelt, Nyírség!

Bürget Lajos— Szilágyi Szabolcs