Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9. Kelet-Magyarország 3 Vetőgépek rohama MÁR A KÖKÉNYBEN SEM LEHET MEGBÍZNI. Igaz, hogy a tapasztalt pecá- sok szerint a ponty éppen a virágzáskor kezdi el ikráinak lerakását, de nemigen lát ki a vízből, így saját biológiai órája után tájékozódik. A kukorica vetése ugyané ter­mészeti jelenséghez kötődik, ámde nem mindegy, hogyan virágzik ez a fanyar és fagy- gyal érő gyümölcs cserjéje. Szendrei Kálmán, a megyei tanács csoportvezetője az áp­rilis végi virágzáskor okával megnézte a bokrokat és úgy találta, hogy csak a napérte oldal borult virágba, a többi még jócskán bimbóban ma­radt. Ennyit a kökényről, mert ez a jegyzet a kukorica idei kilátásairól szándékszák né­hány információt közreadni. A bevezető csák azt akarta bizonyítani, hogy hiába a nagy melegben a természet sietős önmagát utolérni aka­rása, a késés a megtévesztő jelek ellenére még napjaink­ban is tetemes. Nem így a tengeri vetésében. A munka ünnepén hiába szakadt egybe több pihenőnap. Ilyen ferge­teges ütemű és eredményű rohamra régen indultak a vetőgépek. Egyszerre dolgo­zott az egész megye, tekintet nélkül arra, hogy homok vagy fekete föld. Az egy hét- nyi jó melegben bevetették a tervezett terület közel negyven százalékát. AZ ÉSSZERŰ MEGOLDÁ­SOK IDEJE JÖTT EL. An­nak érdekében, hogy a hát­ralévő táblák se szenvedje­nek késedelmet, de a minő­ségen se essék csorba. Szó­ba jöhetnek a gépcserék, hiszen ahol befejezték, on­nan már mehetnek arrébb a vetők. Nem sima ügy ez, hi­ába látszik annak. Mert ho­gyan gondolkozik a vető traktoros? Ha idejön a kol­léga, nekem annyival keve­sebb jut a napi öt-hatszáz forintos munkából és hama­rabb jön el kisebb keresetű időszak. Azt mondja tehát: elvetjük mi ezt magunk. Na­gyon gondos mérlegelésnek kell megelőznie az ilyen dön­téseket. Mint ahogy azt sem illett elsietni, hogy melyik tél által megnyomorgatott búza-, árpa- vagy repcetáb­lát tárcsázzák ki. Ennek má­jus elejére jött el az ideje és nem előbb. íme: a jó idő! Sok mindent helyre tudott hozni, kár lett volna bármit is elsietni. Úgyis volt hol vet­ni az ősszel letakarultak he­lyén. Kedvezőnek mondható a kukorica pozíciója Szabolcs- Szatmárban. Rendre érkez­nek a gazdaságoktól a pót­felajánlások a miniszter pá­lyázatára. Ahol többet vet­nek, ott a tsz első számú ve­zetőjének jelentős összeg üt­heti a markát. Nem ilyen egyszerű persze a prémium­hoz hozzájutni, számos nehéz feltételt kell hozzá teljesíte­ni. Tavaly a gazdaságok mintegy fele csatlakozott a felhíváshoz és nem is csalat­koztak, mert nálunk nem ká­rosított annyira az aszály, teljesültek a hozamelőírások is. Az afc elnök cselekedett helyesen, aki megfelelő ju­talmazási rendszert dolgozott ki vezetőtársainak, de még a vetőgépeken dolgozóknak is. Ma sem más a követendő mód. Teljesíteni nehezebb a hozamemelés követelmé­nyét, mert igen magas lett a „bázis” a tavalyi jó termés miatt. NAGYOBB HOZAMRA SZÁMÍTUNK MINDEZEK ELLENÉRE. Miért is vet­nénk különben ... Igaz, mű­trágya-beszerzési nehézségek hátráltatják a technológia pontos betartását, ez azon­ban nem foghat ki egy talá­lékony szakemberen. Lehet panaszkodni — de lehet át­hidaló megoldást is keresni. Szűnőben a műtrágyaínség, és mind vastagabban csordo­gál a fontos tápanyag a kö­zeli gyárakból. Amíg még „szeg” állapotú a növényke, addig akár géppel is kiszór­ható az a 100—150 kiló nit­rogén, ami hiányzik, de utá­na is oda lehet tenni a tövé­hez, úgy, ahogyan régen cse- lekedték. A hozam érdeké­ben nem szabad finnyásnak lenni az alkalmazott eszkö­zökben ... Ésik Sándor Vetik a kukoricát a szakolyi határban. 4 z ember bemegy a gyárba. Olyan a kedve, hát köszön. A portás viszont csak mo­rog. Nem érdekes. Gyomor­beteg vagy hasonló. Epéje van. Az ilyennek jobb is, ha nincs közérzete. Az ember átöltözik. Ma­tat a stsebekben, és rájön, hogy nincs cigarettája. Nem baj, szól majd a lánynak. Minden reggel szól, és ezt nagyon élvezi. Attól a né­hány szótól mindig jobb a napja. Az ember a százast az állvány peremére teszi. Rá­tesz egy marófejet, jön majd a lány és elveszi. Ki­lenckor jön, addig nem gyújt rá. Most az a dolga, hogy tizenöt csuklóstengelyt odakészít a géphez, és az délig elég. Ha az elsőt be­fogja, ráállítja az előtolást, elmegy és szól a művezető­nek. Megmondja: — Janikám — végtére is A művezetőben felforrt a hűtővíz. Mi ez az idétlenke­dés? Az embernek nem mert szólni, a lányra mor­dult. — Klári! — Tessék, Janikám? Az ember a gépre nézett, mert megállt. Kialudt a mennyezetvilágítás. Áram­szünet. Jókor jött a ho­mály. Az embernek dolga lett a géppel, a művezető a bódéjába loholt, a lány ajkbiggyesztve és vállrán­dítással vette másfelé az irányt. Az ember utánané­zett. — Nofene! Janikám? Te meg hol jártál, Te lány? 4 mikor észrevette, hogy megint hango­san beszél, lecsapta a kéztörlő rongyot, és elin­dult megkeresni a kéziko­csit. Ha már áramszünet van, kiviszi a műhelyből a forgácsot. „tJgy ám, kivi­szem, Janikám.” Seres Ernő Lépésváltás új stílussal Vezérigazgatói biztos az ISG szálkái gyára élén kölyök még hozzá képest, szóval: — Janikám! A for­gács már egy hete csak gyűl a gépnél. Mi a franc van? Igen, így mondja. Ja­nikám, mi a franc van?! — Nincs segédmunkás. Az ember megpördül a gépnél, és rájön: hangosan beszélt. Janikám, a műve­zető barna köpenyben, aho­gyan illik, mindenféle tol­iakkal és ceruzákkal a szi­varzsebében, ahogyan szo­kása, komoran nézi a mes­tert. — Nem vagyok Janikám, még akkor sem, ha egy hete itt van az a francos for­gács. Az ember nem szól. Csak gondolkodik. Elvtársnak nem elvtárs, úrnak nem úr, akkor most mi legyen? Sze­rencsére jön már a lány. Vörös hajjal lobog, lidérc, a fémek és a beton felett, leemeli a marófejet a szá­zasról és meglobogtatja. Az ember morog: — Cigi, tej, zsemle. — És semmi szöveg? Lenne. De hát itt áll Ja­nikám. Mire vár? Az em­ber nem is hitte, hogy ez a csitri akarja a csípős sza­vakat. Ha akarja, kapja: — Virulsz, mert velem álmodtál, én meg veled. Együtt, úgy hegyibe. — És az alakom? — Két domb és semmi több. De a szemed az hun­cut. Az éjszaka merre jár­tál? Munkavédelmi felszereléseket készítenek a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben. Nagy megrendelést teljesítenek kesztyűkből — készítenek hegesztő, víz-, és olajálló kéz­védőket egyaránt. Minősítés után címkével, használati utasítással látja el a kesztyűket Kohut Andrásné. (Elek Emil felvétele) Az új gyárigazgatót, Sichna Györgyöt, mint ve­zérigazgatói biztost, Buda­pestről helyezték ide. Felve­tődik a kérdés: nem lett volna-e alkalmas ember itt helyben? Farkas Sándor ér­vei meggyőzőek. — A gyáron belül nem — egy kívülről jött embernek pedig időre lett volna szük­sége, hogy át tudja tekinteni az itteni viszonyokat. A mos­tani vezetőnek ez nem okoz­hat gondot, mivel a vállalat műszaki fejlesztési főosztály- vezetője is. Mi történt eddig, és mik a jövőbeli tervek? — A dolgozók túlnyomó többségének imponál a mos­tani, határozottabb vezetési stílus. Az eltelt néhány hó­napban sikerült a munka- és termelési fegyelmet megja­vítani, kiiktatni szervezeti átfedéseket, jobbá tenni az információáramlást. Ezek és jövőbeli lépéseink az itt dol­gozók helyzetén is javítanak. Számítunk is támogatásukra, hiszen nem azt akarjuk job­ban csinálni, amit eddig, ha­nem teljesen újat... Megkerestem az igazgatót. — Vállalati érdek, hogy a nyereségtervet teljesítsük, ezért a gyár termékszerkeze­tét a nagyobb nyereségtar­talmú termékek javára kell átalakítani — tájékoztat Sichna György. — Vannak már konkrét tervek is? — Igen. A biotechnikában és az automatizált rendsze­rekben alkalmazott, vala­mint különleges rendeltetésű egyedi szerelvényeket fogunk gyártani. — Gondolom, az új típusú termékek előállításához a munkát is ésszerűsíteni, job­bítani kell. — Lesznek munkaerő-át­csoportosítások, és átképzé­sek, de senki nem válik fe­leslegessé. Minderről infor­máltuk a gyár kollektíváját, a dolgozók megértik és tá­mogatják törekvéseinket. Á becsületért Szükség is van erre a tá­mogatásra. Nem csupán azért, hogy a gyár teljesíteni tudja nyereségtervét, de egy kicsit Szabolcs-Szatmár be­csületéért is. Ebben a me­gyében sok olyan budapesti központú termelőegység van, amely bizony elmaradott mó­don elmaradott termékeket gyárt. Legtöbbjük rég meg­érett már a modernizálásra. Az ISG mátészalkai gyára, úgy tűnik, most megkapja ezt a lehetőséget. Czine Gáspár — Rendcsinálás van az ISG-ben is. Az új igazgató remélhetően helyre tesz ott egy-két dolgot. Ideje... — mondta nemrég egy beszélgetés során mátészalkai is­merősöm. Szavai felkeltették érdeklődésemet: Hogy is van ez? Mi volt a „rendcsinálás” előzménye? És ki­váltképp: mire jó? Mindenekelőtt némi „hát­térinformáció”: az Ipari Sze­relvény és Gépgyár körül­belül 2700 dolgozót foglal­koztató budapesti székhelyű vállalat, melynek öt gyára van. A mátészalkai, létszámát tekintve, a legnagyobb — 627 embernek ad munkát. Termelése 1980 óta dinami­kusan évi 5—7 százalékkal fejlődött, tavaly a tervet is túlteljesítették — 380 millió helyett 391 milliót produkál­tak — mégis beütött a krach ... Hiába több, ha kevesebb — Hiába voltak jók az ab­szolút mutatóink, a nyere­ségtervet nem tudtuk telje­síteni csak 80 százalékra — magyarázza Kákos Zoltán, a gyár termelési főosztályve­zetője. — Miért? — Ha diplomatikus aka­rok lenni, úgy válaszolok: objektív és szubjektív okok miatt. Talán a legfontosabb tényező az volt, hogy a nye­reségterv elkészítésekor, év elején, más gyártmány-ösz- szetétellel kalkuláltak, mint ami valóságban megvalósult. Év közben ugyanis a kisebb nyereségtartalmú termékek felé tolódott el a gyártmány­szerkezet. Ehhez jött, hogy a munkánk is lehetett volna jobb ... — És a gyár vezetése nem kérte a nyereségterv módosí­tását? — Nem ... Ha az előbb „háttérinfor­mációról” beszéltem, most egy „előtérinformációval” tartozom: a nyereségterv nem teljesítésének lett a kö­vetkezménye az is, hogy feb­ruár vége óta új vezetője van a gyárnak. Vagy mégsem? Farkas Sándor főmérnök értékelése bizonyosan helyesebb: Pattant a szikra — A tavalyi feszített terv csak a már meglévő vezetési hiányosságokat hozta fel­színre. Régóta voltak szét­húzások a vezetésben, és most pattant a szikra ... En­nek lett aztán a következ­ménye a személyi változás. Szerelvények a biotechnikához Kukoricakilátások Ballag már... N yílnak az orgonák. Ez a legbiztosabb jele, hogy itt a bal­lagás. De az a diák ak- szióma megfordítva (re- ciprok gyanánt) is igaz: itt a ballagás, nyílnak az or­gonák. Ma kétezer-hétszáz szabolcs-szatmári gimna­zista és szakközépiskolás búcsúzik a „Gaudeamus igitur” és a „Ballag már a vén diák” dallamaival, s hogy az újságírói közhe­lyek. közül ne maradjon ki a kifejezés: búcsúznak az alma matertől... Búcsú ez vagy inkább kö­szöntő, valamiféle elmú­lás, vagy inkább a szüle­tés eseménye? Felfogás és önbizalom kérdése lenne ennek eldöntése? Fogjuk tán fel búcsúnak, mert a ballagás kétségkívül az el- köszönés aktusa is — de csupán (s ez a csupán szó nem minősít!) az iskolá­tól, tanártól és osztály­társtól búcsúznak a diá­kok. A ballagás egy előre­tekintő szemlélettel az­után már inkább egy új minőség, mondjuk a fel­nőtté válás (ezt jelzi az érés, érettségi kifejezés) kezdetét is köszönti. Ha tehát így tekintjük, akkor semmiféle elmúlást nem jelez, inkább egy szép kezdetet indít ez a hagyo­mányos diákünnep. Per­sze a két motívum, a bú­csúzás és a beköszöntő együttesen is érvényesül­het, s így teljes ez a ked­ves májusi diákszombat. Talán szót sem érde­melne, hogy ki mit ünne­pel (finálét, vagy nyi­tányt), ha ehhez a mai naphoz nem kötődnének erősödő rossz szokások, túlzások is. Kényes téma ez, mert úgy is felfogható, hogy mit avatkozik bele egy újságíró a családok egyik legszebb magán­ügyébe, mégis ki kell mondani: a lehető leg­rosszabb ünneplést vá­lasztja az a szülő aki ma ballagási ajándékként egy kocsikulcsot (termé­szetesen a kocsival együtt) ad át gyermekének, akár kitűnő tanuló gyermeké­nek is. Tudom, lesz olyan osztály, ahol a banketten majd ott sorakoznak a ko­csik: lesz Lada, Trabant, Dácia . .. Toyota, éspedig nem az érettségi, bizonyít­ványok végeredményének rangsorában, hanem a szülők pénztárcája (uram bocsá’ kulturáltsága) sze­rinti megoszlásban. V alamikor, nem is olyan régen azért figyeltük az orgona nyílását, hogy jusson er­re a szép napra az érett­ségizőknek és tanáraik­nak, tehát a búcsúzkodók- nak ebből a kedves balla­gási virágból, most — ha nem is minden családban — a MERKUR-sorszámot is figyelik így tavasz tá­ján. Pedig ezt a várako­zásteli örömöt érdeme­sebb lenne későbbre hagy­ni, amikor is saját erőfe­szítésének gyümölcseként vehetné meg az első ko­csit a gyermek, még ha némi szülői pótlás akkor is jól jön majd. Reméljük, a benzingőz nem hervasztja le a nyí­ló orgonákat. Sz. Sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents