Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
Szobrok, plakettok Papi Laj os emlékkiállítása Papi Lajos emlékkiállítása látható az MVMK Lenin téri kiállítótermében május 15. és június 5. között. Az alkotót sok szál fűzi a megyéhez. Többször volt résztvevője a sóstói éremművész telepnek, utoljára 1985- ben. 1973-ban állított ki Nyíregyházán, Kisvárdán, később Fehérgyarmaton. Nyíregyházán a Sóstói Kulturpark szoborgyűjteményében Szabolcs vezér bronz ' portréja tőle származik. Mire második kiállítása ideért, emlékkiállítás lett belőle. Az emlékkiállítás nem a legjobb alkalom művek, pláne életmű értékelésére, hacsak nem kiemelkedő korszakos művészről van szó. Papi Lajos kismester, a szó eredeti és igazi értelmében. A kritika eddig kortársmű- vészként foglalkozott műveivel, összegezéshez, az életmű értékelő elhelyezéséhez az adott korszakban távlat és értő, az életmű egészét gondozó szakember szükséges. Kisújszállás emlékmúzeum létesítésén fáradozik. Jó alkalom lesz az alapvető információk összegyűjtésére, publikáció megjelentetésére. A kiállítás 24 plasztikát és plaketteket mutat be. Az anyag méretei arra engednek következtetni, hogy eredetileg kamarakiállításra gondolhattak a szervezők. Nagyobb bemutatót a terem méretei és adottságai nem is tesznek lehetővé. Szinte pontosan az anyag- használat figyelembevételével feloszthatók a művek. A katalógus szerint Medgyessy Ferencet és Borsos Miklóst tekinti szellemi mesterének. Ebből a válogatásból döntően az utóbbi hatása érezhető, épp a legkiérleltebb, legsikerültebb műveken. Ebbe a csoportba sorolom a Madaras Szabolcs vezér — bronz lány karcsú, stilizált figuráját, a két hal plasztikát, a kis méreteit meghazudtolóan monumentális őskort. Kompozícióé értelemben bizonytalanabb a Jel két azonos alakzatának egymáshoz való viszonya. Mintha külön-külön többet mondanának. Szintén kő, márvány az anyaga a kevésbé elvonatkoztatott plasztikáknak. A Cigányfestő szürke kőbe rótt barázdás portréja, mint egy halotti maszk, a Csikófej, hasonló anyagból, kedves, vaskos, életteli ábrázolás. Talán a legsikerültebb ebben a csoportban az End- ruska című márvány fiúfej. Antik szobortöredék hatását kelti. Érzékeny, finom tónusok az arcon, sima felületek, melyeket jól ellenpontoz a haj kidolgozott, kunkorodó fürtjeivel. A fa szobrok más plasztikai világba vezetnek, melyek eredetüket a stilizált népi és történelmi hagyományokat feldolgozó, koronként erős politikai töltetű szobrászatban lelik. Így állnak egymással rókonságban a pogány magyar eredetre utaló István király, a Kompozíció sőt a Madonna című fa plasztika és a Kikötött mártír ábrázolása, vagy Marx egy tüskéből faragott monumentális portréja. Számomra ez utóbbi a legerősebb munka ebben a csoportban, ismét az elhelyezés csökkenti hatását, súlyát. A kiállítás rendezése, a körülmények sokat levonnak a jó művek hatásából. A sok-, féleség ebben az esetben inkább vegyesnek tűnik. Ha em lékkiáil lítá s n ak hirdeti magát a kiállítás, akkor szerencsés lett volna a katalógusban teljes műtárgylistát adni, feltüntetni legalább a kiállításon a keletkezés évszámát és a szerzőről több, részletesebb információt adni. A három kiállított makett nem végleges, befejezett munka, kutak, köztéri plasztikák kisméretű tervei. Az érmek elhelyezése a két nagy, fekvő tárlóban is túl sok hasznos teret vett igénybe. Több, teret igénylő körplasztika került falhoz, vagy sarokba. Végül is a közönség a kiállítás alapján megismerheti Papi Lajos munkásságának főbb irányait, több igazán szép művét. A közérthető, külön előképzettséget nem igénylő szobrok kedvező közönségvisszhangra számíthatnak. Orbán György Új formák a tanításban Á hazai szakoktatás úttörője Az egykori vármegyeszékhelyen, Nagykállón, 1887. május 24-én, 100 éve született Vigh Bertalan, a hazai szakoktatás úttörője, kiemelkedő tudású gépészmérnök. Édesapjának, a nagy felkészültségű matematika-ábrázoló geometria tanárnak fia már a családi házból hozta magával a természettudományok iránti érdeklődést, amit közben Szegeden a piarista gimnáziumban jó tanároktól tovább mélyíthetett. Apjának szegedi szolgálati helyét követően a csalód Egerbe került, itt érettségizett, és a szülői ház kívánságára az itteni jogakadémiára iratkozott be, s egy éves becsületes helytállása után a szülők mégis engedtek akaratukból, és beleegyeztek, hogy fiiúk 1906-ban átiratkozhatott a budapesti- műegyetem gépészmérnöki karára, ahol diplomáját^ 1911- bén szerezte meg. Ezután a debreceni fémipari szakiskolába került, és . ez a lépése egész életpályáját meghatározta, eljegyezte magát a ■szakipari oktatással. Nagy rangra emelte a debreceni iparoktatást, külön tanfolyamokat szervezett, amelyeken nem elégedett meg a kísérletek hatásos bemutatásával, hanem igényes tudományos előadásokat is tartott hallgatóinak. Debreceni szakmai sikerei elöljáróinak figyelmét hamar felhívták a fiatal mérnökre, és 1916-ban a budapesti mechanikai és órásipari szakiskolához helyezték, majd a felső ipariskolában is tanított rendkívüli tanárként, de dolgozott a kereskedelemügyi minisztériumban is. Ekkor írta, és adta ki első jelentős művét, a Villamosság alaptörvényei c. könyvét. A szakiskola helyettes igazgatójává 1923- ban nevezték ki, és közben megbízást kapott, hogy szervezze meg az új elektromos- ipari szakosztályt. Eközben még szorosabb kapcsolatot teremtett a felső ipariskolával, amit akkoriban csak Technológiának neveztek, és mai utóda a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola. Egyik életrajzírója ezt írja róla: „XJttörő feladatát sikerrel megoldva, Vigh Bertalan az elektromosipari tagozat megteremtésével hazánkban az első olyan iskolát szervezte meg, amely a villamosipari ismereteket iskolaszerűén oktatta. A tantárgyak kiválasztása, a tananyag és a tanterv összeállítása, az anyagi eszközök és a műszaki felszerelés előteremtése mind Vigh Bertalan személyes érdeme volt. 1924- ben, elődjének halála után az intézet igazgatója lett, akkori viszonyok között igen fiatalon, 37 éves korában." Ezután ismerte fel igazán, hogy szakiskolai • színvonalon — közben számos országban tett tanulmányutat — nem lehet magasabb fokú technikusképzést megoldani, és ezért a hároméves szakiskolához előbb egy-, majd kétéves felső tagozatot létesített. Ez az oktatási forma kiválóan bevált, és egykori hallgatói a villamosipar kiemelkedő szakembereivé váltak. Ugyancsak Vigh Bertalan valósította meg hazánk első felső tagozatos oktatását, mai fogalmak szerint esti oktatási formában, és i!tt a villamosipari szakmunkások négy év alatt a szakiskolát és a felső tagozatot is elvégezhették. Vigh Bertalan ezzel az oktatási formával ■ is korát messze megelőzte.* • Vigh Bertalan ebbéli tevékenységi t értékelve eme. oktatási : Tináin 1927 és 1951 között mintegy 1500 felsőfokú villamosipari szakember végzett, és több mint ezer azok száma, akik megelégedtek a középfokú képzéssel. De az esti tanfolyamokon is legalább ezer szakembert képeztek ki. A nagy iskolateremtő és iskolaszervező munkásságához az is hozzátartozik, hogy a rohamosan fejlődő technikai követelményekkel mindig lépést 'tartott.. Szakkönyvein egész nemzedékek nőttek fel. Sóikat tett, mint tanügyi főitanácsos a kolozsvári, a pécsi, a szegedi felsőipari iskolák továbbfejlesztéséért, a Magyar Elektrotechnikai Egyesületért, a női ipariskolákért. Nyugalomba 1950-ben vonult, de ezt követően is tovább dolgozott .a műszaki- tudományos haladásért, a Budapesti Műszaki Egyetem meghívott előadója volt, de több évtizedes oktatói tapasztalatait üzemi tanfolyamokon is kamatoztatta a felnövekvő nemzedék számára. Szinte haláláig dolgozott, ami 1959. április 16-án következett be. Vigh Bertalan olyan szakember volt, aki mérnöki fel- készültségét és pályáját hivatásnak tekintette, s mindehhez rendkívüli szervezőképessége és -készsége párosult. Világos és jó stílusú előadó és szakíró volt, aki mindig lépést tartott kora technikai színvonalával, a műszaki-tudományos haladás követelményeivel. Az élet értelmének egyedül a munkál, a szakoktatást tartotta. Kedvelte a zenét, a kertészkedést és a turistáskodást. Teljes értékű ember volt, ezért is állítjuk egész emberi életét példaképül a mai nemzedé- ' kék számára, születésének centenáriuma alkalmából. Bátyai Jenő LÁTOGATÓBAN az Éj akadémikusnál Akaratlanul is Nyilas Misi, Móricz nemesveretű regényének hajlíthatatlan hőse jut eszembe, amikor Páczelt Istvánnal, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának dékánjával, a műszaki tudományok kandidátusával, a Magyar Tudományos Akadémia napokban választott akadémikusával beszélgetek. Valamiképpen rokonok ők, akkor is, ha Nyilas Misi hajdan egészen másféle tudományok alapjaival ismerkedett. Nem nehéz megjósolni: a könyv ifjú hőse még sokra vitte vagy vihette volna, akárcsak tehetséges írója Móricz Zsigmond. A társítás más miatt is indokolt. Tiszacsé- ese, Móricz szülőfaluja nincs messze Nyír- parasznyétól. ahonnan Páczelt István indult és jutott el az egyetem dékáni székébe, a tudományos akadémia levelezői tagjai közé. Még egy furcsa véletlen: Móricz édesapja, afféle falusi ezermesterként a tüzes- géppel, cséplőgéppel kezdett vállalkozásba. Minit ismeretes, a tüzesgép felrobbant, súlyos anyagi helyzetbe hozva ezzel a családot. Páczelt István édesapja', sőt a nagyapja is mezőgazdasági gépész volt, s többek között cséplőgépekkel is dolgozták Parasz- nyán és környékén. Ök azonban ügyesebbek voltak, olyannyira, hogy ebből a fiúgyermek életre szóló indítást kapott, olyant, ami a műszaki tudományok felé irányította ' a figyelmét. A Szabolcsból származó tudós csak néhány évig járt a parasznyai iskolába, a debreceni nagybácsi, az Auguszta szanatórium főorvosa, a család összetartója Debrecenbe vitte, s tanítatta tovább a jóeszű gyermeket. (Páczelt István húga is orvos lett.) A szülők is nemsokára Debrecenbe költöztek, így hamarosan ismét együtt lett a család. Hova is jelentkezett volna máshova a gépek, a mechanika iránt érdeklődő fiú, mint gépipari technikumba. — A Mechwart András technikum nagyon jó .iskola volt, ahol alaposan felkészítették a fiatal tanárok a diákokat. Az életre nevelték őket — vall iskolájáról. A falusi gyerek Debrecenben is jól megállta a helyét, s bár először villamosmérnök szeretett volna lenni, végül mégis a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán kötött ki, amit 1962-ben végzett el jeles eredménynyel. Tanárai közül dr. Sályl Istvánról, tanszékvezető professzoráról beszél a legszívesebben, alki alapos munkára sarkallta a diákokat és „impulzusokat adott" a hallgatóknak. Páczelt István már egyetemista korában a tananyagon kívül is sok mindennel foglalkozott, és aktívan részt vett a tudományos diákkör 'munkájában. Az egyetem ötödéves korában szerződést kötött vele, így egyetemi tanársegéd lett. Utjának íve töretlenül folytatódik. 1966-ban már tanárként aspiráns, a nemzetközileg is nagytekintélyű leningrádi Politechnikai Egyetemen, ahol három évig tanít, illetve maga is tanul. Kandidátusi disszertációját 1969-ben védi meg, adjunktus lesz, majd két évvel később docens. Szabó János, pesti vendég- professzor tereli figyelmét a numerikus analízis, vagyis a számítástechnika vívmányainak mechanikában történő alkalmazása felé, az érintkezési feladatok numerikus megoldásaira, melyek fontos kutatási területei lesznek. Páczelt István hatalmas ismeretanyaga nagy tudása ellenére szerény ember. Dicsekvés nélkül magyaráz kutatásairól, amit a laikus nehezen ért meg. Beszédéből kitűnik, alapos, pontos ember, a jelentéktelennek tűnő részletekre, ' és az ebből eredő fontosabb összefüggésekre is igyekszik hallgatója figyelmét ráirányítani. — Napjainkban a számítógép megjelenésével a mérnök munkája egészen más típusúvá válik. A mérnököt tetemes rabszolga-' munka alól. mentesítik vagy mentesíthetik a számítástechnikai eszközök. A számítógépeknek felmérhetetlen haszna van. A tudományos-technikai forradalom a szerkezeték, gépek, berendezések mind tökéletesebb, pontosabb kialakítását, nagy szilárdságú anyagok felhasználását teszi lehetővé. A méréstechnika és számítástechnika fejlődésével a szerlkezetékne ható különféle mechanikai, hőtani hatások pontosabban tisztázhatóbbá váltak, bővültek az anyagokról alkotott ismereteink is. így a tervezőknek lehetőségük nyílt bonyolultabb mechanikai modellek elkészítésére. Hogy ebből milyen előnyök' származnak a tervezés folyamán? Az akadémikus hosszasan magyarázza, hogy a szerkézét szilárdságtani viszonyainak, dinamikai viselkedésének a korábbi gyakorlatnál mennyivel ■pontosabb megbízhatóbb tisztázására nyílik (lehetőség. A pontosabb modellezéssel anyagtakarékosság, nagyszilárdságú anyagok használata, eszilétikusabb gyártás érhető el. Másrészt ma már szinte elképzelhetetlen a gépek, berendezések kül- vagy-akár belpiaci értékesítése megbízható, modern számítások melléklete nélkül. A számítógépek használatáról az egyetemre terelődik a szó. A tanszéken dolgozó kutató csoport, — melyet a tudományos akadémia támogat — már a hetvenes évek elején távhálózat útján használta a budapesti modern számítógépeket. Az egyetemi oktatásban viszont csak néhány éve, a személyi számítógépek elterjedése óta kapott nagyobb ■szerepet ennek alkalmazása. — Hogy a képernyővel azonnal lehet kommunikálni, emberbaráttá váltak a számítógépek — mondja. A Nehézipari Műszaki Egyetemen a számítástechnikai eszközök alkalmazását már az első évfolyamon ■elsajátítják a hallgatók. A számítógépeket aztán .szinte minden műszaki jellegű gyakorlati órán alkalmazzák, hogy a jövendő mérnökök számára olyan természetessé váljon a használatuk, hogy a későbbbiek során maguk is nélkülözhetetlen eszköznek érezzék. A mérnökjelöltek csak így isimerik fel, hogy a gép mennyire megkönnyítheti tervezési munkáikat, műszaki tevékenységüket. Ma már az egyetemisták is úgy használják a számítógépet, minit tíz évvel ezelőtt a logarlécet. Hazánkban a műszaki felsőoktatás tavaly ünnepelte 250 éves évfordulóját. Ma a magyar műszaki felsőoktatás fontos pillére a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, amelyet 1949-ben alapítottak. Az eltelt, közel negyven év alatt, eddig több mint hétezren kaptak itt egyetemi szintű gépészmérnöki képzést. — Nyilvánvaló, hogy oktatásunk eredménye, hatékonysága többek között kikerülő mérnökeink tudásában, alkotó készségében, új iránti fogékonyságában rejlik. Az itt végzett mérnökök különleges helyet foglalnak el a társadalmi munkamegosztásban, és a (műszaki tevékenység szinte minden területén dolgoznak. Munkálkodnak a gyárak tervező asztalai mellett, a gyártmányok fejlesztésében. a gyártási folyamatok tervezésében, de végzik a termelés szervezését, irányítását és vezetését is. Sőt részt vesznek a nagyberuházások irányításában, létesítmények telepítésében, és még számos területen. Ezért a gépészmérnök képzés rendkívül fontos feladat a népgazdaság számára. Páczelt István ezután a korunk követelményeinek jobban megfelelő modernebb oktatási formákról beszél. Ősztől az új elsőéves miskolci hallgatók a hazánkban újszerűnek számító angolszász-típusú oktatásban részesülnek, s ennek az új oktatási formának ő az egyik megszervezője. Úgy vélekedik, nem árt ha lapunk olvasói is tudomást szereznek erről a tervről — „hiszen egyetemünkre Szabolcsból is sokan járnak". A lényege az, hogy a hallgatók tantárgyaik egy részét — harmadát — maguk választhatják. Az első éven a hallgató tájékozódhat és . érdeklődési körének, képességeinek megfelelő szakot választhat. Foglalkozhat például tervezéssel, gyártással, szervezéssel Sokféle irányt villantunk fel a diákok előtt, s a nekik leginkább tetsző területet majd maguk választhatják ki. Ugyancsak újszerű képzési rendszer az úgynevezett kétszintes képzés is, ami azt jelenti, hogy az egyetemen, illetve az egyetemhez kapcsolt kazir.c- barcitoai intézetben nemcsak szakmérnöki képesítést, hanem főiskolai szintű üzemmérnöki képesítést is lehet szerezni. A dékán mindehhez befejezésül azt is hozzáteszi, hogy az itt végzett mérnökök nagyon keresettek. Gépészmérnöki karon például az idén várhatóan 110-en végeznek, és 692 állást hirdettek meg nekik. Páczelt István Szabolcsról is érdeklődik. Családjával minden évben meglátogatja Nyírparasanyát, ahol közvetlen rokonai ugyan már nem élnek, de a családi emlékek ápolását szükségesnek tartja. Ezek a látogatások mindig erőt adr.-.k — mondja. Otthon megtanultam, hogy csak sok munkával lehet tartós eredményt- elérni. Bodnár István jlf/j uKLpT 1987. május 30.
